LAM KID

Új ismeretek a corticalis csontállomány biológiájáról és részvételéről a csonttörések létrejöttében

BALOGH Ádám1, BHATTOA Harjit Pál2

2011. JÚLIUS 20.

LAM KID - 2011;1(01)

Összefoglaló közlemény

A szerzők a kortárs irodalom közleményei alapján áttekintik a csontok osteoporoticus törési hajlamának korábban ismert kockázati tényezőit, majd ismertetik a modern, nagy feloldású képalkotó készülékek (mikro- CT, nagy feloldású perifériás kvantitatív komputertomográf, HR-pQCT) és fejlett számítógépes elemzőeljárások (véges elemszámú elemzési módszer, finite element analysis, FEA) alkalmazásával kapott új eredményeket. Ezek az adatok a korábban már ismert törési kockázati tényezőkön kívül (életkor, elesési hajlam, a csont ásványianyag- denzitása [BMD] és a trabecularis csontszerkezet) rámutatnak a corticalis állomány sérülésének jelentőségére a törések létrejöttében, amelyet korábban alulbecsültek. A corticalis vastagság csökkenése és a porozitás fokozódása több népességi mintacsoporton igazolva azonos denzitásértékek esetén is növeli a törési kockázatot, még a hagyományos besorolással osteopeniás csoportban is. A korszerű szoftver hátterű, új képalkotó eljárások bevezetése a klinikai gyakorlatba a közeljövőben várható. A corticalis állományra kedvezően ható, már ma is forgalomban lévő és új fejlesztésű gyógyszerek gyakoribb alkalmazása lehet az új kutatási eredmények hozadéka az osteoporosisos betegek törésmegelőző klinikai ellátásában.

AFFILIÁCIÓK

  1. Debreceni Egyetem, Általános Orvosi Kar, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
  2. Debreceni Egyetem, Általános Orvosi Kar, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

Fogunk-e microarray-ket használni az orvosi rutingyakorlatban?

BÁLINT Bálint László

Sokat hallunk az új technológiákról, amelyek forradalmasítani fogják a medicinát, mégis kevés jelenik meg ezek közül a betegágy mellett. Mi a helyzet a microarray-kkel? Fo-gunke microarray-adatokat kapni a laborból és tudunke majd ezek alapján terápiás döntéseket hozni?

LAM KID

Új hatásmechanizmusú gyógyszerek az osteoporosis kezelésében

LAKATOS Gergely

Az osteoporosis jelentős népegészségügyi probléma, terápiás befolyásolása az érdeklődés középpontjában áll. A meglehetősen széles gyógyszeres spektrum ellenére a kezelés nem megoldott. Ezért is áll a kutatások középpontjában az újabb hatásmechanizmusú farmakológiai készítmények fejlesztése. A mintegy másfél évtizede megismert RANK/RANKL/OPG rendszer lehetőséget ad a RANKL osteoclastokat stimuláló hatásának semlegesítésére a monoklonális RANKL-ellenes antitest, a denosumab segítségével. Emellett a katepszin-K-inhibitorok jelentik a csontdegradáció gátlásának másik lehetséges útvonalát. Az antisclerostin és anti-Dkk-1 antitestek a Wnt jelátviteli útvonal felszabadítását és következményesen a csontképzést segíthetik. A parathormonanalógok újabb beviteli formái, a továbbfejlesztett szelektív ösztrogénreceptormodulátorok, a vitronectinreceptor-ellenes antitestek és még egyéb potenciális támadáspontok befolyásolása a csontvesztés minden eddiginél hatékonyabb kezelését teszik majd lehetővé a közeljövőben.

LAM KID

A FREEDOM vizsgálat - A denosumab törésprevenciós hatása

VALKUSZ Zsuzsanna, SZEKERES László

A denosumab teljes humán monoklonális antitest (IgG2), amely nagy affinitással és szelektivitással kötődik a RANK ligandhoz (RANKL), és megakadályozza az osteoclast-prekurzorok és kifejlett osteoclastok felszínén található receptorának (RANK) aktiválódását. A RANKL-RANK kölcsönhatás megakadályozása gátolja az osteoclastok képződését, működését és túlélését, ezáltal reverzíbilisen gátolja az osteoclastok által mediált reszorpciót a csont corticalis és trabecularis állományában.

LAM KID

Beköszöntő

LAKATOS Péter, SPEER Gábor

Lecturis Salutem! Ahagyományhoz híven köszönünk be magunk is, úgy, ahogyan húsz évvel ezelőtt az akkor megszületett Lege Artis Medicinae (LAM) akkori és jelenlegi főszerkesztője, dr. Kapócs Gábor tette. Nemcsak õ, hanem a sokunk által szeretett LAM is öregszik. Olyannyira, hogy eljött annak az ideje, hogy gyermeke lehessen: a LAM hagyományaira, multidiszciplináris horizontjára, kulturális missziójára és szép megjelenésére támaszkodva megszülessen egy szűkebb szakmának szóló, de növekedni és tanulni, valamint tanítani is vágyó növendék. Ez szeretne lenni a LAM KID.

LAM KID

Kalciumpótlás és a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulása - Valós félelem vagy csomót a kákán?

SPEER Gábor

Néhány adat arra utal, hogy a postmenopausalis osteoporosis bázisterápiájaként alkalmazott kalciumpótlás fokozza az atherosclerosis talaján kialakult érrendszeri megbetegedéseket. A coronariaerek kalcifikációja markere az atherosclerosis jelenlétének, és egyértelmű rizikófaktora a cardiovascularis megbetegedéseknek. Fontos tudni azonban, hogy ez a vascularis kalcifikáció aktív mechanizmus eredménye, ugyanazok a gének és fehérjéik vesznek részt benne, amelyeknek szerepe már jól ismert a csontanyagcserében. Ebben az összefoglaló munkában bemutatom azokat a meglepő adatokat, amelyek a kalciumszupplementáció előnytelen cardiovascularis hatásait tételezik fel, és szembeállítom a korábbi, ezt egyértelműen cáfoló, számos klinikai vizsgálat eredményeivel. Ez utóbbiak kétséget kizáróan igazolják, hogy a kalciumpótlás önmagában vagy D-vitamin-kezeléssel kiegészítve nem fokozza a vascularis megbetegedések, így a myocardialis infarctus kockázatát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A hippocampus strukturális és funkcionális szerepe Parkinson-kórban]

GYÖRFI Orsolya, NAGY Helga, BOKOR Magdolna, KÉRI Szabolcs

[A hippocampus memórianyomok rögzülésében játszott szerepére epilepsziasebészeti céllal végzett kétoldali media-lis temporalis lobectomia hívta fel a figyelmet. A neuro- pszichológia klasszikus esetének számító felfedezés új utat nyitott a kognitív idegtudományokban. Közleményünk célja a hippocampus anatómiai és funkcionális kapcsolatrend-szerének bemutatása olyan alapvető kognitív folyamatokban, mint a tanulás és emléknyomok rögzítése, majd annak bemutatása, hogy ezek miként járulhatnak hozzá a Parkinson-kór nem motoros tüneteihez. A modern képalkotó eljárások új lehetőségeket nyújtanak a hippocampus szerepének megismerésére, különös tekintettel az alrégiók szerkezetének és szerepének tisztázására. Az alrégiók specifikus eltérései feltételezhetők nem csak neurodegeneratív kórképekben, hanem az öregedésben és a depresszióban is. Több tanulmány egybehangzó megfigyelése a hippocampus volumencsökkenésére hívja fel a figyelmet újonnan diagnosztizált Parkinson-kóros betegeknél, amely összefügg a memóriadeficittel. A megfigyelés hátterében a dopaminerg rendszer szinaptikus plaszticitást befolyásoló szerepe feltételezhető. A hippocampus térfogatcsökkenése prediktív értékű lehet a Parkinson-kórban jelentkező kognitív hanyatlás kapcsán.]

