Ideggyógyászati Szemle

[A nyugtalan láb szindróma és az insomnia gyakorisága psoriasisos betegek körében]

SIBEL Güler, ASLAN Tekatas, ÖZER Arican, ÖZLEM Sarı Kaplan, YÜCE Dogru

2015. SZEPTEMBER 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2015;68(09-10)

DOI: https://doi.org/10.18071/isz.68.0331

[Háttér - Értékeltük a nyugtalan láb szindróma (RLS) prevalenciáját és súlyosságát psoriasisos betegek esetében, és vizsgáltuk annak hatását az alvásra és az életminőségre. Módszerek - A vizsgálatba 70 psoriasisos beteget vontunk be a Trakya University Medical Faculty Dermatology Department és ugyanannak a központnak a neurológiai osztályáról, illetve 70 önkéntes kontroll vett részt a vizsgálatban. A nyugtalan láb szindróma súlyosságát az International Restless Legs Syndrome Study Group (IRLSSG) kritériumok segítségével határoztuk meg az RLS diagnózisát kapott betegek esetében. Az insomnia fennállását az International Classification of Sleep Disorders (ICSD-II) ssegítségével határoztuk meg. Emellett értékeltük a betegség súlyosságát és az életminőséget a Psoriasis Area Severity Index (PASI) és a Dermatology Life Quality Index (DLQI) alapján a psoriasisos betegek esetében. Eredmények - A psoriasisos betegek körében 28 esetben (40%) fordult elő RLS, míg a kontrollcsoportban 10 esetben (14,2%), a különbség statisztikailag szignifikáns (p<0,001). Az IRLSSG súlyossági pontszáma magasabb volt a psoriasisos betegek közül a szekunder insomniában szenvedők esetében, mint azokéban, akiknél nem volt jelen insomnia (p<0,001). A PASI átlaga 7,54±6,52 volt insomnia fennállásakor és 3,27±2,69 insomnia nélkül. A különbség statisztikailag szignifikáns (p<0,001). Nem találtunk szignifikáns különbséget a DLQI-pontszámban az RLS-ben szenvedő és attól mentes betegek, illetve az insomniában szenvedő és attól mentes betegek között (p>0,05). Megbeszélés - Szignifikánsan nagyobb volt az RLS gyakorisága a psoriasisos betegek között, mint a kontrollcsoportban. Amellett, hogy az RLS-t gyakoribbnak találtuk a psoriasisos csoportban, de enyhén súlyosabb is volt, mint a kontrollcsoportban. Korreláció állt fenn az RLS súlyosságának a fokozódása és szekunder insomnia között az RLS diagnózisát kapott betegek esetében. Érdemes lenne gondolni az RLS-re és az insomniára a psoriasisban szenvedő betegek esetében.]

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A magyar egészségügyi szakdolgozók körében megfigyelhető gyakori kiégés és depresszió megnövelheti számos betegség megjelenésének az esélyét

ÁDÁM Szilvia, CSERHÁTI Zoltán, MÉSZÁROS Veronika

Háttér, célok - Az egészségügyi szakdolgozók pszichés megbetegedésének fontos népegészségügyi következményei lehetnek. Körükben a kiégés és a depresszió prevalenciájáról és esetleges következményeiről kevés hazai adat áll rendelkezésre. Vizsgálatunk a kiégés és a depresszió szomatikus tünetekkel és betegségekkel fennálló kapcsolatát elemzi egészségügyi szakdolgozók körében. Módszer - A vizsgálat keresztmetszeti elrendezéssel, önkitöltős kérdőívek felvételével 1713 egészségügyi szakdolgozó körében készült. A kiégést a Maslach Kiégés Leltárral, a depressziót a Rövidített Beck Depresszió kérdőívvel, a szomatizációs tendenciát pedig a PHQ-15 Szubjektív Testi Tünet Skála felhasználásával mértük. A kiégés és depresszió egészségügyi korrelátumainak vizsgálatát lineáris, valamint logisztikus regresszióelemzéssel végeztük. Eredmények - A depressziós tünetek prevalenciája 35% volt, klinikai szintű depresszióval küzd a minta 13%-a. A közepes és erős emocionális kimerültség előfordulási gyakorisága 44%, a deperszonalizációé 36%, és a teljesítménycsökkenésé 74% volt. A kiégés és a depresszió előre jelzi a szubjektív testi tünetek gyakori előfordulását. Míg a kiégés a magas vérnyomás megjelenésének esélyét növeli, addig a depresszió csaknem minden vizsgált betegség - különösen a szívbetegség, a daganatos, illetve cerebrovascularis betegségek - megjelenésével áll kapcsolatban. Megbeszélés - A depresszió és a kiégés prevalenciája magas az egészségügyi szakdolgozók körében. Mivel a depresszió több komorbiditással járhat, mint a kiégés, függetkövetkezményei jelentősebbek. Mindkét jelenség megelőzése, felismerése és adekvát kezelése csökkentheti a következményes betegségek kialakulását.

Ideggyógyászati Szemle

[Szorongásmenedzsment és funkcionális mágneses rezonancia - legyen prioritás?]

VANDULEK Csaba, DONKÓ Tamás, ILLÉS Anikó, EMRI Miklós, OPPOSITS Gábor, REPA Imre, KOVÁCS Árpád

[Bevezetés - Ismert tény, hogy a mágnesesrezonancia-vizsgálatokon részt vevő betegek jelentős részénél jelentkezik szorongás vagy mérsékelt distressz, mely befolyással lehet a vizsgálat minőségére és az adatgyűjtés sikerességére. Tekintettel arra, hogy kevés adat található az fMR-vizsgálatokkal társuló szorongásról, kutatásunknak az a célja, hogy vizsgálja önkéntes fMR-vizsgálati alanyok szorongási állapotát, valamint annak összefüggéseit célzott betegelőkészítési folyamattal. Módszer - Összesen hat paradigmát tartalmazó fMR-vizsgálatok készültek egészséges önkénteseken (kilenc nő, kilenc férfi). A vizsgálat előtti komplex beteg-előkészítéshez hozzátartozott a pszichológiai szakmai támogatás. A szorongással kapcsolatos adatgyűjtés a 40 elemből felépülő Spielberger-féle State-Trait Anxiety Inventory (STAI) kérdőívvel történt, melyet minden önkéntes kitöltött az fMR-vizsgálat előtt és után. Továbbá a vizsgálat előtt és után mértük a vérnyomást és a pulzusszámot is. Eredmények - Az fMRI előtti vonás és állapotszorongás magas szintje volt tapasztalható (STAI-T: 41,67±8,96; STAIS: 34,78±9,79). A fMR-vizsgálatot követő állapotszorongás csökkenése szignifikáns volt (STAI-S: 28,83±4,99, p<0,01). Az aktivációs központok térfogata és az önkéntesek szorongása közötti szignifikáns összefüggés jelentkezett a finger-tapping (r=0,656; 0,561) és a szógenerálás (r=0,471) paradigmák esetén. Konklúzió - A kutatás eredményei alátámasztják a támogató beteg-előkészítést, amelyben fontos szerepe van a pszichológiai vezetésnek a vizsgálati alanyok szorongásának és distresszének csökkentésében. Ezek az eredmények támogatják a kutatás jövőbeni kiterjesztését klinikai betegekre.]

Ideggyógyászati Szemle

Átmeneti pseudobulbaris tünetcsoport egyoldali frontális opercularis infarktusoknál

RÓZSA Anikó, TORÁK Gyöngyi, NAGY Éva, KOVÁCS Krisztina, GÁCS Gyula

A klasszikus frontális opercularis szindróma (Foix-Chavany-Marie-szindróma) a frontális operculum kétoldali laesiójánál jön létre. A szerzők 2000-ben egy 70 éves nőbetegük hirtelen kialakult dysarthriája, teljes nyelészavara, a nyelv- és lágyszájpadparesise, arcizomgyengesége és igen enyhe bal oldali hemiparesise hátterében jobb oldali (egyoldali) frontális opercularis infarktust találtak. Ezt követően prospektíven gyűjtötték a tünetcsoportban szenvedő betegeket, és a közleményben 12 esetről számolnak be. Megbeszélik az egyoldali laesiónál létrejövő átmeneti pseudobulbaris tünetcsoport mechanizmusát, amit a diaschisishatáson kívül aligha magyarázhat más.

Ideggyógyászati Szemle

[Extrém delta-tüske EEG-mintázat anti-NMDA-receptorencephalitis esetében]

ELIF Söylemez, BETÜL Tekin Güveli, DILEK Atakli, MERVE Yatmazoğlu, TURAN Atay, CENGIZ Dayan

[Az anti N-metil-D-aszpartát-receptor (NMDRA-R) encephalitist az NMDA-R elleni antitestek okozzák, jellemzője a súlyos encephalopathia pszichózissal, epilepsziás rohamokkal és autonóm zavarokkal. A kórképet gyakran kísérik malignus daganatok, főleg az ovarium teratomája. Egyes betegek esetében az EEG-n a koraszülött csecsemők mintázatához hasonló hullámformák látszanak, ennek neve az extrém delta-tüske (EDB). Beszámolunk 24 éves nőbetegünkről, akinél anti-NMDA-receptor encephalitis és EDB-mintázatot láttunk.]

