Ideggyógyászati Szemle

Gliomák viselkedése szövettenyészetben

PÁLYI Irén1, AFRA Dénes1, CSANDA Endre1

1961. AUGUSZTUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1961;14(08)

A szerzők eddigi vizsgálataik során 107, különböző szövettani szerkezetű emberi agydaganat szövettenyésztését végezték. Jelen közleményben 21 szövettanilag az astrocytoma-glioblastoma csoportba sorolt daganat szövettenyésztési eredményeiről számolnak be. A szövettenyésztés nyújtotta biológiai és cytológiai jelenségek megfigyelésével a neuropathológiai klasszifikációs kérdéseihez igyekeztek adatokat szolgáltatni. Az eddigi eredmények alapján a Kernohan által alkalmazott fokozati beosztást elsősorban az astrocytoma - astrocytoma malignum csoportban látják indokoltnak. A glioblastoma diagnosisú daganatok egyszerű, további malignitási fokozatként való felvételét az eddigi tenyésztési eredmények nem támasztják alá, hanem a glioblastoma multiforme önálló daganat csoportonként való elkülönítése látszik továbbra is indokoltnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Szövet-és Fejlődéstani Intézet és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Kísérlet a szociometriás módszer psychiatriai osztályon való alkalmazására

PERTORINI Rezső, KLEININGER Ottó

Férfi zártosztályunkon egy csoportképződéssel összefüggő negatív magatartásfázist figyelhettünk meg, melyet szociometriás vizsgálatokkal jól tudtunk elemezni. Vizsgálataink alapján úgy látszik, hogy szükséges, hogy a betegek csoportjába orvosok, ápolók is bekapcsolódjanak és el kell kerülni a sok negatív személyiségi vonást mutató betegek vezető szerephez való jutását, mert az nemcsak közvetlen, hanem a csoporton belül közvetett hatásaiban nehézséget okozhat, ez szociogramm módszerrel jól kimutatható. A cél a psychiatriai osztályon végzett munkában a csoport psychotherapia, ennek feltételei sajnos sokszor nincsenek meg.

Ideggyógyászati Szemle

A Frenolon és perphenazin a psychiatriai gyakorlatban

BÖSZÖRMÉNYI Zoltán, BURUCS János, NAGY Tibor

A szerzők 44 perphenazin-nal és 86 Frenolon-nal kezelt psychiatriai betegükről számolnak be. Megállapítják, hogy mindkét szer a therapiás lehetőségek komoly gazdagodását jelenti, de a Fr. a perphenazin-nál is hatásosabbnak és kevésbé toxicusnak bizonyult. A többségében chronicus betegeik 64%-ánál értek el Fr.-nal tünetmentességet, ill. jelentős javulást: az extra pyramidalis szövődmények aránylag kisebbfokúak voltak, a betegek tőle jobban activálódtak, contactuskészségük hamarabb helyreállt. Két illusztratív esetet ismertetnek. Szükség esetén a Fr.-kúra altatókkal és elektroshock kezeléssel egészíthető ki. A klinikai és EEG-megfigyelések szerint a Fr. az agykéreg működését alig tompítja, a gátoltságot jól oldja, talán bizonyos subcorticalis gátló mechanismusok elnyomása révén. Így az enyhe psycho sedativ de erőteljes antipsychoticus hatás által a foglalkoztatási és psycho terapiát lényegesen elősegíti : egyes psychosisok és astheniás jellegű neurosisok kezdettől fogva ambulans kezelését is lehetővé teszi. Epilepsiásoknál esetleges rohamszaporulattal számolni kell.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

A fej-nyaki daganatok komplex kezelése – áttekintés

DÁNOS Kornél, TAMÁS László

A fej-nyaki laphámsejtes daganatok (head and neck squamous cell carcinoma – HNSCC) kezelése rendkívül komplex feladat, amely megkívánja a fej-nyak sebész, sugárterápiás szakember és klinikai onkológus szoros együttműködését. Elsődleges célnak a jó tumorkontrollt kell tekintenünk, de a terápia megválasztásánál szem előtt kell tartanunk az onkológiai radikalitás mellett az elfogadható életminőséget, ismervén, hogy a legtöbb lokális terápia nagyban befolyásolja a betegek légzés-, nyelés- és/vagy beszédfunkcióját. A megfelelő diagnosztikus vizsgálatok alapján a betegséget besorolhatjuk korai stádiumba, lokálisan/regionálisan előrehaladott stádiumba, illetve távoli áttétes és/vagy kiújult stádiumba. Kategóriánként eltérő terápiás modalitások jönnek szóba, amelyeket tovább bonyolít a primer tumor, az áttétek elhelyezkedése, a beteg állapota, társbetegségei, a daganat biológiai viselkedése. Jelen áttekintő közleményben a szerzők összefoglalják a fej-nyaki laphámrákok terápiájának alapelveit.

Lege Artis Medicinae

Mobbing és bullying az orvosok között - Amikor a kollégából ellenség lesz

KAPOCSI Erzsébet

A munkahelyi zaklatás, a mobbing, bullying, pszichoterror az utóbbi két-három évtizedben a társadalomtudományok kiemelt kutatási területe lett. A mobbing több, mint egyszerű konfliktus két személy kö­zött; komplex probléma, amelyet különféle egyéni és szervezeti kontextusokban lehet és kell szemlélni. A széles körű elméleti és empirikus kutatások ellenére egységes definíciója máig nincs, jellemző, hogy szociális manifesztációin keresztül írják le. Az interperszonális konstellációk különbözősége ellenére a mobbing kiváltó faktorai, szakaszai és szereplői hasonló mintázatot mutatnak. Egységes a szakirodalom a kö­vetkezmények leírásában és értékelésében is: a munkahelyi zaklatás jelentős egészségromboló tényező, súlyos pszichoszomatikus és pszichés következményekkel jár mind az érintettek, mind a munkahelyi kollektíva számára: romló teljesítmény, erodálódó munkahelyi morál, munkával való elé­gedetlenség. Mindezen tényezők összeadódva pénzösszegben is kifejezhető, ko­moly károkat okoznak. Az egészségügyben különösen magas a mobbing prevalenciája. Az itt tapasztalható hierarchikus szervezeti struktúra, a folyamatos túlzott igénybevétel, a fizikai és érzelmi stressz lehetőséget nyújtanak a mobbing kialakulásához. Az orvoslás tradíciók által közvetített szakmai-társadalmi kultúrája pedig hozzájárul annak elfogadottságához, a probléma elhallgatásához, illetve bagatellizálásához. A pszichoterror jellemzően már az egyetemi képzés során megjelenik a medikusok életében. A hivatásra való felkészítés, a szocializációs fo­lyamat pozitív hatásai nem mindig tudják kellőképpen ellensúlyozni a negatív élményeket. Az orvosok modellszerepe, a kollégákkal és a hallgatókkal szembeni viselkedése lehet protektív tényező, de lehet to­vábbi mobbing-magatartás ösztönzője is. A megelőzés mind szervezeti, mind egyéni szinten nagyon fontos teendő, komplex in­tézkedéseket kíván meg, amelyek eredményessége csak hosszú távon érzékelhető.

Ideggyógyászati Szemle

Magas grádusú gliomák elõfordulása és molekuláris patológiája

MURNYÁK Balázs, CSONKA Tamás, HEGYI Katalin, MÉHES Gábor, KLEKNER Álmos, HORTOBÁGYI Tibor

Háttér - A primer agytumorok leggyakoribb formáját a glialis daganatok képviselik. A tumorokat jellemző heterogenitás megnehezíti a diagnózist, a szövettani besorolást és a megfelelő terápia megválasztását is. A fejlődő terápiás eljárások ellenére a malignus gliomákban szenvedő betegek prognózisa továbbra is rossz, ezért a glialis tumorok a daganatkutatás egyik legsürgetőbb területét képviselik. A magas grádusú glialis daganatok magyarországi epidemiológiáját illetően nem állnak rendelkezésre részletes információk, így közleményünk első részében saját eredményeinkre támaszkodva ezeket az adatokat elemeztük. Módszer - Munkánk során a DEOEC Patológiai Intézetében 2007 és 2011 között szövettanilag diagnosztizált 214 magas grádusú glioma előfordulását elemezzük a tumorok grádusa, a betegek neme, életkora és a daganatok anatómiai elhelyezkedése szerint. Eredmények - Az esetek döntő része glioblastoma (182 eset), míg a maradék 32 eset anaplasztikus glioma volt. A betegek átlagéletkora 57 év (±16,4), a férfi:nő arány pedig 1,1:1 volt. A tumorok leggyakrabban a homloklebenyben fordultak elő, amit a halántéklebeny, a fali lebeny és a nyakszirti lebeny követ. Kapott adatainkat a gliomák patogenezisében szerepet játszó molekuláris útvonalak hibás génjeivel és kromoszomális régióival kapcsolatos legújabb információkkal egészítettük ki. Kifejtjük az érintett gének szerepét a gliomagenesisben és a modern molekuláris módszerek nyújtotta új ismereteket, melyek kedvezően befolyásolhatják a gliomák terápiáját és diagnosztikáját.

