Lege Artis Medicinae

A H1N1-védőoltás hatékonysága és biztonságossága gyulladásos bélbetegségben

FARKAS Klaudia, JANKOVICS István, MELLES Márta, NAGY Ferenc, SZEPES Zoltán, WITTMANN Tibor, MOLNÁR Tamás

2012. JANUÁR 20.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(01)

BEVEZETÉS - Az inaktivált influenza-, valamint a H1N1-vírus elleni védőoltás évente javasolt az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára, noha az immunmoduláns és biológiai terápia feltehetően csökkentik a kialakuló immunválasz mértékét. Tanulmányunkban megvizsgáltuk, hogy az immunmoduláns és/vagy biológiai terápia mellett a H1N1-influenzavédőoltás hatására kialakul-e a fertőzéssel szembeni védettség és milyen mellékhatások jelentkeztek ezekben az esetekben a védőoltást követően. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Prospektív vizsgálatunkban 24 betegünktől (12 Crohnbetegség, 12 colitis ulcerosa) egy hónappal az influenza A/California/07/2009 (H1N1) -vírussal szembeni immunizációt követően vért vettünk. A védőoltás idejében minden beteg legalább három hónapja részesült immunmodulátor és/vagy biológiai kezelésben. A vírusspecifikus ellenanyagok kimutatására mikroneutralizációs próbát alkalmaztunk. A védőoltás biztonságosságának felmérését kérdőívvel végeztük. EREDMÉNYEK - Valamennyi betegünk esetében teljes védettség alakult ki a védőoltás hatására a H1N1-influenzavírus ellen, függetlenül az immunszuppresszív kezelés fajtájától. A mellékhatásprofilt tekintve hat esetben helyi, további hat esetben szisztémás tünetek jelentkeztek. Enyhe hasmenés öt esetben lépett fel. Két Crohn- és egy colitis ulcerosás beteg esetében mérsékelten fokozódott a betegség aktivitása. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján az immunszupprimált, gyulladásos bélbetegségben szenvedők számára biztonsággal javasolható a védőoltás, vizsgálatunkban valamennyi beteg esetében megfelelő védettséget jelző mikroneutralizációs titerszint alakult ki.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Szürrealista művészet a lélekelemzés tükrében

GYIMESI Anna

Szürrealista alkotásokat szemlélve reakciónk meglepettség, meghökkenés, gyakran megbotránkozás. Miben rejlik e művek lenyűgöző ereje? A választ a művészeti irányzat kialakulásának körülményei és hitvallása adhatja meg.

Lege Artis Medicinae

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inkretinmimetikumok alkalmazásának helye

GERŐ László

Az inkretinmimetikumok az antidiabetikumok új csoportját képezik. A β-sejteken saját receptorukhoz kötődnek, és glükózdependens módon növelik az inzulinszekréciót, ezért csak ritkán okoznak hypoglykaemiát. Jelentősen csökkentik a testsúlyt és az egyéb cardiovascularis kockázati tényezőket is. Így az antidiabetikus gyógyszerek ideális csoportjának tekinthetők. A szerző a jelenleg forgalomban lévő inkretinmimetikumok klinikai hatékonyságát és biztonságosságát tekinti át.

Lege Artis Medicinae

Emlékkötet egy nagyszerű orvosról és emberről

BUDA Béla

Apszichológiának van egy különös fogalma, amely - talán a jó kifejezés hiánya miatt is - kevéssé ismert és használatos, pedig a személyiség- lélektan számára nagyon fontos. A „vikariáló” élmény.

Lege Artis Medicinae

Pilomatrixcarcinoma nyirokcsomóáttéttel - Egy ritka eset első hazai leírása

VAJDA Adrienne, LÉVAY Bernadett

BEVEZETÉS - A pilomatrixcarcinoma nagyon ritka rosszindulatú daganat, amely a szőr matrixsejtjeiből ered. A férfiakat érinti 4:1 arányban, az átlagéletkor 45 év. Igen agresszív, lassan növekvő tumorfajta. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy 37 éves férfi esetét ismertetik, akinek anamnézisében 2004-ben a lumbalis régióból körülbelül 2×2 cm-es tömött képlet eltávolítása történt más intézetben, ahol a tumort a szövettani vizsgálat carcinoma sebaceumnak véleményezte. A műtét után néhány héttel a hegvonalban 2 cm-es átmérőjű, félgömbszerűen előemelkedő göb keletkezett, amelynek eltávolítása, valamint a Muir- Torre-szindróma irányába történő kivizsgálás miatt került kórházunkba felvételre a beteg. Belszervi tumort az elvégzett vizsgálatok nem jeleztek. A recidív göb excisiója megtörtént 2 cm-es ép szegéllyel vezetve a metszést. A szövettani vizsgálat pilomatrixcarcinomát igazolt. 2005-ben ismételt recidíva (két göb) miatt kimetszés és félvastag bőr átültetésével fedés történt, több ülésben. 2009-ben onkológiai kontroll alkalmával a jobb lágyékhajlatban 13×7 mm-es nyirokcsomó volt tapintható, amely aspirációs citológiai vizsgálattal pilomatrixrák áttétjének felelt meg. Blokkdissectio, majd 25×2 Gy dózisban posztoperatív sugárterápia következett. Jelenleg a beteg tünet- és panaszmentes. A 2011. június elején végzett mellkasi-hasi CT és klinikai vizsgálat az alapbetegség progresszióját nem jelezte. KÖVETKEZTETÉS - Pilomatrixrák nyirokcsomóáttéttel még nem került közlésre a hazai szakirodalomban. Szövettani vizsgálattal sikerült felállítani a megfelelő diagnózist, amely elengedhetetlen feltétele volt a sikeres kezelésnek.

Lege Artis Medicinae

Az igazság vendége

Dr. FERENCZI Andrea

Császár-Nagy Noémi, Demetrovics Zsolt, Vargha András (szerk.): A klinikai pszichológia horizontja. Tisztelgő kötet Bagdy Emőke 70. születésnapjára Károli Gáspár Református Egyetem - L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2011

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyarországi Vasculitis Regiszter első öt évének eredményei

HARIS Ágnes, TISLÉR András, ONDRIK Zoltán, FILE Ibolya, MÁTYUS János, ZSARGÓ Eszter, DEÁK György, AMBRUS Csaba

A Magyarországi Vasculitis Regiszter online adatgyűjtésének célja az ANCA-asszociált vasculitis alaposabb megismerése, a betegség hazai előfordulásának, kezelésének és kimenetelének meghatározása volt. A regiszteres adatgyűjtés az indulástól eltelt öt év óta dinamikusan fejlődik, jelenleg 278 beteg eredménye áll rendelkezésre. Betegeink 62%-a nő, átlagéletkoruk 58,2±14,5 év, 51%-uk c-ANCA-, 49%-uk p-ANCA pozitív vasculitis miatt került ellátásra. A diagnóziskor becsült vesefunkció 24,6±21,6 ml/min/1,73 m2, ekkor 29%-uk, a követési idő alatt összesen 39%-uk szorult dialízis - kezelésre, a művesekezelés 23%-uknál elhagyható volt. Fokális szövettani elváltozás, valamint felső légúti és bőrtünetek jelenléte esetén statisztikailag is jelentősen ritkábban volt szükség vesepótló kezelésre, amely a kórképek korai felismerésének fon tosságát jelzi. Az indukciós kezelés során a betegek 94%-a kapott szteroidot és 85%-a cyclophosphamidot, 59%-a részesült plazmaferézis-, 11%-uk rituximabterápiában. A fenn tartó kezelés a betegek 80%-ában szteroidot, 23%-ban per os és 22%-ban parenteralis cyclophosphamidot tartalmazott, illetve ennek részeként a betegek 40%-a kapott azathioprint, nyolc beteg mycofenolátot, hat beteg methotrexatot. A medián követési idő 30 hónap (IQR 6-78) volt, ez idő alatt a betegek 20%-a halt meg, 5%-uk részesült vesetranszplantációban, 5%-uk maradt el a gondozásból. A medián túlélési idő 14,8 év, az ötéves túlélés 85%, a tízéves 70% volt. C-ANCA-vasculitis esetén a hosszú távú túlélés valamivel jobbnak tűnt, mint a p-ANCA-pozitív esetekben, de az életkorra való korrekció után ez a különbség nem volt igazolható. A halálozás fő prediktora az életkor és a dialízist igénylő vesekárosodás volt. Relapsus a betegek 27%-ában jelentkezett, ezek 28%-a egy éven belül, 21%-uk öt év után következett be. A Magyarországi Vasculitis Regiszter adatbázisa nefrológiai közösségünk eredményes szakmai tevékenységét igazolja. Bár eredményeink nemzetközi összehasonlításban is sikeresnek mondhatók, ugyanakkor betegeink ellátása kapcsán számos olyan terület található, amelyek javítása előnyösen befolyásolhatja életminőségüket és túlélésüket.

