[Cél - A tanulmány célja a carpalis alagút szindrómában (CTS) szenvedő betegek fájdalomszintje, elektrofiziológiai tüneteik és a D-vitamin-hiány közötti összefüggés vizsgálata. Betegek és módszerek - A vizsgálatba összesen 131, CTS-tünetektől szenvedő beteg került bevonásra, közülük 70 esetében volt kimutatható, míg 61 esetében nem állt fenn D-vitamin-hiány. A betegeket a demográfiai adatok és az elektrofiziológiai tünetek felhasználásával a D-vitamin-szintjük alapján két csoportra osztották (1-es csoport: D-vitamin-szint <20 ng/ml; 2-es csoport: D-vitamin-szint ≥20 ng/ml). A CTS-sel összefüggő fájdalom mértékének megállapításához a Boston carpalis alagút szindróma kérdőívet (Boston Carpal Tunnel Syndrome Questionnaire) használták. Eredmények - Habár az alacsony D-vitamin-szintű betegek esetében magas volt a CTS előfordulási aránya, nem lehetett statisztikailag szignifikáns mértékű összefüggést kimutatni az alacsony D-vitamin-szint, valamint a CTS frekvenciája és súlyossága között. Azonban a normális D-vitamin-szintű betegekkel összehasonlítva, a CTS által kiváltott fájdalom és funkcióvesztés aránya magasabb volt az alacsony D-vitamin-szintű betegek körében. Következtetés - Az alacsony D-vitamin-szint növelheti a CTS tüneteinek súlyosságát. A CTS-ben szenvedő betegek D-vitamin-hiányának kezelése hozzájárulhat a fájdalom és a mozgáskorlátozottság csökkentéséhez.]

A D-vitamin-hiány világszerte elterjedt egészségügyi probléma. A közelmúltban megrendezett D-vitamin konszenzuskonferencia ajánlásaira alapozva szeretnénk a figyelmet felhívni a prevenció és a tényleges hiányállapot felismerésének, kezelésének fontosságára. Megemlítjük, hogy a rendelkezésre álló antiporoticumok között olyan (az antihipertenzívumok elnevezéséből átvéve) „prefix” vagy „kombi” készítmények is rendelkezésre állnak, amelyek biztosíthatják a csontanyagcserére ható szer mellett a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt is, segítve a betegek terápiahűségét.

Bevezetés: A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint számos hatástani csoportba tartozó készítmény alkalmazható. Ha - zai vizsgálatunkban az ARB-k, az ACE-gátlók és a rilmenidin egyéves terápiahűségét hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából azo kat a betegeket vontuk be, akik hypertoniaindikációval (BNO: I10H0) első alkalommal váltottak ki bármely ACE-gátlót, ARB-t vagy rilmenidint. A bevonási időszak 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között tartott. A fenti három csoportban havonta vizsgáltuk a receptek kiváltását, és minden beteget összesen 14 hónapig követtünk. Kizártuk elemzésünkből a követés alatt elhunytakat. Hatvannapos gyógy - szerkihagyást (grace periódus) megengedve vizsgáltuk, hogy a fenti antihipertenzív csoportokkal kezelt betegek mekkora hányada maradt a terápián. Re fe ren cia - csoportnak az ARB-ket tekintettük. Eredmények: 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között 164 213 beteg kez - dett ARB-, 185 239 beteg ACE-gátló-, míg 37 217 beteg rilmenidinterápiát. Az egyéves terápiahűség az ARB-k esetében 37%, a rilmenidint szedőkben 31%, míg az ACE-gátlóknál 27% volt. Az ARB-ket referenciának véve a rilmenidin elhagyásának a kockázata 1,25-szoros (CI, 1,24-1,27, p<0,001), míg az ACE-gátlóké 1,29-szo - ros volt (CI, 1,28-1,30, p<0,001). Következtetések: A rilmenidin egyéves terápiahűségét az ARB-k és az ACE-gátlók csoportja között találtuk.

A D-vitamin-hiányról újabban kiderült, hogy számos kedvezőtlen kimenetelű esemény - beleértve a cardiovascularis és tumoros morbiditást és mortalitást - kockázati tényezőjeként szerepelhet. Laboratóriumi adatokat is feldolgozó megfigyeléses vizsgálatok világítottak rá a D-vitamin pleiotrop hatásaira, amelyek számos fiziológiai folyamatot érintenek, így például a vérnyomás szabályozását, a sejtproliferációt vagy a gyulladás megváltozását, és amelyek számos, a D-vitamin-hiánnyal kapcsolatba hozható klinikai esemény előnytelen kimeneteléért felelősek. A jelen közleményben olyan vizsgálatokat mutatunk be, amelyek a D-vitamin-hiány incidenciájával és prevalenciájával foglalkoznak, valamint azokkal a kedvezőtlen kimenetelű eseményekkel, amelyek az alacsony D-vitamin-szinttel kapcsolatba hozhatók. Az összefoglaló alapján az olvasó jobban meg fogja érteni, hogy miért lett újabban a D-vitamin azoknak a rendkívül biztató tudományos vizsgálatoknak a tárgya, amelyek különböző betegcsoportokban (különös tekintettel a krónikus vesebetegekre) és az átlagnépességben egyaránt befolyásolni szeretnék a fentebb említett kedvezőtlen kimenetelű eseményeket. A jelen közleményben főleg a D-vitamin-hiánynak a cardiovascularis morbiditással és mortalitással kapcsolatos hatásait tárgyaljuk, amelyek jelentősen gyakoribbak a krónikus vesebetegekben. Kevesebb figyelmet szentelünk a D-vitamin-hiány egyéb, például a tumorokkal kapcsolatos káros hatásainak.

Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy a D-vitamin nemcsak a kalciummetabolizmus szabályozására hat, hanem számos egyéb élettani folyamatban is részt vesz. A legtöbb sejt felszínén és sejtmagjában megtalálható a D-vitamin receptora. Szteroidhormonként genomikus és nem genomikus hatása van. A D-vitamin-hiány világszerte, így hazánkban is jelentős probléma. A Dvitamin elősegíti a csontképzést és -mineralizációt, lassítja a lebontás folyamatát. Extraskeletalisan tumorellenes, izomerőt növelő, gyulladás- és vérnyomáscsökkentő hatású, valamint fokozza az inzulinszekréciót.