SZÖLLŐSI Regő
2018. MÁJUS 10.
Klinikai Onkológia - 2018;5(02)
A malignus eredetű testüregi folyadékok etiológiája változatos, és bár vannak jellemző daganattípusok, hátterükben gyakorlatilag bármilyen daganatos betegség állhat. Összességében a testüregi folyadék megjelenése egy progrediáló betegségre utal, a prognózist a tumor típusa, a daganatellenes kezelésre való reakciója és a beteg állapota nagyban befolyásolja. Az esetek nagy részében a testüregi folyadékgyülemek kezelése palliatív jellegű, amelynek célja a tünetek csökkentése és az életminőség javítása. Természetesen vannak kivételek, például a pericardialis tamponád. Megfelelő kezeléssel a betegek tünetei egyensúlyban tarthatók, így a szükséges hospitalizációk száma minimalizálható. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a megfelelő terápia megválasztásánál a beteg általános állapotát, életkilátásait, a kontraindikációkat, a lehetséges szövődményeket, a költséghatékonyságot kell fi gyelembe venni a beteg egyéni igényeit és kéréseit is tiszteletben tartva, a lehetséges alternatívákról való pontos informálással.
Klinikai Onkológia
Az onkológiai betegségek okozta neurológiai tünetek, tünetegyüttesek egy szerteágazó etiológiájú heterogén klinikai entitás, amely érintheti a központi és perifériás idegrendszert, lehet primer vagy szekunder, de létrejöhet akár immunmediált folyamatok útján is. Összefoglaló cikkünkben áttekintjük az onkológiai gyakorlatban előforduló neurológiai kórképeket és vezető tüneteket. Kiemelten tárgyaljuk a háttérben álló leggyakoribb daganatként az agyi metasztázisokat, amelyek jelenleg az új célzott és immunterápiák fókuszpontjába kerültek, s napjainkban is egyre bővül azon szerek köre, amelyek intracranialis aktivitást mutatnak. Részletezzük a daganatok okozta paraneoplasiás neurológiai szindrómákat, mert bár ritkák, de egyre jobban diagnosztizálhatók, és gyors felismerésük elengedhetetlen a háttérben álló daganatos folyamat detektálásában. Végül a tumorok kezelésének mellékhatásaként újabban megfi gyelhető neurológiai tüneteket ismertetjük, mint a PD1-gátló immunterápiák következtében közel 3%-ban fellépő neurológiai szövődmények. Nem megfeledkezve a kemoterápiák okozta polyneuropathiákról és a tüneti terápiaként alkalmazott antikonvulzív terápiás indikációkról.
Klinikai Onkológia
Adjuváns kezelésként az ismert standard doxorubicin-monoterápia vagy a doxorubicin + ifoszfamid kombináció az elfogadott a legtöbb esetben. Letisztult irányelv még nem jött létre, azokban az esetekben javasolt az adjuváns kezelés, akiknek nagyobb, mint 10 cm méretű, high grade sarcomájuk volt, a műtét nem volt kellően radikális, illetve radioterápia sem jöhet szóba. A lokálisan előrehaladott tumorok esetében végtagmegtartás miatt izolált végtagi perfúzió javasolható. Új vegyületként a helyi kezelésben alkalmazható hefnium-oxid nanopartikulumok (NBTXR3) intratumorális befecskendezése és sugárkezeléssel való kombinációja lehet iránymutató, azonban további vizsgálatok szükségesek. Metasztatikus tumorok gyógyításában a standard terápia mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a célzott, új kezelések: leiomyosarcomában a trabectedin mellett a pazopanib és az olaratumab; liposarcomában a trabectedin és az eribulin; synoviosarcomában a pazopanib; imatinibrezisztens GIST esetében a sunitinib és a regorafenib. A lágyrész-sarcomák heterogén szövettani altípusokba sorolhatók, ritka daganatok, amelyek kezelésében kulcsfontosságú a szövettani altípus szerinti kezelés, valamint az interdiszciplináris együttműködés az ortopéd sebésszel, a sugárterapeutával és a patológussal az egyénre szabott megfelelő terápia meghatározásáért.
Klinikai Onkológia
A tradicionális kemoterápiás szerek egyik leghatékonyabb családját a fluoropirimidinek jelentik. Számos daganattípus eredményes kezelése azonban, mint más citotoxikus szer esetében, különböző szervek toxicitását okozhatja, amely a kezelés leállításához is vezethet. Ez az áttekintés a fluoropirimidinek kardiotoxicitását elemzi irodalmi adatok és saját tapasztalatok alapján. A kardiotoxicitás igen széles határok között jelenik meg, követése a kezelés tartama alatt folyamatos ellenőrzést és szükség esetén beavatkozást igényel.
Klinikai Onkológia
Annak ellenére, hogy a daganatellenes immunterápiát először William Coley vezette be egy évszázaddal ezelőtt, a tumorellenes vakcináció mind a mai napig kezdeti fázisban van. Az utóbbi időben mind a celluláris, mind a molekuláris immunológia terén olyan aktivitás jött létre, amely segített az immunrendszer és a daganatos sejtek közti interakció pontosabb megértésében. Preklinikai és klinikai vizsgálatokból származó számos adat támasztja alá a tumorellenes vakcinációk azon tulajdonságát, hogy képesek olyan immunválaszt kiváltani, amely daganatspecifi kus és néhány esetben klinikai választ is eredményez. Cikkünkben igyekszünk áttekinteni a jelenleg fejlesztés alatt álló, valamint klinikai vizsgálati fázisban levő tumorellenes vakcinációs lehetőségeket.
LAM Extra Háziorvosoknak
A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.
Lege Artis Medicinae
A krónikus fájdalom szindrómák témájának feldolgozásakor a szerzők elsőként a myofascialis fájdalom szindrómák etiopatogenezisét, patológiáját, klinikai képét, diagnosztikáját és kezelését tekintik át és foglalják össze. Belső szervi fájdalmak, sőt, mozgásszervi és kötőszöveti betegségek is generálhatnak myofascialis fájdalom szindrómákat. E tünetegyüttesek felismerése fontos, hiszen kevéssé reagálnak egyszerű fájdalomcsillapítókra, szteroidra és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre. Kezelésükben gyógytorna, fizioterápia, magatartás-terápia, lokális injekciók, izomrelaxánsok, triciklikus antidepresszánsok, szerotoninvisszavétel-gátlók alkalmazhatók eredményesen.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés - A komplex regionális fájdalom szindróma jelentős fájdalommal és trofikus zavarokkal jellemezhető, az életminőséget, sokszor a munkaképességet is negatívan befolyásoló, súlyos esetekben rokkantsághoz vezető állapot. Esetbemutatás - Egy poszttraumás komplex regionális fájdalom szindrómában szenvedő beteg amitriptylinnel történt sikeres kezelését ismertetjük. Diszkusszió - Az amitriptylinkezelés esetünkben nemcsak a fájdalom, de a kísérő autonóm és motoros tünetek kezelésében is eredményes volt. Konklúzió - Megfigyelésünk kontrollált vizsgálatok végzését indokolhatja az amitriptylin hatékonyságának objektív megítélésére komplex regionális fájdalom szindrómában.
Lege Artis Medicinae
A neuropathiás fájdalom kezelése nagy kihívás elé állítja mind a gyógyítót, mind a beteget. A kórkép kezelésében új szemléletmód szükséges az utóbbi évek neurobiológiai kutatási eredményei alapján. Mindenképpen többszakmás konszenzusokra, munkacsoportokra van szükség (multidisciplinary team) a kórképek sokszínűsége és a konkomittáns pszichopatológia okán. Az eddigi szemléletmód megváltoztatásra szorul, elkerülvén a felesleges diagnosztikus és műtéti beavatkozásokat, melyek a beteg állapotát nem feltétlenül rontják, de pszichés megterhelését mindenképpen fokozzák. A legtöbb bizonyíték a kórkép(ek) gyógyszeres kezelésére vonatkozik, az elsőként választandó szerek között a triciklusos antidepresszánsok, a szelektív szerotonin-noradrenalin visszavételt gátló szerek és bizonyos antikonvulzív szerek állnak (gabapentin, pregabalin). Összefoglaló cikkünk célja az egyik legolcsóbb és legszélesebb körben elérhető triciklusos antidepresszáns, az amitriptylin hatékonyságának áttekintése különböző kórképekben.
LAM Extra Háziorvosoknak
Az irritábilis bél szindróma (IBS) az egyik leggyakoribb gastrointestinalis megbetegedés, a fejlett országok felnőtt lakosságának közel 10-15%-át érinti. Az újabb megfigyelések felvetették annak a lehetőségét, hogy a bél bakteriális flórájának zavara és a vele járó kisfokú gyulladásos állapot szerepet játszhat az irritábilis bél szindróma etiológiájában és a tünetek kialakulásában. Néhány tanulmány szerint a hidrogénkilégzési teszttel (HBT) igazolt bakteriális kontamináció a vékonybélben (SIBO) gyakrabban fordult elő irritábilis bél szindrómás betegeknél, mint a nem IBS-es kontrollokban. Bár az adatok ellenmondásosak, ez alapozta meg azt a hipotézist, amely szerint a bakteriális kontamináció az elsődleges oka az irritábilis bél szindrómának. E hipotézis következményeként számos terápiás lehetőség vált használhatóvá az IBS-es betegek ellátásával foglalkozók fegyvertárában. Ezek közé sorolhatók a probiotikumok, a prebiotikumok, az antibiotikumok és a gyulladásgátló hatóanyagok. A közlemény ismerteti a különböző mechanizmusokat, amelyekben a bélflóra változása hozzájárulhat az IBS kialakulásához, és szemlélteti az IBS/SIBO tüneteinek kezelésére alkalmazott antibiotikus terápiák, főleg a rifaximin hatékonyságát és biztonságosságát.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás