LAM KID

Az elõdök igazsága - Záró gondolatok az urátkristályok oldhatóságáról-oldékonyságáról

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

2013. DECEMBER 20.

LAM KID - 2013;3(04)

A szerzők az urátkristályok oldódását vizsgálták alkoholban, 8%-os vizes formaldehidoldatban és acetonban. Azt találták, hogy az urátkristályok legnagyobb mennyiségben az alkoholban maradnak vissza. A vizes formaldehidoldatban - az alkoholban találtakhoz képest - megfogyatkoztak az urátkristályok, ezzel a szerzők megerősítették az elődök azon korábbi ajánlását, hogy köszvény gyanúja esetén a szövetmintákat alkoholban kell rögzíteni. Az urátkristályok legnagyobb mértékű megfogyatkozása az acetonban következett be. A szövettani laboratóriumok általánosan használják az acetont a paraffinos beágyazást megelőző víztelenítésre, így ez - az esetleg helytelenül alkalmazott vizes formaldehidfixálás mellett - szintén hozzájárul az urátkristályok kioldásához. Az urátkristályok kioldását a hematoxilineozinnal festett metszetekből - a szerzők korábbi vizsgálatai szerint - elsősorban a hematoxilinnal történő magfestés okozza, így az urátkristályok kimutatásának legcélravezetőbb módszere a festetlen metszetek vizsgálata.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

A mikro-RNS-ek mint a hormonok egy új családja

BOJCSUK Dóra, SIPOS Lilla, BÁLINT Bálint László

A mikro-RNS-molekulák az átírt RNSmolekulák fehérjékre való átfordítását szabályozzák. Maria A. Cortez és munkatársai a Nature folyóiratban 2011-ben közölt tanulmányukban felvetik annak lehetőségét, hogy az általánosan elfogadott biomarker és transzlációs szerepük mellett a mikro- RNS-molekulákat nukleinsav természetű hormonoknak is tekinthetjük. Jelen cikkünkben bemutatjuk a hormonok és a mikro-RNS-ek olyan tulajdonságait, melyek alapján hormonszerű működésük valószínűsíthető.

LAM KID

A D-vitaminról - kombináljunk!

HONTVÁRI Lívia

A D-vitamin-hiány világszerte elterjedt egészségügyi probléma. A közelmúltban megrendezett D-vitamin konszenzuskonferencia ajánlásaira alapozva szeretnénk a figyelmet felhívni a prevenció és a tényleges hiányállapot felismerésének, kezelésének fontosságára. Megemlítjük, hogy a rendelkezésre álló antiporoticumok között olyan (az antihipertenzívumok elnevezéséből átvéve) „prefix” vagy „kombi” készítmények is rendelkezésre állnak, amelyek biztosíthatják a csontanyagcserére ható szer mellett a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt is, segítve a betegek terápiahűségét.

LAM KID

A kézművességrõl

DÁNIEL Zsolt

Divatos kifejezés. Minőséget és különbséget határoz meg. A tévedés újabb lehetősége. A tapasztalatlan fogyasztó ugyanis nem tudja, hogy mit vásárol meg vele. Hiszen a kézművességnek nincs definíciója.

LAM KID

Combnyaktörések ellátása DHLS-csavarral - korai eredmények

KOCSIS András, KÁDAS István, KÁDAS Dániel, HANGODY László

Magyarországon az osteoporosis talaján kialakult medialis combnyaktörés ellátási taktikája függ a törés típusától és a sérült általános állapotától. Nyilvánvaló cél, hogy kis kockázatú, minimálisan invazív műtéti technika megtartása mellett minimálisra csökkentsük a módszer leggyakoribb szövődményeit: a combfejnecrosist és a törés újbóli elmozdulását. Kézenfekvő volt, hogy az országunkban legáltalánosabban alkalmazott módszert, a kettős kanülált csavarozást kombináljuk a kompressziós HLS-csavar technikával, ami intraoperatív kompressziót, így nagyobb stabilitást biztosít a minimálinvazív elvek megtartása mellett.

LAM KID

Csontritkulásban szenvedõ betegek életminõsége Magyarországon

VOKÓ Zoltán, INOTAI András, HORVÁTH CSABA, BORS Katalin, SPEER Gábor, KALÓ Zoltán

