A denosumabkezelés hatékonysága és biztonsága összehasonlítva az ibandronat- és a risedronatkezeléssel: korábban más biszfoszfonátterápiában részesülő posztmenopauzás nők körében
BALLA Bernadett
2014. MÁRCIUS 30.
LAM KID - 2014;4(01)
BALLA Bernadett
2014. MÁRCIUS 30.
LAM KID - 2014;4(01)
Jelenleg a biszfoszfonátok a legáltalánosabban alkalmazott gyógyszerek a csontritkulás kezelésében. Azonban az orális biszfoszfonátkészítményekre jellemző adagolási rend miatt sok esetben nehéz a betegek kezelésben tartása.
LAM KID
Multicentrikus, prospektív, egyszeri keresztmetszeti, 12 hónapos, nyílt vizsgálatot végeztünk, a kistraumás törést szenvedett osteoporoticus betegek körében alkalmazott zoledronsav-terápiával kapcsolatos TSQM (Treatment Satisfaction Questionnaire for Medication) értékelésével a terápiás megelégedettség megállapítására. Betegek, módszerek - A vizsgálat során 94 centrumból 1736 beteg fejezte be és töltötte ki mind az első, mind a második viziten a TSQM-kérdőívet. A TSQM a beteg gyógyszeres kezeléssel való megelégedettségének mérésére alkalmas, melyben a beteg egy skálán jelzi a mellékhatásokat, hatásosságot, kényelemességet és az összelégedettségét az alkalmazott kezeléssel kapcsolatosan. Eredmények - Korábban átlagosan 1,58, más antiporoticus kezelésben részesültek a vizsgálatba bekerült betegek, és átlagosan 1,24 törés szerepelt az anamnézisükben. A valós körülmények között végzett vizsgálat igazolta, hogy már az egyéves zoledronsav-kezelés szignifikánsan (p<0,0001) javítja a betegek hatásossági megelégedettségét (átlagosan 56,15 pontról 70,89 pontra), és a mellékhatások előfordulását is. A kezelés kényelmességére vonatkozóan az átlagos pontszám 62,96-ról 79,34-ra nőtt (p<0,0001), míg a terápiával való összelégedettség 59,3-ről a 2. vizitre 75,48 pontra nőtt (p<0,0001). Következtetés - Vizsgálatunk igazolta a zoledronsav-kezeléshez társuló előnyös TSQM-értékeket, mely egyben a megfelelő adherencia alapfeltétele is egyben.
A hazai EFEZUS (Estimation oF the Effectiveness of Zoledronic acid in Use in Steroid-induced osteoporosis in real life) vizsgálat multicentrikus, prospektív, be-avatkozással nem járó, nyílt, egyéves vizsgálat, melyben értékeltük a zoledronatnak a csontok ásványianyag-sűrűségére és a csontturnover markereire kifejtett hatékonyságát glükokortikoid-kezelést követően kialakult osteoporosis során. Az átlagos, kiindulási lumbalis BMD 0,762 g/cm2 volt, mely a 12 hónap végére 0,818 g/cm2-re nőtt (p<0,0001). A combnyakon mért átlagos BMD-t az első viziten 0,675 g/cm2-nek mértük, míg ez a vizsgálat végére 0,711 g/cm2-re változott (p<0,0005). A csontturnover markerei (cTX, nTX) szignifikánsan csökkentek az első és utolsó vizitek között: az átlagos cTX-érték az első viziten 421,2 ng/l (SD: 309 ng/l) volt, és 253,3 ng/l (SD: 188,1 ng/l) szintre csökkent a második vizitre. Az átlagos nTX-változás pedig 0,65 µg/l-t (SD: 0,36 µg/l) és 0,39 µg/l-t (SD: 0,28 µg/l) ért el. A vizsgálat alatt sem a szérum, sem a vizelet kalciumszintje nem változott érdemben, illetve öt mellékhatást jegyeztek fel négy beteg esetében.
Az utóbbi időben lehetetlen észrevétlenül elmenni azon páratlan fejlődés mellett, amit a genetika, azon belül is a molekuláris genetika produkált.
Régóta ismert a K-vitamin élettani szerepe a véralvadásban és a csontanyagcserében. Az utóbbi időben egyre több közlemény jelenik meg a K2-vitamin csonthatásaival kapcsolatban. Nem szakmai közlemények egyre gyakrabban népszerűsítik laikusok körében a K2-vitamint, mint az osteoporosis prevenciójának és kezelésének hatékony eszközét. A K2-vitamin ugyanakkor sem a magyar, sem európai vagy amerikai ajánlásokban nem szerepel az antiosteoporoticus eszköztár tagjaként. Az irodalom áttekintése, és szisztematikus összefoglaló készítése a K2-vitaminnak az osteoporosis prevenciójában és kezelésében betöltött szerepéről. A http://pubmed.org adatbázisban 2014. február 14-ig elérhető („vitamin K2” vagy „menaquinon”, vagy „MK-7”, vagy „menantrenon”) és „osteoporosis” keresési feltételekre adott találatok közül azokat tekintettük át, melyek témája a K2-vitamin és az osteoporosis kapcsolata, eredeti közlemény, és legalább az absztrakt elérhető angol nyelven. A 155 találatból 135 szólt a megadott témáról, 126-nak volt legalább az absztraktja elérhető angol nyelven. Ezekből 73 volt eredeti közlemény, melyekből 44 humán vizsgálat (nyolc kettős vak, kontrollcsoportos, 26 nyílt, kontrollcsoportos, öt megfigyeléses és öt keresztmetszeti), 29 pedig állatkísérletes vagy in vitro. A nem ázsiai populációra nincs olyan adat, amely a K2-vitamin törésprevenciós vagy BMD-növelő hatását igazolná. Az egyes ázsiai vizsgálatokban megfigyelt BMD-növekedésnél a jelenleg javasolt antiosteoporoticus gyógyszeres kezelések lényegesen hatékonyabbak.
