Ideggyógyászati Szemle

A vércukorháztartás befolyásolása ergotamintartarattal (Gynergen)

ZÁDOR Imre1, KOVÁCS M. Erzsébet1

1950. MÁRCIUS 23.

Ideggyógyászati Szemle - 1950;3(01)

Az utóbbi évek szakirodalmát átnézve az ergotamin (Gynergen) hatásáról a vércukorháztartásra vonatkozó közleményt nem találtunk, 20 évvel ezelőtt Hetényi azonban két betegen végzett vizsgálatok alapján lényegében hasonló eredményekről számolt be. Ő kihangsúlyozta, hogy minden valószínűség szerint az Ergotamin nem a bélből való felszívódást késlelteti.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Elme- és Idegkórtani Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Indulás elé...

Z. I.

Most indul meg az első elme- és ideggyógyászati folyóirat Magyarországon. A Tudományos Akadémia és az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet támogatása tette lehetővé, hogy helyrehozzuk azt a mulasztást, amit a reakciós korszak áltudományos kultúrpolitikája követett el. A multban előfordult már, hogy a magyar orvostudomány virágzásnak indult. Az idegélettan, neurologia és pszichiátria területén a mult század második felében indult meg a fejlődés, amelynek során a magyar kutatók világviszonylatban is az akkori idők élenjáró orvosi felfedezéseihez kapcsolódtak.

Ideggyógyászati Szemle

Az ujabb májfunctiós próbák értéke alcoholismus chronicus eseteiben

CSORBA Antal , LÁNG Sándor

Chron. alkoholismus enyhe eseteiben az újabb májfunctióspróbákkal kb. 50%-ban lehet kimutatni májkárosodást, súlyosabb klinikai esetekben 90%-ban. Könnyű esetekben nincsen globulinszaporulat, súlyosabb esetekben legtöbbször van.

Ideggyógyászati Szemle

Hydrocephalus okozta agykamra-diverticulum a cisterna ambiensben

KAJTOR Ferenc, HABERLAND Katalin

Szerzők elzáródásos hydrocephalus következményeként kifejlődött agykamradiverticulum 5 esetét közlik, amelyek közül 3 az egyik vagy mindkét oldalkamrával, 2 pedig a III. kamrával közlekedett. A klinikai, pneumographiás, makroszkópos és mikroszkópos bonctani leleteket és a diverticulum képződésének valószínű mechanizmusát ismertetik. Megállapítják, hogy jelentékeny nagyságú diverticulum kimutatása pneumographiával jól értékesíthető diagnosztikai és prognosztikai élettanilag igen kedvező, bár nem könnyű sebészeti megoldásra ad lehetőséget.

Ideggyógyászati Szemle

Újabb szempontok a Friedreich-féle betegségben

LEHOCZKY Tibor, NÉMETH Jenő

Friedreich-féle betegség 4 klinikai észlelése. 3 férfi, 1 nő: három "tiszta", egy amyotrophiás lat. sklerosissal szövődött forma. Heredofamiliáris vonás 3 esetben: két beteg fivérének pes excavatusa, a második betegnek Dupuytren-féle kisujj-kontakturája volt. A 3. esetben kifejezett myocardiális laesio; ez a többiben hiányzott. Ez tehát nem erősíti meg azt a felvetést, hogy a myocarditist és az idegrendszer elváltozását közös toxicus agens okozná.

Ideggyógyászati Szemle

Familiaris myasthenia

CSORBA Antal

A kórkép nők közötti lényegesen gyakoribb előfordulása, a menstruatio, természetes vagy mesterséges klimax, a terhesség kétségtelen befolyása, thymus persistens stb. endocrin tényezők aetiologiai jelentőségét bizonyítják. Valószínű, hogy az ú. n. constitutionalis factor nem egyéb, mint az endocrin systema közelebbről még nem ismert rendellenessége s ez képezi a chemiai mediator-zavar bázisát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az evészavarok prevenciója

SZUMSKA Irena, TÚRY Ferenc, JAKABFI Péter

Az evészavarok (obesitas, anorexia nervosa, bulimia nervosa) növekvő egészségügyi feladatot jelentenek. A prevenciójukkal kapcsolatos eddigi vizsgálatok ellentmondó eredményeket hoztak. Egyes megfigyelések szerint a fiatalok körében végzett prevenciós programok hatékonyak, mások viszont paradox hatásra is utalnak. A szerzők áttekintik a prevenciós stratégiákat, bemutatják a Norvégiában alkalmazott komplex programot és a Nagy-Britanniában kidolgozott ajánlásokat. A primer prevencióban reaktív és proaktív stratégiákat különböztetnek meg. Lényeges, hogy a prevenciós stratégiáknak össztársadalmi szinten kell megvalósulniuk. Reális és hatékony prevenció nem érhető el a társadalmikulturális környezet attitűdjének megváltoztatása, a médiumok által közvetített értékek befolyásolása nélkül.

Hypertonia és Nephrologia

Szemléletváltás küszöbén: Új ismereteink a vesefibrosisról krónikus vesebetegségben

BUKOSZA Nóra Éva

A krónikus vesebetegség a sokféle etiológia ellenére végső soron egységesen, a vese fibroticus átalakulási mechanizmusával vezet végstádiumú veseelégtelenséghez. Az elmúlt években született – elsősorban kísérletes – kutatási eredmények jelentősen megváltoztatták az elképzelést a vese ezen átalakulásával kapcsolatban: egyértelművé vált, hogy a vesefibrosis egy dinamikus, sok szereplő részvételével zajló aktív folyamat. Ezen folyamatokban részt vevő tényezők befolyásolása reményt jelenthet arra nézve, hogy képesek leszünk a krónikus vesebetegség végstádiumának megelőzésére. Ez az összefoglaló közlemény a vesefibrosis és a krónikus vesebetegség összefüggését, az elterjedt vizsgálómódszerekből származó eredményeket és a közelmúltban felismert paradigmaváltást hozó tényezőket mutatja be.

Lege Artis Medicinae

A koleszterincsökkentés hatásossága és a testtömegindex

REINHARDT István

Az atheroscleroticus eredetű cardiovascularis megbetegedések (ASCVD), és az ezek szövődményeként bekövetkező esemé­nyek megelőzésének egyértelmű és bizonyított módja a lipidmetabolizmus befolyásolása, el­ső­sorban az alacsony sűrűségű lipoproteinhez kötött koleszterin (LDL-C) szintjének csökkentése révén, statin-monoterápiával, illetve ezetimibbel vagy a proprotein-konvertáz szubtilizin/ kexin 9 (PCSK9) enzimgátlóival kombinálva.

Ideggyógyászati Szemle

Tünetmentes ischaemiás cerebrovascularis betegségek és neuroprotekció vinpocetinnel

HADJIEV Dimiter

A tünetmentes ischaemiás cerebrovascularis betegségek (asymptomatic ischemic cerebrovascular disorders, AICVD) a cerebrovascularis betegség korai megnyilvánulásai. Nevezik az agyi keringés rejtett elégtelenségének vagy tünetmentes cerebrovascularis megbetegedésnek is. Újabban az American Heart Association a noninvazív módon detektált szubklinikus megbetegedés megjelölést vezette be. A diagnózis az alábbi kritériumokon alapul: vascularis kockázati tényezők jelenléte; fokális cerebralis tünetek nélküli epizodikus nemspecifikus panaszok; neuropszichológiai tesztekkel kimutatott enyhe kognitív deficit; a carotisultrahang gyakran mutat intima-media megvastagodást, atheroscleroticus plakkokat és carotisszűkületet; a CT- és MRvizsgálat néha néma agyi infarktusokat, fehérállomány-hiperintenzitást vagy agyi atrófiát mutat ki; a regionális agyi véráramlás vizsgálata az ischaemiás küszöb feletti regionális hipoperfúziót is mutathat. Az AICVD kezelése, a vascularis kockázati tényezők befolyásolása és a neuroprotektív hatóanyagok alkalmazása kell legyen a cerebrovascularis betegségek által okozott ischaemiás stroke és kognitív hanyatlás elsődleges megelőzésének szegletköve. A vinpocetinről kimutatták, hogy az ischaemiás kaszkád különböző pontjain képes a hatását kifejteni: ATPkimerülés, a feszültségfüggő Na+- és Ca++-csatornák aktiválása, glutaminsav- és szabadgyök-felszabadulás. A feszültségfüggő Na+-csatornák gátlása különösen fontosnak tűnik a vinpocetin neuroprotektív hatásában. A szer kifejezett antioxidáns aktivitása szintén hozzájárulhat a neuroprotekcióhoz. Főemlősökön és emberen végzett PET-vizsgálatok kimutatták, hogy a 11C-jelzett vinpocetin gyorsan átjut a vér-agy gáton. A készítmény heterogén agyi eloszlása főként a thalamusban, a bazális ganglionokban, az occipitalis, parietalis és temporalis agykéregben volt megfigyelhető - ezek a területek szoros kapcsolatban állnak a kognitív funkciókkal. Krónikus ischaemiás stroke-ban szenvedő betegeknél végzett PET-vizsgálatok kimutatták a vinpocetin kedvező hatását a regionális agyi véráramlásra (rCBF) és glükózmetabolizmusra a thalamusban, a bazális ganglionokban és az elsődleges látókéregben. Az AICVD bonyolult mechanizmusában hatékony vinpocetin kedvezőnek tűnik a cerebrovascularis betegségek korai stádiumának kezelésében. A vinpocetin új terápiás választás lehet a nagy kockázatú stroke-betegek profilaktikus neuroprotekciójában.

Ideggyógyászati Szemle

Az intravénás immunglobulin alkalmazása autoimmun neuromuscularis betegségekben

MOLNÁR Mária Judit

Az autoimmun neuromuscularis betegségekben az intravénás immunglobulin egymással összhangban álló komplex hatások révén befolyásolja az immunrendszert. Ezek a következők: 1. az Fc-receptorok expressziójának és funkciójának módosítása, 2. a komplement- és a citokinhálózat aktiválódásának befolyásolása, 3. antiidiotipikus antitestek neutralizálása, 4. a T- és B-sejt-aktiválódás, -differenciálódás és -effektorfunkció módosítása. Kontrollcsoportos klinikai vizsgálatok eredményei igazolták, hogy az autoimmun neuromuscularis betegségek közül a Guillain-Barré-szindrómában és a multifokális motoros neuropathiában az intravénás immunglobulin adása az elsőként választandó terápia. Szteroidrezisztencia, illetve diabetes mellitus esetén krónikus inflammatorikus demyelinisatiós polyneuropathiában is ez az elsőként ajánlott kezelés. Alternatív terápiaként másodikként választható lehetőség dermatomyositisben, myasthenia gravisban, stiff person szindrómában és Lambert-Eaton myastheniás szindrómában. Az intravénás immunglobulin hosszú távon is jól tolerálható, mellékhatásként leggyakrabban bőrkiütés, thromboemboliás szövődmények, tubularis necrosis jelentkezhet. A kívánt hatást eredményező optimális dózis és infúziós frekvencia egyes kórképekben a tapasztalatokon alapuló orvoslás adatainak elemzésével egyértelműen megadható, míg más betegségekben azok meghatározása folyamatban van. A kezelés farmakoökonómiája, illetve az azonos betegségben szenvedő betegek eltérő válaszkészségét befolyásoló tényezők is további kutatásokat igényelnek.