Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Íme, még mindig itt vagyunk… A Lege Artis Me­dicinae (LAM) első számában („Lectori sa­lutem”) megjelent beköszöntő első mondatát kiegészítettem a „mindig” szóval. Nagy eredmény ez... Harminc év! Csendben ülök a számítógép előtt, hallom a falióra ketyegését: tik-tak. Másodpercenként egy tik vagy tak... A LAM első megjelenése óta mostanáig, amikor e sorokat írom, 950 765 620 másodperc telt el… Mindjárt egymilliárd! Megrohannak az emlékek.

Ma a korszerű, optimális, funkcionális szemléletű táplálkozás célja az egészség megőrzésének, a krónikus betegségek megelőzésének, a betegséggel kapcsolatos testi és működésbeli károsodás minimalizálásának, a funkcióképesség (beleértve a napi megszokott feladatok ellátásának a képességét, a rendszeres jövedelemszerző [munka] képességet, a társadalmi szerep betöltésének a képességét) megőrzésének, fejlesztésének, az egészség helyreállításának az elősegítése. Szinte minden páciensünknek javaslunk életmódbeli kezelést, ezen belül egészséges táplálkozást. Az átadott ismeretek azonban nem mindig elegendők, mert a beteg az egyes élelmiszerek előnyös tulajdonságairól, a betegségmegelőzésben játszott szerepükről is szeretne információt kapni. Közleményünk 1. részében az étrend koleszterintartalmával, a tojás, a növényi olajok, az omega-3 zsírsavak és a tejtermékek szerepével foglalkoztunk a cardiovascularis prevencióban, ismertettük a tényeket és az ellentmondásokat is.

Rovatunkban már foglalkoztunk az ételeink vérnyomáscsökkentő hatásával (Hypertonia és Nephrologia 2016;20[6]:267-8.), az egészséges táplálkozás fontosságával (Hypertonia és Nephrologia 2017;21[3]:128-31.), részletesen ismertettük a PURE tanulmány eredményeit (Hypertonia és Nephrologia 2017;21[5]:224-7.), utalunk a korábbi írásokra is.

Vizsgálat célja: A kutatás célja annak feltérképezése, hogy az egyes szubkultúrákat, csoportszerepeket mélyebben megvizsgálva, milyen tényezők befolyásolják a betegellátó team tagjai közötti kapcsolatrendszert az Egészségügyi Szolgálat szakrendelésein belül. Vizsgálati módszer és minta: Személyes kommunikációs technikán alapuló, céltudatosan megtervezett, irányított, mélyinterjú formájában történt az adatok és információk gyűjtése. Végleges formát és kutatáshoz szükséges adatgyűjtési technikát tekintve, félig strukturált, és strukturálatlan interjúformával, előzetes kutatási terv alapján, strukturált, zárt és nyitott kérdéseket tartalmazó standardizált vizsgálati módszert választottam. A vizsgálat 10 fő részlegvezető főorvos és 10 fő részlegvezető asszisztens megkérdezésével történt. Eredmények: A vizsgált vezetők 100%-a elmondta, hogy a kompetenciát elsősorban a készségek, az emberi hozzáállás és a jellem határozza meg. A vizsgált személyek megerősítették, hogy a vezető által közvetített elvárás és nyílt kommunikáció erősíti a csoporton belüli szorosabb kapcsolat kialakulását, ezáltal csökken a munkastressz. A vizsgálat alátámasztotta, hogy a vezetői páros együttműködése, vagy együttműködésének hiánya kihat a betegellátó team kapcsolatára, és a munkatársak egymás szembeni viszonyára is. Következtetés: Saját és mások érzelmeinek felismerése, megértése, kezelése, embertársainkkal való bánásmód képessége az érzelmi intelligencia függvénye, nem a kognitív képességé. A mélyinterjúk, igazoltan kirajzolódó tények, vezetői stílusok és konfliktuskezelésen keresztül, rámutatnak a részlegeken belüli micro-kultúrának, a szervezeti légkört befolyásoló tényezőire. A munka változatossága, a munkahelyi ellenőrzés mértéke, a munka ellátásához szükséges képzettség, készségek mennyisége, az interperszonális kapcsolatok mértéke és minősége szintén hozzájárulnak a munkahelyi elégedettséghez, a betegellátó teamen belüli kapcsolatok kialakulásához.