Lege Artis Medicinae

A non-HDL-koleszterin és jelentősége

SIMONYI Gábor

2012. FEBRUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(02)

Összefoglaló közlemény

Számos vizsgálatban igazolták az LDL-koleszterin szerepét a cardiovascularis kockázatban, ezért a jelenlegi ajánlások szerint a lipidcsökkentő terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin-szint mérséklése. A lipidcsökkentők közül a statinok mérséklik legeredményesebben a cardiovascularis kockázatot. A nagy statinvizsgálatok szerint azonban - még az agresszív kezelési csoportokban is - jelentős residualis kockázattal számolhatunk. Jól ismert, hogy a statinterápia ellenére a betegek nagy része továbbra is dyslipidaemiás marad, illetve az, hogy nem minden cardiovascularis betegnek magas az LDL-koleszterin-szintje. Mindezek arra utalnak, hogy az LDL-koleszterinen kívül más lipideknek is szerepük van az atherosclerosis kialakulásában. Egyre növekvő figyelem irányul a non- HDL-koleszterinre mint cardiovascularis kockázati tényezőre. A non-HDL-koleszterin- célérték kiszámítása egyszerű, mert az LDL-koleszterin-értékhez 0,8-et adva kapjuk meg. A non-HDL-koleszterin számos atherogen lipoproteint foglal magában [VLDL, IDL, LDL és lipoprotein (a)]. Az apoB-tartalmú liporpoteinek (LDL, IDL-C és VLDL) atherogen hatása viszont jelentős, ezért még az LDL-koleszterinnél is erősebben jelezheti a coronariabetegség kockázatát. Tekintettel arra, hogy az apoB és a non-HDL-koleszterin között igen erős a korreláció, illetve az apoB-mérésnek jelentős korlátai vannak (standardizáció, költség), ezért a non-HDL-koleszterin használhatóbb paraméter és terápiás cél, különösen a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint esetén.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A nem szteroid gyulladáscsökkentők kockázata

FARSANG Csaba

Az elmúlt évtizedben számos eredeti és összefoglaló közlemény, valamint metaanalízis eredménye jelent meg a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) cardiovascularis biztonságosságáról. Ezeket több korábbi közlemény összefoglalja. Miután ezeket a gyógyszereket nagyon gyakran alkalmazzuk, és közülük sok recept nélkül is (OTC) kapható, kockázataik különös figyelmet érdemelnek. Időközben újabb analízisek is napvilágot láttak mind a régebbi, mind az újabb, a korábbi összefoglalókból kimaradt készítményekről (paracetamol, aceclofenac), ezért fontos öszszegezni ezeket az adatokat, és ismételten felhívni a figyelmet az NSAID-ek közötti mellékhatásbeli különbségekre is.

Lege Artis Medicinae

A magazinokban megjelenő írott és képi tartalmak evészavarokkal való lehetséges kapcsolata

SZABÓ Kornélia, TÚRY Ferenc

BEVEZETÉS - Szakirodalmi áttekintésünk középpontjában a magazinolvasás gyakorisága, a magazinokban megjelenő írott és képi tartalmak és az evészavarok összefüggései állnak. A különböző divat- és fitneszmagazinok olvasása számos közvetett és közvetlen tényező, valós és valótlan információ révén hat az olvasókra, testtel való elégedettségére, önértékelésére, evési szokásaira, és összességében egészség-magatartására. Különböző elméletek születtek az összefüggések magyarázatára, miközben számos tanulmány empirikus módszerekkel is vizsgálta a magazinolvasás gyakorisága és az evészavarokhoz vezető tünetek közötti kapcsolatot. MÓDSZEREK - Internetes adatbázisokban elérhető folyóiratok 1975 és 2009 közötti cikkeit elemeztük. Munkánk során a következő forrásokat használtuk: Science Direct (http://www.sciencedirect.com/), Springer-Verlag GmbH (http://www. springerlink.com/) és SAGE Publications Ltd. (http://online.sagepub.com/). EREDMÉNYEK - A magazinokban megjelenő képi és szöveges tartalmak összefüggésben vannak az evészavarok vagy az evészavarokhoz vezető tünetek kialakulásával és azok fennmaradásával. E kiadványok a korábbi évekhez képest emelkedett számban tartalmazzák az egészségtelen ételek hirdetéseit, az egészségtelen és radikális fogyókúrás terveket és edzésprogramokat. Továbbá egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetítenek a táplálkozással, a test működésével és az evészavarokkal kapcsolatban. KÖVETKEZTETÉS - A magazinokban megjelenő képi és írott tartalmak, üzenetek növelhetik az evészavarok kialakulásának kockázatát, különösen az arra érzékeny személyek esetében.

