A vazoreaktivitás vizsgálata egészséges személyek esetében, transcranialis és carotis dopplerrel
VALIKOVICS Atilla1, OLÁH László1, FÜLESDI Béla1, MUNKÁCSY Csaba1, CSIBA László1
1996. JANUÁR 20.
Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(01-02)
VALIKOVICS Atilla1, OLÁH László1, FÜLESDI Béla1, MUNKÁCSY Csaba1, CSIBA László1
1996. JANUÁR 20.
Ideggyógyászati Szemle - 1996;49(01-02)
50 egészséges férfi és nő (életkoruk 20–70 év között) a. cerebri mediájának transcranialis Doppler vizsgálatával tanulmányoztuk 1 g acetazolamid (Diamox, Lederle) véráramlási sebességre gyakorolt hatását. A vizsgált személyeknek neurológiai vagy belgyógyászati betegségük nem volt. A Diamox iv. beadása előtt és után meghatároztuk a véráramlási paramétereket, a vérnyomást, a szívfrekvenciát és a vérgázértékeket. Az acetazolamid beadását követően mért változást abszolút értékekben és a nyugalmi érték százalékában fejeztük ki. Az acetazolamid nem változtatta meg szignifikánsan a vérnyomást és a vérgázértékeket. A Diamox beadása előtt az arteria cerebri mediában az átlagsebesség 59,8+14,4 cm/s volt. A keringési sebesség az injekció beadását követően szignifikánsan nőtt, csúcspontját a 10. percben érte el. A rezervkapacitás mértéke a 31-40 év közti korcsoportban volt a legnagyobb, 61-70 év között a legkisebb. Az 50 év feletti korcsoportokban a reakció elhúzódó volt. Nők esetében a nyugalmi véráramlási paraméterek és a rezervkapacitás mértéke minden vizsgálati időpontban szignifikánsan nagyobb volt, mint a férfiak' hasonló értékei. Úgy véljük, a TCD-vel végzett acetazolamid-teszt alkalmas a cerebrovascularis rezervkapacitás vizsgálatára. A rezervkapacitás függ az életkortól és a nemtől.
Ideggyógyászati Szemle
A szerzők egy húszéves, sclerosis multiplexben szenvedő nőbeteg kórtörténetét ismertetik. A betegség 1990-ben kezdődött, amikor három shub zajlott le, cerebellaris-, pyramis-, illetve opticus tünetekkel. Négyéves remissziót követően 1994-ben schizophreniaszerű pszichózis lépett fel, mely neuroleptikumok adására egy hét alatt megszűnt. Az irodalmi adatok alapján összefoglalják a sclerosis multiplex és a pszichiátriai tünetek lehetséges kapcsolatát, a differenciáldiagnosztika és a terápia kérdéseit.
Ideggyógyászati Szemle
A szerzők a lokális botulinus neurotoxin kezelés távoli hatásait tanulmányozták. A spasticus torticollisban szenvedő betegek esetében végzett infiltratiót követően az injekció helyétől távol, a musculus extensor digitorum brevisben végeztek egyesrost-EMG-vizsgálatokat. A kezelést követő 2. héten, továbbá a 8-16. héten megismételve a vizsgálatot, a kezelés előttivel összehasonlítva szignifikánsan megnövekedett az átlagos jitterérték. Extrém mértékben megnyúlt jittert és blokkokat is lehetett látni. A kezelés után nagyobb lett a rostsűrűség is. Az elektrofiziológiai változásokat az acetilkolin-felszabadulás praesynapticus gátlása, valamint az axonok toxin által indukált terminalis sarjadzása, az újonnan képződött neuromuscularis junctiók magyarázzák. Az elektrofiziológiai eltérésekkel párhuzamosan klinikailag nyilvánvaló gyengeség nem alakult ki. Az egyesrost-EMG érzékeny módszernek bizonyult a botulinustoxin-infiltratio távoli hatásainak ellenőrzésére.
Ideggyógyászati Szemle
Ideggyógyászati Szemle
A Parkinson-szindróma kezelési lehetőségének pozitív minőségi változása az elmúlt 25 évben a kórkép differenciáldiagnosztikájával szemben is egyre növekvő követelményeket támasztott. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy idiopathiás Parkinson-szindróma L-dopa-szubsztitúcióval különösen a kezdeti stádiumban jól kezelhető. Ennek megfelelően az L-dopára elsődlegesen nem reagáló betegek esetében a diagnózis alapos felülvizsgálata szükséges. Másrészről a kezdetben típusos tüneteket mutató és L-dopára többé-kevésbé reagáló betegség a későbbi lefolyás során a tüneti kép kiszélesedése mellett az L-dopára mutatott pozitív reakcióját is elvesztheti. Ez a kórfolyamat multiszisztémás megbetegedés kialakulására utalhat. Korábban a parkinsonos tünetekkel járó betegségek differenciálása csak a tüneti kép és az L-dopára mutatott reakciók alapján volt lehetséges. Az elmúlt 10 évben javultak a differenciálási lehetőségek. A mágneses rezonancia vizsgálat és a SPECT lehetőségei mellett a 18-fluorodezoxiglükóz és a 18-fluorodopa PET-vizsgálata nyújt fontos diagnosztikus segítséget. A parkinsonos tünetekkel járó kórképek ezen összefoglalása megkísérli a tüneti kép ábrázolása mellett a PET-differenciáldiagnosztika lehetőségeinek hangsúlyozását is.
Ideggyógyászati Szemle
A szerzők az 5-HT1-receptor-agonista sumatriptan (Imigran) autoinjekció első magyarországi alkalmazása során, 67 beteg összesen 400 migrénrohamának kezelésekor szerzett tapasztalataikat ismertetik. Az injekció után 30 perccel a rohamok 41%-ában, 120 perc elteltével 80,5%-ában észleltek jelentős javulást; ugyanezen időpontokban fejfájásmentesség 39,5%-ban, illetve 72%-ban következett be. A kísérő tünetek jelentős része a fejfájás csökkenése előtt szűnt meg, s csak igen kis arányban perzisztált. Gyakori jelenség volt a migrén visszatérése (45,1%). A betegek a rohamok 36%-ában észleltek enyhe mellékhatást; allergiás bőrkiütés vagy múló mellkasi fájdalom 1-1 roham kezelése során fordult elő. Az autoinjektoros adagolási forma használata a betegeknek nem jelentett lényeges nehézséget
Ideggyógyászati Szemle
[Háttér: A közlemény összefoglalja a transcranialis Doppler alkalmazási lehetőségeit ischaemiás stroke-ban. Eredmények: Egy gyorsan elvégezhető neurovascularis ultrahangvizsgálati protokollt fejlesztettek ki az elzáródás vagy stenosis kimutatására. A technika megbízhatóbban diagnosztizál carotisterületi, mint vertebrobasilaris stroke-ban. A pulzalitási index követésével diagnosztizálni lehet a megnövekedett intracranialis nyomást. A TIBI-skálát a residualis áramlás osztályozására fejlesztették ki. Igazolták, hogy a TCD megbízhatóan jelzi a teljes vagy részleges rekanalizációt. A rekanalizációt illetően a TCD érzékenysége 92%, fajlagossága 88%, pozitív prediktív értéke 96%, negatív prediktív értéke 78%, míg az általános pontosság 91%. A sonothrombolysis ígéretes alkalmazásnak tűnt, de a randomizált vizsgálatok eredményei alapján nem javítja a klinikai kimenetelt. Csupán a TCD képes microembolusjelek detektálására, melyek fokozott stroke-kockázattal járnak. Microembolusokat lehet detektálni carotis-endarterectomia során, de szimptomatikus és aszimptomatikus carotisstenosisok esetén is. Antithromboticus terápiával csökkenthető a microembolusok száma. Az intravénás kontrasztbefecskendezéses TCD-vizsgálat, Valsalva-manőverrel kiegészítve, alkalmas a jobb-bal sönt diagnosztizálására.]
Hypertonia és Nephrologia
A Covid-19-járvány különböző világrészeken történő megjelenése sajátos klinikai jellemzőket mutat. Az igazoltan fertőzöttek életkor szerint megközelítőleg 30 évestől felfelé észlelhetők, legnagyobb mértékben a 40 és 70 év közöttieket érinti a betegség. Ezzel párhuzamosan azonban a fertőzésben meghaltak jelentős része 65 év feletti. A hypertoniás populáció prevalenciája és halálozási aránya igen hasonló formációt mutat. Az összegyűjtött adatok alapján nem meglepő, hogy a Covid-19-járványban az elhunytak esetében a hypertonia mint alapbetegség minden feldolgozásban első helyen áll. A pontosabb elemzés tisztázta, hogy nem önmagában a hypertonia, hanem a társbetegségek, illetve a hypertonia szövődményei játszanak elsődleges szerepet a nagymérvű időskori mortalitásban, mint a diabetes, koszorúér-betegség, stroke, szívelégtelenség és krónikus vesebetegség. A kínai, észak-amerikai és olaszországi adatok arra utalnak, hogy a megfertőződött betegekben a hypertonia és a diabetes – és Észak-Amerikában a kóros obesitas – valójában csak tükrözik az adott populációban ezen betegségek prevalenciáját. A társbetegségek (coronariabetegség, stroke, szívelégtelenség, ritmuszavar, krónikus vesebetegség) jelenléte – többváltozós logisztikus regressziós elemzések alapján – szignifikánsan nagyobb kockázatot jelent a súlyos esetek, illetve a halálozás kialakulása vonatkozásában. Az utóbbi időben megjelent elemzések erős bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy az ACEI/ARB kezelés nem jelent nagyobb kockázatot a fertőzés lefolyása, illetve kimenetele szempontjából. Adásukra hypertoniában, társbetegségekben folyamatosan szükség van szervprotektív és a betegségek progresszióját lassító hatásuk miatt.
Ideggyógyászati Szemle
Háttér - Még mindig nem tisztázott a vinpocetin, a szintetikus etil-alkaloid vincamin értágító hatása. A gyógyszer adása előtt és után transcranialis Doppler-technikával mérték a cerebralis vasomotor-reaktivitást az arteriolák vasodilatatiójának a megítélésére. A vizsgálat célja a vinpocetin vasodilatativ hatásának a felmérése volt cerebralis kisérbetegségben (SVD) szenvedők esetében a cerebralis VMR mérésével. Anyagok és módszerek - Összesen 30, SVD-ben szenvedő beteget kezeltünk három hónapig orálisan 15 mg vinpocetinnel. A cerebralis VMR-t légzés-visszatartási teszttel határoztuk meg. A légzés-visszatartási indexet (BHI) standard módon határoztuk meg, a >0,69-ot tekintettük normálisnak. A kiinduláskor, a kezelés előtt (I) meghatároztuk a BHI-t, a módosított Rankin-skála (mRS) pontszámát és a Mini Mental State Examination (MMSE) pontszámát. Egy hónappal később (II) ismét megmértük a BHI-t, majd három hónappal a kezelés után (III) elemeztük a BHI-t, az mRSpontszámot és az MMSE-pontszámot. Eredmények - A betegek átlagéletkora 61,4±11,5 év volt (40-77 év), 18 (60%) volt nő és 12 (40%) férfi. A kezelés során a jobb oldali MCA-ban nőtt a BHI (I) 1,18±0,53, (II) 1,26±0,54, (III) 1,37±0,41, statisztikailag szignifikáns különbséggel az I. és III. mérés között (p<0,05). Növekedést észleltünk a bal MCA-ban (I) 1, 25±0,53, (II) 1,31±0,55 és (III) 1,32±0,42, de ez nem érte el a statisztikai szignifikancia határát (p>0,05). Az átlagos MMSE-pontszám szignifikánsan nőtt a kiindulástól 27,4±2,3-ről 28,5±2,0-re három hónapos kezelés után (p<0,001). A funkcionális status statisztikailag szignifikáns javulást mutatott az mRSpontszám javulásával 2,1±1,0-ről 1,1±0,6-re (p<0,001). Következtetés - A gyorsvizsgálat eredményei szerint a három hónapos orális kezelés 15 mg vinpocetinnel tendenciaszerűen növelte a BHI-t, ami a cerebralis VMR javulását mutatja. Lehetséges, hogy a vinpocetin nagyobb dózisaira van szükség a VMR jelentős fokozódásának eléréséhez.
Ideggyógyászati Szemle
Cél - Radiológiai és klinikai összefüggések keresése Sturge-Weber-szindrómás (SWS) betegek csoportjában. Módszer - Nyolcvanhat Sturge-Weber-szindrómás beteg [életkor két hónap-56 év (átlag 7,9±10,3 év)] klinikai adatait és MR-felvételeit elemeztük. Eredmények - A leptomeningealis angiomatosis mértéke alapján a betegeket két alcsoportba oszthattuk: 43 betegnek volt féltekei angiomatosisa, míg további 43 betegnek csak fokális érintettsége. Kilenc féltekei beteg (10%) mutatott kétoldali MR-laesiót: az egyik oldalon a teljes féltekei, a másik oldalon pedig fokális érintettséggel. A féltekei és fokális alcsoportok klinikailag különbözőek voltak. A féltekei betegek esetében fiatalabb életkorban indult az epilepszia (p<0,001) és fiatalabbak voltak az MR elkészítésekor is (p<0,05). A nem, a laesio oldalisága, az epilepszia fennállási ideje, a szekunder generalizált rohamok megjelenése, illetve a rohamgyakoriság független változóként jelent meg a két alcsoportban. Következtetés - A kétoldali érintettség gyakori és az egyik oldal teljes féltekei érintettségével jár. Az epilepszia indulási ideje függ az MR-laesio kiterjedésétől: a féltekei betegek epilepsziája fiatalabb életkorban indul. Ugyanakkor a fokális agiomatosis nem progrediál féltekei formába, amit az bizonyít, hogy az epilepszia hosszabb fennállási ideje nem függött össze gyakoribb féltekei kiterjedéssel. Egyéb változók, beleértve a rohamfrekvenciát és a szekunder generalizált rohamok megjelenését, sem függnek össze a laesio kiterjedésével.
Ideggyógyászati Szemle
Az arteria carotis interna súlyos fokú szűkülete vagy elzáródása tünetmentesen is kialakulhat. Ezt a Willis-kör kollaterális rendszere és/vagy az agyi vérkeringés szabályozómechanizmusai teszik lehetővé. Az agyi arteriolák tágulékonysága a vasomotor-reaktivitással jellemezhető. Három beteget mutatunk be, akik esetében mindkét oldalon az arteria carotis interna különböző mértékű súlyos szűkülete, vagy az egyik oldalon szűkület, az ellenkező oldalon elzáródás alakult ki. A véráramlás sebességét transcranialis Dopplerrel mértük 20 percen át mindkét arteria cerebri mediában nyugalomban, és 1 g acetazolamid adása után. Az artériás vérnyomást tonometriás módszerrel, a kilégzett levegő szén-dioxid-tartalmát kapnométerrel határoztuk meg. Nyugalmi állapotban mindhárom esetben (két esetben angiográfiával igazoltan) az arteria communicans anterior, az arteria communicans posterior és az arteria ophthalmica biztosított kollaterális keringést a súlyosabban érintett arteria carotis interna oldala felé. Acetazolamid adását követően ezen az oldalon mindhárom beteg esetében csökkent a véráramlási sebesség az arteria cerebri mediában, míg az ellenoldalon növekedett. Feltételezzük, hogy a súlyosabban érintett arteria carotis interna oldalán már kimerült a vasomotor-reaktivitás, az arteriolák nem voltak képesek további dilatációra, és a nyitott kollaterálisokon a megtartott rezervkapacitású oldal felé rendeződhetett át a véráramlás. A súlyosabban érintett arteria carotis interna oldalán az arteria cerebri mediában mért véráramlási sebesség csökkenése ezt az intracerebralis stealt jelezhette.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás