Lege Artis Medicinae

A rosszindulatú daganatok klinikai és patológiai diagnózisa közti eltérések

KOVÁCS Attila, ILLYÉS György, SCHÖNFELD Tibor, SCHAFF Zsuzsa

2006. DECEMBER 16.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(12)

BEVEZETÉS - Magyarországon, mint más országokban is számos alkalommal fordul elő, hogy az elhunyt beteg boncolásakor olyan betegségre derül fény, amelyet a modern klinikai diagnosztikai eszköztár ellenére sem sikerült korábban kimutatni. Jelen tanulmányunk célja a rosszindulatú daganatok klinikai találati arányának vizsgálata. MÓDSZER - 1996 és 2006 között 5005 kórboncolást végeztünk intézetünkben. Azokat az eseteket, amelyeknél eltérést láttunk a malignus daganat klinikai és patológiai diagnózisa között, újraértékeltük a primer tumor lokalizációja és a diagnózisok eltérésének típusa - álnegatív, álpozitív, eltérő lokalizáció - alapján. Megvizsgáltuk, hogy a klinikailag ismeretlen kiindulású daganatok milyen arányban kerültek felismerésre a boncolás során. A diagnózisok eltérésének okait és a terápia helyességét aszerint értékeltük, hogy történt-e hiba a diagnosztikus tevékenységben, és ha igen, akkor lényegesen befolyásolta-e a kórlefolyást. EREDMÉNYEK - A malignus daganatok eseteit vizsgálva 1495 boncolás közül 235 esetben (16%) találtunk eltérést a klinikai és patológiai diagnózis között. Hetvennégy esetben klinikailag ismeretlen kiindulású malignus tumorban szenvedett elhunytat boncoltunk (5%). A téves diagnózisok 57%-a álnegatív, 23%-a álpozitív, 20%-a pedig lokalizációjában téves tumordiagnózis volt. Az ismeretlen eredetű tumoresetek 75%-át a kórboncolás tisztázta. Összességében tehát öt, klinikailag diagnosztizált malignus daganatra jut egy téves diagnózis vagy ismeretlen tumorlokalizáció (309/1495, 21%). A téves diagnózisok között leggyakrabban a tüdőrák szerepelt, amelyet a máj- és vesedaganatok követtek. A diagnózisok eltérése nagyrészt (60%) a klinikustól független tényezőnek tudható be, valójában nem diagnosztikai hiba. A fennmaradó 40% közül 11%-ban a diagnosztikus tévedés a kórlefolyást rosszul befolyásolta. KÖVETKEZTETÉS - A fejlett diagnosztikai lehetőségek ellenére a malignus daganatok áldiagnózisának aránya magas, ezért a boncolásnak a jövőben is kiemelt helye lesz a klinikai tevékenység minőség-ellenőrzésében, az oktatásban és a továbbképzésben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A megbocsátás művészete Michael E. McCullough, Steven J. Sandage, Everett L. Worthington: Megbocsátás. Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat?

FERENCZI Andrea

„Vajon mi az oka annak, hogy időnként úgy sodor magával bennünket a megbocsátásra való képtelenség, mint vihar a tengeren hánykolódó halászhajót? Küszködünk, hogy megbocsássunk, nekifeszülünk a félelmetes viharnak, miközben a gyűlölet és a fájdalom hullámai olyan erővel csapkodják a szegélydeszkákat, hogy kis híján alámerülünk. Araszolnánk előre, a szél azonban mindig visszavet. Aztán újra megpróbálunk megbocsátani. A tenger csendes, békésen ringatózunk a vízen, azt gondolván, legyőztük a vihart. Hirtelen azonban ismét az engesztelhetetlenség, a gyűlölet és a keserűség fojtogató karmai között találjuk magunkat.

Lege Artis Medicinae

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság 48. nagygyűlése Szeged, 2006. június 17-21.

IZBÉKI Ferenc

A magyar gasztroenterológusok e rangos eseményre eddig hagyományosan Balatonaligán gyűltek össze. Az új, méltó helyszín, a József Attila Tanulmányi és Információs Központ épülete a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállta, egyúttal alkalmat kínált a kongresszus egyéb hagyományainak megváltoztatására is.