Lege Artis Medicinae

Ruland és a szkatoterápia

MAGYAR László András

Az ürüléket orvosságként a népi gyógyászat világszerte alkalmazza. Ürülékgyógyszerek már a hippokratikus gyűjteményben is találhatók. Rómában a bithüniai Aszklepiadész (Kr. e. 1. sz.) volt az első tanult orvos, aki gyógyszerként emberi ürüléket javallott betegeinek.

Lege Artis Medicinae

Az RNS-interferencia alkalmazásának lehetőségei és korlátai

KISS-TÓTH Éva, JUHÁSZNÉ Szalai Adrienn, KOSKA Péter, KISS-TÓTH Emőke, BARKAI László, FODOR Bertalan

Az RNS-interferencia felfedezése forradalmasította a génszabályozásról alkotott ismereteinket. A jelenségben központi szerepet játszó kis interferáló RNS-szakaszok bonyolult érési folyamatokon mennek keresztül. Antisense hatásuk révén a sejtben keletkezett homológ szekvenciájú mRNSmolekulák lebontását, vagy transzkripciós repressziót eredményeznek. A géncsendesítés alkalmazása - előnyei miatt - hamar elterjedt az alapkutatás, különösen a molekuláris biológia területén, de emellett egyre nagyobb a törekvés a hasznosítására bizonyos gyógyíthatatlan betegségekben, virális infekciókban, neurodegeneratív betegségekben, valamint az onkológiai diagnosztikában és terápiás eljárásokban is. A biztonságos alkalmazás érdekében azonban még számos kérdés megválaszolásának fontosságára hívják fel a figyelmet a terület kutatói.

Lege Artis Medicinae

A diabetes mellitus és a peritonealis dialízis kapcsolata

MÁCSAI Emília, TÖLGYESI Katalin, BENKE Attila

Olasz felmérésben vizsgálták a 2008 előtti 10 év során dialízisprogramba vett 4337 diabeteses beteg kezelésének paramétereit. Az 513 dialíziscentrumból 245 ellátóhelyen (48%) a betegek a predialitikus nefrológiai gondozás során részesültek diabetológiai oktatásban, mindössze 25 centrumban vett részt diabetológus a multidiszciplináris rendszerű gondozásban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Atherosclerosis: Egy ősi folyamat új értelmezésben

REIBER István

Az atherosclerosis folyamata gyermekkorban kezdődik és a szervezet haláláig tart. A legtöbb cardiovascularis betegség és halálozás hátterében atheroscleroticus érelváltozások állnak. A folyamat maga több ezer éves, de komplex patofiziológiáját csak mára kezdjük ismerni és érteni. A ma rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy gondoljuk, hogy az atherosclerosis a nagy és közepes artériák olyan krónikus gyulladásos betegsége, amelyet oxidatív és egyéb módosulást szenvedett lipoproteinek, im­munsejtek és az extracelluláris mátrix subendothelialis felhalmozódása jellemez. A veleszületett és a szerzett immunitás az atherogenesis olyan összetett szabályozó rendszere, amely adott esetben a pro­athe­rogen gyulladásos és az atheroprotectiv gyulladásellenes folyamatokat irányítva fokozza a plakkok progresszióját, vagy éppen stabilizálja azokat. Az atherogenesis folyamatairól nyert egyre bővülő ismereteinkkel tovább javíthatjuk a cardiovascularis rizikóállapotok meghatározását, és ennek következtében személyre szabottabb terápiás stratégiákat alkalmazhatunk.

