A pszichoanalitikus pszichobiográfia születése
KŐVÁRY Zoltán
2017. SZEPTEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2017;27(08-09)
KŐVÁRY Zoltán
2017. SZEPTEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2017;27(08-09)
A 19. század második felében - a természettudomány látványos fejlődése nyomán - a medicina kezdte kiterjeszteni hatáskörét olyan jelenségekre is, amelyek hagyományosan a filozófia vagy az esztétika területéhez tartoztak. Ilyen volt a kiemelkedő kreativitás kérdése is, amit a kor leginkább a zseni fogalmával igyekezett megragadni és magyarázni.
Lege Artis Medicinae
A cardiovascularis betegségek változatlanul a vezető halálokok közé tartoznak a fejlődő országokban. A cardiovascularis betegségek hátterében húzódó atherosclerosis már akár gyermekkorban megkezdődhet, és aztán lappangva, tünetmentesen fejlődik ki évek, évtizedek alatt. A cardiovascularis prevenció egy összehangolt tevékenység, amely populációs és/vagy egyéni szinten is folyik. A tradicionális cardiovascularis szűrés az emelkedett koleszterin vagy magas vérnyomás, illetve egyéb kockázati tényezők ko-rai felismerése az egészséges, tünetmentes populációban. A klinikai rizikóbecslés lé-nyege a magas cardiovascularis kockázatú egyének felismerése, akiknél intenzív prevenciós stratégia szükséges. A megfelelő cardiovascularis szűréshez és rizikómeghatározáshoz szükséges, hogy a lakossággal leginkább találkozó háziorvosok és az egészségesnek tartott, aktív dolgozókkal találkozó foglalkozás-egészségügyi orvosok minden orvos-beteg találkozót felhasználva elvégezzék a rizikóstratifikációt. Ehhez az orvosok és nővérek prevenciós szemléletű oktatása lenne szükséges, hi-szen a kiszűrt egyének edukációja is alapvető a cardiovascularis mortalitás csökkentésében.
Lege Artis Medicinae
A neurológiai és pszichiátriai betegségek közül - egészséggazdasági szempontból - a dementia és a depresszió jelenti a legnagyobb terhet az európai országokban. Időskorban mindkét kórkép gyakran fordul elő. A tüneti átfedés és a gyakori komorbiditás miatt néha nehéz elkülöníteni a két kórképet egymástól, pedig ez terápiás szempontból nagyon fontos lenne, mivel a depresszióban észlelhető pseudodementia antidepresszív kezeléssel jelentősen javítható. A szerző áttekinti a két betegség kapcsolatát tüneti és differenciáldiagnosztikai szempontból, érintve a közös neurobiológiai pontokat is.
Lege Artis Medicinae
Az egész világra kiterjedő felmérések szerint a cardiovascularis (CV) mortalitás az összhalálozás döntő eleme. 1990-2013 között a CV halálozás abszolút lélekszám alapján 40,8%-kal növekedett. Ezen belül az ischaemiás szívbetegség (IHD) és a stroke, mint a halálozás két fő eleme, hasonló mértékben nőtt. Az abszolút halálozási szám növekedésével szemben a 100 000 lakosra vetített, korral standardizált halálozási arány 21,9%-kal csökkent. A paradoxon oka a terápia fejlettsége mellett az életkor kitolódása. Ami döntő, hogy az elvesztett életévek (YLL) terén a cardiovascularis halálokoknál az IHD a negyedik helyről az első helyre került, a stroke az ötödik helyről a harmadikra. Ez a változás a világ legtöbb régiójára jellemző, így Közép-Európára, illetve ezen belül hazánkra is. Az IHD és stroke mortalitásának növekedésében a dohányzás, a magas vérnyomás, az elhízás, a fizikai inaktivitás és a diabetes mellitus játszik szerepet. 2011-ben az ENSZ nem fertőző betegségekről szóló értekezletén egyöntetű állásfoglalás született, amely szerint az összes nemzet számára kulcsfontosságú célkitűzés, hogy ezen betegségekben a korai halálozást 25%-kal csökkentsék 2025-re. Külön programban emelték ki a CV betegségeket, és ennek a „Heart of 25 by 25” elnevezést adták. A fő célkitűzés a korai CV halálozás kockázatának (az elhalálozás valószínűsége 30-70 év között) csökkentése. A célkitűzés négy fő pontból áll: a dohányzás 30%-os csökkentése, a magas vérnyomás prevalenciájának 25%-os csökkentése, az elhízás és a 2-es típusú diabetes növekedésének megállítása. Világméretű becsléseket vé-geztek abban a vonatkozásban, hogy mi várható 2025-ben a terv sikere vagy sikertelensége esetén. Ha a jelenlegi trend folytatódna, az egész világon a nőknél 30%-kal, férfiaknál 34%-kal növekedne a korai CV mortalitás. Ha minden tényező befolyásolása sikerül, akkor nőknél a növekedés csak 1%-os lesz, a férfiaknál 6%-os csökkenés lenne. A fejlett országok tekintetében a csökkenés mindkét nemben meghaladná a 20%-ot.
Lege Artis Medicinae
Romics László a magyar orvostudomány egyik meghatározó személyisége, kutató, tudományos és orvosi munkája mellett szellemisége, embersége tette azzá. Fia és testvérei ezt az értéket szerették volna továbbvinni, hogy a fiatalok, a jelen és jövő orvosai-kutatói érezzék most is a professzor, tanár úr támogatását. Mert ő nemcsak a szakmai tudását, orvosi hitvallását adta át, de minden eszközével segítette, támogatta tanítványait, kollégáit, tanította a klinikum és a kutatás összekapcsolását. Tanítványa, dr. Karádi István professzor, a Romics Alapítvány kuratóriumi elnöke mesélt a díjról és emlékezett szeretett tanárára.
Lege Artis Medicinae
„Ahhoz, hogy az ember valami egész újat meglásson, egész másképp kell gondolkodni. És ha az ember másképp gondolkodik, azt mondják, hogy bolond.” Szent-Györgyi Albert gondolatával fogadja a látogatót az „Alkotó elmék, gyógyító orvosok. Innovatív medicina” című kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Dr. Szabó Katalin főmuzeológussal, a kiállítás kurátorával beszélgettünk innovációról és a magyar orvostörténet nagy felfedezéseiről.
Ideggyógyászati Szemle
A Magyar Idegtudományi Társaság által rendszeresen megrendezésre kerülő januári tudományos konferenciák helyett − páros években és változó helyszínen − a Magyar IBRO Bizottság rendez idegtudományi Workshopot. 2012-ben erre Szegeden, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont idegtudománnyal foglalkozó kutatócsoportjai közreműködésével került sor. A konferencia első napját Szentágothai János születése centenáriumának szentelték. A második és harmadik nap programjában egy-egy átfogó plenáris előadás, és hozzájuk tematikusan kapcsolódó szimpóziumok szerepeltek, amelyek a fájdalom mechanizmusai, a retinadegeneráció és a stressz-szabályozás izgalmas kérdései köré csoportosultak.
A gyermekágyi láz a XVIII. században, mint járványos jelleget öltő betegség, két tényezőnek tudható be: az ipari forradalom következtében kialakult városi munkások tömege és a szülések közkórházakban történő orvosi ellátásának túlsúlyba kerülése. Az intézményekben az anyai halálozás meghaladta a 30%-ot, míg a bábák által levezetett szüléseknél 2%-nál kevesebb volt. A gyermekágyi lázról már az ókorban világos leírást adott Hippokratész, habár nem nevezte meg, okának a normálistól eltérő gyermekágyi folyást (lochiát) tekintette. „Ha egy nő megszült, a lochia nehezen, akadályozva jön, a méh begyullad, a méhszáj záródik. A gyermek születése után a genitáliák helyzete változik, és amikor ez történik, nem jön létre tisztulás, a váladék nem csökken, ami lázat, hidegrázást és haspuffadást okoz. Ha ilyenkor megérintik a nő testét - főleg a hasa környékén -, fájdalom járja át az egész testét. Ha nem mozgatják a hasat, spontán nem csökken a váladék. Ha nem kezelik időben félő, hogy a fertőzésveszély fokozódik, ezen kívül livid lesz, mint az ólom, vizenyőssé válik, a köldök kiemelkedik, mivel a méh kinyomja és sötétebb lesz, mint a has környező részei. Amikor ezek a tünetek jelentkeznek, a betegek nem élik túl a kórt, a fizikumuk állapotától és a betegségük előrehaladottságától függően, egyesek hamarabb meghalnak, mások viszont később”. (Hippokratész)
Ideggyógyászati Szemle
Az 1980-as évektõl nem csupán a biológiai pszichiátria és a kognitív idegtudomány területén, de a megújult és a kor kihívásaihoz illeszkedõ pszichoanalitikus elméletképzés területén is jelentõs fordulat észlelhetõ. A jelenleg legkorszerűbb és teoretikusan legkevésbé terhelt, tapasztalatközeli dinamikus pszichiátriai elméletet a selfpszichológia képviseli, ahol a self egyrészt egy leginkább nem reflektált, de részben nyelvileg is reflektált cselekvõ ágenst jelent, illetve amely elméletben a kapcsolat, a kötõdés alapvetõ szervezõfaktorként szerepel.
Ideggyógyászati Szemle
A szerző az ún. „endogén” pszichózisok értelmezésének változatait mutatja be a „heredodegeneráció” homályos fogalmától a nozológiai és tengelyszindromatikai elv, továbbá a lefolyásbeli kép alapján történő megközelítési metodikákig, utalva a biológiai, a pszichopatológiai és a szociális nézőpontok meghatározó szerepének növekvő fontosságára. A modellekben szerző viszonylagos érvényű hipotézis-konstrukciókat lát, melyeknek az a rendeltetésük, hogy az egy-egy témára vonatkozó nagyobb ismeretanyagot összetartsák. Hátrányuk, hogy kategoriális érvényüket kizárólag saját rendszerező elvük határozza meg: ezért a túlságosan zárt modelleket a megmerevedés, a dogmatizáció veszélye fenyegeti. A szerző csak vázlatos utalásokként - a teljesség igénye nélkül – ismerteti az endogén pszichózisokat interpretáló agytopológiai, konstituciós- és karaktertipológiai, leíró-fenomenológiai, alaklélaktani, pszichoanalitikus, egzisztenciál-antropológiai, genetikus, kibernetikai, továbbá a tágabb értelemben vett biológiai és szociogenetikus modelleket. Rámutat ezek flexibilitásának, felbonthatóságának és szintetizálhatóságának jelentőségére, melyek hiányában a klinikai használhatóság – éppen az endogén pszichózisok vonat kozásában - válik kérdésessé.
Magyar Radiológia
A világháló születése óta folyamatosan fejlődik és gyarapodik.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás