Neurotikus tanulók teljesítőképességének csökkenése
RÉTI László1
1967. AUGUSZTUS 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(08)
RÉTI László1
1967. AUGUSZTUS 01.
Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(08)
Neurotikus tanulóink teljesítőképességének csökkenését a kvantitatív (symptomatologiai) és kvalitatív. (aetiologiai) komponensek meghatározása után lehet megállítani és megszüntetni. Ismerni kell a csökkenés mértékét, valamint annak oki és személyi feltételeit. Gyakorlatilag ennek éppen az ellenkezőjét teszik: dekoncentrált, hypermotoros tanulókat egyre többet figyelmeztetik, szidják, büntetik. Természetesen eredménytelenül. A teljesítmény-csökkenés mértékének feltárása, a környezetártalmak felismerése, az ideg-typus meghatározása együttesen teremtik meg a helyes diagnosis és therapia előfeltételeit.
Ideggyógyászati Szemle
Szerzők 49 éves nőbetegen megerőltető állómunka után kialakult kétoldali tibialis anterior syndromát ismertetnek. Az izom-biopsia szövettani vizsgálata, a süllyedés fokozódása és a leukocytosis alapján a klinikai tünetek létrejöttét myositis következményének tartják. ACTH kezelés hatására a beteg panaszmentessé vált. A syndromát polyaetiologiásnak tartják és Morger vizsgálatai alapján a fasciotomia helyett gyulladáscsökkentőkkel konzervatív kezelést ajánlanak.
Ideggyógyászati Szemle
Szerzők egy 19 éves férfi betegüket ismertetik, akinél 2 éve parotitis epidemica kapcsán napokig tartó nagyfokú aluszékonyság lépett fel. Hypersomniás állapotai azóta 5 ízben ismétlődtek 2-3 hetes időtartammal, a közti időszakokban ismételten maniform psychés állapot jelentkezett. Szerzők aetiologiai factorként a parotitis epidemica-t kísérő, és a diencephalont ledaló meningo encephalitist tételeznek fel, de véleményük szerint a maniform képek jelentkezésekor genetikai factorok is mérlegelendők.
Ideggyógyászati Szemle
Szerzők 120 betegen végzett 121 intracranialis trigeminus-megszakítás 1-7 éves utánvizsgálati eredményeiről számolnak be s az alábbi megállapításokat teszik: 1. A fülkagyló és az angulus mandibulae területén a trigeminus és a szomszédos innervatiós területek elhatárolódása nem éles, itt átfedés biztosan van. 2. A műtéteket követően esetleg létrejövő regeneratio erről a területről indul, az érzéskiesés a medialis szemzug irányában húzódik vissza. 3. Az ideg teljes kikapcsolása után a regeneratio korlátozott, s a neuralgia jóformán sohasem recidivál, viszont elég gyakran anaesthesia dolorosa fejlődik ki, — bár ez csak az esetek 4%-ában súlyos. 4. Részleges kiiktatás után elég gyakori a recidiva, mely túlnyomórészt a műtét utáni első 4 évben jelentkezik –, de újabb beavatkozással általában szanálható. Vizsgálataik alapján bizonyítottnak látják azt, hogy a t.n. elleni műtétek hatása a befutó ingerek kiküszöbölésén, a deafferentation alapul. Radicotomiák alkalmával a gyökér compressióját, a pyramis-csúcson való megtöretését és kifeszülését sohasem észlelték. Megfigyeléseik kapcsán állást foglalnak az arcidegzsába pathomechanismusával kapcsolatban s a választandó therapia kérdésében. Legjobbnak az látszik, ha kezdetben az ideg részleges kikapcsolását eredményező ganglion-kezelés történik. Ha viszont radicotomiára kerül sor, a gyökér teljes átmetszése a helyes megoldás.
Ideggyógyászati Szemle
Mindkét nagyagyi félteke fehérállományában, a daganattal azonos oldalon kifejezettebben, diffus oedematosus jelenségeket találtunk. Ugyancsak oedemát észleltünk mk. kisagyi félteke fehérállományában, amelyhez a daganatos oldalon még régebbi és frisebb mikroszkópos vérzések is csatlakoztak.. A vizsgálókat ebben az esetben a közel másfél éves tünetmentes időszak, a gyorsan kialakult személyiség változás, a diffus corticalis károsodásra jellemző tünetek, a mindvégig negatív szemfenéki lelet és nem utolsó sorban a Gamma EG vizsgálat eredménye vezette helytelen kórisméhez.