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése időskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idősebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nő a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az időskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az időskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minőség romlásáért. A megfelelően al­kal­mazott lipidcsökkentő kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevő cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminőségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nőkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idősebb egyéneknél is egyértelműen javasoljuk elsődleges megelőzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idősebb felnőtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása időskorban kiemelten nagy jelentőségű, alkalmazása bizonyítottan kedvező. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idősebb korosztály nagyobb számának köszönhetően is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elő­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerő és a funk­cionális füg­getlenség egyidejű csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelődéshez vezet. A sarcopenia elsődleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertőzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítő tényezők és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szűrésére és kórismézésére kérdőívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthető az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminőség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelőzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erőkifejtést igénylő aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetőségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyőzően hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlődést serkentő aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Hypertonia és Nephrologia

A magasvérnyomás-betegség előfordulása és kezelése frissen diagnosztizált familiáris hypercholesterinaemiás betegekben

NÁDRÓ Bíborka, DIÓSZEGI Ágnes, KOVÁCS Beáta, PARAGH György, PÁLL Dénes, HARANGI Mariann

A familiáris hypercholesterinaemia (FH) a koleszterinanyagcsere veleszületett zavarával járó kórkép, amelyet jelentősen emelkedett összkoleszterinszint (TC) és low density lipoprotein koleszterinszint (LDL-C), ennek következtében a szív- és érrendszeri betegségek korai megjelenése jellemez. A magas vérnyomás előfordulási gyakorisága FH-s betegekben nem tisztázott, de jelenléte független kockázati tényezője a cardiovascularis betegség kialakulásának. Megfelelő terápiája ezért kiemelt fontosságú ebben a nagy kockázatú betegcsoportban. Célul tűztük ki 86, szakrendelésünkön először megjelent, frissen diagnosztizált, lipidcsökkentő kezelésben még nem részesülő heterozigóta FH-s beteg (27 férfi, 59 nő, átlagéletkoruk 53,6±13,4 év) esetén a lipidszintek, valamint a dokumentáció alapján a magas vérnyomás előfordulásának és kezelésének értékelését. Az FH diagnózisát a Dutch Lipid Network kritériumrendszer alkalmazásával állítottuk fel. A betegek átlagos TC-szintje 8,49±1,7 mmol/l, átlagos LDL-C-szintje 6,11±1,5 mmol/l, átlagos high density lipoprotein koleszterin (HDL-C) szintje 1,62±0,5 mmol/l, míg a lipoprotein-(a)-szint mediánja 301 mg/l volt. Mindössze 33 beteg esetén diagnosztizáltak korábban magas vérnyomást (38,4%). Béta-blokkolót 23, ACE-gátlót 13, ARB-t 12, kalciumcsatorna-blokkolót 9, HCT-t 11 beteg kapott. 11 beteg részesült monoterápiában, 10 beteg kettős, 11 beteg hármas, míg 1 beteg négyes kombinált kezelést kapott. Az eredmények alapján a magasvérnyomás-betegség ebben a betegcsoportban valószínűleg aluldiagnosztizált, a javasolt kezelés pedig sem az alkalmazott szer típusát, sem annak módját tekintve nem felelt meg az aktuális terápiás irányelveknek. A magasvérnyomás-betegség szűrése és korszerű kezelése, tekintettel az FH esetén kialakuló korai érelmeszesedésre, jóval nagyobb figyelmet érdemel ebben a kiemelt kockázatú betegcsoportban.

Lege Artis Medicinae

A lipidanyagcsere-zavarok modern kezelése a mindennapi orvosi gyakorlatban

REIBER István

Az emelkedett LDL-koleszterin- és/vagy tri­glicerid- és a csökkent HDL-koleszterin-szin­­tek bizonyítottan hozzájárulnak az ér­ká­rosodások kialakulásához. Kimu­tat­ható érbetegség hiányában az érvédelmet nyújtó lipidértékeket lehetőleg az egészséges táplálkozással, rendszeres testmozgással és a káros szenvedélyektől való tartózkodással próbáljuk elérni. Ha az egészséges életmód nem elég hatásos, akkor a primer prevencióban is szükségessé válik valamilyen lipidcsökkentő gyógyszer adása. Az öröklődő zsíranyagcsere-zavarral és a nagy vagy igen nagy cardiovascularis rizikóval rendelkező betegeknél szükséges a hatásos dózisú lipidcsökkentő gyógyszerek rendsze­res szedése. Az érvédelmet biztosító li­pid­célértékeket a hazai és a nemzetközi ajánlások fogalmazták meg. A cikk megpróbál segítséget nyújtani a mindennapi orvosi gyakorlat számára, hogy a széles körben hozzáférhető lipidparaméterek és lipidcsökkentő gyógyszerek alkalmazásával hogyan lehet hatásosan kezelni a dyslipidaemiás betegeket.