Lege Artis Medicinae

A D-vitamin hatásai és az egyes készítmények hatékonysága

BORS Katalin

Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy a D-vitamin nemcsak a kalciummetabolizmus szabályozására hat, hanem számos egyéb élettani folyamatban is részt vesz. A legtöbb sejt felszínén és sejtmagjában megtalálható a D-vitamin receptora. Szteroidhormonként genomikus és nem genomikus hatása van. A D-vitamin-hiány világszerte, így hazánkban is jelentős probléma. A Dvitamin elősegíti a csontképzést és -mineralizációt, lassítja a lebontás folyamatát. Extraskeletalisan tumorellenes, izomerőt növelő, gyulladás- és vérnyomáscsökkentő hatású, valamint fokozza az inzulinszekréciót.

Lege Artis Medicinae

Az éjszakai gastrooesophagealis reflux klinikai vonatkozásai

DEMETER Pál

Az éjszakai gastrooesophagealis reflux bizonyos sajátosságai miatt kiemelt figyelmet érdemel. Alvás alatt a refluxellenes mechanizmusok többsége csökken, ebből fakadóan a nyelőcső nyálkahártyája hosszabb ideig érintkezik a gyomorsavval, mint nappali reflux esetén. Az éjszakai refluxos tünetek rontják az életminőséget, a vitalitást, a fizikai és a mentális egészséget. További fontos következmény a légzőszervi tünetek, mint az asthma, az alvási apnoe exacerbatiója. Fokozott az érdeklődés az éjszakai reflux és az extraoesophagealis tünetek - a refluxlaryngitis és a krónikus köhögés - kapcsolata iránt. A nyelőcső erozív károsodásának és adenocarcinomájának nagyobb kockázata figyelhető meg olyan betegek között, akik éjszakai refluxtól szenvednek. A kezelés fő célja az életminőség javítása és a szövődmények kockázatának mérséklése a savmucosa kontaktidő csökkentése révén. Az éjszakai refluxtünetek kezelésekor jóval nehezebben érünk el eredményt, mint nappali panaszok esetén. A kezelési irányelvek szerint első lépésként életmódbeli változtatások javasoltak, ezek azonban csak a betegek kis hányadában hoznak megfelelő eredményt. A bizonyítékokon nyugvó irodalmi összefoglalások és metaanalízisek a refluxbetegség, illetve a refluxoesophagitis kezelésére a protonpumpagátlók adását javasolják. Ezek a készítmények a leghatékonyabb savgátlók, és mérséklik a savas reflux nyelőcső-nyálkahártyára kifejtett káros hatását. További előnyük, hogy a gyomornedv mennyiségének viszszafogásával is csökkentik a refluxhajlamot.

Lege Artis Medicinae

FÓKUSZBAN A TÜDŐBETEGSÉGEK Az olvasók kérdéseire szakértő válaszol

MAGYAR Pál

- A tbc-t egy időben jó eredménnyel szanáltuk, de újabban ismét felütötte a fejét. Mi ennek az oka? Melyek azok a tényezők, illetve tünetek, amelyek összejátszása esetén fel kell merülnie friss tbc-s fertőzés lehetőségének?

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

„Az orvostanhallgató későn találkozik a beteggel, viszont korán a tetemmel.” A bonctermi élmények hatásáról a magyarországi orvostanhallgatók körében

IMOLA Sándor, CSALA Irén, BIRKÁS Emma, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mind­két elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos él­ményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.

LAM KID

„Az orvostanhallgató későn találkozik a beteggel, viszont korán a tetemmel.” - A bonctermi élmények hatásáról a magyarországi orvostanhallgatók körében

IMOLA Sándor, CSALA Irén, BIRKÁS Emma, GYŐRFFY Zsuzsa

BEVEZETÉS - Az orvosképzés legjelentősebb tárgyai közé tartoznak az anatómia és patológia, melyek tanulása során a hallgatók gyakorlati óráikon találkozhatnak először bonctermi élményekkel. A nemzetközi szakirodalom eredményei azt mutatják, hogy a bonctermi élmények az orvossá válás folyamatának fontos, de nem mindig problémamentes állomásai. MINTA ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív (n=733) és kvalitatív (n=45) feltáró jellegű kutatás orvostanhallgatók körében. Mind­két elemzési módszerrel a boncolásos gyakorlatok hatását, az ezzel kapcsolatos él­ményeket igyekeztünk bemutatni. A két módszer együttes alkalmazása a vizsgálat érvényességét nagymértékben növelte. EREDMÉNYEK - A hallgatók 50%-a jelezte, hogy „hatással volt rá a boncolás élménye”. A nők és a klinikai képzésben (III-VI. év) részt vevő hallgatók szignifikánsan gyakrabban számoltak be negatív hatásokról. A kvalitatív vizsgálat eredményei megerősítették, hogy a képzés során a boncolásos gyakorlatok meghatározó hatásúak és az élményekkel való megküzdés sok esetben (főként a medikák számára) nehézséget jelent. KÖVETKEZTETÉSEK - Vizsgálatunk tovább erősíti azt a feltevést, hogy a boncolásos élmények az orvossá válás folyamatában jelentős szereppel bírnak. A sikeres megküzdés nem az érzelmek elfojtása vagy ignorálása, hanem az élmény okozta negatív érzelmek tudatosítása, megértése, és hatékony megoldási stratégiák kidolgozása révén érhető el. Mindezen élmények kezelése a későbbi orvosi mentálhigiéné, az orvos-beteg kapcsolat egyik meghatározó motívuma lehet.

Lege Artis Medicinae

A szöveti hypoxia szerepe a szövetregenerációban és a rosszindulatú tumorok egyre agresszívebb fenotípusának kialakulásában

HUNYADI János

A hypoxiás stressz több betegség kísérője, megoldása fontos élettani folyamat. Szervezetünk rendelkezik egy olyan védelmi funkcióval, amely késlelteti a hypoxia által okozott károsodás kialakulását és szövetpusztulás esetén biztosítja a nekrotikus terület felszámolását. Ez a védelmi rendszer az elhalt területet körülvevő hypoxiás zóna sejtjeinek túlélését eredményezve indítja el a regeneráció folyamatát. A rendszer kulcsmolekulái a hypoxiaindukált faktor molekulák. Az összefoglaló közlemény irodalmi adatok alapján tárgyalja a szöveti normoxia-hypoxia élettani szerepét, valamint a hypoxia szöveti regenerációra kifejtett hatásait. A hypoxiaindukált faktor molekulák által indukált élettani rendszer fontos szerepet játszik az embrionális fejlődésben, a sebgyógyulásban és több betegség (például infarktus, stroke, vasculitis stb.) lezajlása során. Sajnálatos módon azonban ez a rendszer meghatározó szerepet tölt be számos rosszindulatú daganat malignitásának fokozódásában is. A daganat növekedése által előidézett hypoxia a hypoxiaindukált faktor rendszer által biztosítja a tumorsejtek életben maradását és nekrózis esetén az elpusztult tumorrész eltakarítását. A hypoxiás daganatsejtekben a hypoxiaindukált faktor rendszer révén elindul a regenerációs élettani folyamat, amely a normoxia helyreállítását, az újonnan növekedett tumor vaszkularizálódását, és elhalás esetén az elpusztult tumorsejtek eltakarítását eredményezi. Az érhálózat kialakulását követően azonban a hypoxiához szokott tumorsejtek nem pusztulnak el, megtartják eredeti kontrollálatlan osztódási készségüket, anaerob természetüket, sőt a hypoxiaindukált faktor által indukált genetikai változások segítségével lehetővé válik az eredeti sejtnél agresszívebb fenotípusú sejtek kialakulása. A szerző az egyik legrosszindulatúbb daganat - a melanoma malignum - példáján keresztül ismerteti a regeneráló hypoxiás rendszer tumorprogressziót elősegítő szerepét.