Egészségpolitika

Participáció: Autonóm részvétel az egészség dolgaiban - új egészségpolitikai koncepció

2012. OKTÓBER 18.

Az ismert svájci pszichológiai és társadalomtudományi könyvkiadó, a Hans Huber új kézikönyvsorozatot indított Handbuch Gesundheitswissenschaften - vagyis szabad fordításban: az egészségtudomány kézikönyvei - címen. A már megjelent 17 kötetből a participáció témáját feldolgozó könyv igen figyelemreméltó szakmunka, jelentős fejleményt tükröz az interdiszciplináris egészségtudomány területén.

Az érintettek, a polgárok, az emberek aktív és alakító részvétele az egészséggel kapcsolatos cselekvések, döntések folyamataiban és lényegi eseményeiben nem új elképzelés. De ilyen rendszerezett, és az egészség minden vetületére kiterjedő és sokrétű társadalmi kontextusba állított formája, amely egészségpolitikai fordulat elindítására alkalmas, teljesen új és megragadó, lebilincselő mindenki számára, aki valamennyire is azonosult az előző fordulattal, az egészségpromóciós (egészségfejlesztési) paradigmával, az „új közegészségüggyel”.

Az egészségügyi ellátásban a minél nagyobb és autonómabb részvételi jog a döntésekben és a kontroll igénye a folyamatok felett egyfajta küzdelem a késői modernitásban és a posztmodern időszakban. A beteg és a hozzátartozók érzelemvezérelt és laikus törekvéseivel szemben áll az orvosi és ellátó professzionalizmus és a mindinkább tudományossá és racionálissá váló orvostudományi és egészségügyi rendszer. Az ellátás mellett azonban kifejlődött a megelőzés rendszere is, nagyobb részt az egészségügyön kívül, és az egyén, illetve a polgári élet aktivitásaira és szervezeteire épülő módon, és nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügy nem tudja kezelni a krónikus, illetve senyvedő betegségekből és a társadalom elöregedéséből származó életproblémákat. Az egészség kérdései tehát mind jobban kiterjednek a Habermas-féle társadalomszervezeti „rendszer” és az „életvilág” területeire, és témái a helyi és a különféle szakpolitikáknak, a médiában is nagy szerepet játszó egészségpolitikán kívül.

A koncepció lényege az, hogy a küzdelem helyett az együttműködő, egyenrangúságon, de egyben a beleszólási kompetencián alakuló kezdeményezési, végrehajtási és döntési részvétel tudatos cél, amelynek feltételeit és eszközeit a társadalom minden főbb ágenciájának biztosítani és alkalmazni kell. Az új tudományos adatok arra mutatnak, hogy az egészség fenntartásához kell a személyiség autonómiája, a kontroll képessége és meggyőződése a saját egészség felett, a késztetettség és illetékesség tudata (empowerment) az egészséggel kapcsolatos akciókban, és természetesen kell a megfelelő informáltság, érdeklődés, tájékozottság, sőt a szükséges releváns szakismeret (health literacy, Gesundheitskompetenz) is. A participációs elvű egészségpolitika tehát szinte az egész társadalmat át kell hassa, hogy az emberek az egészség dolgait magukéinak érezzék, tegyenek értük, változzanak és kezdeményezzenek érdekükben.

Az egészségfejlesztésből kiinduló globális egészségpolitikai kezdeményezésekben is nő a részvételi elv fontossága és paradigma „éltanulói” körében, az északamerikai és északeurópai országokban is, és úgy látszik, különösen Németország helyezi ezt előtérbe. A nagy berlini társadalompolitikai intézet, a WZB (Wissenschaftszentrum Berlin) a participácipáció és egészségügy témájában csaknem egy évtizeden át közel százfős szakembercsoportot foglalkoztatott, ennek eredménye a könyv. 32 fejezet, 53 – köztük sok neves szerző, a fejezetek négy nagy csoportba rendezve – ezek a könyv kerettényezői.

Az első tanulmánycsoport különösen elméleti, tudományos szempontból izgalmas. A sok szakirodalomi idézettel ellátott fejezetek új egészségszociológiai felmérések, nemzetközi programok és minőségügyi, hatékonysági kutatások eredményeit foglalják össze. Csak a legfontosabb megállapítások:

- A résztvevő egészségügyi aktivitás általában az életmódot, életszínvonalat fejleszti és kihat a közpolitikára is. Ezt több oldalról bizonyítják. Jelentős fejezet Michael Vester munkája, ő Hannoverben hosszú ideje új társadalmi rétegződéskutatást folytat, új elméleti modellt fejlesztett ki Bourdieu teóriái alapján. Ennek nyomán is az élethelyzet rétegspecifikus kötöttségeit a társadalmi részvétel és a vele járó kompetenciakör tágítja ki és ellensúlyozza. A rétegződési modell igen érdekes, újszerű, az első, amely szakít a régi osztályfelfogásokkal ill. az amerikai leegyszerűsítő empíriával.

- A participáció egészségjavító jelentőségét minden egészségfejlesztési elmélet alátámasztja. Különösen a szalutogenetikus modellhez és az önhatékonysági koncepcióhoz illeszkedik, hiszen a részvétel segít az események jelentésének, értelmének megértésében és fokozza az élmények koherenciaszintjét.

- A hátrányos élethelyzetekben a participáció-orientált speciális szociális munkának kell a részvétel feltételeit megteremtenie.

A könyv második részében a tanulmányok az egészségmegőrzés és fejlesztés színterein történő alkalmazásról szól. Érdekes három fejezet foglalkozik a munkahelyi egészségfejlesztéssel. Ebből kitűnik, hogy az egészségi participáció javítja a munkahelyi közérzetet és teljesítményt, és összefér minden új munkaszervezési rendszerrel.

A lakóhelyi aktiválás a német térben nagyon sok újfajta, helyi és regionális kísérlet, sokszor játékos program szerint zajlik, ez kiterjed a környezet formai viszonyainak meghatározásától egészen a beleszólásig a távlati városfejlesztésekbe. A lakóközösségben az idősek és a korlátozott emberek bevonása a minél sokrétűbb részvételbe különösen a rájuk vonatkozó döntéseket illetően kulcsfontosságú. Kiterjedten használnak ehhez egy módszertani modellt, Matha Nussbaum Grundbefähigungen (kb. az alapvető képességek kialakítása a szó jelentése) elnevezésű rendszerét.

A részvétel aktiválása érdekében az iskolában a politikai nevelés az egészségneveléssel szinergikusan összehangolható. Az egészség jegyében komoly társadalmi mozgalmak indíthatók és működtethetők, ennek jó példája a női egészség mozgalma, amely már országos hálózattá bővült, a bevándorlók számára hasonló irányba fejlődik egy HIV/AIDS megelőző mozgalom, ezekről jó fejezetek adnak tájékoztatást.

A harmadik rész tanulmányai a legérdekesebbek a gyakorló orvosok számára, kár, hogy itt annyi próbálkozás történt, hogy az összefoglalások viszonylag elvontak, holott az érdekességek a részletekben, a módszerekben lennének. Itt az említett ellentét – egyszerűsítve: a beteg és az orvos perspektíváinak ellentéte- a téma. Itt az egészségügyi irányítói posztok és személyek a felelősek a betegek, hozzátartozók fokozott részvételéért.

Egy érdekes fejezet szerint az önsegítésben is az egészségi állapot feletti kontroll igénye (akár kölcsönös segítésen vagy érdekképviseleten át) a döntő tényező. Egyre több olyan tanácsadóhely működik, amelyben a beteg autonómiájának a növelése a cél, ezek hatékonyan segítik a terápiákat.

A tapasztalatok és adatok minden vonalon arra mutatnak, hogy a kompetencia szintjén tájékozott beteg és család és a döntési részvétel kidolgozott folyamatában történő kezelés, ápolás, gondozás vagy rehabilitáció sokkal hatékonyabb a korábbi ellátási módoknál. A fejezetek tárgyalják a háziorvosi gyakorlat, a fogorvoslás és több más terület mellett a pszichiátria terén lehetséges részvételi formákat, az utóbbi esetében központba állítva a „trialógust”, vagyis a páciens, a családtag és az ellátó párbeszédét.

A könyv utolsó részében csak két fejezet van, egyik a terjedő gyakorlatról szól, amely a participáció szervezési modelljeit az adott terület főleg ellátási, minőségügyi és eredményességi - alapkérdéseit participációs programokban kutatja, a másik Ilona Kickbusch zárócikke, aki az egészségfejlesztési megközelítés folyamatos fejlődését látja a participációs elv ember- illetve polgárközpontú politikájában.

A könyv tehát kitűnő munka, valóságos mérföldkő a szakemberek számára. Nem könnyű olvasmány, de a szemlélet, melyet közvetít, mindenkinek fontos, aki az egészségpolitika közelében dolgozik, és az egyes fejezetek valóságos szakirodalmi és adatbázis nyújtanak az egyes partikuláris területeken működőknek.

(Rolf Rosenbrock, Susanne Hartung (Hrsg.): Handbuch Parizipation und Gesundheit.. 2012. Verlag Hans Huber, Bern, 451 old. Ára:49.95€ ill 66.90 SFr.)

Buda Béla dr.
eLitMed.hu
2012.10.29.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Egészségpolitika

Oltásellenesség - a 10 legnagyobb egészségügyi veszély egyike

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) újabb 5 éves tervében összegyűjtötte az egész világot érintő egészségügyi veszélyeket. A lista az oltásokkal megelőzhető fertőzések elterjedésétől a gyógyszereknek ellenálló kórokozókon és a túlsúlyon át a környezetszennyezésig és a klímaváltozásig számos komoly és sürgős megoldásra váró problémát ölel fel. Ezzel közel egy időben, Amerikában több mint 26 ezer iskolásnak nem engedték meg az iskolakezdést, mert nem voltak beoltatva. Magyarországon a védőoltási rendszer szinte egyedülálló.

Egészségpolitika

A szakdolgozói hiánynak az egészségük látja kárát

12 hónapból 13,5-et dolgoznak, táppénzre és orvoshoz szinte sohasem mennek. A nagyfokú stressz és a sokszor ember feletti munkaterhelés romboló hatását gyakorta káros szenvedéllyel próbálják orvosolni. A felmérések szerint a szakdolgozóktöbb mint 80 százalékakrónikus betegséggel küzd, sokan akár két-hárommal is.Kifejezetten nagy számban fordulnak elő az ízületi,a szív- és érrendszeri betegségek, a visszértágulat, a migrén, az alvászavarok, valamint a lelki és érzelmi problémák. Az egészségügyben dolgozók lelki és fizikális állapota ironikusmódon gyakorta rosszabb, mint az általuk ellátott betegeké.

Egészségpolitika

Már a csecsemőknél is diagnosztizálható a lelki zavar

Szülés körüli depresszió, az újszülött alvási, étkezési, figyelem zavara, a sok sírás, megannyi jelzés, amivel foglalkozni kell. A korábbi teóriákkal szemben nemcsak két éves kor után, hanem már egészen korai időszakban is figyelni kell és diagnózis is felállítható a kisbaba lelki problémájáról. A témában először rendeztek a napokban nemzetközi konferenciát Magyarországon, ahol több mint 240 előadást tartottak az érintett területek neves szakemberei.

Egészségpolitika

Simon Gergely kilépett a Növényvédelmi Bizottságból

A Greenpeace Magyarország képviselője nyolc éve tagja a Növényvédelmi Bizottságnak. Szerinte ez idő alatt hazánk szinte minden fajsúlyos, növényvédő szerekkel kapcsolatos vitában (glüfozát, neonikotinoidok, légi permetezés) a nagyipari mezőgazdasági és vegyszergyártó lobbicsoportok álláspontját támogatta.

Egészségpolitika

Az Európai Uniónak hatékonyabb eszközökre van szüksége a közegészségügyi vészhelyzetetek kezelésére

A koronavírus-járvány megmutatta, hogy az Európai Uniónak hatékonyabb eszközökre van szüksége a közegészségügyi vészhelyzetetek kezeléséhez, fogalmaz az Európa Parlament pénteki állásfoglalása.

Kapcsolódó anyagok

Egészségpolitika

Béremelés, úgy érdemes, ha az érezhető

Orvoshiány – talán az egészségügy egyre égetőbb és az egyik legnagyobb problémája. Külföld, illetve a magánszféra mind többeket csábít a megélhetés és persze a munkakörülmények miatt. Bérrendezésük folyamatosan napirenden van, érdemi változás azonban eleddig nem történt. A napokban nagyjából egy időben a Magyar Orvosi Kamara lépett fel határozottan a bérrendezés ügyében, illetve Lázár János beszélt arról, másfél és három millió forint lenne a reális bérezése a magyar orvosoknak.

Hírvilág

Operatív törzs: nyilvánosak a hétfőtől érvényes védelmi intézkedések

Megjelent a Magyar Közlönyben a hétfőtől hatályos - Budapest kivételével az egész országra érvényes - védelmi intézkedéseket tartalmazó kormányrendelet - közölte a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs ügyeleti központjának munkatársa a szombati online sajtótájékoztatón.

Egészségpolitika

A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?

Sokszor elhangzott már, politikai és szakmai érvként is, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége messze több egészségügyi költést engedne, mint amennyit fordítanak rá. Ezt tükrözik nagyjából a megbetegedési és halálozási mutatóink is. Most a világ egyik legrégebbi és a legnevesebb orvosi lapja, a Lancet állítja pengeélre a magyar helyzetet, benne pedig erős bírálatot is megfogalmaz a kormány felé.

Egészségpolitika

A háziorvosok kompetenciája túlmutat a receptek, beutalók felírásán

Fejfájás, alvászavar, húgyúti fertőzés, csontritkulás, reumatológiai bántalom, bőrgyógyászati problémák? Sokszor eszünkbe se jutna, hogy ne beutalót kérjünk, hanem a háziorvosunk is segíthet. Pedig problémáink nagy része orvosolható már az alapellátásban, nincs szükség a hosszú várakozásra a különböző szakrendeléseken. Az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiuma arra hívja fel mind a páciensek, mind a kollégák figyelmét, hogy a panaszok jelentős része alapszinten is kiszűrhető, többségük akár orvosolható is.

Hírvilág

Kincses Gyula: Pezsgő kamarai életet szeretnénk

A Magyar Orvosi Kamara (MOK), és azon keresztül az egészségügy megújítását tűzték ki célul az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport résztvevőiből az ez év elején szerveződött Újratervezés tagjai, amelynek jelöltjei nyertek november utolsó napján a hivatásrend tisztújító küldöttgyűlésén. A kamara elnökévé Kincses Gyulát választották 202 szavazattal 120 ellenében.