CÉL - Keresztmetszeti vizsgálatunk célja az életminőség csontritkulásos törések miatti romlásának becslése volt. MÓDSZEREK - A vizsgálatot csontritkulásos betegek gondozására és csonttörések akut ellátására szakosodott 21 centrumban végeztük, 840 beteg bevonásával. A betegeket véletlenszerűen választottuk, és a törés lokalizációja, illetve a törés óta eltelt idő szerint csoportosítottuk őket. Az életminőséget a Qualeffo-41 és az EuroQoL-5D kérdőívekkel értékeltük. EREDMÉNYEK - Eredményeink közül kiemelendő, hogy az egynél több morfometriás csigolyatörést szenvedett betegeknél kaptuk az EQ-5D index legalacsonyabb medián értékét (0,59). A tünetet mutató csigolya-, combnyak- és kartörések szintén jelentősen rontották az életminőséget. Hasonlóan, az egynél több morfometriás csigolyatörést szenvedett betegeknél kaptuk a legrosszabb Qualeffo- 41-pontértéket. Életkorra és nemre történő korrigálás után a combnyaktörést vagy morfometriás csigolyatörést szenvedett betegeknél legalább 0,2 értékkel kisebb a hasznossági értékek átlaga, mint azoknál a csontritkulásban szenvedő betegeknél, akiknek a kórtörténetében nem szerepel csonttörés. Azoknál a betegeknél, akiknél a kórtörténetben több mint egy éve combnyaktörés szerepelt, ugyanolyan rossz volt az életminőség, mint az akut törést szenvedett betegeknél. Ugyanakkor a csukló- és kartörések esetén az életminőség akut romlása idővel némiképp enyhül. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján állíthatjuk, hogy a csontritkulásos törések, különösen a combnyak- és a csigolyatörések miatt jelentősen romlik a betegek életminősége. Eredményeink azt jelzik, hogy fokozni kell a morfometriás csigolyatörésekkel kapcsolatos orvosi figyelmet, mert ezek a törések jelentős humántőkeveszteséggel járnak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Alkohol és egészség

VÁLYI Péter

A mértékletes, kulturált körülmények között történő alkoholfogyasztás ma a társadalmi kapcsolatok építésének és fenntartásának, az egyén kikapcsolódásának az elfogadott formája. A kardiológusok között általános a vélemény, hogy főleg az atherosclerosissal kapcsolatos betegségek, a coronariabetegség, az ischaemiás agyi történések, de még a perifériás verőérbetegségek esetében is a kismértékű vagy mérsékelt alkoholfogyasztásnak preventív hatása van, magas vérnyomás esetén szintén megengedhetőnek tartják az ilyen fokú alkoholfogyasztást. Mindezek figyelembevételével érdemes részletesebben elemezni az alkoholnak a cardiovascularis egészségre és a teljes szervezet egészére kifejtett hatását. Nem célja a cikknek az alkoholaddikcióval, az alkoholizmussal kapcsolatos kérdéseknek a tárgyalása. Ugyancsak nem kívánunk foglalkozni az alkohol hatásának részletes biokémiai és patofiziológiai szempontjaival.

LAM KID

Az urátkristályok kimutatásának egyszerű módszere formalinfixált szövetmintákon

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Korábbi dolgozatunkban azt a tételt cáfoltuk, amely szerint a formalinban fixált szövetmintákban azért nem (vagy csak kivételesen) mutathatók ki az urátkristályok, mert ezek a vizes formalinoldatban kioldódnak. Vizsgálataink szerint az urátkristályok kioldódását döntően a hematoxilin-eozin festési procedúra okozza (nem tagadva azt a tényt, hogy vizes oldatban az urátkristályok mérsékelten oldódnak, és a kis mennyiségben lerakódott nátriumurát teljesen kioldódhat a szövetmintákból). A jelen tanulmányunk célja az volt, hogy konkrétan megjelöljük a festési eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek az urátkristályok kioldásához vezetnek. Eredményeink alapján az urátkristályok kioldását a festési eljárás során a hematoxilinfestés, az 1%-os vizes lítium-karbonátos kezelés, illetve az acetonos víztelenítés együttesen okozzák. Ajánlásunk szerint az urátkristályok kimutatásának legegyszerűbb szövettani módszere az, hogy a formalinban fixált és a hagyományosan beágyazott szövetminták deparaffinált festetlen (kanadabalzsammal és fedőlemezzel fedett) metszeteit polarizált fényben vizsgáljuk. Korábbi dolgozatunkban azt találtuk, hogy a hematoxilineozinnal festett és urátkristályokat nem tartalmazó szövetminták natív (festetlen) metszetein az urátkristályok az esetek több mint kétharmadában kimutathatók maradtak. Azokon a hematoxilin-eozinnal festett metszeteken pedig, ahol az urátkristályok polarizált fényben eredetileg is kimutathatók voltak, a natív festetlen metszetekben sokkal nagyobb tömegben maradnak meg, azaz a festettekhez képest lényegesen mérsékeltebb az oldódás.

Ideggyógyászati Szemle

Az alkoholfogyasztás és az agyvérzés kockázata (angol nyelven)

DANIEL Sajjan Bereczki Dániel

A vizsgálat célja - Míg a kismértékű alkoholfogyasztás ischaemiás stroke kialakulásával szembeni védőhatása elfogadott, ellentmondó adatokat találunk az alkoholfogyasztás és az agyvérzés kapcsolatáról. Ebben a dolgozatban a kérdéssel kapcsolatos eset-kontroll és kohorsztanulmányokat tekintjük át. Módszerek - Az alkoholfogyasztás és az agyvérzés kapcsolatát elemző epidemiológiai vizsgálatokat a Medline adatbázisban, a PubMed keresőprogrammal, a közlemények címére korlátozott kereséssel azonosítottuk a következő kulcsszavak megadásával: „alcohol AND cerebrovascular dis*”, „alcohol AND stroke”, „alcohol AND cerebral hemorrhage” és „alcohol AND hemorrhagic stroke”. Eredmények - A legtöbb vizsgálat vagy az összes stroke előfordulását vizsgálta alcsoportok elemzése nélkül, vagy nem tett különbséget az állományvérzés és a subarachnoidealis vérzés között. A vizsgálatok eredményeit összegezve abban általában egyetértettek, hogy a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás fokozza az agyvérzés kockázatát. Ellentmondóak az eredmények a kis- és közepes mértékű alkoholfogyasztást illetően: míg egyes vizsgálatok a mérsékelt alkoholfogyasztást védőhatásúnak találták, mások az alkoholfogyasztás mértékével lineárisan növekvő agyvérzési kockázatról számoltak be. Az alkohol vagy a megvonás által kiváltott hirtelen vérnyomás-emelkedés és az alkohol okozta véralvadási rendellenességek magyarázhatják azt, hogy a kis- és közepes mértékű alkoholfogyasztás nem egyformán hat az ischaemiás és a vérzéses stroke-ok kockázatára. A nagymértékű alkoholfogyasztás valószínűleg jobban fokozza az állományvérzés, mint a subarachnoidealis vérzés kockázatát. Következtetések - A nagymértékű alkoholfogyasztás az agyvérzés kockázatát is növeli. A mérsékelt alkoholfogyasztás - ellentétben az ischaemiás stroke-kal szembeni védőhatással - növelheti a vérzéses stroke-ok kockázatát.

Lege Artis Medicinae

A hisztokémia egy megdőlni látszó dogmája - Az urátkristályok szövettani kimutathatósága

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Az orvosi gyakorlatban számos olyan „kőbe vésett igazság” létezik, amely tankönyvről tankönyvre átvételre kerül, és esetleg generációk sora sajátítja el, míg az adott tétel kihullik az idő rostáján. A rövid tanulmány célja egy olyan tévedés kiiktatása a köszvény diagnosztikájából, amely az urátkristályok szövettani kimutathatóságával kapcsolatos. Az általánosan elfogadott tétel szerint a köszvényes betegek szövetmintáiból az urátkristályok a vizes formalinoldatban kioldódnak, ezért a szövetmintákat alkoholban kell fixálni. A szerzők vizsgálatai szerint az urátkristályok a hagyományosan fedett natív (festetlen) metszeteken - a formalinfixálás ellenére - fellelhetőek, ezzel szemben az urátkristályok túlnyomó többsége a hematoxilin-eozin festés során kioldódik. Urátkristályok kimutatására ezért célszerű a szövetmintákat natív festetlen metszeteken is vizsgálni.

Lege Artis Medicinae

Az urátkristályok kimutatásának egyszerű módszere formalinfixált szövetmintákon

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

Korábbi dolgozatunkban azt a tételt cáfoltuk, amely szerint a formalinban fixált szövetmintákban azért nem (vagy csak kivételesen) mutathatók ki az urátkristályok, mert ezek a vizes formalinoldatban kioldódnak. Vizsgálataink szerint az urátkristályok kioldódását döntően a hematoxilin-eozin festési procedúra okozza (nem tagadva azt a tényt, hogy vizes oldatban az urátkristályok mérsékelten oldódnak, és a kis mennyiségben lerakódott nátriumurát teljesen kioldódhat a szövetmintákból). A jelen tanulmányunk célja az volt, hogy konkrétan megjelöljük a festési eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek az urátkristályok kioldásához vezetnek. Eredményeink alapján az urátkristályok kioldását a festési eljárás során a hematoxilinfestés, az 1%-os vizes lítium-karbonátos kezelés, illetve az acetonos víztelenítés együttesen okozzák. Ajánlásunk szerint az urátkristályok kimutatásának legegyszerűbb szövettani módszere az, hogy a formalinban fixált és a hagyományosan beágyazott szövetminták deparaffinált festetlen (kanadabalzsammal és fedőlemezzel fedett) metszeteit polarizált fényben vizsgáljuk. Korábbi dolgozatunkban azt találtuk, hogy a hematoxilineozinnal festett és urátkristályokat nem tartalmazó szövetminták natív (festetlen) metszetein az urátkristályok az esetek több mint kétharmadában kimutathatók maradtak. Azokon a hematoxilin-eozinnal festett metszeteken pedig, ahol az urátkristályok polarizált fényben eredetileg is kimutathatók voltak, a natív festetlen metszetekben sokkal nagyobb tömegben maradnak meg, azaz a festettekhez képest lényegesen mérsékeltebb az oldódás.