Ideggyógyászati Szemle

A meningeomák molekuláris patológiája

MURNYÁK Balázs, CSONKA Tamás, HORTOBÁGYI Tibor

Az Egészségügyi Világszervezet által I-III. grádusba sorolt meningeomák alkotják a primer agydaganatok közel egyharmadát. A meningeomák 90%-át kitevő jóindulatú tumorok kedvezően reagálnak a konvencionális terápiákra, viszont a II. és III. grádusú meningeomával diagnosztizált betegek rosszabb prognózist mutatnak. A kezelés eredményességét tovább nehezíti, hogy a daganatok kiújulási gyakorisága még a jóindulatú meningeomák esetében is magas. Sürgető feladat tehát a hatásos terápiák kidolgozása, melyben kulcsszerepet játszhat a meningeomák részletes molekuláris patológiai profiljának meghatározása. A daganatok citogenetikai jellegzetességei régóta ismertek, viszont a hozzájuk társítható gének és mutációik közül egyelőre csak néhányat azonosítottak. A nagy áteresztőképességű technikáknak köszönhetően az utóbbi években a meningeoma kialakulásában, transzformációjában és kiújulásában szerepet játszó mechanizmusok feltérképezése is lehetővé vált. Emellett az epigenetikai szabályozás zavarát okozó defektusok azonosítása új lehetőségeket nyithat a meningeomák diagnosztikájában és kezelésében egyaránt. Közleményünk célja a meningeomák citogenetikai és molekuláris genetikai defektusainak, illetve ismert epigenetikai eltéréseinek összefoglalása, amelyek a közeljövőben biomarkerként vagy terápiás támadáspontként szolgálhatnak.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A nyugtalan láb szindróma frekvenciája egészségügyi dolgozók körében]

ÖCAL Ruhsen, ATGÜDEN Gizem, AYCAN Cagri, BALABAN Zeynep, SENAR Seran, YAVUZ Sena

[Bevezetés - A nyugtalan láb szindróma elsődlegesen érzékszervi tünetekkel kísért megbetegedés, ami az alsó végtagok különösen éjszaka jelentkező mozgáskényszerével és a lábakban jelentkező kellemetlen érzésekkel jár együtt. A feltéte­le­zé­sek szerint a tünetek hátterében az éjszaka csökkenő dopa­min­szintek állnak. A betegek rossz éjszakai alvásminősége nappali aktivitásukra is negatívan hat, és társadalmi-gazda­sági kárt okoz. Habár gyakori és kezelhető betegség, a tünetek változékonysága megnehezíti diagnosztizálását. Cél - A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy milyen gyakran jelentkezik a nyugtalan láb szindróma az egészségügyi dolgozók körében, és milyen okok vezetnek a betegség kialakulásához. Módszer - A Baskent Egyetem Orvosi Karának véletlen­- sze­rűen kiválasztott 174 egészségügyi dolgozója töltötte ki a kérdőívet (KA17/285), amiben a demográfiai információk és a kórtörténet mellett rákérdeztünk a gyógyszerfogyasztásra, a szocioökonómiai státuszra, a munkaidő hosszára, illetve a nap­közben jelentkező álmosságra is. A kérdőív tartalmazta a nyugtalan láb szindróma diagnosztikai kritériumai­nak meg­felelő, valamint a tünetgyakoriság és az alvásminő­ség megállapításához szükséges kérdéseket. A diagnózis fel­állí­tá­sához a nemzetközi nyugtalan láb szind­róma munkacsoport kritériumait, az alvásminőség megállapításához a Pittsburgh alvásminőség-index pontrendszerét használtuk; mindkét kérdéssor megbízhatóságát és validi­tását ellenőriztük. Eredmények - Szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot találtunk a szocioökonómiai státusz és a nyugtalan láb szind­róma jelentkezése között: a szocioökonómiai státusz romlásával párhuzamosan egyre gyakoribbá vált a kórkép, és nagy prevalenciával jelentkezett az egészség­ügyi dolgozók köré­ben. Ezért az egészségügyi dolgozók rendszeres szűrővizsgálatát javasoljuk, hogy felhívjuk a figyelmüket erre a szind­rómára, és következésképpen javulhasson az életminőségük.]

Ideggyógyászati Szemle

Alvás alatti kóros mozgásjelenségek és azok differenciáldiagnosztikája. Update 2013

FALUDI Béla, KOVÁCS Norbert, JANSZKY József, KOMOLY Sámuel

Alvás alatt a mozgásmegnyilvánulások széles skálája alakulhat ki, a fiziológiás alvási mozgásjelenségek (mint a testhelyzet-változtatás) mellett számtalan kóros mozgásforma is. Számos esetben nehézséget okoz az egyes mozgásjelenségek eredetének megítélése. A legfontosabbak az alvászavarokhoz tartozó formák (parasomniák, nyugtalan láb szindróma stb.), a mozgászavarok alvás alatti jellegzetességei, valamint az epilepsziás működészavar talaján kialakuló formák. A kivizsgálás magában foglalja a mozgástöbblet speciális szempontok (többek között a jelenség időzítésének, ismétlődésének, lezajlási mintázatának és esetleges provokáló faktorok ismeretének) alapján való jellemzését, poliszomnográfiás és video-EEG-monitorozást, valamint validált kérdőívek (például FLEP skála) használatát. A megfelelő differenciáldiagnosztika és terápia az alvás alatti események, alvásszerkezet és mozgástöbbletek összefüggéseinek ismerete alapján lehetséges. A jelen összefoglaló közlemény ehhez kíván vezérfonalat nyújtani.