Ideggyógyászati Szemle

[Medulloblastoma és nem ismétlődő supratentorialis tumorok két gyermeknél]

U. Sure, K. VonAmmon, WJ. Berghorn, S. Isenmann

[A medulloblastoma a kisagy rendkívül rosszindulatú daganata, amely elsősorban gyermekeknél fordul elő. Rosszindulatú biológiai viselkedése ellenére a medulloblastoma agresszív kezelése hozzájárult az ilyen elváltozást hordozó betegek túlélési esélyeinek javulásához. A közelmúltban nagyszámú, hosszú távú túlélőről számoltak be. A másodlagos daganat helyi kiújulás vagy áttét formájában történő megjelenése azonban még mindig rossz prognózist jelent a medulloblastomás betegek számára. Itt két hosszú távon túlélő gyermekbetegről számolunk be, akiknek másodlagos, nem kiújuló daganatuk volt. Az ilyen elváltozások egyre fontosabbá válnak a hosszú távú túlélők kezelésében. ]

Ideggyógyászati Szemle

Kiújult malignus gliomás betegek kezelése temozolomiddal

SIPOS László, VITANOVICS Dusan, ÁFRA Dénes

Bevezetés - A malignus felnõttkori gliomák kezelése a diagnosztikai és terápiás eljárások rohamos fejlõdése ellenére sem megoldott. A gliomák döntõ többsége teljes eltávolítás és a posztoperatív radioterápia ellenére is kiújul. Recidívák esetében reoperáció csak ritkán jön szóba, így ilyenkor a kemoterápia az egyetlen lehetõség. Betegek és módszer - A szerzõk egymást követõ 75, kiújult malignus gliomás beteget kezeltek per os temozolomiddal. A betegek havi öt-öt napig kaptak kemoterápiás kezelést 2-16 hónapon keresztül. A szerzõk tanulmányozták a szer toxicitását, a betegek életminõségében bekövetkezõ változást, a terápiás választ és a túlélést. Eredmények - A kezelést mellékhatások miatt négy esetben kellett megszakítani. Teljes remisszió hét, részleges remisszió 17, progresszív betegség 14, míg stabil állapot 33 esetben volt megfigyelhetõ a CT- vagy MR-képeken. Ezen utóbbi csoport betegei között 27%-ban jelentõs klinikai javulás volt észlelhetõ. A progresszióig eltelt idõ átlag 6,8 hónap, az átlagos túlélés 8,75 hónap volt a primer glioblastoma multiforme, míg 9,45, illetve 11,15 hónap a primer malignus astrocytoma és az oligoastrocytoma esetében. A teljes túlélés 17,43 hónap volt a glioblastoma multiforme és 70,32 hónap az eredetileg alacsonyabb fokozatú glioma esetében. Következtetés - A temozolomid kiújult malignus astrocytomás és glioblastoma multiformás betegek kezelésében hasznosnak bizonyult, és hasonló jó eredményeket lehetett elérni, mint nitrosourea alapú kombinált kezeléssel. A temozolomid még olyan esetekben is jól alkalmazható volt, amikor egy további kemoterápia hatástalannak bizonyult. Néhány esetben még akkor is el lehetett érni stabil állapotot, ha a megelõzõ BCNU-kezelés hatástalan volt. A temozolomid csekély toxikus mellékhatása és a recidívát követõ viszonylag hosszú átlagos túlélés alapján ígéretes szernek bizonyult a recidív malignus gliomában szenvedõ betegek kezelésében.