Ideggyógyászati Szemle

Nézetváltozások az epilepszia keletkezéséről és mechanizmusáról. Rendszeralapú megközelítés

HALÁSZ Péter1, SZÛCS Anna2

2022. MÁRCIUS 31.

Ideggyógyászati Szemle - 2022;75(03-04)

DOI: https://doi.org/10.18071/isz.75.0079

Összefoglaló közlemény

Review

Az epileptogenesis útjainak vizsgálata a rend­szerepilepszia-koncepció mentén. Irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok alapján ismertetjük a deklaratív memóriarendszer, az alvás/ébredés és a perisylvian kommunikációs rendszer epilepsziás átalakulását, majd az epileptogenesis folyamatát bemutatjuk az agyi sérülések és a poszttraumás epilepszia modelljén is. Az ismertetett rendszer-epilepsziák kiala­kulásában közös lépések ismerhetők fel a plaszticitás és a NREM-alvás alatti szinaptikus homeosztázis felfoko­zó­dásában, ami egyben rávilágít az alvás döntő szerepére epilepsziában. Megkíséreljük körvonalazni a rend­szerepilepszia-koncepciót, és az egymással összefüggő plaszticitás – alvási szinaptikus homeosztázis „kisiklása” formájában rámutatunk az epileptogenesis lehetséges közös patomechanizmusára.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Mentális Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet, Budapest
  2. Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Befolyásolható-e a negatív gyógyszerszedési attitűd? A Covid-19-vakcinát elutasító magatartás interpretációja egy előkészítő vizsgálat eredményeinek tükrében

POGÁNY László , HORVÁTH A. András, LAZÁRY Judit

A vakcina elutasítása komoly kihívást jelent a pandémia elleni harcban. Ugyanakkor a vakcinaelutasítás negatív gyógyszerszedési attitűdként is értelmezhető, amit korábbi eredményeink szerint az affektív tünetek is jelentősen befolyásolhatnak. Tekintettel arra, hogy az affektív zavarok száma világszerte drámaian megemelkedett a pandémia következtében, a depressziós és szorongásos tünetek hatása a vakcinával szembeni negatív attitűdre meghatározó lehet. Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk az affektív tünetek és a neurokognitív funkció javulása és a gyógyszerszedési attitűd, valamint az egészségkontrollhit változása közötti össze­függéseket pszichiátriai betegek csoportjában. A vizsgálatban 85 pszichiátriai beteg adatait dolgoztuk fel, akik az Egészségkontrollhit Kérdőív (Patient’s Health Belief Questionnaire on Psychiatric Treatment, PHBQPT) 5 alskáláját (a gyógyszerek negatív aspektusa, NA; a gyógyszerek pozitív aspektusa, PA; Orvos-egészségkontrollhely, Doctor HLOC; Belső egészség­kontrollhely, Internal HLOC; Pszichológai reaktancia, PR) és a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát (Hospital Anxiety Depression Scale: HADS-Anx, HADS-Dep) töltötték ki, valamint neurokognitív teszteket végeztek (Stroop teszt és Trail Making teszt). A kérdőíveket és tesz­teket a kezelés első napján és az adott kórképnek meg­felelő 14 napos kezelést követően vettük fel a betegekkel. Páros t-teszttel és generalizált lineáris modellel elemeztük a változók közötti összefüggéseket. A kiindulási NA- és HADS-Anx-értékek szignifikánsan korreláltak (p=0,001), és 14 napos kezelés után az NA-pontszám csökkent (p = 0,001), míg a Doc­tor HLOC- és az Internal HLOC-pontszám emel­kedett (p = 0,001 és p = 0,006). A neurokognitív teljesítmény szignifikánsan javult a kezelés 2. hetének végére (p < 0,005). A HADS-Anx- és HADS-Dep-pontszám csökkenése és az NA alskála pontszámának csökkenése szingifikáns összefüggést mutatott (p = 0,002 és p = 0,006). A PA emelkedése a HADS-Dep-pontszám csökkenésével korrelált (p = 0,028). A neurokognitív funkció javulása nem volt hatással a PHBQPT alskála pontszámainak változására. A gyógyszeres kezeléssel szembeni attitűd és az affektív tünetek összefüggései alapján fontos következtetéseket vonhatunk le a vakcinát elutasító magatartással kapcsolatban is. Eredményeink arra utalnak, hogy az affektív tünetek negatív hatással bírnak a kezeléssel szembeni attitűdre, és a tünetek javulása a terápia elfogadását is segíti, függetlenül a kezelést indokló diagnózistól. A neurokognitív funkciók ilyen irányú hatását nem tudtuk kimutatni, ami arra utalhat, hogy ezeknél a pácienseknél a vakcinával kapcsolatos edukációs programok hatástalanok lehetnek. Tekintettel arra, hogy az affektív zavarok előfordulása a pandémia során jelentősen megnőtt, a negatív érzelmi állapotok kiszűrése és kezelése kulcslépés lehet a vakcina elfogadásának javításában. Annak ellenére, hogy a pszichiátriát a Covid-ellátás frontvonalán kívüli ellátásként tartják számon, nagyobb figyelmet kellene fordítani a mentálhigiénés szolgálatok elérhetőségére a pandémia idején is, mivel a vakcinát elutasító magatartás mögött pszichés zavarok is húzódhatnak.

Ideggyógyászati Szemle

[Hogyan befolyásolja a thrombocyta­aggregáció-gátlók és az antikoagulánsok használata a mechanikus thrombectomia sikerességét akut ischaemiás stroke esetén?]

ÇABALAR Murat , ŞENGEZE Nihat , EREN Alper , İNANÇ Yusuf , GİRAY Semih

[A tanulmány célja annak megállapítása volt, hogy hogyan befolyásolja az akut ischaemiás stroke bekövetkezte előtt alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns terápia a mechanikus thrombec­tomia sikerességét. A Gaziantep Egyetem Stroke Központjában 2018 januárja és 2019 februárja között akut ischaemiás stroke miatt mechanikus thrombectomiával kezelt 174 be­teg adatait elemeztük retrospektív módon. Értékeltük a betegek demográfiai sajátosságait, a stroke bekövetkezte előtt alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns terápiájukat és a mechanikus thrombec­tomia sikerességét jelző, azaz a reperfúzió mérése érdekében rögzített módosított TICI- (Thrombolysis-In-Cerebral-Infarction) pontszámukat. Az eredményeket p < 0,05-os statisztikai szignifikanciaszinttel elemeztük. A mechanikus thrombectomián áteső 174 beteg átlagos életkora 63,3 ± 13,5 volt. 23/174 (13,2%) beteg részesült a stroke-ot megelőzően anti- koa­guláns terápiában (warfarin/OAC vagy új generációs orális antikoaguláns/NOAC) és 28/174 (16,1%) részesült thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben. Szignifikánsan (p = 0,001) magasabb volt azoknak az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően antikoaguláns terápiában részesült betegeknek a száma, akik kórtörténetében pitvarfibrilláció szerepelt. Azok a betegek, akik kórtörténetében az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően hypertonia (HT), diabetes mellitus (DM) vagy koszorúér-betegség (CAD) szerepelt, nagyobb arányban részesültek thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben (p = 0,003; p = 0,037; p = 0,005). A sikeres rekanalizáció (mTICI ≥ 2b) aránya nagyobb volt abban a mechanikus thrombectomiában részesült beteg­csoportban, amelynek tagjai az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően antikoaguláns terápiát kaptak (p = 0,025). Vizsgálatunk eredménye azt mutatja, hogy a mechanikus thrombectomia előtti thrombocyta­aggregáció-gátló és antikoaguláns terápia indirekt pozitív hatással lehet a mechanikus thrombectomia sikerességére.]

Ideggyógyászati Szemle

Új, innovatív prognóziskalkulátor áttétes gerinctumoros betegek számára

MEZEI Tamás, BÁSKAY János, POLLNER Péter , HORVÁTH Anna, NAGY Zoltán , CZIGLÉCZKI Gábor , BANCZEROWSKI Péter

Kutatásunk célja volt egy prognózist jósló és terápiás opciót ajánló pontrendszer létrehozása a ge­rincmetasztázissal érintett betegek számára. Az egyre bővülő onkoterápiás lehetőségek és a prolongált túlélés miatt egyre gyakrabban foglalkozunk a primer tumor csontáttétei miatt kialakult klinikai tünetek megoldásával. A csigolyaáttétek az okozott neurológiai deficittünetek, illetve a fájdalom által szignifikáns életminőségbeni csökkenést okozhatnak, és a várható élettartamot is jelentősen befolyásolhatják. A prognózist megfelelő pontossággal jósló pontrendszer segítségünkre lehet a személyre szabott gyógyítás megvalósításában. Retrospektív klinikai vizsgálatot végeztünk az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetben a 2008 és 2018 között műtéti úton kezelt 18 év feletti gerincáttétes betegek adataiból. 454 beteg adatait elemeztük. Túlélési analízist (Kaplan–Meier-, log-rank-, Cox-modell) végeztünk, hálózati korrelációs vizsgálat segítségével választottuk ki pontrendszerünk prognosztikai faktorait úgy, hogy a vágópont-analízis során maximáljuk annak C értékét (predikciós képességi indexét). Multivariáns Cox-analízis eredményeként öt prognosztikai faktort azonosítottunk (a primer tumor típusa, életkor, járóképesség, belszervi áttétek, szérumfehérjeszint). Rendszerünk a 10 éves vizsgált periódusban átlagosan 70,6%-os pontossággal prognosztizált. Szimptómás, műtéten átesett, gerinc­metasztázisban szenvedő betegek nagy esetszámú, egycentrumos, retrospektív műtéti adatait felhasználva létrehoztuk rizikóbecslő rendszerünket, ami segítheti a terápia megválasztását. Rizikókalkulátorunk online is elérhető az alábbi címen: https://emk.semmelweis.hu/gerincmet.

Ideggyógyászati Szemle

[Az alkoholfogyasztás hatása az öngyilkossági halálozás megoszlására a hét egyes napjain városi lakosság körében]

SAPOZHNIKOV Sergey , GOLENKOV Andrei , RIHMER Zoltán , UNGVARI S Gabor , GAZDAG Gábor

[A hét egyes napjaira eső öngyilkosságok arányát számos tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik a nem, a pszichiátriai betegség és az alkoholfüggőség. Kutatásukban a szerzők az alkoholfogyasztás hatását vizsgálják a hét egyes napjain bekövetkező öngyilkossági halálozásra a Csuvas Köztársaságban. Igazságügyi orvostani adatbázisból, az 1997 és 2002 között öngyilkosság miatt a Csuvas Köz­társaság két nagyvárosában elhunytak adataiból a nemre, a halálozás napjára, a vér- és vizeletalkohol-teszt eredményére, valamint az alkoholfüggőségre vonatkozó adatok kerültek feldolgozásra. A vizsgálat 6 éves időszakában 1379 öngyilkosságot követtek el, ennek 59%-át alkohol hatása alatt. A nők leggyakrabban hétfőn, míg a férfiak szerdán követték el az öngyilkosságot. Összességében az öngyil­kossági halálozás hétfőn volt a legmagasabb, csütörtökön a legalacsonyabb. Ünnepnapokon mindkét nemben ala­csonyabb volt az ittasan elkövetett öngyilkosság koc­­-ká­zata, mint hétköznapokon vagy hétvégén. A vizsgált városi lakosokból álló mintában az öngyilkosságok heti megoszlása csak részben követte az irodalmi adatokat. A hét egyes napjain bekövetkező öngyilkossági halálozás nemi különbséget mutatott; nőknél hétfőn, férfiaknál szerdán volt a legmagasabb. A munkanapokon ittasan elkövetett magasabb számú öngyilkosság a munkával kapcsolatos stresszel hozható összefüggésbe, a hétvégi alacsonyabb arányok pedig azzal, hogy ilyenkor az alkoholfogyasztás általában családtagok vagy barátok kellemes társaságában történik, ami csökkenti a feszültséget és az öngyilkossági gondo­latokat. A férfiak többsége alkoholt fogyasztott az öngyil­kos­ság elkövetése előtt, míg nőknél ez csak pénteken és vasárnap volt megfigyelhető. Az alkoholfogyasztás jelentős mértékben hozzájárul az öngyilkossági magatartáshoz a Csuvas Köztársaságban. ]

Ideggyógyászati Szemle

[Esetbemutatás: Sclerosis multiplexben szenvedő betegben immunmoduláns kezelés során kialakult lymphopenia és tuberculosus lymphadenitis ]

KOSEAHMET Basoglu Fulya, OZTURK Musa , CELIK R. Gokcen Gozubatik

[Az interferon-β- (IFN-β) 1a és a glatiramer-acetát (GA) a sclerosis multiplex (SM) első vonalbeli kezelésében használatos immunmoduláns szerek. Egy olyan SM-beteg esetét mutatjuk be, akinél ezen immunmoduláns szerek alkalmazása során lymphopenia és tuberculous lymphadenitis alakult ki. Az SM-ambulanciánkon kezelt, jelenleg 65 éves nőbeteg korábban 20 mg/nap subcutan GA-, majd heti háromszor 44 µg subcutan IFN-β 1a-terápiában részesült. Immunmoduláns kezelése során enyhe-súlyos lympho­penia alakult ki nála. Utánkövetése során (800/µl lym­phocytaszámnál) thoracalis gerinc-MR-felvételén a poste­rior mediastinumban számos megnagyobbodott nyirok­csomó ábrázolódott. A további vizsgálat tuberculosus lymphadenitist igazolt. Ezt követően kilenc hónapig tuberculosis (tbc) elleni kezelésben részesült, és tbc-fertőzése megszűnt. Habár az immunmoduláns kezelést az opportunisztikus fertőzések kialakulása szempontjából biztonságosnak tartják, és az immunmoduláns kezelés során kialakuló lymphopenia általában enyhe és tünetmentes, a bemutatott esetben nem ez történt. További vizsgálatokra van szükség annak kiderítése érdekében, hogyan kell a lymphopeniás betegeket kezelni, és milyen mértékű a tbc kialakulásának kockázata immunmoduláns kezelés során.]

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A limbicus encephalitisek paradigmaváltásáról az első felismert magyar NMDA-receptorencephalitis- eset kapcsán

ILLÉS Zsolt

A limbicus encephalitisek szemléletében az utóbbi néhány évben jelentős változás történt. Felszíni receptorok vagy fehérjék elleni új ellenanyagokat írtak le, melyek patogén szerepe genetikai vagy degeneratív betegségek kapcsán (epilepszia, stroke, szkizofrénia, dementia) korábban már felmerült. A típusos limbicus encephalitis ellenanyagként számon tartott káliumcsatornák ellen generált antitestek szerepe megkérdőjeleződött; a szindróma hátterében a transzszinaptikus állvány protein LGI1 állhat ellenanyagcélpontként. Előtérbe került az NMDA-receptor elleni antitestválasz, mely a limbicus encephalitis valószínűleg leggyakoribb oka, és elsősorban fiatal nőbetegek esetében, ovariumtumorhoz társulva okoz jellegzetes klinikai képet. A szinaptikus jelátvitelben és plaszticitásban fontos egyéb receptorok (AMPA, GABAB) ellen szintén keletkezhetnek ellenanyagok részben paraneoplasiás mechanizmussal. E felszíni proteinek ellen termelődő ellenanyagok relapszáló, de immunterápiára jól reagáló kórképekhez vezetnek a receptorok reverzíbilis internalizációja miatt. A ritka, intracelluláris célpontok elleni klasszikus onconeuralis antitestek (anti-Hu, anti-Ta/Ma2, anti-CV2/CRMP5), amennyiben limbicus encephalitist okoznak, rendszerint egyéb tünetekkel is járnak, és prognózisuk rossz.

