A rivaroxaban hatásmechanizmusáról
BODA Zoltán
2010. DECEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2010;20(12)
BODA Zoltán
2010. DECEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2010;20(12)
Az antikoaguláns terápiában új korszak hajnalán vagyunk. Hetven év óta egyetlen új orális antikoaguláns készítmény sem került forgalomba. Jelenleg azonban az antikoagulánsok két nagy csoportja (anti-FXa-hatású és anti-FIIa-hatású molekulák) a klinikai kipróbálás előrehaladott fázisában tart. A közlemény összefoglalja az anti-FXa-hatású rivaroxaban hatásmechanizmusával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Kiemelten hangsúlyozza a „direkt” hatás és az anti-FXa-hatás lehetséges előnyeit. Ismerteti az új antikoaguláns legfontosabb gyógyszer-interakcióit is.
Lege Artis Medicinae
A korai vascularis öregedésre, azaz az érfali struktúra jelentős megváltozására az elasztikus rostok korai pusztulása, a szerveket ellátó kapillárishálózat ritkulása mellett az endothelfunkció károsodása is jellemző. Genetikai, patofiziológiai és terápiás vizsgálata az utóbbi évek angiológiai kutatásainak fókuszában áll.
Lege Artis Medicinae
Éppen 20 éve, hogy útjára bocsátottuk a LAM „Próbaszámát”, amelyből az évek során több tudományos és egészségügyi véleményformáló fórum született.
Lege Artis Medicinae
Az Európai Gyógyszerügynökség javasolta az Európai Bizottságnak a rosiglitazon hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények (Avandia, Avandamet, Avaglim) forgalomba hozatali engedélyének felfüggesztését. Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár körlevelében felhívta a családorvosok figyelmét a rosiglitazontartalmú készítmények cseréjéhez szükséges javaslat (belgyógyász, endokrinológus, diabetológus) mielőbbi bekérésére, hogy a betegek további kezelése zavartalan legyen. Az összefoglaló közlemény az ADA-EASD és a Magyar Diabetes Társaság hatályos ajánlásai figyelembevételével áttekinti a szóba jövő lehetőségeket. Elsőként inzulin adása a választandó kezelési forma. Adhatunk pioglitazont is, de a glitazon-gyógyszercsalád mellékhatásai (pangásos szívelégtelenség, csonttörések) ebben az esetben is jelentkezhetnek. További alternatívát jelentenek az inkretinelven működő készítmények: az inkretinmimetikumok (exenatid, liraglutid) és az inkretin hatását fokozó szerek (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin). Kedvező hatásprofiljuk mellett hiányoznak a hosszú távú cardiovascularis kimeneteli vizsgálatok és bizonyítékok.
Lege Artis Medicinae
Az akut pancreatitis változatos diagnosztikus és terápiás teendőt igénylő megbetegedés. A klinikai kép az enyhe hasi fájdalomtól a súlyos, pancreaselhalással és többszervi elégtelenséggel járó, életet veszélyeztető formáig sokféle lehet. Az akut pancreatitisek többsége enyhe lefolyású, 15-20% azonban súlyos. Ez utóbbiak mortalitása ma is 10-30%, annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentős fejlődést tapasztalhattunk a képalkotó diagnosztika, az operatív endoszkópia és az intenzív belgyógyászati és sebészi terápia terén. A betegség gyors és pontos diagnózisa teremti meg az időben megkezdett terápia lehetőségét. Tudjuk például, hogy az epeköves eredetű akut pancreatitisben a korai (a panaszok kialakulását követő 24-48 órán belül végzett) endoszkópos papillotomia és kőeltávolítás jelentősen javítja a betegség prognózisát. Hasonlóan fontos a nekrózissal járó esetek korai adekvát perfúziós/rehidrációs terápiája, illetve az elhalt területek felülfertőződésének megelőzését célzó enteralis táplálás lehető leggyorsabb bevezetése is. Ezért a betegség epidemiológiai jellemzőinek, kóroktanának, korszerű diagnosztikus és terápiás lehetőségeinek áttekintése során a hangsúlyt a korai teendőkre helyezzük. Ugyancsak hangsúlyozzuk az akut pancreatitis lezajlása során szükséges kezelési és gondozási elvek betartásának jelentőségét is.
Ideggyógyászati Szemle
Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.