Ca&Csont

Nagyobb csonttörési prevalencia posztmenopauzás pollenallergiás nőkben

FERENCZ VIKTÓRIA, MÉSZÁROS SZILVIA, CSUPOR EMŐKE, TÓTH EDIT, BORS Katalin, FALUS ANDRÁS, HORVÁTH CSABA

Vizsgáltuk, hogy a pollenallergia befolyásolja-e a csonttömeget és a csonttörések előfordulási gyakoriságát posztmenopauzában lévő nők csoportjában. Összesen 125, posztmenopauzában lévő, pollenallergiában szenvedő nőbeteg (átlagéletkor: 61,26 év) következő négy csoportját vizsgáltuk: sem H1-hisztaminreceptor (H1R)-antagonistával, sem inhalációs kortikoszteroiddal nem kezelt allergiás nők (n=43); csak H1Rantagonistával kezelt betegek (n=53); H1R-antagonistával és inhalációs kortikoszteroiddal kezelt betegek (n=17) és csupán inhalációs kortikoszteroiddal kezelt betegek (n=12) csoportja. A beválogatott betegek kezelése szezonális jelleggel legalább öt évig tartott. Száz nem allergiás, posztmenopauzában lévő, életkor, testtömegindex (BMI) és a menopauza bekövetkezte óta eltelt idő alapján illesztett nő szolgált kontrollcsoportként. A túlsúly és az obesitas (25 ttkg/m2 ≤ BMI) rendkívül gyakori (76%) volt az allergiás betegek körében. A kezeletlen allergiások csonttömege a combnyakon kisebb volt (a többi régióban is ilyen tendencia figyelhető meg), mint nem allergiás társaiké. Ebben a betegcsoportban közel háromszoros gyakorisággal fordult elő kis erőbehatásra bekövetkező csonttörés (distalis alkar-, csípőtáji, klinikai tüneteket okozó csigolyatörés: 34,9%) a nem allergiás csoporthoz viszonyítva (13%, χ2-teszt p=0,003). A csonttörések előfordulása a H1R-rel kezelt csoportban (30,19%) is gyakoribb volt, mint a kontrollcsoportban (χ2-teszt p=0,01). Azonban a H1R-rel kezelt csoportban nem fordult elő klinikai tünetekkel járó csigolya- és csípőtáji csonttörés, még azok között sem, akik H1R-antagonista mellett inhalációs kortikoszteroidot is alkalmaztak. Az inhalációs kortikoszteroiddal kezelt betegek csoportjában gyakoribb volt a csonttörés, mint a kombináltan antihisztaminnal és inhalációs kortikoszteroiddal kezelt betegek körében (50% vs. 29,4%). Az 1 ttkg/m2-es BMI-növekedés 1,278-szeresére növelte a kialakult csonttörések prevalenciáját (95%-os megbízhatósági tartomány: 1,047-1,559; p=0,016) a kezeletlen allergiások csoporjában. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a pollenallergiás, posztmenopauzában lévő nők körében a kis energiára bekövetkező csonttörések nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, a gyakoriság pozitív összefüggésben áll az obesitassal. Lehetséges, hogy a H1R-antagonisták kompenzálják a pollenallergia és az inhalációs kortikoszteroidok csonttörési kockázatra gyakorolt negatív hatását.

LAM KID

Adherencia a magyar posztmenopauzális osteoporoticus nõi betegek körében

LAKATOS Péter, TÓTH Emese, LANG Zsolt, NAGY Bence, SZEKERES László, TAKÁCS István

BEVEZETÉS - A csontritkulás vagy osteoporosis alatt a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének olyan mértékű csökkenését értjük, amely a csont szilárdságának gyengülése és minőségének romlása révén fokozott törési hajlamot eredményez. A nők jelentős hányadában a menopauza hormonális változásához kapcsolódóan a csontmennyiség fogyása is fokozott, e populáció alkotja a posztmenopauzális osteoporosisban szenvedőket. Az osteoporosis kezelésének alapja az elegendő kalciumés D-vitamin-bevitel, amelyet szükség esetén gyógyszeres terápiával lehet kiegészíteni a csontritkulás folyamatának gátlása érdekében. A sikeres terápia kulcsa a gyógyszeres kezelés folyamatos alkalmazása, amely biztosítja a csontvesztés ütemének lassítását. MÓDSZEREK - Elemzésünkben a hazai betegek terápiahűségét vizsgáltuk, illetve a terápiahűség hatását a csonttörések kockázatára az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2004-2010 között rögzített ellátási adatai alapján. A kutatás során statisztikai eszközökkel dolgoztuk fel a rendelkezésre álló adatokat. Meghatározásra kerültek a terápiát jellemző MPR-mutatók és az adott időszakban folyamatos kezelés alatt álló betegek aránya. A különböző betegcsoportokra jellemző terápiahosszokat a Kaplan- Meier-féle túléléselemzés során vizsgáltuk. A törési rizikót befolyásoló paraméterek azonosítására Cox arányos kockázati modellt alkalmaztunk. EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉS - Kutatásaink eredményekképpen megállapítható, hogy a hazai betegek terápiahűsége alacsony (a kezelés első évében az átlagos MPR: 57,9%; 95% CI 57,7%-58,0% és a perzisztenciaarány: 32,4%; 95% CI 32,2%-32,6%). Mindezt jelentősen befolyásolja az alkalmazott terápia beviteli módja és a kezelés gyakorisága [a kezelés első évében az átlagos MPR: 41,5%-100% között szórt, míg a perzisztencia 18,8%- 100% között alakult a fentiek szerinti csoportosításban, a különbségek a csoportok között szignifikánsak (p<0,05)]. Mind a compliance-, mind a perzisztenciavizsgálataink a parenteralis beviteli mód kedvezőbb hatásait mutatták. Előzetes hipotéziseinknek megfelelően a törések kockázatát szignifikánsan csökkenti a beteg-együttműködés javulása (terápiahű betegeknek tekintettük az MPR>80% értékkel jellemezhetőket, esetükben a törési RR: 0,57, p<0,05), amely a parenteralis kezelési formával tovább fokozható [a nem terápiahű betegekhez képest a törési RR 0,60 és 0,44 az orális és a parenteralis készítmények mellett terápiahű alcsoportokban (p<0,05)].