Az urológiai módszerek látványos fejlődése az elmúlt évtizedben hatékonyabbá és veszélytelenebbé tette a vesekövek eltávolítását, ugyanakkor a visszatérő kőképződés rizikófaktorait ezen módszerek nem befolyásolják.
Ideggyógyászati Szemle
[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kognitív zavar (különösen a visuospatialis és a végrehajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipotézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat következtében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Geriátriai depresszió-kérdőívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnőttváltozatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszámaival (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosítási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszámokkal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emlékezet azonnali előhívását mérő alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás nehézségét mérő alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külső orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexithymia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérő tesztek eredménye között. Az alexithymia és a depresszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]
Lege Artis Medicinae
A nagy nemzetközi szakmai társaságok által kiadott, a tudomány haladásához időről időre hozzáigazított irányelvek a bizonyítékokra alapozott gyógyítás általánosan elfogadott kiindulópontjául szolgálnak. Azonos kérdésekkel foglalkozó, különböző testületek által összeállított irányelvek között azonban szignifikáns különbségek fedezhetők fel még akkor is, ha nagyjából azonos időpontban készültek, és azonos tudományos alapokra építenek. Európában a dyslipidaemiákkal, az Amerikai Egyesült Államokban (USA) pedig a vér koleszterinszintjével kapcsolatos irányelveiket a vezető kardiológiai és más tudományos társaságok a közelmúltban szinte egyszerre, egy évnél kevesebb eltéréssel frissítették. Ha a két dokumentumot egymás mellé helyezzük, az alapvető hasonlóságok vagy azonosságok mellett számos releváns különbséget is találhatunk. Ezt az összehasonlítást végezte el Baris Gencer és Robert P. Giuliano, melynek eredményeit 2020 tavaszán a Clinical Cardiology hasábjain közölték.
Lege Artis Medicinae
Az energiaitalok piacra kerülésük óta töretlenül népszerűek, elsősorban a fiatalok és a gyermekek körében. A nemalkoholos üdítőitalok közé sorolt termékek fogyasztásával a gyártók a teljesítmény és az állóképesség fokozását ígérik. A vitaminok és növényi kivonatok mellett nagy mennyiségű koffein és egyéb stimuláns (taurin, guarana) van bennük. Az aktív összetevők közül kiemelkedő hatása és ez által veszélye a koffeinnek van, hiszen túlfogyasztása az enyhébb hemodinamikai változások mellett akár súlyos szív- és érrendszeri következményeket, szívritmuszavarokat, ioncsatorna-betegséget, fokozott véralvadást, szívizominfarktust vagy az agyi véráramlási sebesség csökkenését is okozhatják az arra hajlamos fogyasztók esetében. Számos esettanulmány számolt be a fiatal krónikus energiaital-fogyasztók körében tapasztalt súlyos cardiovascularis eseményekről is. Az energiaitalok túlzott és hosszú távú fogyasztásának az egészségre gyakorolt hatásait egyre többen vizsgálják, azonban a fogyasztás biztonságosságára és teljesítményfokozó hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok száma korlátozott és ellentmondó.
Hypertonia és Nephrologia
A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.
A vizsgálat célja: A kutatás célja az Országos Mentőszolgálat állományában dolgozók pszichés állapotának vizsgálata volt a kiégés vonatkozásában, és cél volt azon tényezők azonosítása, amelyek kedvezőtlenül hatnak a mentőszolgálatnál dolgozók pszichés állapotára. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti kutatás keretein belül 1979 fő került bevonásra. A kiégettség szintje a Pines-Aronson féle Kiégés Önértékelési Skála alkalmazásával került felmérésre. Az adatok feldolgozása az SPSS 17.0 statisztikai szoftver segítségével történt Khi-négyzet próba, ANOVA és korrelációelemezés alkalmazásával. A szignifikancia határ p<0,05 volt. Eredmények: A mentődolgozók majdnem 40%-a küzd a munkájával járó stresszel, azonban az állandó készenléti helyzet nem hagy időt az átélt események értékelésére, megbeszélésére. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a kiégési szint, az OMSZ-nál elöltött idő, és a munkahelyi légkörrel való elégedettség között. Következtetések: Az eredmények alapján különböző prevenciós és beavatkozási lehetősé gek kerültek megfogalmazásra, amelyekkel a mentődolgozók körében mért kiégés kezelhető.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás