Ideggyógyászati Szemle

Subacut széntetraklorid-mérgezés EEG vizsgálattal diagnostizált esete

DR. AVAR Pál1

1970. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(4)

A szerző egy subacut széntetraklorid mérgezést elszenvedett betegének kórtörténetét ismerteti, akinél a diagnosist elsősorban EEG vizsgálattal sikerült felállítani. A kórismét a betegnek a munkavégzés során tett saját észlelései, az üzemben végzett helyszíni szemle, a belgyógyászati és otoneurologiai vizsgálatok, valamint a klinikai állapot javulásával párhuzamosan normálissá vált agyi elektromos tevékenység támasztották alá. Végezetül a szerző hangsúlyozta, hogy az orvosi köztudatban elsősorban máj- és vese-parenchymát károsító hatásáról ismert széntetraklorid ugyanúgy károsíthatja az idegrendszert is, mint bármely más lipoid-oldékony szerves oldószer.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Munkaegészségügyi Intézet Munkalélektani és Foglalkozási Idegbetegségek Osztálya

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A hazai psychiatria fejlődése felszabadulásunk óta és fejlesztésének irányelvei

DR. ORTHMAYR Alajos

A felszabaduláskor, mint az ország és fővárosunk, ugyanúgy romokban hevert az amúgyis korszerűtlen psychiatriai ellátásunk is. Intézményeink nagy része lebombázva, feldúlva, felszerelés nélkül maradtak, vagy jobb esetben más egészségügyi célokra lettek felhasználva. 1942-es adatok szerint akkor 7916, 1945-ben 3017 volt a psychiatriai ágyak száma. Igaz, a psychiatriai ágyak iránti szükség ekkor nem volt nagy, mert az addig ápolt betegek szétszéledtek, éhen haltak, járványos betegségek pusztították el őket. Természetes, hogy a felszabadulás után közvetlenül, a hatalmas politikai és gazdasági feladatok mellett egészségügyi vonatkozásban a járványok kelet- kezését volt a legfontosabb megakadályozni: a kiütésestyphust, a typhust meg- fékezni; a legalapvetőbb gyógyszereket biztosítani, a szétzilált egészségügyi hálózatot kellett újjászervezni, megindítani. Helyi kezdeményezések alapján, sokszor hősi akarással és helytállással természetesen megindult az elmeosztályok újjászervezése, a betegek ellátása.

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori epilepsiás characteropathia okairól II.

DR. KISZELY Katalin

A szerző rövid irodalmi áttekintés után 336 tartós magatartási rendellenességet mutató epilepsiás beteg adatait dolgozza fel. Választ keres arra, melyek azok a tényezők, melyek az epilepsia és characteropathia kialakulásáért felelőssé tehetők. Úgy találta, hogy a primaer és secundaer organikus cerebralis laesio szerepe a legfontosabb. Psychés tényezők másodlagos tüneteket okozva súlyosbítják és szinezik az organikus eredetű characteropathiákat, ill. neurotikus tünetkép- ződéshez vezetnek. Tartósan nagy adagban, nem megfelelő kombinációban szedett gyógyszer ugyancsak hozzájárulhat characteropathiás vonások kiéleződéséhez. Constitutionalis factorok szerepe az esetek egy részében nem látszik lényegesnek. A felsorolt factorok töhhnyire együttesen, de esetenként más arányban szerepelnek. Epilepsiás gyermek kezelése az összes kórokozó tényezők figyelembevételével kell hogy történjék.

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori epilepsiás characteropathia okairól II.

A szerző rövid irodalmi áttekintés után 336 tartós magatartási rendellenességet mutató epilepsiás beteg adatait dolgozza fel. Választ keres arra, melyek azok a tényezők, melyek az epilepsia és characteropathia kialakulásáért felelőssé tehetők. Úgy találta, hogy a primaer és secundaer organikus cerebralis laesio szerepe a legfontosabb. Psychés tényezők másodlagos tüneteket okozva súlyosbítják és szinezik az organikus eredetű characteropathiákat, ill. neurotikus tünetkép- ződéshez vezetnek. Tartósan nagy adagban, nem megfelelő kombinációban szedett gyógyszer ugyancsak hozzájárulhat characteropathiás vonások kiéleződéséhez. Constitutionalis factorok szerepe az esetek egy részében nem látszik lényegesnek. A felsorolt factorok töhhnyire együttesen, de esetenként más arányban szerepelnek. Epilepsiás gyermek kezelése az összes kórokozó tényezők figyelembevételével kell hogy történjék.

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori epilepsiás characteropathia okairól II.

DR. KISZELY Katalin

A szerző rövid irodalmi áttekintés után 336 tartós magatartási rendellenességet mutató epilepsiás beteg adatait dolgozza fel. Választ keres arra, melyek azok a tényezők, melyek az epilepsia és characteropathia kialakulásáért felelőssé tehetők. Úgy találta, hogy a primaer és secundaer organikus cerebralis laesio szerepe a legfontosabb. Psychés tényezők másodlagos tüneteket okozva súlyosbítják és szinezik az organikus eredetű characteropathiákat, ill. neurotikus tünetképződéshez vezetnek. Tartósan nagy adagban, nem megfelelő kombinációban szedett gyógyszer ugyancsak hozzájárulhat characteropathiás vonások kiéleződéséhez. Constitutionalis factorok szerepe az esetek egy részében nem látszik lényegesnek. A felsorolt factorok többnyire együttesen, de esetenként más arányban szerepelnek. Epilepsiás gyermek kezelése az összes kórokozó tényezők figyelembevételével kell hogy történjék.

Ideggyógyászati Szemle

Emberi tumoros agyszöveti aminosavak tanulmányozása vékonyréteg chromatographiás módszerrel

MOLNÁR Gyula, GÖDÉNY Sára

A műtéti anyagból, gyors fagyasztott metszetek feldolgozásával tanulmányoztuk a cerebralis tumor szöveti aminosavakat. Módosított vékonyréteg-chromatographiás módszert alkalmaztunk. Kétdimenziós és egydimenziós, Chromoscannal regisztrált chromatogrammok összehasonlító vizsgálatával és a histologiai kép felhasználásával az összaminosav szintben és az egyes aminosavakban mutatkozó eltérés alapján chromatogramm typusok voltak elkülöníthetők. A vizsgálatok szerint az egyszerű vékonyréteg-chromatographiás módszer is alkalmas a tumor-szöveti aminosav áttekintő tanulmányozására, amely a további részletes bonyolult biochemiai vizsgálatokhoz adhat jó tájékoztató adatokat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19 betegséget követő encephalitis

VARANNAI Lajos, MAGYAR Zsuzsa, BARANYAI Beatrix, AJZNER Éva, CZURKÓ Marina

A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-asszociált Guillain–Barré-szindróma első hazai esete

AL-MUHANNA Nadim, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, JARECSNY Tamás, FOLYOVICH András

A Guillain–Barré-szindróma (GBS) sporadikus, viszonylag ritka betegség. Legsúlyosabb formájában légzési elégtelenséghez és halálhoz vezethet. Jelenleg még nem ismert a Covid-19-betegek GBS-megbetegedési kockázata, pedig a SARS-CoV-2-fertőzés elhúzódó pulmonalis károsító hatása a GBS okozta potenciális légzészavarhoz társulva nagy gyakorlati jelentőséggel bírhat. Az irodalom nem egységes a tekintetben, hogy a GBS a SARS-CoV-2 vírus direkt vagy indirekt következménye-e. A szerzők betegük kórtörténetét ismertetik, akit hazánk első Covid-19- fertőzésen átesett GBS-betegének tartanak. Az irodalomban közölt esetekhez hasonlóan az időbeli egybeesés miatt itt feltételezhető a Covid-fertőzés trigger szerepe. Eddig egyetlen betegben sem sikerült PCR-vizsgálattal liquorból kimutatni a SARS-CoV-2 vírust, így ebben a betegben sem.

Hypertonia és Nephrologia

SARS-CoV-2 fertőzés során kialakult alsó végtagi akut artériás elzáródás esete. „Örülök, hogy élek…”

VIRÁG Éva, JACZÓ Zsuzsana, VÁRADI Tímea, RAPCSÁNYI Andrea, SZABÓ Ildikó, RADELECZKI Sándor, GASPARICS Roland, SIMONYI Gábor, BARANYAI Árpád, SKRIBEK Levente, NAGYSZEGI Dóra, FARKAS Katalin, KOLOSSVÁRY Endre

