Ideggyógyászati Szemle

Pánik-betegség: adatok a szorongásos állapotok egyik körülírt formájáról

KECSKEMÉTY Péter1, FALUDI Gábor1

1985. JANUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1985;38(01)

A szerzők a pánik-betegség problémakörét tekintik át a DSM-III. ajánlásai alapján. Irodalmi és saját tapasztalati nézőpontból elemzik a szorongásos állapotok e jól körülhatárolható formáját. Megállapítható, hogy olyan betegség-entitásról van szó, mely valószínűleg biológiailag-genetikailag is megalapozott, specifikus endogén jellemzőkkel rendelkezik és ezt a kedvező kemoszenzibilitás is megerősíteni látszik. Felismerése fontos, tekintettel a betegség gyakoriságára, szokatlanul magas mortalitására és a kezeletlen esetek súlyos kórjóslatával szemben a célzott kezelés alkalmazásának hatékonyságára.

AFFILIÁCIÓK

  1. Fővárosi János Kórház-Rendelőintézet Mentalhygiéniás Osztálya

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Differenciál-diagnosztikai indexek az MMPI-próbában a neurózisok elkülönítésére

PRESSING Lajos

A diszkriminancia-analízis matematikai modellje segítségével MMPI-skálák olyan optimális lineáris kombinációit dolgoztuk ki, amelyek a lehetőségek szerinti legnagyobb hatékonysággal képesek elkülöníteni a neurózist más alapvető diagnosztikai kategóriáktól-a pszichoszomatikus kórképektől, a személyiségzavaroktól és a pszichózisoktól. A 940 fős betegvizsgálati minta lehetővé tette, hogy a mutatók beváltását független csoportokon ellenőrizzük. A mutatók a gyakorlati diagnosztikus munkában differenciál-diagnosztikai támpontként hasznosíthatók. dsdf

Ideggyógyászati Szemle

Tévedések a sclerosis multiplex kórjelzéseiben

PÁLFFY György

A szerző 7 spinalis és 7 intracranialis térfoglaló folyamatban szenvedő beteget mutat be, akinek betegségét hosszabb-rövidebb ideig sclerosis multiplexnek tartották és 2 sclerosis multiplexes beteget, akiknek betegségét nem ismerték fel. E 16 beteg kapcsán elemzi azokat a klinikai és liquor-tüneteket, valamint neuroradiológiai vizsgáló eljárásokat, amelyek az orvost e tévedésektől meg óvhatják.

Ideggyógyászati Szemle

A craniopharyngeomás cysták üregi sugárkezelése 90 yttrium szilikát kolloiddal

JULOW Jenő, LÁNYI Ferenc, HAJDA Márta, SIMKOVICS Miklós, ARANY Ilona, TÓTH Szabolcs, PÁSZTOR Emil

A szerzők 9 beteg craniopharyngeomás cystájának 90Yttrium szilikát kolloiddal történt üregi sugárkezeléséről számolnak be. A módszert 1975 óta alkalmazzák az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben. Az esetek túlnyomó többségében az eljárás a craniopharyngeomás cysták zsugorodását, optimális esetben annak megszűnését eredményezi, amelyet legtöbbször a betegek állapotának javulása követett.

Ideggyógyászati Szemle

Szikla Gábor (1928-1983)

CSANDA Endre

A Szent Anna Kórház stereotaxiás és functionális idegsebészeti osztályán egy évet töltöttem Talairach professzor intézetében. Az intézet lelke és motorja Szikla Gábor régi ismerősöm volt – a Budapesti Anatómiai Intézetben az én hajdani asztalomat örökölte, később az Idegsebészeti Intézetben gyakran bejárt hozzám a neuropathológiai laboratóriumba — most én jöttem Párizsba tőle tanulni. És nemcsak szakmát tanultam tőle, hanem francia és európai kultúrát is, amelyet oly csillogóan és szívesen tudott átadni.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló hollandiai tanulmányútról

OZSVÁTH Károly

A holland-magyar kulturális és tudományos egyezmény keretében 1983. szeptember 27-től október 11-ig a holland pszichiátriai ellátást tanulmányoztam. 1. A lelki egészségügyi ellátás általános jellemzői; 2. Lépcsőzetesség: az egészségügyi és benne a pszichiátriai ellátás három lépcsőre tagolódik; 3. A pszichiátriai ellátás demokratizálása

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.