Ideggyógyászati Szemle

Neuroprotekció Parkinson-kórban és egyéb neurodegeneratív betegségekben: kísérletes és klinikai adatok

RÁKÓCZI Károly, KLIVÉNYI Péter, VÉCSEI László

2009. JANUÁR 20.

Ideggyógyászati Szemle - 2009;62(01-02)

A szerzők az irodalmi adatok áttekintése alapján foglalják össze a neuroprotektív hatású vegyületekkel kapcsolatos bizonyítékokat. In vitro és in vivo eredmények szerint számos molekula képes csökkenteni a sejtkárosodás mértékét, gátolva az excitotoxicitást, az oxidatív stresszt, a fehérjék aggregációját, a kalciumhomeosztázis zavarát és javítva a károsodott energiaprodukciót. A preklinikai (kísérletes) adatok egyes antiparkinson szerek, mint a selegilin, rasagilin, dopaminagonisták, valamint egyéb vegyületek: ubikinon, kinurénsav, tokoferol, kreatin, glatiramer acetát neuroprotektív hatásáról számolnak be. Jóval kevesebb klinikai vizsgálati eredmény áll rendelkezésünkre a fenti vegyületekkel kapcsolatban. A szerzők több tanulmány áttekintésével igyekeznek átfogó képet adni a fenti molekulák neuroprotektív hatásáról.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Robotkéztechnika alkalmazása a mikroszkópos idegsebészeti műtéteknél .

CSÓKAY András, VALÁLIK István, JOBBÁGY Ákos

Célkitűzés - Vizsgálatunk célja annak megítélése volt, hogy a nemrégiben kifejlesztett robotkéztechnika hogyan és mennyire segíti a szövődmények elkerülését a nagy pontosságú mikroidegsebészeti műtéteknél. Módszer - Tremorometriával pontosan mértük a módszer fizikai hatásosságát. A posztoperatív szövődmények gyakoriságának összehasonlító elemzésével mértük a klinikai hatásosságot. Eredmények - A pontos mérés kimutatta a jelentős élettani kézremegés csökkenését. A klinikai szövődmények száma úgyszintén jelentősen csökkent. Következtetések - A mérések azt mutatták, hogy sikerült elérni a „robotpontosságot”. A robotkéztechnika által lényegesen eredményesebbé váltak a mikrosebészeti beavatkozások.

Ideggyógyászati Szemle

A konduktív nevelés gyermekneurológiai indikációja

BALOGH Erzsébet, KOZMA Ildikó

A konduktív nevelés a múlt század 40-es éveitől kifejlesztett módszer és rendszer, amely kemény tudományos bizonyítékok nélkül is jelenleg világszerte hungarikumként ismert eljárássá vált. A cerebralis paresis bizonyos esetekben (athetosis, ataxia) másképpen nem befolyásolható hatékonyan. Más cerebralis paresises esetekben akkor mutatkozik siker, ha a testvázlatzavar és a szomatomotoros neglect jelentősebb, mint a bénulás maga. A rövid távú hatás a mozgáskoordináció javulásában, a hosszú távú kilátás a sikeresebb globális teljesítőképességben jelölhető meg.

Ideggyógyászati Szemle

Genetikailag meghatározott neuromuscularis betegségek Magyarországon élõ roma családokban (angol nyelven)

MUNKATÁRSAI Aranka és László

A szerzők négy örökletesen meghatározott neuromuscularis kórkép klinikai és molekuláris genetikai aspektusait tenkintik át néhány magyarországi roma családban. Az autoszomális recesszíven öröklődő spinalis muscularis atrophia (SMA) csoportból nyolc, kaukázusi rasszhoz tartozó csecsemőben, kisdedben igazolták az SMA gén 7-8 exonalis deletióját, csupán két beteg tartozott a roma populációhoz. Hangsúlyozzuk, hogy a molekuláris genetikai lelet megegyezett a kaukázusi és roma populációban. A szerzők congenitalis myasthenia (CMS) csoportból három család hét betege vizsgálatának alapján a roma populáció founder (alapító) mutációjára hívják fel a figyelmet, amely az irodalomból ismert. Utóbbit a CMS gén 1267G deletiója jellemzi, amelyet molekuláris genetikai módszerrel mutattak ki. A klinikai kezdet pubertás körüli volt, relatíve lassú progresszióval az acetil-kolin-receptor epszilon (AchRE) gént érintette. A csípő-vállövi izomdystrophiában (LGMD) szenvedő roma betegek (két beteg) a sarcoglycanopathia 2C típusába tartoztak specifikus rassz C283Q-mutációval. Két roma, facioscapulo-humeralis dystrophiás (FSHD) család hordozta az FSHD A1 gén (D4S139) 21,8 kb, valamint 18,5 kb alléljait founder mutációval az FSHD A1 génben, az autoszomális domináns öröklődésnek megfelelően. Praenatalis diagnózis is történt az egyik családban, 18,5 kb homozigótaságot bizonyítva a foetusban, a terhesség megszakításra került. CMS-, LGMD- és FSHD-betegek molekuláris mutációi tipikus, ősi founder mutációknak bizonyultak.

Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló a Környey Társaság 2008. évi tudományos ülésérõl

Ideggyógyászati Szemle

A fájdalomküszöb eltérése szkizofréniában és állatmodellekben - I. rész

TUBOLY Gábor, HORVÁTH Gyöngyi

A fájdalomérzékenység csökkenése a szkizofrénia több mint 50 éve jól ismert tünete, azonban a hatásmechanizmusról nagyon kevés adat áll rendelkezésre, így ennek tisztázására megfelelő szkizofrénia-állatmodell szükséges. Két részben foglaljuk össze azokat az adatokat, amelyek a szkizofrénia és a fájdalomküszöb összefüggése vizsgálataiból származtak. Az első fejezetben a humán adatokat és azokat az eredményeket foglaljuk össze, amelyek a különféle állatmodellek (szociális izoláció, krónikus gyógyszeres kezelés vagy agyi sértés) vizsgálatából származnak. A humán eredmények szerint a hypoalgesia nem az antipszichotikumok hatásának, hanem a betegség endofenotípusának tulajdonítható. Az állatmodellek legtöbbjében a fájdalomküszöb is megváltozott, azonban igen ellentmondásosak az eredmények, ezért további vizsgálatok szükségesek, hogy megtaláljuk azt az ideális szkizofréniamodellt, amely a lehető legtöbb tünetét mutatja a betegségnek, beleértve a csökkent fájdalomérzékenységet is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A dopaminagonisták jelentősége a Parkinson-kór kezelésében a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában - keresztmetszeti vizsgálat

SZÁSZ József Attila, CONSTANTIN Viorelia, MIHÁLY István, BIRÓ István, PÉTER Csongor, ORBÁN-KIS Károly, SZATMÁRI Szabolcs

Bevezetés - Kevés irodalmi adat van arról, hogy a dopamin­agonista (DA) gyógyszereket milyen mértékben alkalmazzák a Parkinson-kór kezelésében, Közép- és Kelet Európa viszonylatában pedig egyáltalán nincs ilyen jellegű közlemény. Célkitűzés - A marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikák 15 éves gyakorlatában folytatott DA-kezelés elemzése, ennek helyének értékelése a Parkinson-kór ellátásában alkalmazott kezelési stratégiákban, a betegség különböző stádiumaiban. Módszer - Retrospektív vizsgálatunkban minden olyan Parkinson-kóros beteg adatait elemeztük, akiket a marosvásárhelyi ideggyógyászati klinikákra 2003. január 1. és 2017. december 31. között utaltak be. A zárójelentésekből nyert adatok alapján tanulmányoztuk a DA-kezelés jellegzetességeit korcsoportok és a betegség súlyossága szerint. A diagnózis megállapítása óta eltelt idő szerint a betegeket két csoportba osztottuk: öt év és rövidebb, illetve több mint ötéves betegségtartam. Eredmények - A 2379 Parkinson-kóros betegből 1237-nek öt éven belül állapították meg a betegséget, és közöttük 665 esetében szerepelt DA a kezelésben: 120 esetben monoterápia formájában, 83 esetben monoamin-oxidáz B-gátlókkal (MAO-Bg), illetve 234 esetben levodopával (LD) kombinálva. A többi 228 betegnél LD és MAO-Bg-k kombinációjához társítva kerültek alkalmazásra a DA-k. A több mint öt éve ismert 653 esetből 364-nél szerepelt a terápiás stratégiában dopaminagonista. Következtetés - A DA-k felhasználási aránya az alkal­mazott kezelésben az irodalomban fellelhető „szórás” „középmezőnyében” található. A szerzők megítélése szerint, a betegséget kezelő klinikusoknak, a megfelelő körültekintés mellett, nagyobb bátorsággal kellene alkal­mazni a rendelkezésre álló és az ajánlásokban szereplő gyógyszereket a maximális terápiás potenciál kihasználása céljából.

Ideggyógyászati Szemle

Régi és új neuroendokrin molekulák: szomatosztatin, ciszteamin, pantethin és kinurenin

VÉCSEI László, HORVÁTH Zoltán, TUKA Bernadett

Az összefoglaló célja, hogy megemlékezzünk Selye Jánosról, az endokrinológusról, a stressz leghíresebb kutatójáról, és röviden összefoglaljuk a szomatosztatin (SST), a ciszteamin (CysA) és a pantethin (PAN) legfontosabb jellemzőit neuroendokrinológiai szempontból, amelyek szoros összefüggésben álllnak tudományos munkájával. Emellett megemlítjük a kinurenin (KP) -útvonal néhány metabolitját is mint a neuroendokrinológia néhány lehetséges célmolekuláját.

Ideggyógyászati Szemle

A gyakorlati neurológia vezérfonala - I. A korszerű levodopaterápia elvei Parkinson-kórban

KLIVÉNYI Péter, VÉCSEI László

Bár a levodopa az egyik legrégebben alkalmazott terápia Parkinson-kórban, számos megválaszolatlan kérdés merül fel alkalmazása során. Ennek oka részint az újabb klinikai vizsgálatok eredményei, a modern funkcionális képalkotó eljárások, illetve a motoros komplikációk patomechanizmusának jobb megismerése. Az utóbbi időben közölt eredmények alapján a korábban alkalmazott terápiás gyakorlat megváltozott. Ebben az összefoglalóban a jelenlegi ismereteket, és gyakorlati irányelveket foglaljuk össze.

Ideggyógyászati Szemle

Neuroprotekció agyi ischaemiában - kételyek és remények

ZÁDOR Zsolt, BENYÓ Zoltán, LACZA Zsombor, HORTOBÁGYI Tibor, HARKÁNY Tibor

Az ischaemiás stroke-ban a vérátáramlás javítása és az eseménysor közvetlen neuroprotektív befolyásolása a két fő lehetséges terápiás stratégia - ezt számos állatkísérlet alátámasztja. Az eddigi klinikai gyógyszerkipróbálásokban az ischaemia neurotoxikus eseménysorának direkt blokkolása eredménytelen maradt, noha számos vegyület klinikai kipróbálása még nem zárult le. Újabb terápiás megközelítésekre van szükség. Ismertetjük a kísérletes eredményeket és a kapcsolódó klinikai gyógyszerkipróbálások következtetéseit. A humán vizsgálatok sikertelenségének főbb okai: 1. az egyes szerek állatkísérletekben vizsgált neuroprotektív hatását gyakran a szubletálisan károsodott agyterület (penumbra) „visszatérése”, az infarktus kiterjedésének csökkenése igazolta, de a neurológiai funkció értékelése elmaradt; 2. a beteg életminőségét döntően meghatározó intellektus és magasabb kérgi funkciók vizsgálata állatkísérletekben nem, vagy csak igen áttételesen lehetséges; 3. a klinikai kipróbálásban gyakran heterogén és kis létszámú a betegpopuláció, nem optimális a vizsgálati protokoll, valamint a szubakut és a krónikus fázis elemzése és farmakoterápiája háttérbe szorul. Az ischaemiás stroke állatmodelljeit összevetve a humán kórfolyamattal megállapítható, hogy a kísérletes eredmények emberi megbetegedésre vonatkoztatása buktatókat rejt. Az agyszövet sejtjei közötti szoros funkcionális és morfológiai kapcsolat, a neurotoxikus kaszkád és a reparáció folyamatának hónapokig elhúzódó volta, valamint az eddigi klinikai vizsgálatok tapasztalatai azt sugallják, hogy hosszabb időintervallumban és több támadásponton ható gyógyszer-kombinációk (terápiás koktélok) alkalmazása, valamint az agyi plaszticitást serkentő beavatkozások adhatnak kedvezőbb eredményt.

Ideggyógyászati Szemle

Vinpocetin alkalmazása neurológiai kórképekben

SZAPÁRY László, KÉSMÁRKY Gábor, TÓTH Kálmán, MISNYOVSZKY Melinda, TÓTH Tímea, BALOGH Ágnes, NAGY Krisztián, NÉMETH György, FEHÉR Gergely

Bevezetés - A cerebrovascularis betegségek a leggyakoribb halálozási okok között szerepelnek, jelenleg a cardiovascularis és a tumoros halálozás után a lista harmadik helyén állnak, továbbá jelentős életminőség-romlással járnak a betegek többsége számára. Az irreverzíbilisen károsodott agyterület megmentésére már nincs lehetőség, de a környező hipoperfundált agyterületek működésének serkentésével lehet javítani a betegek állapotán. A krónikus agyi hipoperfúzió jelentősége felmerül egyéb betegségek hátterében is, a véráramlás növekedésével ezekben a csoportokban is javulás érhető el a betegek állapotában. Célkitűzés, módszer - Célunk, hogy áttekintsük a vinpocetin experimentális és klinikai hatékonyságával foglalkozó tanulmányokat, és összefoglaló képet adjunk a gyógyszer főbb indikációs területeiről, az ott mutatott hatékonyságról. Eredmények - Experimentális eredmények alapján a vinpocetin számos receptoriális hatás következtében hatékony antiinflammatorikus, antiischaemiás, szabadgyök-fogó és antiepileptikus szer, továbbá állatkísérletes agyi keringészavarokban hatékonyan csökkenti a károsodás mértékét. Akut ischaemiás stroke-ban jelenleg nem állnak rendelkezésre meggyőző bizonyítékok a szer neuroprotektív és esetleges egyéb kedvező hatására, az e témakörben rendelkezésre álló humán tanulmányok száma csekély, eredményeik pedig ellentmondásosak. Krónikus agyérbetegek esetében meggyőző képalkotó vizsgálatokkal (PET-, SPECT-, TCD- és NIRS-vizsgálatok) a laesio körüli területek perfúziónövekedése, fokozott glükóz- és O2-felhasználása igazolódott. Kedvező reológiai és mikrocirkulációs hatásai is vannak, továbbá felmerül az endotheldiszfunkciót javító hatása is. Ezek a hatások feltehetőleg kedvezően befolyásolják a kognitív teljesítményeket is. Következtetések - A vizsgálatok eredményei alapján kimondható, hogy a vinpocetin sokrétű farmakológiai hatása révén mind az alapkutatásban, mind a klinikai gyakorlatban nagy jelentőségű szer.