Ideggyógyászati Szemle
Az alkohollal szembeni ellenszenv vagy a diszulfirámkúrák kockázatai és szövődményei miatt az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a relatív intoleranciát biztosító mérsékelt gyógyszerek (cianamid, kalcium-karbamid-citrát stb.) iránt. Verff. 50 beteg 117 terápiás ivóvizsgálatáról és néhány trichomonacid-metronidazollal végzett önkísérletről számol be. Azonos alkoholadagoknál a reakció, amelynek fő tüneteit leírják, sokkal enyhébb, mint a diszulfirám-alkohol reakció; másrészt nagyobb alkoholterhelésnél, ami azonban megfelel az ivóknál szokásos és viszonylag jelentéktelen fogyasztásnak, nagyon kellemetlen és gyötrelmes rosszullét (fejfájás, hányás, szédülés, gyengeség stb.) jelentkezhet. A metronidazolra vonatkozóan részben alkoholistáknál, részben skizofréneknél kapott elszigetelt klinikai-farmakológiai adatok áttekintése következik. Ezek szerint a gyógyszer feltételezhetően a MAO-gátlókra emlékeztető timoanaleptikus hatású, valamint az alkoholfüggőséget megszüntető hatású. Lényeges lenne krónikus toxikus hatását orvosolni, a metronidazol molekula szerkezeti változtatásával tovább fokozni a mérséklő hatást, vagy a mellékhatás mérséklésével az alkohol elleni felhasználhatóságának kedvezni.
Ideggyógyászati Szemle
[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkalmazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalomkontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton kezelni. ]
Ideggyógyászati Szemle
A vakcina elutasítása komoly kihívást jelent a pandémia elleni harcban. Ugyanakkor a vakcinaelutasítás negatív gyógyszerszedési attitűdként is értelmezhető, amit korábbi eredményeink szerint az affektív tünetek is jelentősen befolyásolhatnak. Tekintettel arra, hogy az affektív zavarok száma világszerte drámaian megemelkedett a pandémia következtében, a depressziós és szorongásos tünetek hatása a vakcinával szembeni negatív attitűdre meghatározó lehet. Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk az affektív tünetek és a neurokognitív funkció javulása és a gyógyszerszedési attitűd, valamint az egészségkontrollhit változása közötti összefüggéseket pszichiátriai betegek csoportjában. A vizsgálatban 85 pszichiátriai beteg adatait dolgoztuk fel, akik az Egészségkontrollhit Kérdőív (Patient’s Health Belief Questionnaire on Psychiatric Treatment, PHBQPT) 5 alskáláját (a gyógyszerek negatív aspektusa, NA; a gyógyszerek pozitív aspektusa, PA; Orvos-egészségkontrollhely, Doctor HLOC; Belső egészségkontrollhely, Internal HLOC; Pszichológai reaktancia, PR) és a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát (Hospital Anxiety Depression Scale: HADS-Anx, HADS-Dep) töltötték ki, valamint neurokognitív teszteket végeztek (Stroop teszt és Trail Making teszt). A kérdőíveket és teszteket a kezelés első napján és az adott kórképnek megfelelő 14 napos kezelést követően vettük fel a betegekkel. Páros t-teszttel és generalizált lineáris modellel elemeztük a változók közötti összefüggéseket. A kiindulási NA- és HADS-Anx-értékek szignifikánsan korreláltak (p=0,001), és 14 napos kezelés után az NA-pontszám csökkent (p = 0,001), míg a Doctor HLOC- és az Internal HLOC-pontszám emelkedett (p = 0,001 és p = 0,006). A neurokognitív teljesítmény szignifikánsan javult a kezelés 2. hetének végére (p < 0,005). A HADS-Anx- és HADS-Dep-pontszám csökkenése és az NA alskála pontszámának csökkenése szingifikáns összefüggést mutatott (p = 0,002 és p = 0,006). A PA emelkedése a HADS-Dep-pontszám csökkenésével korrelált (p = 0,028). A neurokognitív funkció javulása nem volt hatással a PHBQPT alskála pontszámainak változására. A gyógyszeres kezeléssel szembeni attitűd és az affektív tünetek összefüggései alapján fontos következtetéseket vonhatunk le a vakcinát elutasító magatartással kapcsolatban is. Eredményeink arra utalnak, hogy az affektív tünetek negatív hatással bírnak a kezeléssel szembeni attitűdre, és a tünetek javulása a terápia elfogadását is segíti, függetlenül a kezelést indokló diagnózistól. A neurokognitív funkciók ilyen irányú hatását nem tudtuk kimutatni, ami arra utalhat, hogy ezeknél a pácienseknél a vakcinával kapcsolatos edukációs programok hatástalanok lehetnek. Tekintettel arra, hogy az affektív zavarok előfordulása a pandémia során jelentősen megnőtt, a negatív érzelmi állapotok kiszűrése és kezelése kulcslépés lehet a vakcina elfogadásának javításában. Annak ellenére, hogy a pszichiátriát a Covid-ellátás frontvonalán kívüli ellátásként tartják számon, nagyobb figyelmet kellene fordítani a mentálhigiénés szolgálatok elérhetőségére a pandémia idején is, mivel a vakcinát elutasító magatartás mögött pszichés zavarok is húzódhatnak.
Lege Artis Medicinae
A sarcopenia, vagy időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idősebb korosztály nagyobb számának köszönhetően is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor előrehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az állapotot nevezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerő és a funkcionális függetlenség egyidejű csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi hanyatlással jár, és fokozódó elszigetelődéshez vezet. A sarcopenia elsődleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másodlagosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertőzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítő tényezők és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szűrésére és kórismézésére kérdőívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthető az „élettani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépésekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminőség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelőzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erőkifejtést igénylő aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetőségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyőzően hatásos innovatív terápiás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlődést serkentő aminosavak, így a leucin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát analógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.
Lege Artis Medicinae
Idős és igen idős életkorban a szervezet hanyatlásának egyik legáltalánosabban érvényesülő jele az izomtömeg és izomerő, az összerendezett mozgásképesség fokozatos csökkenése. Az izomzat jelentősége rendkívül sokrétű a szervezeti életfolyamatok fiziológiás regulációjában. Tömegének vesztése és működésének hanyatlása 70, majd még határozottabban 80 év felett részben fiziológiás öregedés eredménye, részben ezeknek a változásoknak az összefonódása patológiás történésekkel. A szerzők az etiopatogenezist és patomechanizmust molekuláris biológiai adatokkal is kiegészítve rámutatnak a klinikai következmények sokrétűségére is, amelyek általános gyengüléshez, elesésekhez, társbetegségek progressziójának gyorsulásához, az önellátó képesség behatárolódásához, végül elesettség/esendőség (frailty) szindrómához, majd halálhoz vezetnek. A tanulmány végül a kóros mérvű izomsorvadás diagnosztikai lehetőségeit, majd prevencióját, vagy a már kialakult sarcopenia progressziójának fékezési lehetőségeit tekinti át. Az utóbbi beavatkozások sikeressége rendszeres izomtréning és speciális fehérjében gazdag táplálásterápia, plusz D-vitamin kombinált alkalmazásán alapul.
A vizsgálat célja: Kutatásunk célja volt felmérni az ápolóképzésben tanulók pályaválasztását befolyásoló tényezőket. Kvantitatív, leíró, keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkat egy szombathelyi középiskolában, valamint internetes fórumon végeztük 2018. február – 2018. május között, nem véletlenszerű célirányos szakértői mintavétellel. Beválasztásra kerültek az ápolóképzésben jelenleg résztvevő középiskolások (N=114), kizártuk azokat, akik hiányosan töltötték ki a kérdőívet. Az adatelemzés során MS Office Excel 2016 szoftver leíró statisztikai módszereit: számtani átlagot, szórást, és relatív gyakoriságot számoltunk. A változók közötti kapcsolat vizsgálatára chi2- próbát alkalmaztunk (p<0,05). Kapcsolat mutatható ki a szülők iskolai végzettsége és a gyermekeik továbbtanulási szándékai között (p<0,01). Nem volt kimutatható összefüggés a pályán maradás és az oktatással való elégedettség, a demonstrációs teremben folyó oktatás, a klinikai oktatás között (p>0,05). Az ápolói hivatás megbecsültsége valamint a pályán való továbbtanulási szándék között sem találtunk összefüggést (p>0,05). Az ápolói hivatást választókat határozottan befolyásolta a beteg embereken való segítés vágya. Az egészségügyi személyzet példamutató tevékenysége az oktatás, gyakorlatok során mindenképpen meghatározó lehet a jövő ápoló generációjának megteremtésében.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás