Ideggyógyászati Szemle

Fonónők neurózis-morbiditásának alakulásában szerepet játszó tényezők vizsgálata

BÁLINT István1, HÓDOS Tibor1

1966. JANUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1966;19(01)

A szerzők statisztikai vizsgálat segítségével meghatározták a textilipar és ezen belül a fonodai üzemek helyét az ipar neurózis-morbiditási szerkezetén belül. Ebből kitűnt, hogy a fonodai üzemek t öbb éven át a második, ill. har madik helyen állnak a neurózis-morbiditás terén mutatkozó magas értékeikkel. A foglalkozási tényezőknek ezen neurózis-morbiditás előidézésében betöltött szerepének vizsgálatát végezték el az egyik magas neurózis-morbiditású fonodában. A fizikai terhelés leglényegesebb komponenseit, a statikus munkavégzésben, a technológiailag ma már indokolatlan magas hőmérsékletben, nagy relatív páratartalomban, elégtelen megvilágításban, erős zajhatásokban jelölik meg. Ezekre vonatkozóan mérési adatokat közölnek. A pszichés igénybevétel domináns tényezőjének a tartós figyelmi igényt és az állandó figyelemmegosztás szükségességét tekintik. A munka- és pihenési rend elégtelenségére utaló jelnek minősítik a munkaközi szünetek hiányát. Neurotikus és kontrollcsoport figyelemmegosztási és kéztremor vizsgálati eredményei alapján a neurotikusoknál a műszak közepén szignifikáns módon nagyobb elfáradást találtak, mint a kontrollcsoportnál. Az általános terhelés csökkenésére felszólító jelzésként értékelik, hogy a műszak végén a kontroll személyek műszeres vizsgálati eredményei már a neurotikusokétól nem szignifikáns módon térnek csak el.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Munkaegészségügyi Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Diagnosztikus tévedések jelentősége agydaganatokban

GÁTAI György

A tévedések jelentékenyebb csökkentése csak a hibaforrások ismertetésétől, illetve az oktatás, szervezés és különböző szakterületek bevonásától, segítségétől várható. Meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy a kérdésnek, jelentőségéhez mért publicitást biztosítsunk. Ez a harmadik, de nem utolsó ok, amiért az agydaganatok diagnosztikai problémáit, a korai kórisme fontosságát tárgyaltuk.

Ideggyógyászati Szemle

Aminosav-megoszlás a liquor cerebrospinalisban (I.) Arginin

SZILÁGYI Á. Katalin, PATAKY István

Kolorimetriás arginin-meghatározásokat végeztek, rutin laboratóriumi módszerekkel normálisnak talált, liquor cerebrospinalisban és serumban. Megállapították, hogy a világirodalom ellentmondó értékei feltehetően a liquor vételhelyében, illetve a levett liquor mennyiségében lelhetik magyarázatukat, mert a cysternalis liquor arginin-tartalma magasabb, mint a lumbalisé. Összefüggést állapítottak meg a lumbalis liquor arginin-szintje és az azonos személynél talált serum-szint között. Számszerű összefüggés látszik a liquor arginin tartalma és az életkor között is (az előrehaladó életkorral fokozatosan csökken), ez az összefüggés azonban statisztikailag nem igazolható.

Ideggyógyászati Szemle

Az agy bioelektromos tevékenységének változása kísérletes hyperoxiában

SZÁM István, NIKOLITS Ilona, GOTTSEGEN György

3,7 atm. nyomású oxigén hatásának kitett kísérleti patkányok - beépített corticalis elektródák révén regisztrált-elektroencephalogrammján durva, nem specifikus, amplitudó- és frequentia-változások, valamint tüskekisülések figyelhetők meg. Az EEG változások fellépte megelőzi a légzés és szívműködés károsodását és a „hyperoxiás” tüdővizenyő kifejlődésének legkorábbi szakát is ; az arteriás vér 02-telítettsége ugyancsak normális ez időpontban. Az állatok által termelt CO2 megkötése, s így a CO2 visszalégzésének megakadályozása késlelteti az EEG változásoknak, s részben kivédi a tüskepotentialoknak kialakulását. Az agy bioelektromos tevékenységének károsodása az oxigen mérgezés legkorábbi tünete.

Ideggyógyászati Szemle

Nagyméretű intracerebralis aneurysma esete

EPSTEIN Ottó, VAATAY Irén

A szerzők a jobb frontalis lebenyben elhelyezkedő nagy intracerebralis aneurysma esetét írják le, amely aneurysmából valószínűleg legalább kétszer indult ki kisebb vérzés és okozott neurologiai tüneteket. Végül is enyhébb neurologiai tünetek mellett főként psyches elváltozásokat hozott létre és ezek miatt vált szükségessé a beteg elmeosztályi elhelyezése. A halált intercurrens bronchopneumonia okozta, míg a boncolásnál az aneurysma ép volt és az észlelt tünetek az aneurysma elhelyezkedésével és nagyságából folyó nyomásával voltak okozati összefüggésbe hozhatók.

Ideggyógyászati Szemle

Carotis angiographia idős és arterioscleroticus betegeken

SZEGEDY László, HAITS Géza

Szerzők 422 cerebrovascularisan károsodott, idős betegnél végzett carotis: angiographiáról számolnak be. Az összesen 482 angiographiás vizsgálat során egyetlen esetben sem észleltek szövődményt. 64 betegük az angiographia után kifejezett javulást mutatott. Szerzők irodalmi adatok és saját beteganyaguk alapján elemzik az érbetegségekben végzett angiographiák problematikáját.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]