LAM Extra Háziorvosoknak

A non-HDL-koleszterin jelentősége

SIMONYI Gábor

2013. MÁRCIUS 20.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2013;5(01)

Számos vizsgálatban igazolták az LDL-koleszterin szerepét a cardiovascularis kockázatban, ezért a jelenlegi ajánlások szerint a lipidcsökkentő terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin-szint mérséklése. A lipidcsökkentők közül a statinok mérséklik legeredményesebben a cardiovascularis kockázatot. A nagy statinvizsgálatok szerint azonban - még az agresszív kezelési csoportokban is - jelentős residualis kockázattal számolhatunk. Jól ismert, hogy a statinterápia ellenére a betegek nagy része továbbra is dyslipidaemiás marad, illetve az, hogy nem minden cardiovascularis betegnek magas az LDL-koleszterin-szintje. Mindezek arra utalnak, hogy az LDL-koleszterinen kívül más lipideknek is szerepük van az atherosclerosis kialakulásában. Egyre növekvő figyelem irányul a non- HDL-koleszterinre mint cardiovascularis kockázati tényezőre. A non-HDL-koleszterin- célérték kiszámítása egyszerű, mert az LDL-koleszterin-értékhez 0,8-et adva kapjuk meg. A non-HDL-koleszterin számos atherogen lipoproteint foglal magában [VLDL, IDL, LDL és lipoprotein (a)]. Az apoB-tartalmú liporpoteinek (LDL, IDL-C és VLDL) atherogen hatása viszont jelentős, ezért még az LDL-koleszterinnél is erősebben jelezheti a coronariabetegség kockázatát. Tekintettel arra, hogy az apoB és a non-HDL-koleszterin között igen erős a korreláció, illetve az apoB-mérésnek jelentős korlátai vannak (standardizáció, költség), ezért a non-HDL-koleszterin használhatóbb paraméter és terápiás cél, különösen a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint esetén.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

Weyer és a bolond boszorkányok

MAGYAR László András

Johann Weyer (Wier, Wierus) 1515-ben, jómódú szénkereskedő fiaként született a brabanti Gravéban. Leuvenben végezte iskoláit: itt már 14 évesen megismerkedett az orvos-filozófus Cornelius Agrippával, akit követve előbb Antwerpenbe, majd 1532-ben Bonnba, Hermann von Wied érsek udvarába költözött.

LAM Extra Háziorvosoknak

A szűrővizsgálatok daganatbiológiai alapja: a rosszindulatú daganatok fejlődéstörténete

DÖBRŐSSY Lajos, KOVÁCS Attila, BUDAI András

A rosszindulatú daganatok kifejlődése időben elhúzódó, több szakaszos folyamat. A klinikai tünetek és szubjektív panaszok megjelenését szabályszerűen megelőzi a preklinikai kimutathatóság szakasza, amely alatt a tünetmentes daganat már jelt ad magáról; ez a szakasz alkalmas szűrővizsgálatokra. A fejlődésmenet ismeretének gyakorlati fontossága van a szűrési stratégia megválasztásában. A szűrővizsgálatok értékelésénél ajánlatos figyelembe venni a daganatbiológiai okokra visszavezethető torzulásokat.

LAM Extra Háziorvosoknak

Hirtelen, váratlan szívhalál: nem segíthet mindenki?

MATOS Lajos

Aki elszenvedi, azt csak irigyelhetjük: nem szenvedett. Nem kellett szorongania, nem érzett fájdalmat, egy percig sem gyötrődött. Egyszerre, váratlanul sötét lett, mint amikor bevág a villám, aztán áramszünet, és vége.

LAM Extra Háziorvosoknak

A 2-es típusú diabetesben szenvedők antidiabetikus terápiája - Az inzulin alkalmazásának helye

GYIMESI András

Napjainkban sokféle lehetőség van a diabetes kezelésére, amelyek közül gyakran igen nehéz kiválasztani az optimálisat. Az alábbi összefoglaló a 2-es típusú diabetes inzulinkezelésével kapcsolatos lehetőségekről ad áttekintést azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a betegek jobb ellátásához a mindennapi klinikai gyakorlat számára.

LAM Extra Háziorvosoknak

A koenzim-Q10-zel szerzett tapasztalatok szívelégtelenségben

KOHUT László

BEVEZETÉS - A koenzim-Q10 fehérjekomplex a mitokondriumban elektronszállító molekulaként szerepet játszik az ATP képződésében, emellett erős antioxidáns hatással is rendelkezik. Több vizsgálatban igazolták a koenzim-Q10-szint csökkenése és a szívelégtelenség súlyossága közötti összefüggést. A szívelégtelenség multifaktoriális eredetű funkciózavar, amelynek kialakulásában fontos szerepet játszik a kóros energiametabolizmus is. ESETISMERTETÉS - A 61 éves nőbeteg szívinfarktus után kialakult szívelégtelenségben szenvedett. Optimális kezelés mellett is fáradékonyságról, dyspnoéról, csökkent fizikai terhelhetőségről panaszkodott. Terápiáját koenzim-Q10-zel kiegészítve terhelhetősége és életminősége jelentősen javult, panaszai enyhültek. KÖVETKEZTETÉS - A krónikus szívelégtelenség gyógyszeres kezelése bizonyítékokon alapuló komplex terápiát jelent. A komplex kezelés ellenére még mindig megfigyelhető a magas morbiditás és halálozás. Számos vizsgálatban igazolták, hogy koenzim-Q10-szubsztitúcióval javíthatók a szívelégtelenségben szenvedő betegek klinikai és hemodinamikai paraméterei. Ezekből az eredményekből kiindulva a szívelégtelenség kezelésében egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a komplex kezelés mellett a koenzim-Q10 alkalmazásának, mint járulékos terápiának.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A hypercholesterinaemia kezelése idôskorban

BARNA István

A 65 éves vagy idôsebb korúak aránya emelkedik a világban, és ezen belül egyre nô a 75 éven felüliek száma. Az athero­sclerosis az idôskorúak egyik legfontosabb, leggyakoribb megbetegedése, a legnagyobb mértékben felel az idôskori halá­lozásért, szellemi hanyatlásért és az élet­minôség romlásáért. A megfelelôen al­kal­mazott lipidcsökkentô kezeléssel a halálozások nagyobb részét kitevô cardiovascularis események kialakulásának esélye visszaszorítható, meghosszabbítható a be­te­gek élete, javítható az életminôségük. Dié­tás kezeléssel a cardiovascularis kockázat csökkentése ugyanolyan jó hatású, mint fiatalkorban. A 65 év vagy a feletti életkorban végzett rendszeres fizikai aktivitás férfiakban 26%-kal, nôkben 20%-kal csökkenti a cardiovascularis és az összes halálozás kockázatát. Ha a betegek kórtörténetében nincs érrendszeri betegség, a statinokat a 65 évesnél idôsebb egyéneknél is egyértelmûen javasoljuk elsôdleges megelôzésre. Statinokat primer prevenciós célra 75 éves vagy annál idôsebb felnôtteknél a kockázat és haszon egyéni elemzésével javasolt alkalmazni. Nagyobb kockázatcsökkenést lehet elérni 65–75 év között, mint a 75 éven felülieknél. Szekunder prevenció szempontjából a statin adása idôskorban kiemelten nagy jelentôségû, alkalmazása bizonyítottan kedvezô. A célérték eléréséhez mind primer, mind szekunder cardiovascularis prevencióban a statin- és ezetimibkezelés ajánlott.

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy idôskori izomerô- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idôsebb korosztály nagyobb számának köszönhetôen is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elô­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerô és a funk­cionális füg­getlenség egyidejû csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelôdéshez vezet. A sarcopenia elsôdleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertôzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítô tényezôk és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szûrésére és kórismézésére kérdôívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthetô az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminôség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelôzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erôkifejtést igénylô aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetôségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyôzôen hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlôdést serkentô aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Ideggyógyászati Szemle

[A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, EMRE Ufuk, KORUCU Osman, BARUT Özen Banu, TASCILAR Nida Fatma, ATASOY Tugrul Hüseyin, DEMIRYÜREK Esra, YAYLACI Selcuk, GENC Bilal Ahmet

[Bevezetés - A metabolikus szindróma (MetS) és a különböző fejfájások gyakori egészszégügyi problémák szerte a világon. A köztük levő kapcsolat mind ez idáig nem tisztázott. Célkitűzés - A jelen tanulmány célja, hogy vizsgálja a különféle fejfájások prevalenciáját és megvizsgálja azok kapcsolatát a klinikai laboratóriumi paraméterekkel metabolikus szindrómában. Minta és módszerek - A 2011 júniusa és 2012 júliusa között az endokrinológiai ambulancián diagnosztizált MetSbetegek közül 202 vett részt a vizsgálatban. Hemoglobin-, éhomi vércukor- (FBG-), összkoleszterin-, trigliceridértékek, HDL- és LDL-koleszterinek, pajzsmirigyteszt és HbA1c-értékek kerültek feljegyzésre mindenkiről. Beck depresszió kérdőív (BDI) és Beck szorongás kérdőív (BAI) felvétele is történt. A fejfájás súlyosságát Vizuális Analóg Skálával (VAS) nézték. Eredmények - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4% volt. A fejfájás incidenciája a nők körében magasabb volt (nők: 86,4%, férfiak: 13,6%). A fejfájás típusainak megoszlása az alábbi volt: epizodikus tenziós típusú fejfájás (ETTH) 24,8%, epizodikus migrén 14,4%, krónikus tenziós típusú fejfájás (CTTH) 11,3%, egyéb típusú fejfájás (cervicogenicus fejfájás és claster fejfájás) 3%. Statisztikai összefüggés nincsen az egyes fejfájásokkal küzdő és nem fejfájós csoport között a BMI, a derékkörfogat és laboratóriumi paraméterekre nézve (p>0,05). Az átlag BDI- és BAI-eredmények magasabbak voltak a fejfájós csoportban (p<0,001 és p<0,001). Nincs szignifikáns különbség az átlag-MIDAS-értékek és a fejfájás típusai között (p=0,35). A fejfájással küzdő csoportban szignifikáns kapcsolat volt a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenési gyakorisága, időtartama és súlyossága között. Következtetés - A fejfájás prevalenciája a MetS-betegek körében 61,4%. A különféle fejfájástípusok incidenciája hasonló volt az átlagpopulációhoz. Összefüggést találtunk a trigliceridszintek és a fájdalom megjelenésének gyakorisága és súlyossága között. Az eredmények felhívják a figyelmet az emelkedett trigliceridszintre, annak érdekében, hogy ezáltal csökkenteni lehessen a fejfájással küzdő betegek esetében a fájdalom gyakoriságát és intenzitását.]

Lege Artis Medicinae

A lipidanyagcsere-zavarok modern kezelése a mindennapi orvosi gyakorlatban

REIBER István

Az emelkedett LDL-koleszterin- és/vagy tri­glicerid- és a csökkent HDL-koleszterin-szin­­tek bizonyítottan hozzájárulnak az ér­ká­rosodások kialakulásához. Kimu­tat­ható érbetegség hiányában az érvédelmet nyújtó lipidértékeket lehetőleg az egészséges táplálkozással, rendszeres testmozgással és a káros szenvedélyektől való tartózkodással próbáljuk elérni. Ha az egészséges életmód nem elég hatásos, akkor a primer prevencióban is szükségessé válik valamilyen lipidcsökkentő gyógyszer adása. Az öröklődő zsíranyagcsere-zavarral és a nagy vagy igen nagy cardiovascularis rizikóval rendelkező betegeknél szükséges a hatásos dózisú lipidcsökkentő gyógyszerek rendsze­res szedése. Az érvédelmet biztosító li­pid­célértékeket a hazai és a nemzetközi ajánlások fogalmazták meg. A cikk megpróbál segítséget nyújtani a mindennapi orvosi gyakorlat számára, hogy a széles körben hozzáférhető lipidparaméterek és lipidcsökkentő gyógyszerek alkalmazásával hogyan lehet hatásosan kezelni a dyslipidaemiás betegeket.

Lege Artis Medicinae

A Jó, a Rossz és a Csúf

BENCZÚR Béla, BAJNOK László, REIBER István, TSCHÜRTZ Nándor

A címről sokunknak (de nem mindenkinek!) Sergio Leone filmklasszikusának figurái villannak fel és halljuk (vagy mégsem?) Ennio Morricone zenéjét. Ugye, ez a mondat is csupa furcsaság? Pedig, egyáltalán nem biztos, hogy mindenki látta a filmet (sőt, biztos, hogy nem) és a fülünkbe csengő zene dallama is lehet csalóka. Tetszik vagy sem, de így vagyunk a lipidológiai tudományterület klasszikusaival is. A legtöbben, akik most a négy klinikus összefoglalóját olvassák, sokat (de korántsem mindent!) tudnak a témá(k)ról, másoknak talán ez lesz a további érdeklődést felkeltő „nagy cikk”. Részeire bontjuk az oszthatatlan, csak egyben funkcionáló egészet, hogy modellt építsünk gondolkodásunkban an­nak működéséről. Ez az, amit a tudományos megismeréssel teszünk. Modellt gyártunk, egyszerűsítünk, sőt (néha akár té­ve­sen) kinyilatkoztatunk. Vessük most el a ben­nünk élő sztereotípiáinkat (vagy legalábbis tegyünk rá kísérletet)! Beszéljünk a „mindig” jó HDL-koleszterinről, a rossz LDL-ről és a csúf (vagy mostoha?) trigliceridről, sőt (és itt már el is fogyott a három kulcsszereplős westernklasszikus analógiája) a sokak szemében együtt csúf és rossz lipoprotein(a) többi arcáról is! Az emberi szervezetben ugyanis minden mindennel összefügg, semmi sem véletlen, semmi sem lehet csak jó, rossz vagy csúf, még a Jó, a Rossz és a Csúf sem.