Lege Artis Medicinae

A mikofenolát-nátrium-terápia hatása a vesetranszplantáltak életminőségére

LÁZÁR György, SZENOHRADSZKY Pál, SZEDERKÉNYI Edit, SURMANN Ágnes, TORONYI Éva, TÖRÖK Szilárd, FÖLDES Katalin, KALMÁR-NAGY Károly, SZAKÁLY Péter

A gyomornedv-ellenálló bevonatú mikofenolát-nátrium (EC-MPS; Myfortic®, Novar­tis Pharma AG, Basel, Svájc) olyan, gyomornedvvel szemben ellenálló gyógyszerkészítmény, amelyből mikofenolsav (MPA) szabadul fel. A gyomornedv-ellenálló MPS-t azzal a céllal fejlesztették ki, hogy javítsák az MPA tolerálhatóságát a felső gastrointestinalis traktusban úgy, hogy eközben megőrizze terápiás egyenértékű­ségét. A vizsgálat elsődleges célkitűzése az volt, hogy felmérjék a vesetranszplantált betegek életminőségét, különös tekintettel a mikofenolát-nátrium-terápia során ta­pasztalható gastrointestinalis tünetekre. A másodlagos célkitűzés a rutinterápia során alkalmazott mikofenolát-nátrium átlagos napi dózisának meghatározása volt. Ez a két paraméter jelentősen befolyásolhatja a graft hosszú távú túlélését a betegek esetében. A vizsgálat multicentrikus, beavatkozással nem járó, 12 hetes, egykaros, ko­horsz típusú, megfigyeléses volt, amelybe négy vizsgálati centrumban 251 felnőtt, vesetranszplantált beteget vontak be. A vizsgálat részeként, a gastrointestinalis státus megítélésére a betegek a Gastroin­testinalis tüneteket értékelő skála (Gastro­intestinal Symptom Rating Scale, GSRS) című kérdőívet töltötték ki. A betegek átlag­­életkora a bevonáskor 51 (18-80) év volt, 61%-uk férfi, 39%-uk pedig nő. A vese­transzplantáció a szűrővizit előtt átlagosan 6,3 évvel (SD: 4,3 év) történt. Az első vizit során a gastrointestinalis mellékhatások átlagos intenzitása 0,87 volt, míg az utolsó vizit alkalmával 0,28-nak adódott. A gastrointestinalis mellékhatások átlagos számának az első és utolsó vizit között észlelt változását Wilcoxon-próbával vizsgálták és a különbséget szignifikánsnak találták (p<0,0001). A betegek által kitöltött GSRS kérdőív öt gastrointestinalis tünetcsoportra (hasmenés, emésztési zavarok, székrekedés, hasi fájdalom és reflux) kérdezett rá. Mind az öt tünetcsoportban szignifikáns (p<0,0001) javulást észleltek a vizitek között. Eredményeink alátámasztják, hogy az MPA miatt gastrointestinalis nemkívánatos hatásokat tapasztaló, vesetranszplantált betegeknél a gyomornedv-ellenálló mikofenolát-nátrium növelheti az MPA maximális tolerált dózisát és csökkenti a gastrointestinalis rendellenességek előfordulását.