Ideggyógyászati Szemle

A nyugtalan láb szindróma pramipexolkezelésének tapasztalatai

VIDA Zsuzsanna, SZAKÁCS ZOLTÁN

A nyugtalan láb szindróma az alvásfüggő mozgászavarok csoportjába tartozó, gyakran fel nem ismert kórkép, a krónikus alváselégtelenség és napközbeni aluszékonyság második leggyakoribb oka. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a kórkép kezelését dopaminagonista terápiával kell kezdeni, amely szerek közül (hatékonyságuk és kedvező mellékhatásprofiljuk miatt) az újonnan megjelent szelektív dopaminagonisták terjedtek el. Vizsgálatunkban az ebbe a csoportba tartozó szer, a pramipexol hatékonyságát mértük. Ötvenegy, idiopathiás nyugtalan láb szindrómában szenvedő beteg kapott monoterápiaként pramipexolt 0,25-1,0 mg/nap dózisban. A gyógyszer hatékonyságát háromféle módon vizsgáltuk: követő kérdőívvel (International RLS Study Group klinikai követő kérdőíve), aktigráfiás vizsgálattal és a forszírozott immobilizációs teszt segítségével. A betegek több mint 80%-ában igen jó terápiás effektust észleltünk. A követő kérdőív eredménye alapján a gyógyszer jelentős javulást eredményezett a nyugtalan láb szindróma esti és nappali tüneteinek kezelésében, szignifikánsan javult az aktigráfiás monitorozással mért végtagmozgás nélkül töltött idő/ágyban töltött idő hányadosa, valamint javult a forszírozott immobilizációs teszt eredménye is. Ennek alapján megállapítható, hogy a nyugtalan láb szindróma hatékonyan kezelhető pramipexolmonoterápiával.

Lege Artis Medicinae

Újdonságok az alvásdiagnosztikában

HORVÁTH Róbert

Az alvásdiagnosztikával foglalkozó laboratóriumok és az oda beutalt betegek száma örvendetesen növekszik annak ellenére, hogy a vizsgálat alulfinanszírozott. Az obstruktív alvási apnoe (OSAS) kezelésében döntő szerepet játszó CPAP (continuous positive airway pressure) készüléket jelenleg csak három neurológiai centrum (Budapest, Debrecen és Pécs) írhatja fel 85%-os tbtámogatással, „modellkísérlet” keretében. A jövőben a felíróhelyek bővülése várható, feltétel a poliszomnográfiás háttér. Hangsúlyos szerepet kapott a differenciáldiagnosztika (narcolepsia, nyugtalan láb szindróma, éjszakai periodikus myoclonus, az alvásfüggő laryngospasmus, a cirkadián ritmus zavarainak elkülönítése) és a CPAP-t használó betegek gondozása, ez magába foglalja az indikációt, kontraindikációt, a compliance kérdését, a CPAP-nyomástitrálást, a CPAP-terápia ellenőrzését.

Ideggyógyászati Szemle

Az insomniák kezelésének helye az alvásmedicinában: gyógyszeres és nem gyógyszeres eljárások

FALUDI Béla, ROZGONYI Renáta

Az insomnia - az alvás elégtelensége - jelentős következményekkel járó gyakori állapot. Megkülönböztethetünk elsődleges formát (insomniabetegség) és komorbid insomniákat. A hatásos kezelés alapfeltétele a számos kiváltó ok miatti gondos kivizsgálás és - ha lehetséges - az oki terápia, melyben az alvásmedi-cina-centrumok tudnak segítséget nyújtani. Az insomniabetegség kezelésében elsődleges a kognitív viselkedésterápiák alkalmazása, valamint az altatók megfelelő használata. Az összefoglalóban érintjük az insomnia kivizsgálási lehetőségei mellett az alapvető ismereteket a kognitív viselkedésterápiáról. Érintjük továbbá az altatóként alkalmazott hatóanyagok jellemzőit is. Annak ellenére, hogy számos insomniaellátási protokoll áll rendelkezésre, viszonylag kevés szó esik az altatóhasználat gyakorlati szempontjairól. Összefoglalónk célja ezért a klasszikus irányelvszerű leírás mellett a helytelen és helyes altatóhasználati eljárások, szokások ismertetése is.