Ideggyógyászati Szemle

Van-e összefüggés egyes CT-n mért paraméterek és az MMS értékek között dementia szindrómában szenvedő betegeknél?

PÉK Márta1, BARSI Péter2, NAGY Zoltán1

1994. MÁRCIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1994;47(03-04)

Előzetes közlemény

Összefüggéseket kerestünk a különböző típusú dementia szindrómákban szenvedő betegek egyes CT-paraméterei és Mini Mental State (MMS) részteljesítményei között. Az eredményekből kitűnt, hogy a Mini Mental State értékek az Alzheimer típusú dementiákban együtt változnak, utalva annak globális jellegére, szemben a vascularis dementiával, ahol egy-egy teljesítménycsoport izolált romlása fordul elő. A két csoport összevont vizsgálatánál a parietalis lebeny és a kamrarendszer volumene mutatott elsősorban összefüggést a pszichológiai teljesítmény romlásával.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis OTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest
  2. Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Thrombolysis az akut agyi ischaemia kezelésében

NAGY Zoltán, SKOPÁL Judit

A cerebrovascularis betegségek képezik a harmadik leggyakoribb halálokot és a legtöbb tartós munkaképtelenséget Magyarországon. Az agyérbetegségek patofiziológiájának és kezelésének intenzív preklinikai és klinikai kutatása ellenére nincs olyan kezelési eljárás, mely az agyi infarctus prognózisát bizonyíthatóan javítaná. A thrombolysis elméletileg oki beavatkozás, mivel az érpályát ismét szabaddá teszi (rekanalizációs hipotézis). A különböző trombolysis vizsgálatok, meta-analízisek és esetismertetések egyértelműen bizonyították, hogy a korai hospitalizáció, a jól átgondolt diagnosztikai algoritmus, ebben első helyen a CT-vizsgálat, illetve a haemostasis-vizsgálatok alapvető fontosságúak. A magas rizikót jelentő vérzéses átalakulás és az agyödéma nem függ az alkalmazott thrombolyticum dózisától. A lysis ideje viszont nagymértékben meghatározza a beavatkozás sikerét. Ezért a stroke-betegek ellátás megszervezése alapvető a sikeres kezelés szempontjából.

Ideggyógyászati Szemle

Dementia 1993: aktualitások, határterületi kérdések

TARISKA Péter

Az elmúlt évtizedben az Európa-szerte végzett széles körű epidemiológiai vizsgálatok nyomán fontos metodikai konvenciók születtek. Ezek fontos elemei: a kétfázisú szűrés, a minta megfelelő nagysága (minimum 4000 fő), összetételének arányossága, a két különböző időpontban végzett vizsgálat és a módszerek egységesítése. A dementia incidenciája a 60-64 éves korcsoportban 1%, az arány ötévenként körülbelül megkétszereződik. A kockázati tényezők között Alzheimer-dementia (AD) esetén érdekes újabb adatok születtek, melyek a dohányzás protektív szerepét, illetve az alacsony iskolai végzettség kockázatnövelő hatását hangsúlyozzák. Differenciáldiagnosztikailag is lényeges csoport a korfüggő feledékenység, melynek kialakulásában az úgynevezett biológiai életesemények vizsgálatának szemléletformáló jelentősége van. A pszichometriai vizsgálatok közül a Reisberg-féle dementiaskála részletes ismertetésére kerül sor. A szerző áttekinti az AD és az ér eredetű dementiák diagnosztikai ismérveit, melyeket – éles szakmai viták közepette - 1993-ban publikáltak. Áttekinti az AD klinikai felosztásának vitatott kérdéseit és a biokémiai markerek jelentőségét. A jelenleg bizonytalan nozológiai besorolású kórformák közül a Lewy-testes dementia kritériumait foglalja össze. Vázolja a kóroki kutatások újabb eredményeit (genetikai heterogenitás, amyloidogenesis újabb lehetőségei, glutamát-teória stb.). Az egyéni és a csoportos pszichoterápiák, mentális tréningek jelentőségének ismertetése után a befejező részben a szociális tényezők fontosságát méltatja, néhány tipikus etikai konfliktusszituáció (autóvezetés, kényszerítő intézkedések stb.) rövid exponálásával.

Ideggyógyászati Szemle

A magyar neurológia történet (I. rész)

BEKÉNY György

Minden nemzetnek vannak olyan kiválóságai, akikre büszke. Nálunk az intellektuelek úgy gondolják, hogy a magyarok különösen tehetségesek a zene és a matematika területén. Kitűnő genetikusunk nézete szerint azonban a különböző képességek genetikai háttere az egyes népek között egyenlő, és az eltérő eredményeket külső körülmények okozzák. Valóban, a nagy magyar dirigensek és muzsikusok egyesült államokbeli „halmozódására”, számos No- bel-díjas matematikus és fizikus amerikai pályafutására az adott lehetőséget, hogy politikai okokból el kellett hagyniuk hazájukat. Ellentétben a fenti gondolatmenettel, a magyar neurológia első 50 évének igen sikeres és nemzetközileg megbecsült korszakát csak hátráltatták a körülmények. Annál inkább nagyra kellett értékelnem e korszak neurológiai produkcióját. Örülnék, ha e munka olvasóinak is ez lenne a véleménye. Ismertetésre azokat a közleményeket választottam ki, amelyek úgynevezett „világnyelveken” jelentek meg. Kivételt csak a monográfiák, tézisek és egy-egy jelentősebb munka képez, amelyek anyaga részben már közlésre került idegen nyelven is. A terjedelem korlátai miatt az idegrendszerrel foglalkozó tudomány számos területe nem kerülhetett megbeszélésre. Így nem írhattam a neuroanatómia olyan nemzetközi nagyságairól, mint Lenhossék Mihály, Apáthy, Szentágothai; a neurofizológusokról, különös tekintettel a cochleovestibularis rendszerrel foglalkozókra, mint Hőgyes, Bárány, Békésy; a neuroendokrinológiáról vagy a neurokémia számos részletéről. A témánkkal szorosan öszszefüggő neurokirurgia jelentősége miatt önálló ismertetést igényel. Környey Istvánnak, a magyar neurológia nagy tanújának és tudósának tollából 1976-ban jelent meg a magyar idegtudományok történetét ismertető kis monográfia. Nagy Zoltán 1992-ben publikálta a múlt századi magyar neurológia történetét, Hungarian Neurology in The Last Century cím alatt. Ezen történeti összefoglalók jelen munkámnak fontos elő futárai voltak.

Ideggyógyászati Szemle

Absence rohamok elektroenkefalográfiás tüskehullámmintáinak amplitúdómapping elemzése

CLEMENS Béla

17 beteg absence-rohamokkal járó generalizált tüskehullám (GSW) mintáiban a tüske- és hullámkomponensek topográfiai viszonyait elemezték a szerzők az úgynevezett amplitúdómapping (AM) módszerrel. Eredményeik szerint a tüske- és a hullámkomponens többféle típusos potenciálmegoszlást mutathat a skalpon. Az A (anterior) típusú tüske frontális, a most leírt P (posterior) típusú tüske hátsó területi negativitást mutat a tüske csúcsánál. Vannak szabálytalan tüskecsúcs-mapek is. Az A típusú mapek jellegzetesen módosulhatnak a GSW-minta során. A hullám csúcsán is kétféle, mediális (M) és laterális (L) maximumú lehet a potenciálmező. A domináns tüskecsúcs-map típus, a tüskekonfigurációk egymásutánja a rohamokban, valamint a hullám csúcsának AM-képe jellemző a betegre. Úgy tűnik, az AM adatok párhuzamba állíthatók egyes klinikai paraméterekkel. Az A tüske és L hullám kombinációját inkább ,,típusos" vonásokat mutató absence-betegeknél találtuk. Ezzel szemben az erősen változó tüskemapek és a M típusú hullám együttese malignusabb evolúciót mutató betegeknél fordult elő.

Ideggyógyászati Szemle

Idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata

HORVÁTH Rita, ALZIRA A S Carvalmo

Idiopathiás gyulladásos myopathiák - dermatomyositis, polymyositis és zárványtestes myositis - esetében izombiopsziás anyagon immuncitokémiai vizsgálatokat végeztünk monoklonális ellenanyagok felhasználásával. Eredményeink alapján e kórképek patomechanizmusára vonatkozóan próbáltunk következtetéseket levonni. Dermatomyositisben a humorális immunitás szerepe és az izomzat kis ereinek bántalma mutatható ki. Polymyositisben és zárványtestes myositisben döntőnek tűnik a kóros celluláris immunválasz kialakulása az izomrostok ellen, melyet esetleg egy szervezetidegen MHC l-antigén izomsejtfelszíni produkciója által kiváltott T8 cytotoxicitás okoz.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

ILLÉS Zsolt, FEKETE Sándor, TÉNYI Tamás, HEROLD Róbert, MIKE Andrea, VARGA Eszter, SIMON Mária, HAJNAL András

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvű közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

Lege Artis Medicinae

A dementia arcai

HIDASI Zoltán, FULLAJTÁR Máté

A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a külön­böző eredetű dementiaszindrómákban. A dementia gyakorisága az életkor előre-haladtával folyamatosan növekszik, ami je­lentős kihívást okoz a fejlett országok egész­ségügyi rendszerének. A dementiákkal kapcsolatos célkitűzésként a korai diagnózisalkotás, a progressziót lassító terápia időben történő elkezdése fogalmazható meg. Ugyanakkor a betegek és a hozzátartozók, valamint a kezelőszemélyzet képzése és pszichés támogatása is nélkülözhetetlen. A jövőbeli hatékonyabb terápiák alkalmazásához a tünetek hátterében álló pato­mechanizmusok pontosabb megismerése szükséges. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív za­var és a dementiaszindrómák legfontosabb típusait, a klinikai és a diagnosztikai krité-riumokat és a terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a korai diagnózisalkotásra és megelőzésre.

Lege Artis Medicinae

A dementia korai felismerése a családorvosi gyakorlatban

OSTORHARICS-HORVÁTH György, TORZSA Péter

Napjainkban egyre gyakoribb az idősödő életkorban jelentkező szellemi hanyatlás. A tünetek korai felismerése a családorvosi gyakorlatban lehetséges a legkorábban. A hanyatlás tüneteit különböző súlyosságú állapotokban ismerhetik fel, amiben fontos szerepet játszik a családorvos. A családorvos a gondviselővel rendszeres és eseti kommunikációt folytat. Szükség esetén saját életterében látogatja a demens beteget, így környezettanulmányt is végezhet, és igény szerint elrendelheti a háziápolást is.

Ideggyógyászati Szemle

A dementia epidemiológiája Magyarországon

GULÁCSI László, KÁRPÁTI Krisztián, KOVÁCS Tibor, ÉRSEK Katalin, CSILLIK Gabriella, GULÁCSI L. Ádám

Célkitűzés - A dementia epidemiológiájának és a betegségsúlyosság megoszlásának becslése Magyarországon, a rendelkezésre álló, publikált források alapján. Populációs becslés végzése 2008-ra és ennek kiterjesztése 2050-re. Módszer - A hazai és a nemzetközi szakirodalom, valamint a hazai források alapján áttekintjük a dementia magyarországi epidemiológiáját korcsoportos bontásban, valamint MMSE-kategóriák szerint, és ezek felhasználásával készítünk becslést a teljes populációra. Eredmény - A dementia becsült magyarországi epidemiológiája, a rendelkezésre álló hazai adatok alapján, jelentős eltérést mutat a nemzetközileg közölt adatokhoz képest. Korábbi felmérések adatai alapján a demens betegek becsült száma 2008-ban hazánkban 530-917 ezer fő. A nemzetközi prevalenciaadatokat alkalmazva a magyarországi korcsoportos népességszámra azonban ennél kisebb értéket, 101 ezer fős demens populációt kapunk. Következtetés - A hazai adatok alapján becsült érték valószínűleg a valós érték jelentős felülbecslése, a nemzetközi adatok alapján becsült érték pedig nagy valószínűséggel a valós érték jelentős alulbecslése. A dementia hazai epidemiológiájának megismerése érdekében reprezentatív felmérés elvégzése szükséges, ennek hiányában az egészségügyi és szociális ágazat nem tud felkészülni a várhatóan növekvő számú beteg ellátására.

Ideggyógyászati Szemle

Frontotemporalis dementia, II. rész - Differenciáldiagnózis, genetika, molekuláris patomechanizmus és patológia

KÁLMÁN János, JANKA Zoltán, GALARIOTIS Vasilis, BÓDI Nikoletta

A szerzők három részből álló összefoglaló közleményükben a frontotemporalis dementia történetét, előfordulását, klinikai megjelenési formáit, a megkülönböztető kórismét, genetikáját, molekuláris patomechanizmusát, patológiáját, valamint terápiáját tekintik át. A dolgozat második része a megkülönböztető kórismével, a frontotemporalis dementia genetikájával, molekuláris patomechanizmusával, patológiájával foglalkozik. A frontotemporalis dementia esetén a klinikai kórisme alapja a szembetűnő exekutív funkciózavar és a frontális lebeny tünetegyüttes vagy a progresszív afázia szindróma súlyos globális kognitív hanyatlás nélkül. A dementiák közül az Alzheimer-kór jelenti a megkülönböztető kórisme szempontjából a legnagyobb problémát, de egyéb pszichiátriai kórképeket is ki kell zárni. A betegség familiáris és sporadikus formái ismertek. A 17. kromoszómához kapcsoltan öröklődő frontotemporalis dementia és parkinsonizmus (FTDP-17) komplex esetében mikrotubulus-asszociált tau-proteineket kódoló génmutációkat azonosítottak. Az is igazolt, hogy a tau-protein diszfunkciója neurodegenerációhoz vezethet. A különböző tau-gén-mutációk befolyásolják a mikrotubulus- asszociált tau-protein metabolizmusát és funkcióját. Ez a heterogén patomechanizmus magyarázhatja a klinikai és neuropatológiai jellegzetességek nagyfokú változatosságát, variabilitását. A tau-protein és az ubikvitin antitestek kimutatása specifikus immunhisztokémiai módszerekkel lehetséges. A frontotemporalis dementia pontos diagnózisa csak neuropatológiai vizsgálaton alapulhat, és csak ezzel a módszerrel lehet biztosan elkülöníteni a többi dementiaformától is.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.