Lege Artis Medicinae

A rheumatoid arthritis modern kezelési és gondozási lehetőségei Magyarországon

GERGELY Péter, POÓR Gyula

A rheumatoid arthritis ismeretlen eredetű, autoimmun patomechanizmusú betegség, amely gyakorisága, nem kellőképpen megoldott kezelése, a mortalitásra és a várható élettartamra gyakorolt kedvezőtlen hatásai, a beteget, a családot és az egész társadalmat sújtó anyagi és pszichés terhei miatt kiemelkedő népegészségügyi jelentőségű. Noha a betegség fontosságát nemcsak a lakosság, hanem még az orvostársadalom sem ismeri kellőképpen, az utóbbi évek tendenciái már javulást mutatnak. Az elmúlt évtized jelentős áttöréseket hozott a rheumatoid arthritis jelentőségének felismerése, patogenezisének, diagnosztikájának és kezelésének terén is. A korszerű diagnosztikai és prognosztikai markerek és a korai agresszív kezelés bevezetése, a koraiarthritis-ambulanciák létrehozása és főként a biológiai terápia sikeres alkalmazása forradalmasította a rheumatoid arthritis kezelését. Jelen közlemény a rheumatoid arthritis modern terápiájáról nyújt összefoglalót, kitérve a hazai lehetőségekre is.

Magyar Immunológia

Szisztémás autoimmun kórképekben és immunszuppresszív terápia következtében kialakuló szekunder tumorok

SZEKANECZ Éva, ANDRÁS Csilla, KISS Emese, TAMÁSI László, SZÁNTÓ János, SZEKANECZ Zoltán

Néhány autoimmun-gyulladásos reumatológiai kórképben megnövekedhet a szekunder tumorok kialakulásának rizikója. Lymphoproliferativ kórképek jelentkeznek gyakrabban, de szolid tumorok fellépte is megfigyelhető. A reumatológiai terápiában alkalmazott immunszuppresszív szerek közül a cyclophosphamid és az azathioprin esetében írtak le egyértelmű onkogenitást, míg a methotrexat, a cyclosporin A és az anti-TNF szerek esetében a kérdés erősen vitatott. A szerzők áttekintik azon szisztémás kórképeket és immunszuppresszív gyógyszereket, amelyek esetében a tumorok kialakulásának rizikója megnövekedhet. A betegségek követése és kezelése során végig figyelemmel kell lennünk az alapbetegségből, kezelésből adódó esetlegesen megnövekedett daganatrizikóra.

Lege Artis Medicinae

A gyulladásos bélbetegségek genetikája

LAKATOS Péter László, LAKATOS László

A gyulladásos bélbetegségek kialakulásában különböző környezeti tényezők és faktorok (genetikai, epithelialis, immunmechanizmusok és nem immuntényezők) egyaránt szerepet játszanak. A patogenezisben fontos a genetikai tényezők szerepe, a betegség ismereteink szerint poligénes természetű. Úgy tűnik, hogy egyes gének általában a gyulladásos bélbetegségekre való fogékonyságot hordozzák, mások ezen belül a colitis ulcerosára vagy a Crohn-betegségre való hajlamot, illetve a betegség fenotípusát (enyhe vagy súlyos, agresszív, lokalizált vagy kiterjedt stb.) befolyásolják. Ebben az összefoglaló közleményben az elmúlt néhány év genetikai újdonságait foglaljuk öszsze: a gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatba hozható megismert új kromoszómarészleteket, a NOD2/CARD15, az SLC22A4/A5, illetve a DLG5 szerepét. A genetikai ismeretanyag bővülése egyelőre elsősorban a patogenezis jobb megértését segíti, ez alapul szolgálhat új terápiás támadáspontú gyógyszerek kifejlesztésében. A jövőben elképzelhető, hogy szerepe lesz a diagnózis pontosításában, a betegség lefolyásának pontosabb előrejelzésében.