Lege Artis Medicinae

A cukor mint gyógyszer az arab középkorban

BECHER Péter, PATAI Árpád, MÁJER Katalin

2011. JÚNIUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2011;21(06-07)

A cukrok (mono-, di- és poliszacharidok) alapvető élelmiszereink. Évezredek óta elterjedt a nádcukor, Európában cukor kivonása céljából a XIX. század közepén ültettek először cukorrépát, őseink mézet vagy kölest, juharszirupot is használtak édesítésre.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Váladékcsorgás a garatba

GERLINGER Imre

A fül-orr-gégészeti szakrendelésen megjelenő betegek részéről az egyik legnehezebben értelmezhető és a gyakorló orvos számára sok fejtörést okozó panasz a garatba történő váladékcsorgás (GV).

Lege Artis Medicinae

Instant kultúra követeli a gyógyszert - Interjú Buda Bélával

NAGY Zsuzsanna

Dr. Buda Béla pszichiáter nemrégiben megjelent könyve, Az elme gyógyítása a szakma és a laikus közönség által régóta várt összegzése a pszichiátria égető problémáinak.

Lege Artis Medicinae

Orális allergia szindróma gyermekkorban

CSIMA Eszter, CSERHÁTI Endre, MEZEI Györgyi

Az orális allergia szindróma előfordulása növekvő tendenciát mutat a pollenallergiák egyre gyakoribbá válásával, ezért várható, hogy gyermekekben is gyakrabban találkozunk ezzel a kórképpel. Az orális allergia szindróma felnőttkori előfordulása a nyírfapollen- allergiások között becsült adatok szerint 20-70% közötti. A betegség gyermekkori gyakorisága egyelőre ismeretlen. Vizsgálatunk célja a gyermekkori orális allergia szindróma jellegzetességeinek felismerése, gyakoriságának felmérése. Az orális allergia szindróma felismerésére felhasználtuk a gyermekek kórtörténetét, megvizsgáltuk a totális, valamint a specifikus IgE-szérumszinteket, bőrteszteket és nyílt ételprovokációs vizsgálatokat végeztünk. Az összesen 743 rhinitis allergicában és/vagy asthma bronchialéban szenvedő gyermek között 463 pollenallergiás esetet találtunk, az utóbbiak között pedig hat orális allergia szindrómás gyermeket, ez a pollenallergiások 1,3%-át jelenti.

Lege Artis Medicinae

Orvosilag

BÁNFALVI Attila

Egy hallgató előadást tart a magatartástudományok egyik összetevőjének, az orvosi antropológiának a szemináriumán a fájdalom és a szenvedés témaköréből. Éppen egy vizsgálatot ismertet, amely súlyos betegek kezeléséről szól. Azt akarja hangsúlyozni, hogy milyen fontos a lelki, személyes támogatás az ilyen betegek esetében is.

Lege Artis Medicinae

Elkötelezett orvosok, érzelmi kapcsolódás a jobb orvos-beteg kapcsolatért

LAZÁNYI Kornélia, SZLUHA Kornélia

A XX. század második felében, a holisztikus orvostudomány megjelenésével párhuzamosan az egészségügyi dolgozóktól elvárt viselkedési minták köre is megváltozott. Ma már számtalan szakirodalmi hivatkozás hangsúlyozza az orvos és a beteg között fennálló személyes kapcsolat gyógyulás folyamatára és a beteg általános jóllétére gyakorolt pozitív hatását. A személyes kapcsolat kialakítása, az elvártnak megfelelő érzelmi megnyilvánulások azonban nem minden segítő foglalkozású számára magától értetődő és természetes. Vannak, akiknek ezért meg kell dolgozniuk, érzelmi munkát kell végezniük. Az érzelmi munkavégzést azonban segítheti, megkönnyítheti az egészségügyben dolgozók betegekkel kapcsolatos, gyógyítás iránti elkötelezettsége. Az elkötelezettség és az érzelmi munka kapcsolatának feltárása érdekében megvizsgáltuk 84 onkológiai dolgozó érzelmi munkáját, elkötelezettségét és az arra ható szervezeti tényezőket. Az érzelmi munka számszerűsítéséhez a PANAS-X kérdőívet használtuk, míg az elkötelezettséget és az azt befolyásoló faktorokat kifejtendő kérdések mentén térképeztük fel. Vizsgálati eredményeink az elkötelezettség és az őszinte érzelmi munka közötti szakirodalmi adatok által is alátámasztott kapcsolat tényét erősítették meg. Kimutatható volt, hogy az elkötelezett munkavállalók spontán érzelmei jobban megfeleltek a betegek által a segítő foglalkozásúaktól elvártaknak, és viselkedési megnyilvánulásaik is inkább összhangban voltak azokkal. Az elkötelezettséget a szervezeti tényezők közül a megerősítés, valamint a munkatársak és a betegek attitűdjei befolyásolták a legerősebben. Az egészségügyi dolgozók kiválasztásánál lényeges lenne az altruista segítő attitűd meglétének vizsgálata, de még ennél is fontosabb, hogy az intézmények működtetői és vezetői fordítsanak, figyelmet arra, hogy a munkavállalók elköteleződését a megfelelő munkakörnyezet megteremtése és folyamatos megerősítő visszacsatolások által lehetővé tegyék, illetve megerősítsék.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Covid-19-vírusfertőzés terjedési módjai

KÉKES Ede

A SARS-CoV-2 vírus terjedési módjait részletesen elemezték az elmúlt időszakban. Megállapítható, hogy a mikroméretű vírusrészecskék leülepedése a különböző felületeken, illetve levegőben való terjedése a fő oka a járvány erejének és kiterjedésének az egész világra. A vírus terjedése gyakorlatilag életünk, napi aktivitásunk minden eseményében jelen van. Az ember-ember kontaktus szokványos mozdulatai, az önmagunk életének sajátos szokásai (arcsimítás, szemdörzsölés stb.) növelik a terjedés kockázatát. A legnagyobb veszélyt a fertőzött, de tünetmentes egyének mint vírushordozók jelentik és ebben fő gond a transzmisszió dinamikájának gyorsasága. Erős bizonyítékokkal rendelkezünk, miszerint az 1,5-2 méteres távolságtartás, a maszkviselés és a szem védelme döntő elemek a vírus terjedési gyorsaságának mérséklésében. Feltételezhető, hogy a szokványos influenzavírus-fertőzésekhez hasonlóan a koronavírus megjelenése is szezonális megjelenési formát mutat.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Digitális eszközökkel támogatott terápiatervezés folyamata a precíziós onkológiában

PETÁK István, VÁLYI-NAGY István

A molekuláris információ alapú személyre szabott precíziós orvoslás új mérföldkôhöz érkezett az onkológiában. Mostani tudásunk szerint hozzávetôleg 600 gén 6 millió mutációja hozható összefüggésbe a daganatok kialakulásával, és minden beteg esetében átlagosan egyszerre 3-4 ilyen „driver” gén mutációja van jelen. A molekuláris diagnosztika fejlôdése ma már lehetôvé teszi, hogy a rutinellátás részeként megismerjük a betegek daganatának részletes molekuláris profilját. Ennek klinikai relevanciája az, hogy ma már 125 célzott gyógyszer van forgalomban és további több száz hatóanyag érhetô el klinikai vizsgálatokban. Ez azt eredményezi, hogy sokszor már elsô vonalban több törzskönyvezett terápiás lehetôség közül kell kiválasztani a beteg számára a legmegfelelôbbet a molekuláris információ alapján. Ehhez ma már egyre inkább komplex informatikai eszközökre, orvosi szoftverekre van szükség. Genetikusok, molekuláris biológusok, molekuláris patológusok és molekuláris farmakológusok már most napi szinten használnak bioinformatikai és interpretációs szoftvereket. De ma már klinikusok számára is online elérhetôk a mesterséges intelligencia által támogatott digitális eszközök a terápia megtervezésére. A telemedicina eszközei, a videokonferencia megteremtette a feltételét annak, hogy on­line multidiszciplináris szakértôi egyeztetések, „virtual molecular tumor board”-ok jöjjenek létre, amelyek segítségével minden or­vos és beteg hozzáférhet a precíziós on­kológia korszerû lehetôségeihez.

Hypertonia és Nephrologia

Mikor együnk, hogy jól legyünk?

VÁLYI Péter

„Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy herceg, vacsorázz, mint egy földműves!” - írta az egészséges életvitelről Maimonides, a középkorban élt (1135-1204) orvos és filozófus. Vajon a jelenlegi ismeretek alapján helyes-e a megfigyelés, és mi lehet a mechanizmusa? A mai rohanó életben gyakran nem figyelünk az étkezések időpontjára, gyakoriságára. Sokan úgy igyekeznek fogyókúrázni, hogy a reggelit kihagyják vagy a délelőtt folyamán csak „fogyasztó turmixokat” isznak. A gyerekek gyakran reggeli nélkül mennek az iskolába, legjobb esetben zsebpénzt kapnak: „Vegyél valamit az iskolai büfében!” Ugyanakkor mindezt a napi háromszori főétkezéshez, a „megszokott időben”, „rendszeresen” fogyasztott reggelihez, ebédhez, vacsorához viszonyítjuk, aminek, úgy gondoljuk, nagyon régi hagyományai vannak.