Ideggyógyászati Szemle

Psychastheniához társuló depressios állapotokról

DR. SZOBOR Albert1, DR. LAX Vera1

1970. JÚLIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(7)

Szerzők foglalkoznak a psychasthenia fogalmával, majd a psychastheniás személyiségről vallott irodalmi nézetekkel. 109 psychastheniás betegük közül 74 depressiós syndromát is mutatott. Ezzel kapcsolatban vizsgálják a psychasthenia és depressiv állapotok összefüggését, a személyiség szerepét és a psychasthenián belül megvalósuló neurotikus kórforma specialis hajlamosító hatását. A psychasthenián belül kialakuló depressiós syndroma különféle pathomechanismusbeli lehetőségeit ismertetik saját vizsgálataik alapján és demonstrálják 4 beteg kórtörténetének részletes elemzésével. Beteganyaguk életkor, klinikai formakör, személyiség, intellectualis készség, endogen hajlamosítottság szempontjából történő feldolgozását táblázatokon, illetve diagrammokon adják meg.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapest Főváros XIII. ker. Tanács Róbert Károly körúti Kórháza, Idegosztály

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a késői myopathiák rendszerezéséhez 15 eset észlelése alapján

DR. BEKÉNY György

A 40 év feletti korban meginduló myopathiák rendszerezésében az aetiologiai-pathogenetikai elvet igyekszünk megvalósítani. Korszerű vizsgáló módszerek alkalmazása (így többek között az izombiopsia biochemiai, histochemiai és elektronmikroszkópos vizsgálata) egyre több esetben teszi lehetővé a kóroktan tisztázását, vagy a pathogenesis megismerését. Az aetio-pathogenetikai szempontból osztályozható esetek után visszamaradó késői myopathiák besorolására vonatkozó irodalmi nézeteket 3 fő csoportra oszthatjuk. Egyes szerzők a dystrophia musculorum progressivához, sokan a chronikus polymyositisckhoz sorolják a késői myopathiákat, más szerzők pedig mindkét fenti megbetegedéstől elkülöníthető önálló kórképnek tekintik. A késői progressiv myopathiák legfontosabb csoportját a polymyositises esetek alkotják. Szerző 15 késői myopathia észlelése közül 7 volt ide sorolható és a 8. esetben is mérlegelni kellett a polymyositises eredet lehetőségét. A polymyositises jellegű késői myopathiák a következő alcsoportokra oszthatók: 1. Elsődleges, nem gennyes polymyositis. 2. Egyéb collagen betegség keretében jelentkező polymyositis. 3. Malignus daganathoz csatlakozó polymyositis. 4. Epitheloid granulomatosus myositis. 5. Ismert kóroktanu myositis. A késői myopathiák elenyészően csekély része minősíthető csak dystrophia musculorum progressivának. Szerzőnek ide tartozó esete nem volt. A tisztázatlan eredetű késői myopathia esetek egyetlen közös sajátsága az aetiologiai negatívum. Klinikai kép, kórszövettani lelet és therapiás befolyásolhatóság szempontjából egyaránt heterogen syndromáról van itt szó. A climacterialis, menopausalis jelző használata és hormonalis pathomechanismus feltételezése indokolatlan. Az igazoltan polymyositises eseteken kívül minden tisztázatlan eredetű késői myopathiában is meg kell kísérelni a steroid kezelést, mert gyulladásos szövettani elváltozás kimutathatóságának hiányában is hatásos lehet a corticotherapia.

Ideggyógyászati Szemle

Frekvencia analysis, amphetaminnal és chlorpromazinnal kezelt patkányok nyugalmi és terheléses EEG felvételén

DR. FARKAS Ildikó, DR. DÉS Illés

A szerzők frekvencia analysisnek vetették alá a patkányokról nyugalomban, valamint 5 és 11-es stroboscop frekvencia mellett készült EEG felvételeket. Követés esetén a megfelelő hullámsávban és a felharmonikus tartományokban emelkedik az amplitúdó. A változást a stroboscopos és nyugalmi felvétel értékeinek arányával számszerűen lehet jellemezni. Az amphetamin 0,25 és 1 mg/kg dosisban csökkentette mind az EEG mind az egyes sávok amplitúdó integrál értékét. A stroboscopos felvételen a gyors béta2 és gamma sávban a kisebbik adag hatására az amplitúdó integrál nőtt. A chlorpromazin 4 mg/kg dosisban mindegyik sávban, a 2 mg/kg csak a béta2 és gamma sávban okozott emelkedést. Értékelték a szerzők az egyes sávok közötti arányokat, mely a közlési módot egyszerűsíti, azonban ez az információk elvesztésének lehetőségét növeli.

