Agyidegtüneteket orrgaratűr daganatok esetében már a XIX. század második felében megfigyeltek. Az egyes agyidegtünetek gyakoriságára vonatkozó megfigyeléseket kiegészítették azok a leírások, amelyek megállapítják, hogy az orrgaratűr daganatai milyen utakon hatolnak be a koponya belsejébe. Bizonyos ideig két felfogás állt szemben egymással a daganatok kiindulópontját és fejlődési útját illetően. Egyes szerzők szerint a daganat vagy az orrgaratűrből, vagy pedig a koponyaalap kötőszövetéből indul ki, tehát kívülről hatol be a koponya belsejébe, miközben szétroncsolja az útjába eső agyidegeket. Mások szerint éppen ellenkezőleg, koponyán belüli elemek képezik a daganat kiindulópontját, az ugyanakkor lezajló orrgaratűrbeli folyamatot pedig függetlenek, vagy a koponya belsejéből annak külső részébe történő daganatáttételnek tekintették. Az ide vonatkozó kételyeket csupán a részletes tanulmányozás oszlatta el. Megállapítást nyert, hogy az esetek legnagyobb részében az orrgaratűr képezte a kiindulópontot.

Az eddig elterjedt psychiatriai felfogás szerint a schizophrenia gyermekkorban ritkán fordul elő, sőt akadtak egyes szerzők, mint Vogt és Weichbrodt, akik a serdülés kora előtt való felléptét egyenesen tagadták. Ha azonban a gyermekkori psychosisokkal foglalkozó régebbi irodalmat kriktikailag áttekintjük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem annyira a gyermekkori schizophrenia ritka, mint inkább annak felismerése, illetve helyes kórismézése: a régebb leírásokban ugyanis lépen-nyomon találkozunk mai felfogásunk szerint typusos gyermekkori schizophrenia képekkel.

Szerzők 1950 december óta a KEKSZ-től beutalt 32 morphinistánál végeztek morphinelvonó kezelést. Eljárásuk a következő: a morphint azonnal elvonják. Az első elvonási napon a beteg mindkét alkarja hajlító oldalába intracután 0,1-0,1 kcm 2%-os, tehát összesen 4 mg morphint kap. Ugyanezt kapja a következő 3 napon. Az ötödik nap szünet. A hat- és hetedik napon ismét ugyanezt kapja. Ezenkívül: az 1-3-6. napon adnak még 3-5-10 kcm idegencsoportú vért intravénásan. Ha akadálya van a heterovér injekciónak, helyette 10 kcm Resactort adnak intramuscularisan. Eljárásukkal az elvonási tüneteket minimálisra szorítják, közérzeti korrigensekre ritkán van szükség. A betegek általában a 10. napon panasz- és tünetmentesen távoznak. A morphinismus pathogenezisének lényegét immunbiológiai folyamatokban látják. Új elvonó kezelésüket intracután deszenzibilizálásnak tartják, a kezelés sikerét pedig a morphin antitestek lekötése által előidézett tolerancia-csökkenésnek tulajdonítják. A hetero-vér, illetve Resactor-injekciók a RES-systémára gyakorolt hatása folytán antitesteket mobilizálnak, ami a kezelés hatásosságát fokozza. A kezelés a visszaesés kérdését nem oldja meg.

A halmozott elektroshock (ES) bevezetése és alkalmazása klinikánkon a therapiás eredmények mellett egyben módot adott a görcsmechanismus alapvető és kísérő jelenségeinek behatóbb kutatására is. Jelen rövid, úgyszólván előzetes jellegű beszámolónkban a görccsel kapcsolatos szemfenéki elváltozásokat ismertetjük. Minthogy a chocktherapia lényegét számos szerző (Abély, Delay, Morin, Gastant, Cain) a diencephalon stimulálásában látja, Krienberg és Eberhardt pedig a shock mechanismusában a cerebralis vérkeringés alapvető fontosságára hívták fel a figyelmet, a szemfenék ereinek vizsgálata elsőrendű fontosságú. A fundus ereinek viselkedéséből részben analog képet alkothatunk az agyi erek valószínűen azonos magatartásáról, részben a pupillák és szemfenéki erek vasovegetativ szempontból congruens állapotából a vegetativ tonus hullámzásáról is tájékozódhatunk.