LAM KID

„Remény a törötteknek.” A HOPE (Hungarian Osteoporosis Project for Elderly) vizsgálat eredményei

SPEER Gábor, NÁDAS Katalin, FERENCZ VIKTÓRIA, MÉSZÁROS SZILVIA, HORVÁTH CSABA, BORS Katalin

Multicentrikus, prospektív, egyszeri ke­resztmetszeti, 12 hónapos, nyílt vizsgálatot végeztünk, a kistraumás törést szenvedett osteoporoticus betegek körében alkalmazott zoledronsav-terápiával kapcsolatos TSQM (Treatment Satisfaction Question­naire for Medication) értékelésével a terápiás megelégedettség megállapítására. Betegek, módszerek - A vizsgálat során 94 centrumból 1736 beteg fejezte be és töltötte ki mind az első, mind a második viziten a TSQM-kérdőívet. A TSQM a beteg gyógyszeres kezeléssel való megelégedettségének mérésére alkalmas, melyben a beteg egy skálán jelzi a mellékhatásokat, hatásosságot, kényelemességet és az össz­elégedettségét az alkalmazott kezeléssel kapcsolatosan. Eredmények - Korábban átlagosan 1,58, más antiporoticus kezelésben részesültek a vizsgálatba bekerült betegek, és átlagosan 1,24 törés szerepelt az anamnézisükben. A valós körülmények között végzett vizsgálat igazolta, hogy már az egyéves zoledronsav-kezelés szignifikánsan (p<0,0001) javítja a betegek hatásossági megelégedettségét (átlagosan 56,15 pontról 70,89 pontra), és a mellékhatások előfordulását is. A kezelés kényelmességére vonatkozóan az átlagos pontszám 62,96-ról 79,34-ra nőtt (p<0,0001), míg a terápiával való összelégedettség 59,3-ről a 2. vizitre 75,48 pontra nőtt (p<0,0001). Következtetés - Vizsgálatunk igazolta a zoledronsav-kezeléshez társuló előnyös TSQM-értékeket, mely egyben a megfelelő adherencia alapfeltétele is egyben.

Ca&Csont

MOOT-COMP-1 tanulmány A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaságnak az antiporoticus kezelési eljárások compliance-ét vizsgáló tanulmánya

BORS Katalin, BOROS Erzsébet

BEVEZETÉS - Számos vizsgálat igazolja a krónikus betegségek esetén a non-compliance szerepét a klinikai vizsgálatokban effektívnek bizonyult terápiás eljárások hatástalanságában. Tanulmányunkban magyarázatot próbáltunk találni a kezelési eljárások esetleges elhagyására. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Osteoporosisban szenvedő 1067 beteg (91% nő, 9% férfi) compliance-ét vizsgáltuk. A csontritkulás kezelését jelentő gyógyszeres terápia, gyógytorna, elektroterápia és segédeszköz-használat gyakoriságát mértük fel. A kezelőorvos a betegek döntő többségének elsősorban gyógyszeres kezelést javasolt. Gyakoriságban ezt a gyógytorna követte. Elektroterápiát a betegek harmadának, segédeszközt a résztvevők ötödének javasoltak. EREDMÉNYEK - A megkérdezettek kétharmada saját bevallása szerint mindig beveszi az elrendelt készítményt, főleg a már csonttörést elszenvedett betegek. A gyógyszeresen kezeltek több mint egyötöde felejtkezik el - ritkán vagy gyakorta - a gyógyszer bevételéről. A kezelőorvos javaslatához képest 10%-kal többen tornáztak, azonban a betegek csupán negyede gyógytornázik megfelelő gyakorisággal és naponta legalább 20 percig. Az elektroterápiás kezelésre járó betegek több mint felének nem orvosa ajánlotta fel a kezelést. A segédeszköz használatával a betegek tizede az orvosi javallat ellenére nem élt. A vizsgálatban részt vevők közel egyharmada említett valamilyen zavaró tényezőt, amely akadályozta a kezelőorvos által javasolt kezelési megoldás betartását. Az ezek között szereplő anyagi nehézségek és hosszú várakozási idő mellett említették azt is, hogy nem éreznek elegendő motivációt a kezelés betartására. A compliance nem mutat korrelációt a beteg képzettségével és a társadalomban betöltött szerepével. A többszörös csonttörést szenvedettek között jobb együttműködési készségű betegek találhatók a gyógyszerszedéssel és a gyógytornával kapcsolatban egyaránt. KÖVETKEZTETÉS - A kezelési előírások betartásának fontos feltétele a megfelelően tájékoztatott beteg bevonása a terápiás döntéshozatalba és a kezelés kimenetelének ismerete. Hazánkban a nagy csonttörési ráta felhívja a figyelmünket a compliance növelésének fontosságára.