Ideggyógyászati Szemle

A nocicepció plaszticitása: a funkcionális-strukturális fájdalom kutatás újabb eredményei (angol nyelven)

KNYIHÁR Erzsébet, CSILLIK Bertalan

A tradicionális szemlélet szerint a fájdalomrendszer három neuronból áll. Ezek közül az első, a primer nociceptív neuron a nociceptorokkal kezdődik és a gerincvelő hátsó szarváig tart. A második, a spinothalamicus neuron a canalis centralis előtt kereszteződve a hátsó szarvat köti össze a thalamusszal. A harmadik, a thalamocorticalis neuron, az agykéreg „fájdalomközpontjaiban” ér véget. Bár ez a séma hasznos lehet didaktikai célokra, a valós helyzet ennél bonyolultabb. Ismeretes, hogy a periférián nocicepcióval találkozunk s a fájdalom csak a thalamus és az agykéreg szintjén jelenik meg. Másrészt a fájdalom egy rendkívül diffúz és plasztikus rendszerben az ingerlés és a gátlás, a divergencia és a konvergencia, valamint az attenció és a disztrakció eredményeként jön létre. Dolgozatunkban ismertetjük a primer nociceptív neuron fontosabb citokémiai markereit, majd a nocicepció és a fájdalom funkcionális anatómiájára vonatkozó újabb adatokat tárgyaljuk, különös tekintettel a nitrogén-monoxidra, az opiátreceptorokra, a nociceptinre, a nocistatinra és a szervezet belső antinociceptív rendszerére. Ez utóbbinak ma már klasszikusnak számító központjai, a substantia grisea centralis és a raphe-magok mellett az antinociceptív rendszer újabban felfedezett tagjainak szerepét ismertetjük, úgymint a nucleus praetectalist, a formatio reticularist, a nucleus accumbenst, a nucleus tractus solitariit, a nucleus amygdalaét és a thalamus nucleus reticularisát, amely koincidenciadetektorként, valamint az attencióban és a disztrakcióban játszik szerepet. A fájdalom generálásában szerepet játszó agykérgi központok lokalizációját képalkotó vizsgálatok segítségével végzett kutatások eredménye alapján tárgyaljuk, s egyben elemezzük a corticospinalis moduláció strukturális alapjait. A nocicepció és a fájdalom hét olyan szintjét emeljük ki, amelyek a fájdalomcsillapítás szempontjából jelentősek lehetnek: 1. a periférikus nociceptor, 2. a spinális ganglion, 3. a hátsó szarv multiszinaptikus rendszere, 4. az agytörzsi modulációs rendszer, 5. az antinociceptív rendszer, 6. a thalamus multiszinaptikus rendszere és 7. az agykérgi kiértékelő- és lokalizálórendszer, amely egyben a leszálló (gátló) kontrollért is felelős. A nocicepció és a fájdalom szintjeinek jelentős száma a gyógyszertani kutatás és a gyakorló orvos számára egyaránt új utakat nyithat meg a fájdalomcsillapítás terén.

Ideggyógyászati Szemle

Szabályozó mechanizmusok a fokális agyi ischaemia kialakulásában. A neuroprotektív kezelés új lehetõségei

NAGY Zoltán, SIMON László, BORI Zoltán

Az agyi véráramlás zavara az energiatartalékok (glikogén, glükóz, oxigén, ATP) kimerüléséhez, energiakrízishez vezet. Ennek következtében szöveti károsodás alakul ki. A károsodás központi részét, az ischaemiás core területet a héjszerű penumbra veszi körül. A penumbrában mind nekrotikus, mind apoptoticus sejtpusztulás kimutatható. Az ischaemiás core-tól távolodva térben és időben különböző neurokémiai folyamatok következnek be. Percek, órák alatt aktiválódnak az „azonnali korai válasz” (immediate early response) gének (c-fos, fos-B, c-Jun, krox 20, 24), indukálódnak a hősokkfehérjék (hsp 70, 72, HSF, HSE, HIF), valamint citokinek (TNF-α, IL-1β), gyulladásos faktorok (COX), adhéziós és glialis faktorok (ICAM1, ELAM-1, P-szelektin), vazoaktív faktorok (IL-6, -10, PAF), reaktív oxigéngyökök és velük kapcsolatos faktorok (O2, OH, NO, NOS, SOD) termelődnek. Napok alatt történik a sejtpusztulás, a nekrózis és az apoptosis, a kalpainok és kaszpázok, valamint a nukleázok aktiválódása következtében. Ezzel párhuzamosan a funkcionális rehabilitáció alapját képező növekedési faktorok és plaszticitási proteinek is aktiválódnak (BDNF, NGF, TGF-β, VEGF, PDGF, GAP-43).