Ideggyógyászati Szemle

[Az új reverzíbilis és szelektív MAO-A-inhibitorok perspektívája]

VOLZ H P1, GLEITER C H2, MÖLLER H J3

1996. MÁRCIUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(03-04)

[Az eddig használt, klasszikusnak nevezhető MAO bénítókat ismert mellékhatásaik miatt csak nagy óvatossággal lehetett adagolni. A MAO A-t reverzíbilisen és szelektíven bénító vegyületek megjelenése a mellékhatások számát és intenzitását is csökkentette. Az első vegyületek a brofaromin és a moclovemide - ez utóbbit már 5 éve regisztrálták Európában. A közlemény áttekinti mindkét vegyület alapvető farmakológiai tulajdonságait és beszámol a fontosabb klinikai kipróbálásokról. Hatékonyságuk major depresszióban már igazolódott. Terápiarezisztens depressziók tekintetében a brofaromin látszik jobb választásnak. Biztató kipróbálások folynak mindkét vegyülettel szociális fóbiában, valamint pánikbetegségben szenvedő betegeken.]

AFFILIÁCIÓK

  1. Psychiatric Department, University of Jena
  2. Department of Clinical Pharmacology, University of Göttingen
  3. Psychiatric Department, University of Munich, Germany

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Diszfunkcionális személyiség attitűdök és depresszió migrén típusú fejfájásban szenvedő serdülőknél

CSORBA János, FARKAS Viktor, MIHÁDÁK Katalin

A szerzők egy 14-18 éves serdülőkből álló 28 fős klinikai mintát hasonlítottak össze depresszió és diszfunkcionális attitűdök vonatkozásában, nem és korösszetételben azonos egészséges serdülőkből álló kontrollcsoporttal (n=68), a betegcsoport diagnózisa típusos aurával járó migrén volt. A Burns Diszfunkcionális Attitűdskálájával és Beck Depressziókérdőívével végzett felmérés szerint a migrénben szenvedő serdülők fokozottan dependensek és szenzitívebbek hasonló korú társaiknál, kevéssé realisztikusan gondolkodnak, egészében diszfunkcionálisabb személyiségprofilt mutatnak fel az egészségesekhez képest. Jóllehet nemcsak a kontrollcsoportot, de a klinikai csoportot is jobban jellemzik a pszichológiai, mint a klinikai paraméterek, diszkriminancia-analízissel kielégítő szenzitivitás mellett csak mérsékelt specificitást sikerült elérni. Fokozott depresszivitást nem sikerült kimutatni a migrénben szenvedő serdülőknél, a két serdülőcsoport között csak fokozati különbségek vannak.

Ideggyógyászati Szemle

Rövid távú memóriateljesítmények többszempontú megközelítése epilepsziások két diagnosztikai csoportjában

BARCS Gábor, VITRAI József, HALÁSZ Péter

A szerzők 37 temporálislebeny-epilepsziában és 30 idiopátiás generalizált epilepsziában szenvedő beteg, valamint 2, egészséges kontroll rövid távú verbális és téri-vizuális memóriáját vizsgálták interaktív számítógépes tesztek alkalmazásával. A betegek rövid távú téri-vizuális memóriateljesítményeit alapvetően meghatározta a Raven-teszttel mért IQ, jelentősen befolyásolta a rohamfrekvencia és a fenntartott figyelem, míg a verbálismemória teljesítmény ezektől függetlenül alakult. A carbamazepin monoterápiát kapó, temporális lebeny-epilepsziában szenvedő betegek verbális memóriája gyengébb volt a valproat monoterápiát kapó idiopátiás generalizált epilepsziásokénál és az egészséges kontrollokénál, az utóbbiakkal összevetve ez a különbség statisztikailag szignifikáns. Ugyanebben a csoportban a memóriateljesítmények az epilepsziás fókusz oldaliságától függetlenül alakultak. A rövid távú téri-vizuális memória tekintetében a befolyásoló tényezők kiszűrése után a kontrollok és a betegek csoportjai között nem voltak különbségek. A memóriateljesítményeket nem befolyásolta a betegségtartam és az (adjuvált) antiepileptikumok típusa. Eltekintve a befolyásoló tényezők hatásától, az idiopátiás generalizált epilepsziások egy nehezen kezelhető csoportjában a temporálislebeny-epilepsziásokénál is gyengébb téri-vizuális memóriát mértünk.

Ideggyógyászati Szemle

Intracranialis respiratoricus hámcysták: két eset ismertetése

VARGA Zs, VAJTAI I, BODOSI M, VÖRÖS E

A szerzők két szokatlan szövettani megjelenésű leptomeningealis cystáról számolnak be. A cysták, melyek egyike egy-, a másik többrekeszű volt, a bal Sylvius-árok lágyagyhártya-kettőzetéből indultak ki. A tünetek mindkét esetben koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak. Mindkét cystát sebészileg távolították el. Mikroszkópos vizsgálattal a cysták falát legnagyobbrészt a légutak nyálkahártyájára emlékeztető többmagsoros csillószőrös hengerhám, illetve el nem szarusodó laphám bélelte. Ependymaszigetek csak gócokban voltak fellelhetők. A hámsejtek jellegzetes immunfenotípust és helyenként nyáktermelést mutattak. Az intracranialis respiratoricus hámcysták rendkívül ritkák. Míg a gerinccsatorna hasonló szerkezetű cystái valószínűleg dysontogén eredetűek, koponyaűri megjelenésük leginkább a cysta tágulása nyomán a meningothelben létrejött metaplasiával magyarázható.

Ideggyógyászati Szemle

Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága SZOTE neurológiai kerekasztal

Ideggyógyászati Szemle

Subduralis csíkelektródák alkalmazása epilepsziás betegek műtét előtti kivizsgálásában

HALÁSZ Péter, PAPP László, VAJDA János, SÓLYOM András, CZIRJÁK Sándor

A subduralis csíkelektródák alkalmazását a 80-as években vezették be az USA-ban. Az ezzel a technikával szerzett első magyarországi tapasztalatokról számolunk be hazai készítésű elektródaimplantátum használatával. Leírjuk az elektródák paramétereit és az alkalmazás technikáját mind krónikus, mind intraoperatív körülmények között. Nyolc betegnél műtét előtti kivizsgálás során elsősorban a roham kiindulópontjának pontosabb meghatározására használtuk, olyan esetekben, ahol a skalp-EEG erre nem adott megfelelő választ, illetőleg az EEG és a neuroimaging adatok nem voltak kongruensek. Két temporális, 4 frontális és 2 parietális epilepsziában szenvedő beteget vizsgáltunk. Hatvanhat rohamot regisztráltunk és 15 műtét alatti kortikográfia során használtuk az elektródákat. A krónikusan beültetett csíkelektródák megbízható elvezetési feltételeket biztosítottak, és minden esetben pluszinformációt nyújtottak, ami jelentősen hozzájárult a műtéti indikációhoz, vagy a műtéti megoldás elvetéséhez. A csíkelektródák mobilitásuk és képlékenységük miatt a korábbi technikákhoz képest előnyösebb feltételeket szolgáltattak az intraoperatív kortikográfiás exploratióhoz. A csíkelektródákkal a műtét előtti kivizsgálás invazivitása csökkenthető.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Kiégés és depresszió az egészségügyi szakdolgozói társadalomban

IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja volt felmérni az egészségügyi szakdolgozók kiégettségét, valamint depressziójának mértékét. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű online kérdőívvel történt 2022. január 27.–február 14. között. 10 285 értékelhető kitöltés érkezett. A kiégés átlagpontszáma csökkenést mutat a 2021-es felméréshez képest, azonban a kiégés tüneteitől szenvedő egészségügyi szakdolgozók aránya még így is magas, 64,4% (42% esetében súlyos fokú a kiégés, már kezelés szükséges). A depressziót vizsgálva megállapítható, hogy a kitöltők 57,8%-a esetében nem állapítható meg depresszió jelenléte, a többi válaszadó esetében valamilyen mértékű depresszió felmerült. (Súlyos depresszió az összes depressziós dolgozó 6,8%-ának esetében detektálható.) Jelenleg hazánkban a betegek gyógyulási esélye alatta van annak, mint amit az egészségügyi ellátórendszerünk képes lenne biztosítani, „köszönhetően” részben annak, hogy a betegeket ellátó egészségügyi szakdolgozók súlyos lelkiállapotban vannak.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szű­ré­sével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.

Ideggyógyászati Szemle

A kiégés vizsgálata egészségügyi dolgozók között

FEJES Éva, MÁK Kornél, POHL Marietta, BANK Gyula, FEHÉR Gergely, TIBOLD Antal

Az elmúlt évtizedek egészségügyi reformjai főként gazdasági szempontokra alapoztak, és az ága­zatban napjainkra jelentős problémához vezetett, hogy a humán erőforrás kérdése háttérbe szorult, amit a ki­égés­szindróma tovább súlyosbít. A kutatás célja az egész­ségügyi dolgozók kiégési jelenségének komplex vizsgálata volt. A strukturált, papír alapú önkitöltős kérdőívekre alapozott keresztmetszeti vizsgálat Komló, Pécs és Kecskemét városában foglalkoztatott dolgozók körében történt. Demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck-féle rövidített depresszió-kérdőívet alkalmaztuk, továbbá erőfeszítés-jutalom-egyensúlytalanság kérdőív és Társas Támogatás kérdőív is kitöltésre került. Összességében 473 kérdőív került kiosztásra, és 441 teljesen kitöltött kérdőív érkezett vissza a vizsgálati időszak végéig. A munkavállalók döntő többsége 36–55 év közötti (63,1%). Az átlagos kiégési pont­szám 58,6 (SD = 16,3), melyből 63 fő (14,2%) alacsony, 356 fő közepes (80,7%) és 22 fő (5,1%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során az ellátási típust tekintve az aktív fekvőbeteg-ellátás (OR = 1,018), az élet­kor (OR = 2,514), a családi állapot (OR = 1,148), az ápo­lói munkakör (OR = 1,246), a társas támogatás hiánya (OR = 1,189) és a nem megfelelő javadalmazás (OR = 9,719) bizonyultak a kiégés független rizikó­té­nye­zőinek (p < 0,05 minden esetben). A depresszió súlyos­sága és a kiégés (korrelációs együttható = 0,238), to­vábbá a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés (korrelációs együttható = 0,212) között szignifikáns összefüggés igazolódott (p < 0,001 mindkét esetben). Eredményeink alapján az egészségügyi dolgozók (különösen a szakdolgozók) jelentős része köze­pes fokú, 5,1%-a pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (ellátási típus, munkakör, társas támogatás) és nem befolyásolható (életkor, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell venni.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.

Ideggyógyászati Szemle

[A Beteg Egészségi Állapot Kérdőív Testi Tünet Skála (PHQ-15) magyar verziójának vizsgálata]

STAUDER Adrienne, WITTHÖFT Michael, KÖTELES Ferenc

[Az organikus háttérrel nem rendelkező (szomatoform) tünetek gyakoriak az elsődleges és másodlagos betegellátásban. Gyakran társulnak depresszióval és/vagy szorongással, és jelentős funkcionális korlátozott­sá­got okoznak, így mérésük mindenképpen indokolt. A Beteg Egészségi Állapot Kérdőív Testi Tünet Skálát (Patient Health Questionnaire Somatic Symptom Scale; PHQ-15) a testi tünet distressz mérésére fejlesztették ki. A vizsgálat célja a PHQ-15 magyar változatának pszicho­metriai vizsgálata és a negatív affektivitással való kapcsolat replikációja, valamint a normálpopulációra vonatkozó nem és életkor szerinti referenciaértékek közlése. Felté­te­leztük azt, hogy az adatok jó illeszkedést mutatnak a bi­fak­toros modellel, valamint azt, hogy a negatív affektivitás indikátorai, ezen belül is elsősorban a közös faktorra sú­lyoznak. Kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat. A Hun­ga­rostudy 2006 résztvevőinek (n = 5020) PHQ-15-, dep­resszió- (BDI-R-) és szubjektív jóllét (WHO-5-) adatait elemeztük. A PHQ-15 jó belső konzisztenciával (Cronbach’α = 0,810; McDonald’ω = 0,819) bír és közepes-erős együtt járást mutat a BDI-R (rs = 0,49, p < 0,001) és a WHO-5 (rs = –0,48, p < 0,001) pont­számmal. Az adatok bifaktorstruktúrára való illeszkedése kitűnő. Az általános faktor erős kapcsolatban áll a dep­resszióval (β = 0,656 ± 0,017, p < 0,001) és a szubjektív jólléttel (β = –0,575 ± 0,015, p < 0,001), míg a tünet­specifikus faktorok csak gyengén vagy egyáltalán nem kapcsolódnak ezekhez a konstruktumokhoz. A PHQ-15-pontszám magasabb a nők és az idősebbek körében. A PHQ-15 magyar változata jó pszicho­metriai mutatókkal bír, pozitívan kapcsolódik a depresszió­hoz és negatívan a szubjektív jólléthez. A kérdőív jól használható lehet a szomatizációs zavar (DSM-IV) vagy a testi tünet zavar (DSM-5) előszűrésére. A közölt referenciaértékek mind a tudományos kutatásban, mind a klinikai gyakorlatban hasznosíthatók.]