Ideggyógyászati Szemle

Cervicalis spondylosis kiváltotta vertebro-basilaris thrombosis esete

DR. OSZLÁNSZKY Ottó, DR. KASZA Gyula

Szerzők autopsiával igazolt vertebro-basilaris thrombosis esetüket ismertetik. A sclerotikus plaquon kialakult thrombosisnak - az arteria vertebro-basilaris thrombotikus syndromának - létrejöttében mind az arteriosclerotikus érelváltozásnak, mind a spondylosisnak, mind a localisatio specifikus praedominantiájának egymással összefonódó szerepet tulajdonítanak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19-encephalitis-esetünk és a betegség egyéb neurológiai szövődményei

SZÔTS Mónika, PÉTERFI Anna, GERÖLY Júlia, NAGY Ferenc

A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészség­ügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.

Ideggyógyászati Szemle

[A migrén és a fájdalomcsillapító- túlfogyasztáshoz társuló fejfájás, valamint a fejfájás-karakterisztika életminőségre gyakorolt hatása magyarországi betegmintán végzett keresztmetszeti vizsgálat alapján]

MAGYAR Máté , KÖKÖNYEI Gyöngyi , BAKSA Dániel, GALAMBOS Attila, ÉDES Edit Andrea , SZABÓ Edina , KOCSEL Natália , GECSE Kinga , DOBOS Dóra , GYÜRE Tamás , JUHÁSZ Gabriella , ERTSEY Csaba

[Általános és betegségspecifikus életminőség-kérdőívet használó vizsgálatok eredményei alapján mind migrénben, mind fájdalomcsillapító-túlfogyasztáshoz társuló fejfájásban (FTTF) szenvedő betegek esetében alacsonyabb életminőség-értékeket mértek a kontrollrésztvevőkhöz hasonlítva. Vizsgálatunk célja egyrészt a migrénben és FTTF-ben szenvedő betegek életminőségének, valamint a fejfájás-karakterisztika (fejfájós évek száma, auratünetek, triptánhasználat, fejfájássúlyosság és fejfájás-gyakoriság) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 334 beteg vett részt (248 beteg fejfájás-ambulanciánkról, valamint 86 beteg hirdetés útján). A résztvevők életminőségének értékeléséhez az Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Élet­minő­ség kérdőívet (CHQQ) használtuk. Adataink normál­eloszlást mutattak, így χ2-próba mellett parametrikus tesz­te­ket alkalmaztunk (például független mintás t-próba), a szig­nifikanciaszintet p < 0,05-ban határoztuk meg. A nem, életkor, beválogatási kritériumok, fejfájástípus, va­lamint fejfájás-karakterisztika (auratünetek megléte, fej­fájós évek száma, fejfájás súlyossága, fejfájás gyakori­sága, triptánhasználat) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatához lineáris regressziós modelleket használtunk mind a három CHQQ-alskála és az összpontszám tekintetében is. Az utóbbi esetében az I. típusú hiba elkerülé­sé­nek érdekében a szignifikanciaszintet p  0,0125 (0,05/4) értékben határoztuk meg. A fejfájástípust önmagában vizsgálva az FTTF-ben szenvedő betegek a szociális alskála kivételével szignifikánsan alacsonyabb CHQQ-értékeket értek el, mint a migrénes betegek. A többi változó bevonásával elvégzett regressziós elemzések alapján a triptánhasználat mutatott fordított összefüggést az összes CHQQ-alskála-értékkel (p < 0,0125). A vizsgált fejfájás-karakterisztikák közül a fejfájás súlyossága mutatott szignifikáns kapcsolatot az alacsonyabb fizikaialskála-értékekkel (p = 0,001), valamint az alacsonyabb CHQQ-összpontszámmal (p = 0,002). Eredményeink azt mutatják, hogy a fej­fájás-karakterisztika (és nem a fejfájás típusa önmagában) összefüggést mutat a fejfájós betegek alacsonyabb életminőségével. Az életminőség-változást előidéző faktorok meghatározása fontos a különböző betegpopulációk adekvát kezelésének, valamint az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével és az egészségügyi költségekkel kapcsolatos népegészségügyi intézkedéseknek a megtervezése érdekében.]

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság szakmai irányelve - A hypertoniabetegség ellátásának irányelvei 11., módosított, javított és kiegészített kiadás.

FARSANG Csaba, JÁRAI Zoltán

Az előző, 2015-ben megjelent magyar irányelv óta számos új ismeret látott napvilágot, amelyeket a 2018-ban kiadott ESC/ESH új európai irányelv részletezett. Ezek érintik a vérnyomás emelkedésében és a következményes szervkárosodásokban (úgynevezett hypertonia mediálta szervkárosodás [hypertension-mediated organ damage] - HMOD) szerepet játszó kórélettani folyamatokat, a hypertonia epidemiológiáját, a társuló cardiovascularis kockázati tényezőknek és társbetegségeknek a hypertoniás betegekre gyakorolt hatását, a vérnyomáscsökkentő nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés hatékonyságát, valamint a hypertonia genetikáját. Ezek tették lehetővé a célvérnyomás pontosabb meghatározását is. Feladatunk tehát az volt, hogy ezeket az eredményeket beépítsük a korábbi irányelv szövegébe úgy, hogy egyúttal gyakorlatiasabb szempontokat is érvényesítsünk, és a hypertonia diagnosztikájára, kezelésére vonatkozó ajánlást közvetlenebb módon fogalmazzuk meg. A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) 2018. évi irányelveinek szerkezete nem tér el lényegesen a korábbitól. Az ajánlások osztályai (I, IIa, IIb és III) és a bizonyítékok szintjei (A, B és C) is azonosak.

Lege Artis Medicinae

A perifériás érbetegség gyógyszeres kezelése

BENCZÚR Béla

A perifériás érbetegségek (peripherial arterial disease, PAD) ellátása a cardiovascularis betegségek legmostohább területei, egyrészt mert az ebben a betegségben szenvedők a legelhanyagoltabb, legkevésbé egész­ségtudatos réteg (elég, ha csak a nagy­mér­tékű nikotin- és az ehhez gyakran társuló alkoholabúzusra gondolunk), másrészt mert elégtelen a perifériás érbetegségek ke­zelésére specializálódott szakemberek, az angiológusok száma. Az ar­té­riás érszűkület kimutatása ráadásul nem is lenne nehéz, hiszen széles körben alkalmazható, olcsó funkcionális szűrő­vizs­gá­lat, a boka-kar index (ABI) áll ehhez a ren­del­kezésünkre, melyet az alapellátásban kötelező szűrő­vizs­gálatként írtak elő. Egyre jobbak a terápiás lehetőségeink is, hiszen mióta a ci­losz­tazolt bevezették, evidenciákon alapuló, a tüneteket mérséklő, a progressziót lassítani képes gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre, melynek az alkalmazását mind a magyar, mind az amerikai irányelvek első osztályú ajánlásként javasolják. A ci­losz­ta­zolnak, mint PDE3-inhibitornak, komplex farmakológiai hatása van, ugyanakkor számos esetben nem alkalmazható, emiatt a pentoxifyllin sem szorulhat ki teljesen a terápiás fegyvertárból. Az új európai ajánlás a vérlemezkegátlók helyét is jól definiálja a PAD kezelésében. A gyógyszeres kezelés mellett az intervencionális radio­ló­gia ugrásszerű fejlődése is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne kelljen több végtagot elveszíteni, amennyiben az érszű­kületet idő­ben felismerik.