Ideggyógyászati Szemle

„Az agytól - az elmén át - a társadalomig” XIII. Nemzetközi Semmelweis-szimpózium

2004. OKTÓBER 10.

Ideggyógyászati Szemle - 2004;57(09-10)

Tomorrow’s brain and behaviour sciences „today” In organization of the Interdisciplinary Doctoral School No. 4., Semmelweis University 10th PhD Satellite Conference of the Interdisciplinary Doctoral School No. 4., Semmelweis University 10.00-17.00: Open registration desk for Semmelweis Symposium

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Feszülõ traumás praepontin pneumocephalus (angol nyelven)

KUNCZ Ádám, ROOS Arne, LUJBER László, HAAS Daniella, REFAI Al Mohamed

Célkitűzés - A szerzõk egy halántékcsonttörés következtében kialakult feszülõ praepontin pneumocephalus esetét ismertetik. Esetismertetés - Egy nyolcéves kislány kerékpárral elesett és koponyasérülést szenvedett. Eszméletét elvesztette, és a helyi kórházba történt felvételekor a Glasgow coma skála értéke (GCS) 8/15 volt (szemnyitás: 2, verbális válasz: 2, motoros válasz: 4), jobb hallójáratából vér szivárgott. A beteg állapota hirtelen rosszabbodott, intubálni kellett, és mesterséges lélegeztetésre szorult. A koponya-CT-vizsgálat a praepontin területen nagy mennyiségű levegõt mutatott ki, amely az agytörzset hátrafelé nyomta. A beteget mesterségesen lélegeztették, miközben liquorcsorgás jelentkezett a jobb hallójáratból. A 36 óra multán készített koponya-CT-felvételeken a praepontinterületben a levegõ mennyisége jelentõsen csökkent. A lélegeztetést fokozatosan meg lehetett szüntetni, a beteget extubálták, miközben a tudati állapota is jelentõsen javult. Meningitis alakult ki, amelyet szisztémás antibiotikum adásával és öt napon át alkalmazott lumbalis liquordrenázzsal kezeltek. Nagy felbontású halántékcsont-CT-vizsgálatot végeztek, amely a piramiscsont középsõ részét keresztezõ törést igazolt. A beteg kevert jellegű halláscsökkenéssel gyógyult. Következtetés - A koponyasérülést követõen kialakuló gyors neurológiai állapotrosszabbodás feszülõ pneumocephalus következménye lehet. Kicsiny sziklacsonttörés praepontin pneumocephalust okozhat. A sziklacsont kicsiny törésének kimutatására nagy felbontású CT-vizsgálat szükséges. Feszülõ pneumocephalus esetében a konzervatív kezelés is megfelelõ lehet.

Ideggyógyászati Szemle

Az egzekutív zavarok

SZIRMAI Imre

Az egzekutív funkciókhoz soroljuk a felfogást, a figyelmet, a memória használatát és a komplex feladatok végrehajtásának képességét. Egzekutív zavarokat a praefrontalis kéreg, a frontostriatalis-thalamicus hálózatok és a parietalis lebeny sérülése okoz. A tünetek lokalizációja alapján a legfontosabb praefrontalis tünetegyüttesek: 1. a dorsolateralis praefrontalis kör és a parietalis asszociációs terület károsodása okoz leggyakrabban munkamemória-zavart, ezáltal a feladatkezelés, valamint a tervkészítés képessége romlik; 2. ventromedialis-orbitofrontalis szindrómában, ha a basalis elõagy nem károsodik, a memória használata zavartalan, ezzel szemben a beteg a szociális normákat nem tartja be; 3. a dorsomedialis sérülés tünete a figyelemzavar, az apátia, súlyosabb formában az akinesis és a mutismus; 4. mindkét oldali ventralis-lateralis praefrontalis kéreg sérülésekor a világ és saját szubjektív valóságunk felfogásával kapcsolatos funkciókárosodás jön létre; 5. a domináns oldali ventralis lateralis area érintettsége a beszédszervezõ központ zavarát okozza. Egzekutív zavarok észlelhetõk cerebrovascularis betegségekben, a basalis ganglionok betegségeiben és frontotemporalis lobaris degenerációban. A dorsolateralis szindróma vizsgálatára alkalmas a Wisconsin kártyarakó teszt, a pontrakó teszt és a késleltetettválasz-vizsgálat. A praefrontalis basalis medialis funkciók zavara a Gambling-, a Faux Pas- és az emóciófelismerési tesztekkel vizsgálható. A diszegzekutív szindróma nem meríti ki a dementia kritériumát. „Frontalis tünetegyüttes” nem létezik; a praefrontalis lebeny sérülésének tünetei a lokalizációtól függnek, amelyeket speciális pszichometriai tesztekkel lehet felismerni. Multiplex károsodással járó neurológiai betegségekben a tesztvizsgálatok segítségével meghatározható a stratégiai terület, amely a kognitív teljesítmény zavarát magyarázza.

Ideggyógyászati Szemle

VIII. Magyar alzheimer-kór-konferencia Absztraktok

Despite of the now well-recognised importance of trace elements in medical field - it is established that several diseases of the central nervous system, like Alzheimer’s disease are connected to alterations of trace elements levels - reliable data on their concentrations in normal and pathological human brain are still rare. Correlation studies are even more scarce in the literature, especially in case of Alzheimer’s disease.

Ideggyógyászati Szemle

VIII. Magyar Alzheimer-kór-konferencia

A rendezvény fõszervezõje: dr. Hortobágyi Tibor. A konferencia szervezõje: MultiArt Productions Kulturális Szolgáltató Kft. Telefon: (1) 412-1087, e-mail: multiart@multiart.hu

Ideggyógyászati Szemle

A liquortér funkcionális képalkotása

BORBÉLY Katalin

A radionuklid-technikákkal végzett liquordinamikai vizsgálatok leggyakoribb indikációja a söntműtétre jelentõs javulást mutató normális nyomású hydrocephalus elkülönítése a söntműtétre nem reagáló degeneratív agyi megbetegedésektõl. A radionuklid-ciszternomielográfia-SPECT (RCMG-SPECT) és az agyi vérátáramlás SPECT (rCBFSPECT) -vizsgálatok rendkívül fontosak a normális nyomású hydrocephalusban, illetve a krónikus hydrocephalusban szenvedõ betegek diagnosztikája és terápiás tervezése során. Ezen túlmenõen az RCMG-SPECT segítségével biztonsággal kimutatható a liquor extracranialis megjelenése, ilyen módon meghatározható a liquorcsorgások pontos helye. Mivel az ellátatlan liquorcsorgásos betegek körülbelül egy negyedében a késõbbiek során meningitis alakul ki, a vizsgálat alapvetõ fontosságú a neurológiai, valamint az idegsebészeti gyakorlatban. Liquorgyülemek, liquorciszták esetében meghatározható a kommunikáció fennállása a liquortérrel, annak mértéke (ha van kommunikáció) és a radiofarmakon kiürülésének üteme a ciszta területébõl. A SPECT által nyújtott nagyobb anatómiai részletesség az RCMG eljárást különösen megbízhatóvá teszi a liquortéri patológiák vizsgálatában. A módszer lehetõséget ad a normális és kóros liquordinamikai viszonyok nagy érzékenységű és nagy pontosságú vizsgálatára is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nôket érint, így a családtervezés kiemelkedôen fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetôen. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvô számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekrôl a témákról elsôsorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és elônyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekrôl tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelô betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Lege Artis Medicinae

Eltérô irányban? Koleszterincsökkentési stratégiák Európában és a tengerentúlon

REINHARDT István

A nagy nemzetközi szakmai társaságok által kiadott, a tudomány haladásához idôrôl idôre hozzáigazított irányelvek a bizonyítékokra alapozott gyógyítás általánosan elfogadott kiindulópontjául szolgálnak. Azonos kérdésekkel foglalkozó, különbözô testületek által összeállított irányelvek között azonban szignifikáns különbségek fedezhetôk fel még akkor is, ha nagyjából azonos idôpontban készültek, és azonos tudományos alapokra építenek. Európában a dyslipidaemiákkal, az Amerikai Egyesült Államokban (USA) pedig a vér koleszterinszintjével kapcsolatos irányelveiket a vezetô kardiológiai és más tudományos társaságok a kö­zelmúltban szinte egyszerre, egy évnél kevesebb eltéréssel frissítették. Ha a két dokumentumot egymás mellé helyezzük, az alapvetô hasonlóságok vagy azonosságok mellett számos releváns különbséget is találhatunk. Ezt az összehasonlítást végezte el Baris Gencer és Robert P. Giuliano, melynek eredményeit 2020 tavaszán a Clinical Cardiology hasábjain közölték.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentôsebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható elôrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedô egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítô a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérô vagy nagyon eltérô javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különbözô véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhetô elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.