Ideggyógyászati Szemle
A nem valvularis eredetű pitvarfibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar, előfordulása az életkorral párhuzamosan nő. A pitvarfibrilláció az ischaemiás stroke független rizikófaktora, annak kockázatát körülbelül ötszörösére növeli, a stroke legtöbbször súlyos tünetekkel jár, halálozása nagy. A stroke kockázatát a ritmuszavar mellett számos egyéb kockázati tényező befolyásolja, a kockázat adott beteg esetében megbecsülhető. A legveszélyeztetettebb csoportot a már korábbi ischaemiás cerebrovascularis eseményt elszenvedett, pitvarfibrilláló betegek jelentik. A PF okozta stroke prevenciójának évtizedek óta leghatékonyabb gyógyszerei a Kvitamin- antagonisták, melyek terápiás tartományú INR mellett igen hatékonyan csökkentik a stroke kialakulásának kockázatát. Alkalmazásuknak azonban számos korlátja van. Használatukat a klinikai gyakorlatban jelentősen alulindikálják a korlátok, valamint a miatt, mert félnek a vérzéses mellékhatásoktól. A kezeltek csak 50%-a éri el stabilan a szükséges INR-tartományt. Az elmúlt évtizedek strokeprevenciójának egyik legnagyobb áttörését a trombin, illetve a Xa-faktor gátlása révén ható, új típusú orális antikoagulánsok megjelenése jelentette. A rendelkezésre álló adatok alapján az új szerek a K-vitamin-antagonista kezeléssel azonos mértékű, illetve napi 2×150 mg dabigatran vagy 2×5 mg apixaban esetén azt meg is haladó prevenciót biztosítanak. Alkalmazásuk esetén a kezeléshez köthető intracranialis vérzések előfordulása szignifikánsan csökken a warfarinhoz képest. Fix dózisban adhatók, INR-kontrollt nem igényelnek, így használatuk mind a beteg, mind a kezelőorvosa számára jóval kényelmesebb, mint a K-vitamin-antagonisták alkalmazása. Klinikai előnyeik alapján az elmúlt évben az Európai Kardiológiai Társaság ajánlásában már mint a pitvarfibrilláció okozta stroke választandó, preventív antikoaguláns készítményei szerepelnek, szemben a jelenleg még uralkodó K-vitamin-antagonistákkal. Várhatóan néhány éven belül a klinikai gyakorlatban is a pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójának vezető gyógyszerei lesznek.
Ideggyógyászati Szemle
A pitvarfibrilláció (PF) a cardioemboliás eredetű stroke jól ismert kockázati tényezője. Tromboprofilaktikus kezeléssel csökkenthetjük a pitvarfibrilláló betegek stroke-kockázatát. Az orális K-vitamin-antagonisták (KVA), mint például a warfarin és az acenokumarol hatékonyak a pitvarfibrilláló betegek stroke-megelőzésében. A KVA-terápiának azonban számos hátránya van: szűk a terápiás tartomány, számos tényező (táplálkozás, gyógyszerek, alkoholfogyasztás) befolyásolhatja az antikoaguláns hatást, illetve túladagoláskor súlyos vérzések alakulhatnak ki. Az új orális direkt Xa-faktorinhibitor rivaroxaban mind a primer, mind a szekunder prevencióban hatékony a pitvarfibrilláló betegek stroke-prevenciójában. Előnye többek között, hogy nincs szükség folyamatos ellenőrzésre, per os fix dózisú, az étkezés, a testsúly és az életkor nem befolyásolja az adagolást. Mindezek javítják a betegadherenciát. A ROCKET AF vizsgálatban pitvarfibrilláló betegek esetében a rivaroxaban legalább olyan hatásos (noninferior) volt, mint a warfarin a stroke, illetve a szisztémás embolisatio megelőzésében. A két terápiás csoport között a súlyos vérzések kockázata szempontjából nem volt szignifikáns különbség, bár az intracranialis és fatális vérzés ritkább volt a rivaroxabancsoportban.
LAM Extra Háziorvosoknak
Az antikoaguláns terápiában új korszak hajnalán vagyunk. Hetven év óta egyetlen új orális antikoaguláns készítmény sem került forgalomba. Jelenleg azonban az antikoagulánsok két nagy csoportja (anti-FXa-hatású és anti-FIIa-hatású molekulák) a klinikai kipróbálás előrehaladott fázisában tart. A közlemény összefoglalja az anti-FXa-hatású rivaroxaban hatásmechanizmusával kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Kiemelten hangsúlyozza a „direkt” hatás és az anti-FXa-hatás lehetséges előnyeit. Ismerteti az új antikoaguláns legfontosabb gyógyszer-interakcióit is.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás