Lege Artis Medicinae

A rosszindulatú daganatok klinikai és patológiai diagnózisa közti eltérések

KOVÁCS Attila, ILLYÉS György, SCHÖNFELD Tibor, SCHAFF Zsuzsa

2006. DECEMBER 16.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(12)

BEVEZETÉS - Magyarországon, mint más országokban is számos alkalommal fordul elő, hogy az elhunyt beteg boncolásakor olyan betegségre derül fény, amelyet a modern klinikai diagnosztikai eszköztár ellenére sem sikerült korábban kimutatni. Jelen tanulmányunk célja a rosszindulatú daganatok klinikai találati arányának vizsgálata. MÓDSZER - 1996 és 2006 között 5005 kórboncolást végeztünk intézetünkben. Azokat az eseteket, amelyeknél eltérést láttunk a malignus daganat klinikai és patológiai diagnózisa között, újraértékeltük a primer tumor lokalizációja és a diagnózisok eltérésének típusa - álnegatív, álpozitív, eltérő lokalizáció - alapján. Megvizsgáltuk, hogy a klinikailag ismeretlen kiindulású daganatok milyen arányban kerültek felismerésre a boncolás során. A diagnózisok eltérésének okait és a terápia helyességét aszerint értékeltük, hogy történt-e hiba a diagnosztikus tevékenységben, és ha igen, akkor lényegesen befolyásolta-e a kórlefolyást. EREDMÉNYEK - A malignus daganatok eseteit vizsgálva 1495 boncolás közül 235 esetben (16%) találtunk eltérést a klinikai és patológiai diagnózis között. Hetvennégy esetben klinikailag ismeretlen kiindulású malignus tumorban szenvedett elhunytat boncoltunk (5%). A téves diagnózisok 57%-a álnegatív, 23%-a álpozitív, 20%-a pedig lokalizációjában téves tumordiagnózis volt. Az ismeretlen eredetű tumoresetek 75%-át a kórboncolás tisztázta. Összességében tehát öt, klinikailag diagnosztizált malignus daganatra jut egy téves diagnózis vagy ismeretlen tumorlokalizáció (309/1495, 21%). A téves diagnózisok között leggyakrabban a tüdőrák szerepelt, amelyet a máj- és vesedaganatok követtek. A diagnózisok eltérése nagyrészt (60%) a klinikustól független tényezőnek tudható be, valójában nem diagnosztikai hiba. A fennmaradó 40% közül 11%-ban a diagnosztikus tévedés a kórlefolyást rosszul befolyásolta. KÖVETKEZTETÉS - A fejlett diagnosztikai lehetőségek ellenére a malignus daganatok áldiagnózisának aránya magas, ezért a boncolásnak a jövőben is kiemelt helye lesz a klinikai tevékenység minőség-ellenőrzésében, az oktatásban és a továbbképzésben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A megbocsátás művészete Michael E. McCullough, Steven J. Sandage, Everett L. Worthington: Megbocsátás. Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat?

FERENCZI Andrea

„Vajon mi az oka annak, hogy időnként úgy sodor magával bennünket a megbocsátásra való képtelenség, mint vihar a tengeren hánykolódó halászhajót? Küszködünk, hogy megbocsássunk, nekifeszülünk a félelmetes viharnak, miközben a gyűlölet és a fájdalom hullámai olyan erővel csapkodják a szegélydeszkákat, hogy kis híján alámerülünk. Araszolnánk előre, a szél azonban mindig visszavet. Aztán újra megpróbálunk megbocsátani. A tenger csendes, békésen ringatózunk a vízen, azt gondolván, legyőztük a vihart. Hirtelen azonban ismét az engesztelhetetlenség, a gyűlölet és a keserűség fojtogató karmai között találjuk magunkat.

Lege Artis Medicinae

„Céhünk jó hírneve rajtunk múlik” Beszélgetés Gömör Béla reumatológus professzorral

NEMESÁNSZKY Elemér

Több évtizede ismerem Gömör Bélát. Sokrétű kapcsolatunk fejlődési pontjai mind nagy ívű pályafutásának egy-egy mérföldkövéhez illeszthetők. Ennek csak leglényegesebb állomásait, a róla való kezdeti benyomásaimat idézem fel. Első találkozásunk az Orvostovábbképző Intézet falain belül történt. Gömör Béla a tudományos bizottság legfiatalabb tagjaként, mint a Reumatológiai Tanszék delegáltja, majd mint a Reumatológiai Tanszék professzora képviselte ezt a szubdiszciplínát. Élénken emlékszem, milyen nagy energiával, lelkesen küzdött szakmája színvonalának emeléséért és elismeréséért. „Szakmánk léte a tét” - így foglalta össze ekkor azt a hatalmas feladatot, amelynek irányítására felhatalmazást kapott.

Lege Artis Medicinae

Nebivolol a hypertonia és a szívelégtelenség kezelésében

JERMENDY György

A béta-receptor-blokkolók az antihipertenzív szerek és a szívelégtelenségben használt készítmények egyik jól körülhatárolt hatástani csoportját képezik. A nebivolol hazánkban viszonylag új, harmadik generációs béta-receptor-blokkoló szer. Markáns béta-1-receptor-szelektivitás mellett vasodilatatiót elősegítő és antioxidáns tulajdonságával tűnik ki. Vasodilatatiót eredményező hatása hátterében az endothelialis nitrogénmonoxid- felszabadulás elősegítése áll. Anyagcsere- semlegessége miatt jól használható társuló szénhidrát- vagy lipidanyagcsere-zavar esetén is. Hatékony és jól tolerálható antihipertenzív szer. A legújabb klinikai tanulmányok eredményei alapján a nebivololnak a szívelégtelenségben szenvedők kezelésében is helye van.

Lege Artis Medicinae

A téli táj varázslatos világa

NÉMETH István

A polgári realizmus csúcspontjaként értékelt XVII. századi holland festészet egyik legszembetűnőbb sajátossága a világi témák, illetve hétköznapi motívumok dominanciája. Bár esetenként itt is készültek persze különféle bibliai, mitológiai vagy éppen allegorikus ábrázolások, a korabeli holland művészek többsége a helyi polgárság körében mind népszerűbbé váló új festészeti műfajokra, tájképek, életképek és csendéletek készítésére specializálódott. Szép számban akadtak olyanok, akik motívumaikat még egy-egy adott műfajon belül is valamilyen szűkebb, jól körülhatárolható témakörből merítették.

Lege Artis Medicinae

A protonpumpagátlók csökkentik a pepticus fekély kockázatát a nem szteroid gyulladásgátlót szedő idős betegeknél

NEMESÁNSZKY Elemér

A nem szteroid gyulladásgátlókat (NSAID) és az acetilszalicilsavat tartalmazó készítményeket (Aspirin) szedők jelentős százalékában alakul ki pepticus ulcus. A patomechanizmus hátterében a gyógyszerek időskorban kialakuló megváltozott farmakokinetikája, illetve a gastroduodenalis nyálkahártya védekezőképessségének gyengülése áll.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

„Az orvostanhallgató későn találkozik a beteggel, viszont korán a tetemmel.” A bonctermi élmények hatásáról a magyarországi orvostanhallgatók körében

IMOLA Sándor, CSALA Irén, BIRKÁS Emma, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mind­két elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos él­ményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.

Lege Artis Medicinae

A szöveti hypoxia szerepe a szövetregenerációban és a rosszindulatú tumorok egyre agresszívebb fenotípusának kialakulásában

HUNYADI János

A hypoxiás stressz több betegség kísérője, megoldása fontos élettani folyamat. Szervezetünk rendelkezik egy olyan védelmi funkcióval, amely késlelteti a hypoxia által okozott károsodás kialakulását és szövetpusztulás esetén biztosítja a nekrotikus terület felszámolását. Ez a védelmi rendszer az elhalt területet körülvevő hypoxiás zóna sejtjeinek túlélését eredményezve indítja el a regeneráció folyamatát. A rendszer kulcsmolekulái a hypoxiaindukált faktor molekulák. Az összefoglaló közlemény irodalmi adatok alapján tárgyalja a szöveti normoxia-hypoxia élettani szerepét, valamint a hypoxia szöveti regenerációra kifejtett hatásait. A hypoxiaindukált faktor molekulák által indukált élettani rendszer fontos szerepet játszik az embrionális fejlődésben, a sebgyógyulásban és több betegség (például infarktus, stroke, vasculitis stb.) lezajlása során. Sajnálatos módon azonban ez a rendszer meghatározó szerepet tölt be számos rosszindulatú daganat malignitásának fokozódásában is. A daganat növekedése által előidézett hypoxia a hypoxiaindukált faktor rendszer által biztosítja a tumorsejtek életben maradását és nekrózis esetén az elpusztult tumorrész eltakarítását. A hypoxiás daganatsejtekben a hypoxiaindukált faktor rendszer révén elindul a regenerációs élettani folyamat, amely a normoxia helyreállítását, az újonnan növekedett tumor vaszkularizálódását, és elhalás esetén az elpusztult tumorsejtek eltakarítását eredményezi. Az érhálózat kialakulását követően azonban a hypoxiához szokott tumorsejtek nem pusztulnak el, megtartják eredeti kontrollálatlan osztódási készségüket, anaerob természetüket, sőt a hypoxiaindukált faktor által indukált genetikai változások segítségével lehetővé válik az eredeti sejtnél agresszívebb fenotípusú sejtek kialakulása. A szerző az egyik legrosszindulatúbb daganat - a melanoma malignum - példáján keresztül ismerteti a regeneráló hypoxiás rendszer tumorprogressziót elősegítő szerepét.

LAM KID

„Az orvostanhallgató későn találkozik a beteggel, viszont korán a tetemmel.” - A bonctermi élmények hatásáról a magyarországi orvostanhallgatók körében

IMOLA Sándor, CSALA Irén, BIRKÁS Emma, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mind­két elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos él­ményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.