A 2019 decemberében elsőként Kínában (Wuhan) észlelésre került, későbbiekben SARS-CoV-2 (severe acute respiratory syndrome coronavirus 2) fertőzésként leírt megbetegedés azóta világméretű járvánnyá eszkalálódott (1). A pandémia magyarországi megjelenése 2020 tavaszára tehető, azóta immár a legújabb koronavírus-variáns (omikron) okozta 5. megbetegedési hullám kialakulását látjuk (2). A járványügyi szakemberek és az egészségügyi szolgáltatásért felelős szereplők elsődleges figyelmét a koronavírus-fertőzés kiváltotta tüdőgyógyászati manifesztáció, a koronavírus-fertőzésre jellemző kétoldali tüdőgyulladás kötötte le. Felismerésre került, hogy ez a kórkép a tüdőparenchyma súlyos károsodásával járhat, amely során a felszabaduló gyulladásos mediátorok (citokinvihar) hatására ARDS képében jelentkező légzési elégtelenség alakulhat ki. Mindez a halálozás elsődleges meghatározójának tűnt (3). Emellett kezdetben egyedi esetleírások, majd esetsorozatok, kohorszvizsgálatok eredményei jelezték, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés esetén fokozott thromboticus aktivitás okozta vénás és artériás megbetegedésekkel (micro- és macrothrombusok kialakulása) kell számolni (4–8). A prothromboticus állapot hátterében a véralvadás és a gyulladás folyamatainak komplex együttese valószínűsíthető, amiben kiindulópont lehet a vírus okozta endothelkárosodás (9–11). Mindezek alapján a SARS-CoV-2 fertőzés extrapulmonalis manifesztációjaként a cardiovascularis rendszer érintettsége szintén meghatározó jelentőségű (12, 13). A vénás thromboembolia mellett az artériás rendszerben változatos lokalizációval (aorta, végtagi artériák, agyi erek, mesenterialis keringés, veseartéria, koszorúér) és ennek megfelelő akut klinikai képpel jelentkező thromboticus elzáródásokról számolnak be (5, 14–17). Jelen esettanulmányunk egy SARS-CoV-2 fertőzéshez kapcsolódó alsó végtagi verőér-elzáródás történetét dolgozza fel.

Ideggyógyászati Szemle

[A cianokobalamin és a kolekalciferol szinergikusan segíti a funkcionális és hisztopatológiai ideggyógyulást patkánymodellben]

ALBAY Cem, ADANIR Oktay, AKKALP Kahraman Asli, DOGAN Burcu Vasfiye, GULAEC Akif Mehmet, BEYTEMUR Ozan

[Bevezetés - A perifériás idegsérülés (PNI) gyakori probléma fiatal felnőttek körében. Reménykeltő, hogy a központi idegrendszeri sérülésekkel ellentétben, PNI esetén lehetséges a regeneráció. Teljes idegszakadás esetén sebészi kezelés az aranystandard, részleges PNI esetén gyógy­szeres kezeléssel is érdemes próbálkozni. A vizsgálat célja a B12- és a D3-vitaminnal, illetve kombinációjukkal történő kezelés klinikai és hisztopatológiai eredményének értékelése és összehasonlítása volt kísérleti állatmodell (patkány) csípőidegének sérülése esetén. Anyagok és módszerek - Az etikai engedély (No. 2015/10) megszerzése után 32 kísérleti állatot osztottunk be a protokoll szerinti négy csoportba: a kontrollként szolgáló 1. csoport nem részesült kezelésben, a 2. csoport B12-vitamin-kezelésben (1 mg/ttkg/nap intraperitoneali­san), a 3. csoport D3-vitamin-kezelésben (3500 NE/ttkg/hét orálisan), míg a 4. csoport kombinált B12- és D3-vitamin-kezelésben (B12: 1 mg/ttkg/nap intraperitonealisan, D3: 3500 NE/ttkg/hét orálisan) részesült. Mértük a csípő­ideg funkcionális index pontszámot (Sciatic Functional Index, SFI), illetve hisztopatológiai értékelést végeztünk. Eredmények - Az 1. csoport SFI-értékével összehasonlítva a 2., 3. és 4. csoport SFI-pontszáma szignifikánsan magasabb volt. A 2. és 3. csoport SFI-értékei nem különböztek, a 4. csoporté ezekhez képest szignifikánsan magasabb volt. Az axondegeneráció (AD) mértéke valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint az 1. csoportnál. A 4. csoport AD-értéke szignifikánsan ala­csonyabb volt, mint a 2. és 3. csoporté. A 2. és 3. csoport AD-értékei nem különböztek. Az axonolysis (A) mértékében az 1., 2. és 3. csoport esetében nem volt szignifikáns kü­lönbség; velük összehasonlítva, a 4. csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az axonolysis. Valamennyi kezelt csoport esetében szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema-gyulladás (OE-I) mértéke, mint az 1. csoportnál. A 2. és a 4. csoport között az OE-I nem különbözött szignifikánsan, a 2. és 4. csoport OE-I-értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a 3. csoporté. A sérülés mérté­két tekintve (damage level score) nem volt szignifikáns kü­lönb­ség az 1., 2. és 3. csoport között; a 4. csoport eseté­ben a sérülés mértéke szignifikánsan alacso­nyabb volt, mint az 1. csoport esetén. Következtetések - A B12- és a D3-vitamin hatása között nem találtunk szignifikáns különbséget. A B12- és a D3-vitamin ideggyógyulást elősegítő hatása együttes alkal­mazás esetén szinergikusan érvényesül, ezért PNI után minél előbbi kombinált alkalmazásukat javasoljuk. ]