Ideggyógyászati Szemle

Idült schizophrenek esetében végzett Frenolon-Melipramin kombinált kezelés tapasztalatai

ADORJÁNI Csaba1, GÁLFI Béla1, SCHENKER László1

1963. NOVEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1963;16(11)

Megállapíthatjuk, hogy a Frenolon + Melipramin kombinációval végzett kísérleteink mind a kóros tünetek kedvező befolyásolása, mind pedig a melléktünetek jelentéktelen volta miatt kedvező eredményt adtak. Bár az esetek kis száma miatt messzemenő következtetést nem vonhatunk le, föltétlenül indokoltnak tartjuk a további vizsgálatok végzését megfelelő javallatok alapján.

AFFILIÁCIÓK

  1. Egészségügyi Minisztérium Munkatherápiás Intézete

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Guillain-Barré syndrómát okozó epehólyagcarcinoma

SZŐKE Tamás, HAFFNER Zsolt, KOMÁR József

Szerzők olyan epehólyagcarcinoma esetet ismertetnek, amelynek első klinikai tünete Guillain-Barré syndroma volt, s az alapbetegség csak a boncolásnál tisztázódott. Adalékot szolgáltatnak a metastasisok polyneuropathiát okozó hatásához. Állást foglalnak a carcinomás polyneuropathia pathomechanizmusának polyaetiológiás felfogása mellett. Epehólyagcarcinoma okozta Guillain-Barré syndromát az irodalomban nem találtak, minthogy Dodgson és Hoffmann egy oesophagus carcinoma esetén kívül csak bronchus carcinoma okozta polyneuropathiát közöltek.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differencial diagnosztikájához

GÁTAI György

1. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok mind localisatiójukat, mind fajlagosságukat tekintve különböznek az átlagtól, a fiatalabbkorúaktól. A különbség annyira kifejezett, hogy az idős kor alapján a folyamat elhelyezkedésére és milyenségére vonatkozó diagnosztikus következtetéseket vonhatunk le. 2. A többgócú (multiplex) daganatok idősebb korban jóval gyakoribbak. Ezt a tényt az időskori többgócú tünetegyüttes diagnosisa alkalmával számításba kell vennünk. 3. A soliter intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb betegekben elsősorban supratentorialisan várhatók. Ezek, amennyiben extraparenchymalisak, zömmel nem valódi daganatok, benignusak és műtéttel eredményesen gyógyíthatók; ha intra parenchymalisak, túlnyomórészben mélyen fekvő, malignus, sebészileg nem befolyásolható daganatok. Utóbbiak alól kivételt képeznek a spontán intra cerebralis haematomák. 4. Az axialis térszűkítő folyamatok, különösen az agytörzsben és a kisagyban, igen ritkák idősebb korban. Ilyen localisatióra utaló tünetek mögött feltehetően nem egyes daganat áll. 5. Az átlagosnál lényegesen ritkábbak az infratentorialis térszűkítő folyamatok, első sorban az elsődleges (nem metastaticus) kisagytumorok. Az infratentorialis daganatok többsége pontocerebellaris, benignus. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok fajlagosság szempontjából polarisálódnak: a malignus, incurabilis daganatok mellett gyakoribbá válnak a műtétet igénylő vascularis eredetű térszűkítő folyamatok, egyidejűleg megritkulnak a fiatalabbkorú esetek zömét kitevő ,,benignusabb" tumorok. 7. A tünetileg 60 év felett kezdődő agydaganatok túlnyomó része (4/5-e) malignus. Az involutiós kor rosszindulatú agydaganat fejlődésére hajlamosít; az idős korban észlelt benignus tumorok általában nem az involutiókor, hanem azt megelőzően indulnak fejlődésnek.

Ideggyógyászati Szemle

Az alkoholisták psychotherapiájának néhány vonatkozása

NAGY A. Tibor, KLEININGER Ottó

Szerzők a hazai alkoholizmus elleni küzdelemben bekövetkezett újabb szakasz törekvéseinek előmozdításához egy évtized során nyert tapasztalatokkal kívánnak hozzájárulni. Beteganyaguk csoportosítása során elsődleges feladatként jelölik meg a betegségtudat kialakítását, mely egyben a psyhotherapia irányát is meghatározza. A társadalmi szervek hatékonyabb munkájában látják – a megfelelő előkészítésen keresztül – az orvosi beavatkozás tartalmi előfeltételeit, látszateredmények elkönyvelésének elkerülhetőségét s nem utolsó sorban a rexlapsustgátló tényezők kiküszöbölhetőségét. Érintik az alkoholizmus és psychopathia közötti kapcsolat kérdését, az iszákosság okai között - főként falusi viszonylatban – szerepet tulajdonítanak a kielégítést nem nyert igények hátterében rejtőző mozgatóerőinek. A valódi önkéntességet jelentő betegségbelátás felébresztésén túlmenően - a közösségi érzés magasabb szintre fejlesztése érdekében - optimálisabb kulturális lehetőségek megteremtését ugyancsak alapvető feladatnak tekintik. A kényszerelvonásra kötelezetteknél – a csupán gyógyszeres kezelési forma helyett - célravezetőbbnek látnák megfelelő munkatáborok létesítését, orvosi felügyelet mellett. Az alkoholizmus felszámolására irányuló intézkedések az orvosi és társadalmi tevékenység szétválaszthatatlan egységének még szorosabbá tétele révén biztosíthatnak csak megfelelő eredményességet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

[Veleszületett metabolikus rendellenességgel diagnosztizált autista gyermekek]

CAKAR Emel Nafiye, YILMAZBAS Pınar

[Az autizmus spektrum zavar heterogén tünetekkel jelentkező idegrendszeri fejlődési zavar, aminek az etiológiája nem kellően tisztázott. A közelmúltban, az autizmus gyakoriságának növekedése és a veleszületett metabolikus rendellenességek diagnosztikai lehető­ségei­nek bővülése miatt egyre több komorbiditásra is fény derült. A vizsgálatban olyan autizmus spektrum zavar diagnózissal rendelkező betegek vettek részt, akik 2018. szeptember 1. és 2020. február 29. között a Gyer­mekbetegek Metabolizmusambulanciáján részesültek ellátásban (n = 179 fő). A betegek személyes adatait, rutin és speciális metabolikus teszteredményeit retrospektív módon elemeztük. Az ambulanciánkon ezen idő alatt meg­jelent 3261 beteg közül 179-en (5,48%) rendelkeztek autizmus spektrum zavar diagnózissal, ők képezik vizsgálatunk be­teg­populációját. A speciális metabolikus kivizsgálás eredményeképpen 6 beteg (3,3%) esetében állítottunk fel veleszületett metabolikus rendellenesség diagnó­zist. Két betegünk klasszikus phenylketonuria, két betegünk klasszi­kus homocystinuria, egy betegünk 3D típusú muco­poly­saccharidosis (Sanfilippo-szindróma) és egy 3-metil­krotonil-CoA-karboxiláz-hiány diagnózist kapott. A veleszületett metabolikus rendelle­nes­ség ritkán autizmus spektrum zavarhoz társulhat. A kór­-tör­ténet pontos felvétele, az alapos fizikális vizsgálat és a tünetek gondos mérlegelése az autizmus spektrum zavarban szenvedő betegek esetében segítheti a klinikust a döntéshozatali folyamatban, és elvezethet a megfelelő metabolikus kivizsgáláshoz. Ha az autizmus hátterében veleszületett metabolikus rendellenességet találunk, az hatékony kezelést eredményezhet.]

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Nővér

Kiégés és depresszió az egészségügyi szakdolgozói társadalomban

IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja volt felmérni az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét, valamint depressziójának mértékét. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű online kérdőívvel történt 2022. január 27.–február 14. között. 10 285 értékelhető kitöltés érkezett. A kiégés átlagpontszáma csökkenést mutat a 2021-es felméréshez képest, azonban a kiégés tüneteitől szenvedő egészségügyi szakdolgozók aránya még így is magas, 64,4% (42% esetében súlyos fokú a kiégés, már kezelés szükséges). A depressziót vizsgálva megállapítható, hogy a kitöltők 57,8%-a esetében nem állapítható meg depresszió jelenléte, a többi válaszadó esetében valamilyen mértékű depresszió felmerült. (Súlyos depresszió az összes depressziós dolgozó 6,8%-ának esetében detektálható.) Jelenleg hazánkban a betegek gyógyulási esélye alatta van annak, mint amit az egészségügyi ellátórendszerünk képes lenne biztosítani, „köszönhetően” részben annak, hogy a betegeket ellátó egészségügyi szakdolgozók súlyos lelkiállapotban vannak.