Szemfenék vizsgálatok elektroshock kapcsán
KLIMES Károly1, ERŐSS Sándor1
1952. JÚLIUS 29.
Ideggyógyászati Szemle - 1952;5(02)
KLIMES Károly1, ERŐSS Sándor1
1952. JÚLIUS 29.
Ideggyógyászati Szemle - 1952;5(02)
A halmozott elektroshock (ES) bevezetése és alkalmazása klinikánkon a therapiás eredmények mellett egyben módot adott a görcsmechanismus alapvető és kísérő jelenségeinek behatóbb kutatására is. Jelen rövid, úgyszólván előzetes jellegű beszámolónkban a görccsel kapcsolatos szemfenéki elváltozásokat ismertetjük. Minthogy a chocktherapia lényegét számos szerző (Abély, Delay, Morin, Gastant, Cain) a diencephalon stimulálásában látja, Krienberg és Eberhardt pedig a shock mechanismusában a cerebralis vérkeringés alapvető fontosságára hívták fel a figyelmet, a szemfenék ereinek vizsgálata elsőrendű fontosságú. A fundus ereinek viselkedéséből részben analog képet alkothatunk az agyi erek valószínűen azonos magatartásáról, részben a pupillák és szemfenéki erek vasovegetativ szempontból congruens állapotából a vegetativ tonus hullámzásáról is tájékozódhatunk.
Ideggyógyászati Szemle
Agyidegtüneteket orrgaratűr daganatok esetében már a XIX. század második felében megfigyeltek. Az egyes agyidegtünetek gyakoriságára vonatkozó megfigyeléseket kiegészítették azok a leírások, amelyek megállapítják, hogy az orrgaratűr daganatai milyen utakon hatolnak be a koponya belsejébe. Bizonyos ideig két felfogás állt szemben egymással a daganatok kiindulópontját és fejlődési útját illetően. Egyes szerzők szerint a daganat vagy az orrgaratűrből, vagy pedig a koponyaalap kötőszövetéből indul ki, tehát kívülről hatol be a koponya belsejébe, miközben szétroncsolja az útjába eső agyidegeket. Mások szerint éppen ellenkezőleg, koponyán belüli elemek képezik a daganat kiindulópontját, az ugyanakkor lezajló orrgaratűrbeli folyamatot pedig függetlenek, vagy a koponya belsejéből annak külső részébe történő daganatáttételnek tekintették. Az ide vonatkozó kételyeket csupán a részletes tanulmányozás oszlatta el. Megállapítást nyert, hogy az esetek legnagyobb részében az orrgaratűr képezte a kiindulópontot.
Ideggyógyászati Szemle
Az eddig elterjedt psychiatriai felfogás szerint a schizophrenia gyermekkorban ritkán fordul elő, sőt akadtak egyes szerzők, mint Vogt és Weichbrodt, akik a serdülés kora előtt való felléptét egyenesen tagadták. Ha azonban a gyermekkori psychosisokkal foglalkozó régebbi irodalmat kriktikailag áttekintjük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem annyira a gyermekkori schizophrenia ritka, mint inkább annak felismerése, illetve helyes kórismézése: a régebb leírásokban ugyanis lépen-nyomon találkozunk mai felfogásunk szerint typusos gyermekkori schizophrenia képekkel.
Ideggyógyászati Szemle
Szerzők 1950 december óta a KEKSZ-től beutalt 32 morphinistánál végeztek morphinelvonó kezelést. Eljárásuk a következő: a morphint azonnal elvonják. Az első elvonási napon a beteg mindkét alkarja hajlító oldalába intracután 0,1-0,1 kcm 2%-os, tehát összesen 4 mg morphint kap. Ugyanezt kapja a következő 3 napon. Az ötödik nap szünet. A hat- és hetedik napon ismét ugyanezt kapja. Ezenkívül: az 1-3-6. napon adnak még 3-5-10 kcm idegencsoportú vért intravénásan. Ha akadálya van a heterovér injekciónak, helyette 10 kcm Resactort adnak intramuscularisan. Eljárásukkal az elvonási tüneteket minimálisra szorítják, közérzeti korrigensekre ritkán van szükség. A betegek általában a 10. napon panasz- és tünetmentesen távoznak. A morphinismus pathogenezisének lényegét immunbiológiai folyamatokban látják. Új elvonó kezelésüket intracután deszenzibilizálásnak tartják, a kezelés sikerét pedig a morphin antitestek lekötése által előidézett tolerancia-csökkenésnek tulajdonítják. A hetero-vér, illetve Resactor-injekciók a RES-systémára gyakorolt hatása folytán antitesteket mobilizálnak, ami a kezelés hatásosságát fokozza. A kezelés a visszaesés kérdését nem oldja meg.
Ideggyógyászati Szemle
A számban megjelent cikkek Orosz és Német nyelvű összefoglalója
Ideggyógyászati Szemle
[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]
Lege Artis Medicinae
Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis vasospasticus angina (MVA) lehet. A korszerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mindezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és lehetőséget adnak az elsődleges MVD diagnosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív differenciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők koszorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánlható diagnosztikai eljárásokat.
Ideggyógyászati Szemle
[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk perifériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometasztázisokkal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma felébredését követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi idegrendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomorrák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]
Lege Artis Medicinae
A 2019 decemberében kitört, a SARS-CoV-2 (Severe Acute Respiratory Syndrome Coronavirus-2) vírus okozta világjárványban 2020. április 30-ig 3 247 648 ember betegedett meg, akik közül 230 615 halt meg (1). Magyarországon az igazoltan új koronavírussal fertőzöttek száma 2775, az új koronavírus okozta betegségben (Coronavirus Disease 2019 – Covid-19) 312 személy halt meg (2). A Covid-19 kardiológiai vonatkozásairól egyre nagyobb számban jelennek meg közlemények. Például a renin-angiotenzin rendszer gátlóinak és a Covid-19-nek az összefüggéseit Kékes és szerzőtársai tárgyalják (3). A LAM jelenlegi számában pedig Hepp és szerzőtársai foglalják össze azokat az ismereteket a Covid-19 kapcsán, amelyekről nemcsak a kardiológusoknak kell tudniuk (4).
Ideggyógyászati Szemle
[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, hereditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbetegségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mindkét oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős heterozigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proximális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás