Ideggyógyászati Szemle

[A nyugtalan láb szindróma és az insomnia gyakorisága psoriasisos betegek körében]

GULER Sibel1, TEKATAS Aslan1, ARICAN Özer2, KAPLAN Sarı Özlem3, DOGRU Yüce1

2015. SZEPTEMBER 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2015;68(09-10)

DOI: https://doi.org/10.18071/isz.68.0331

Eredeti közlemény

[Háttér - Értékeltük a nyugtalan láb szindróma (RLS) prevalenciáját és súlyosságát psoriasisos betegek esetében, és vizsgáltuk annak hatását az alvásra és az életminőségre. Módszerek - A vizsgálatba 70 psoriasisos beteget vontunk be a Trakya University Medical Faculty Dermatology Department és ugyanannak a központnak a neurológiai osztályáról, illetve 70 önkéntes kontroll vett részt a vizsgálatban. A nyugtalan láb szindróma súlyosságát az International Restless Legs Syndrome Study Group (IRLSSG) kritériumok segítségével határoztuk meg az RLS diagnózisát kapott betegek esetében. Az insomnia fennállását az International Classification of Sleep Disorders (ICSD-II) ssegítségével határoztuk meg. Emellett értékeltük a betegség súlyosságát és az életminőséget a Psoriasis Area Severity Index (PASI) és a Dermatology Life Quality Index (DLQI) alapján a psoriasisos betegek esetében. Eredmények - A psoriasisos betegek körében 28 esetben (40%) fordult elő RLS, míg a kontrollcsoportban 10 esetben (14,2%), a különbség statisztikailag szignifikáns (p<0,001). Az IRLSSG súlyossági pontszáma magasabb volt a psoriasisos betegek közül a szekunder insomniában szenvedők esetében, mint azokéban, akiknél nem volt jelen insomnia (p<0,001). A PASI átlaga 7,54±6,52 volt insomnia fennállásakor és 3,27±2,69 insomnia nélkül. A különbség statisztikailag szignifikáns (p<0,001). Nem találtunk szignifikáns különbséget a DLQI-pontszámban az RLS-ben szenvedő és attól mentes betegek, illetve az insomniában szenvedő és attól mentes betegek között (p>0,05). Megbeszélés - Szignifikánsan nagyobb volt az RLS gyakorisága a psoriasisos betegek között, mint a kontrollcsoportban. Amellett, hogy az RLS-t gyakoribbnak találtuk a psoriasisos csoportban, de enyhén súlyosabb is volt, mint a kontrollcsoportban. Korreláció állt fenn az RLS súlyosságának a fokozódása és szekunder insomnia között az RLS diagnózisát kapott betegek esetében. Érdemes lenne gondolni az RLS-re és az insomniára a psoriasisban szenvedő betegek esetében.]

AFFILIÁCIÓK

  1. Department of Neurology, Trakya University Faculty of Medicine, Edirne, Turkey
  2. Department of Dermatology, Fatih University Faculty of Medicine, Istanbul, Turkey
  3. Department of Dermatology, Trakya University Faculty of Medicine, Edirne, Turkey

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A magyar egészségügyi szakdolgozók körében megfigyelhető gyakori kiégés és depresszió megnövelheti számos betegség megjelenésének az esélyét

ÁDÁM Szilvia, CSERHÁTI Zoltán, MÉSZÁROS Veronika

Háttér, célok - Az egészségügyi szakdolgozók pszichés megbetegedésének fontos népegészségügyi következményei lehetnek. Körükben a kiégés és a depresszió prevalenciájáról és esetleges következményeiről kevés hazai adat áll rendelkezésre. Vizsgálatunk a kiégés és a depresszió szomatikus tünetekkel és betegségekkel fennálló kapcsolatát elemzi egészségügyi szakdolgozók körében. Módszer - A vizsgálat keresztmetszeti elrendezéssel, önkitöltős kérdőívek felvételével 1713 egészségügyi szakdolgozó körében készült. A kiégést a Maslach Kiégés Leltárral, a depressziót a Rövidített Beck Depresszió kérdőívvel, a szomatizációs tendenciát pedig a PHQ-15 Szubjektív Testi Tünet Skála felhasználásával mértük. A kiégés és depresszió egészségügyi korrelátumainak vizsgálatát lineáris, valamint logisztikus regresszióelemzéssel végeztük. Eredmények - A depressziós tünetek prevalenciája 35% volt, klinikai szintű depresszióval küzd a minta 13%-a. A közepes és erős emocionális kimerültség előfordulási gyakorisága 44%, a deperszonalizációé 36%, és a teljesítménycsökkenésé 74% volt. A kiégés és a depresszió előre jelzi a szubjektív testi tünetek gyakori előfordulását. Míg a kiégés a magas vérnyomás megjelenésének esélyét növeli, addig a depresszió csaknem minden vizsgált betegség - különösen a szívbetegség, a daganatos, illetve cerebrovascularis betegségek - megjelenésével áll kapcsolatban. Megbeszélés - A depresszió és a kiégés prevalenciája magas az egészségügyi szakdolgozók körében. Mivel a depresszió több komorbiditással járhat, mint a kiégés, függetkövetkezményei jelentősebbek. Mindkét jelenség megelőzése, felismerése és adekvát kezelése csökkentheti a következményes betegségek kialakulását.

Ideggyógyászati Szemle

[Nem diabeteses perifériás neuropathiás betegek életminőségének mérése magyarországi háziorvosi praxisokban végzett keresztmetszeti vizsgálat eredményei alapján]

BRODSZKY Valentin, PÉNTEK Márta, KOMOLY Sámuel, BERECZKI Dániel, EMBEY-ISZTIN Dezső, TORZSA Péter, GULÁCSI László

[Háttér és célkitűzés – Magyarországon korlátozott ismereteink vannak a perifériás neuropathiás (PeNP-) betegek életminőségéről. A tanulmány célja, hogy felmérje a háziorvosi praxisokban a nem diabetes PeNP-betegek életminőségét és megvizsgálja ennek kapcsolatát a fájdalomintenzitással. Módszerek – Harmincévesnél idősebb, nem diabeteses betegeket válogattunk be a vizsgálatba 10 magyarországi felnőtt háziorvosi praxisban. Először a betegek kitöltötték a PainDETECT kérdőívet, ami a neuropathiás fájdalom szűrésére alkalmas. Azoknál a betegeknél, akiknél a PainDETECT-pontszám 13 felett volt (nem egyértelmű vagy lehetséges neuropathiás fájdalom), a háziorvos kitöltötte a DN4 diagnosztikus kérdőívet. Ha a DN4-pontszám ≥4 vagy a PainDETECT-pontszám >18, akkor igazoltnak tekintettük a PeNP fennállását. Ezután a betegek kitöltötték az EQ-5D kérdőívet és a demográfiai adatokat rögzítette a háziorvos. Eredmények – Összesen 111 PeNP-beteget azonosítottunk, akiknek 69%-a volt nő. Az átlagos életkor 62 (SD 14) év volt. Az átlagos EQ-5D-pontszám 44%-kal alacsonyabb volt a hasonló korú magyarországi átlagpopulációénál (0,42 vs. 0,75, p<0,001). A várakozásoknak megfelelően a fájdalomskálák magasabb értékei rosszabb életminőséggel jártak. A fájdalom/diszkomfort és a szorongás/lehangoltság EQ-5D életminőség-dimenziók mutatták a legnagyobb károsodást. Szoros korrelációt figyeltünk meg a PainDETECT-pontszám és az EQ-5D között. A betegek többségénél (86%) korábban nem volt ismert a PeNP diagnózisa. Következtetések – A nem diabetes PeNP jelentős negatív hatással van az életminőségre. Habár ez a betegség súlyos, krónikus állapot, a betegségteher jelentősen alulbecsült, mert a betegséget csak ritkán diagnosztizálják. ]

Ideggyógyászati Szemle

[A Quality of Life in Essential Tremor Questionnaire (QUEST) török verziója: a validitás és a megbízhatóság vizsgálata]

GULER Sibel, TURAN F. Nesrin

[Háttér - A szerzők célja a Quality of Life in Essential Tremor Questionnaire (QUEST) Troster által 2005-ben továbbfejlesztett változatának a lefordítása, a kérdőív validitásának és megbízhatóságának elemzése volt. Módszerek - Esszenciális termorban (ET) szenvedő 220 és 43 kontrollszemélyt vontunk be a vizsgálatba. Engedélyt kértünk a QUEST skála fordítására és validálására. A fordítást a kiadó irányelvei szerint végeztük. A fordítás után a skála végső verzióját felvettük mindkét csoportban a megbízhatóság és a validitás értékelésére. Eredmények - A QUEST fizikai, pszichoszociális, kommunikációs, hobbi/szabadidős és munka/pénzügyi pontszámai 0,967, 0,968, 0,933, 0,964 és 0,925 voltak. Jó korrelációt találtunk az egyes QUEST-pontszámok között, ami jó belső konzisztenciát mutat. Emellett megfigyeltük, hogy minden QUEST-pontszám a jobb és a bal karral állt a legszorosabb összefüggésben (p=0,0001). Emellett megfigyeltük, hogy mindegyik QUEST-pontszám gyenge összefüggésben állt a hanggal, a fejjel és a jobb lábbal (p=0,0001). Megbeszélés - Az eredmények alátámasztják a megfigyelést, hogy a Quality of Life in Essential Tremor (QUEST) kérdőív török verziója valid és megbízható eszköz az ET-ben szenvedő betegek életminőségének a felméréséhez.]

Ideggyógyászati Szemle

Átmeneti pseudobulbaris tünetcsoport egyoldali frontális opercularis infarktusoknál

RÓZSA Anikó, TORÁK Gyöngyi, NAGY Éva, KOVÁCS Krisztina, GÁCS Gyula

A klasszikus frontális opercularis szindróma (Foix-Chavany-Marie-szindróma) a frontális operculum kétoldali laesiójánál jön létre. A szerzők 2000-ben egy 70 éves nőbetegük hirtelen kialakult dysarthriája, teljes nyelészavara, a nyelv- és lágyszájpadparesise, arcizomgyengesége és igen enyhe bal oldali hemiparesise hátterében jobb oldali (egyoldali) frontális opercularis infarktust találtak. Ezt követően prospektíven gyűjtötték a tünetcsoportban szenvedő betegeket, és a közleményben 12 esetről számolnak be. Megbeszélik az egyoldali laesiónál létrejövő átmeneti pseudobulbaris tünetcsoport mechanizmusát, amit a diaschisishatáson kívül aligha magyarázhat más.

Ideggyógyászati Szemle

[Az intracranialis epidermoid cysták multimodális kvantitatív jellemzése: előzetes eredmények]

HORVÁTH Andrea, NAGY Szilvia Anett, PERLAKI Gábor, ORSI Gergely, BOGNER Péter, DÓCZI Tamás

[Bevezetés - Problémás az epidermoid cysta elkülönítése más intracranialis laesióktól CT és konvencionális MR-módszerek használatával. A magas reziduális és kiújulási ráta miatt a multimodális képalkotás nagy szerepet kap a pontos differenciáldiagnosztikában. Mivel az epidermoid cysta szövettanilag azonos a középfül-cholesteatomával, az utóbbi diagnosztikájában alkalmazott MR-módszerek, úgymint az EPI DWI és a non-EPI HASTE DWI hasznos lehet epidemoid cystáknál is. Így célunk volt ezeknek a módszereknek a kipróbálása epidermoid cystákon, valamint a T1 és T2 relaxációs idők, az ADC és magnetizációstranszfer-értékek kvantifikálása, hogy objektív, az epidermoid cysta összetételére karakterisztikus információt nyerjünk. Végül célunk volt, hogy megbízható, multimodális diagnosztikus módszert adjunk a klinikus kezébe, ami segíti a precíz sebészi tervezést. Módszer - Két, epidermoid cystával rendelkező beteget vizsgáltunk. A konvencionális MR-képek mellett EPI DWI, HASTE DWI, kvantitatív T1-, T2- és magnetizációstranszfervizsgálatok készültek 3T MR-géppel. A képregisztrációt követően a HASTE DWI alapján a laesióra helyezett ROIban meghatároztuk a T1-T2 relaxiációs időket és a magnetizációstranszfer- arányokat. Kiszámítottuk az ADC-értékeket mind a monoexponenciális, mind a biexponenciális diffúziós modell alapján. Eredmények - Eredményeink relatív magas T1 és T2 relaxációs időket és ADC-értékeket, valamint alacsony magnetizációstranszfer- arányokat mutattak mindkét beteg esetében. Következtetés - A HASTE DWI pontos morfológiai információt nyújt az epidermoid cystáról, míg a T1-, T2-, ADC értékek és magnetizációstranszfer-arány kvantitatív módon képes jelezni az elváltozást. Így e módszerek kombinációja a biztos preoperatív diagnózis szolgáltatása mellett segítik a reoperáció indikációjának felállítását kiújuló tumor esetén.]

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az insomniák kezelésének helye az alvásmedicinában: gyógyszeres és nem gyógyszeres eljárások

FALUDI Béla, ROZGONYI Renáta

Az insomnia - az alvás elégtelensége - jelentős következményekkel járó gyakori állapot. Megkülönböztethetünk elsődleges formát (insomniabetegség) és komorbid insomniákat. A hatásos kezelés alapfeltétele a számos kiváltó ok miatti gondos kivizsgálás és - ha lehetséges - az oki terápia, melyben az alvásmedi-cina-centrumok tudnak segítséget nyújtani. Az insomniabetegség kezelésében elsődleges a kognitív viselkedésterápiák alkalmazása, valamint az altatók megfelelő használata. Az összefoglalóban érintjük az insomnia kivizsgálási lehetőségei mellett az alapvető ismereteket a kognitív viselkedésterápiáról. Érintjük továbbá az altatóként alkalmazott hatóanyagok jellemzőit is. Annak ellenére, hogy számos insomniaellátási protokoll áll rendelkezésre, viszonylag kevés szó esik az altatóhasználat gyakorlati szempontjairól. Összefoglalónk célja ezért a klasszikus irányelvszerű leírás mellett a helytelen és helyes altatóhasználati eljárások, szokások ismertetése is.

Ideggyógyászati Szemle

[A nyugtalan láb szindróma frekvenciája egészségügyi dolgozók körében]

ÖCAL Ruhsen, ATGÜDEN Gizem, AYCAN Cagri, BALABAN Zeynep, SENAR Seran, YAVUZ Sena

[Bevezetés - A nyugtalan láb szindróma elsődlegesen érzékszervi tünetekkel kísért megbetegedés, ami az alsó végtagok különösen éjszaka jelentkező mozgáskényszerével és a lábakban jelentkező kellemetlen érzésekkel jár együtt. A feltéte­le­zé­sek szerint a tünetek hátterében az éjszaka csökkenő dopa­min­szintek állnak. A betegek rossz éjszakai alvásminősége nappali aktivitásukra is negatívan hat, és társadalmi-gazda­sági kárt okoz. Habár gyakori és kezelhető betegség, a tünetek változékonysága megnehezíti diagnosztizálását. Cél - A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy milyen gyakran jelentkezik a nyugtalan láb szindróma az egészségügyi dolgozók körében, és milyen okok vezetnek a betegség kialakulásához. Módszer - A Baskent Egyetem Orvosi Karának véletlen­- sze­rűen kiválasztott 174 egészségügyi dolgozója töltötte ki a kérdőívet (KA17/285), amiben a demográfiai információk és a kórtörténet mellett rákérdeztünk a gyógyszerfogyasztásra, a szocioökonómiai státuszra, a munkaidő hosszára, illetve a nap­közben jelentkező álmosságra is. A kérdőív tartalmazta a nyugtalan láb szindróma diagnosztikai kritériumai­nak meg­felelő, valamint a tünetgyakoriság és az alvásminő­ség megállapításához szükséges kérdéseket. A diagnózis fel­állí­tá­sához a nemzetközi nyugtalan láb szind­róma munkacsoport kritériumait, az alvásminőség megállapításához a Pittsburgh alvásminőség-index pontrendszerét használtuk; mindkét kérdéssor megbízhatóságát és validi­tását ellenőriztük. Eredmények - Szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot találtunk a szocioökonómiai státusz és a nyugtalan láb szind­róma jelentkezése között: a szocioökonómiai státusz romlásával párhuzamosan egyre gyakoribbá vált a kórkép, és nagy prevalenciával jelentkezett az egészség­ügyi dolgozók köré­ben. Ezért az egészségügyi dolgozók rendszeres szűrővizsgálatát javasoljuk, hogy felhívjuk a figyelmüket erre a szind­rómára, és következésképpen javulhasson az életminőségük.]

Ideggyógyászati Szemle

Nyugtalan láb szindróma, periodikus lábmozgás zavar és patofiziológiája az újabb kutatási eredmények tükrében

KÖVES Péter, SZAKÁCS ZOLTÁN

A nyugtalan láb szindrómát és a periodikus lábmozgás zavart az alvás-ébrenlét zavarok nemzetközi osztályozása az elsõdleges alvászavarok közé sorolja: hátterükben a klinikai jellemzõk alapján az alvás-ébrenlét szabályozáshoz szorosan kapcsolódó, összetett patomechanizmust lehetett feltételezni, amely magában foglalja az idegrendszer perifériás és központi ingerfeldolgozó mechanizmusa mellett a motoros rendszer szervezõdésének egyes elemeit is. Az utóbbi évek kutatási eredményei révén a patomechanizmus mind több új elemét ismertük meg (a motoros striatumban a posztszinaptikus dopaminreceptorok hipofunkciója, az ópiátreceptorok dopaminfelszabadulást moduláló szerepe, a központi idegrendszer vasanyagcseréjének jelentõsége, a vékonyrost-neuropathia jelentõsége). E felismerések egy része már beépült a diagnosztikai és a terápiás protokollokba is, amelyeket a szerzõk saját betegeik ellátása során következetesen betartanak. A nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar patomechanizmusára vonatkozó szakirodalmi adatok folyamatosan növekvõ száma és az általuk felölelt eltérõ területek alapján a szerzõk indokoltnak tartották, hogy megkíséreljék azokat értékelni, rendszerezni és összefüggéseiket a meghatározó alvás-ébrenlét szabályozás keretébe illesztve értelmezni.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

A nyugtalan láb szindróma és a sclerosis multiplex kapcsolata

SIMON Gellért, BARTHA Noémi Eszter, SZABÓ Katalin, KÖVES Péter, TERRAY-HORVÁTH Atilla, BERNÁTH István, SZILÁGYI Géza, SZAKÁCS Zoltán

A rossz minőségű alvás gyakori probléma sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél, ami hozzájárul a gyakori fáradékonysághoz. Az alvásfüggő légzészavarok, az insomnia, a REM-magatartászavar, a narcolepsia és a nyugtalan láb szindróma egyaránt leírásra került sclerosis multiplexben szenvedő embereknél. A fájdalom, a nocturia, a depresszió, a különböző gyógyszermellékhatások, a fehérállományi laesiók elhelyezkedése és a betegség súlyossága mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják az alvás minőségét ebben a betegpopulációban. Az alvás megzavarása nappali aluszékonyságot, fokozódó fáradékonyságot és nem kellően hatékony pihenést eredményez, és veszélyes légzészavarokkal társulhat. Tanulmányunk célja az volt, hogy felderítsük az alvászavarok gyakoriságát sclerosis multiplexben szenvedő páciensekben. Féléves időperiódus alatt egymás után 14 sclerosis multiplexszel élő beteget (7 nőt és 7 férfit) vizsgáltunk poliszomnográfiával, akik átlagéletkora 44,3 ± 8,4 év volt. Nyolc betegnél relapszáló-remittáló, egy betegnél primer progresszív és négy betegnél szekunder progresszív sclerosis multiplex volt ismert. A vizsgált 14 személy eredményeit átlagértékek formájában jelenítettük meg a megfelelő standard deviációk figyelembevételével. Az alvás hatákonysága: 59,5% ± 3,9; az elalvás latenciája: 68,4 min ± 24,4; az elalvás után bekövetkező ébredés (WASO): 92,4 min ± 27,4; a légzészavarindex (RDI): 12,9 esemény/óra ± 11,1; SaO2: 92% ± 2,2; az alvás alatti periodicus lábmozgászavar kritériumait kielégítő alsó végtagi mozgások: (17–523) 95,1 ± 242,7; lábmozgásindex: (3,6–118,4) 54,9 mozgás/óra ± 52,1. A vizsgált személyek 78,5%-nál magas lábmozgás- indexet észleltünk (> 10). Eredmény: Nem találtunk súlyos patológiás légzészavart (RDI > 30/óra). A legtöbb beteg insomniában szenvedett (hosszú elalvási latencia és elalvás után bekövetkező ébredés). A nyugtalan láb szindróma tünetei szignifikáns befolyással vannak az alvás minőségére sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél.

Ideggyógyászati Szemle

[Nyugtalan láb szindróma β-thalassaemia majorban szenvedő felnőtt betegek körében]

ERDEM Ramazan , ERDEM Şimşek Nazan, KURTOĞLU Erdal

[Az alvásminőség és a nyugtalan láb szindróma előfordulásának vizsgálata β-thalassaemia majorban (TM) szenvedő török populációban. A másodlagos cél a nyugtalan láb szindróma rizikófaktorainak vizsgálata volt a TM-ben szenvedő felnőtt betegek körében. A vizsgálatba bevont populáció 121, legalább 18 éves TM-betegből állt. Rögzítésre kerültek a betegek szociodemográfiai adatai, testtömegindexe, az alkalmazott gyógyszerek és a laboratóriumi adatok. A betegek kikérdezése alapján rögzítettük, hogy előfordult-e náluk krónikus vesebetegség, diabetes mellitus vagy polyneuropathia. A nyugtalan láb szindrómát a Nemzetközi Nyugtalan Láb Szindróma Munkacsoport kritériumai alapján diagnosztizáltuk. A betegek alvásminőségét a Pittsburgh Alvásminőség Index (PSQI) használatával mértük fel. Az Epworth Álmossági Skálát (ESS) használtuk a betegek súlyos nappali álmosságának azonosítására. A betegek medián életkora 25 év (tarto­mány: 18–52), medián testtömegindexe 21,49 ± 2,5 (tartomány: 14–26,5) volt. A felnőtt TM-betegek körében 5% volt a nyug­talan láb szindróma prevalenciája. A nyugtalan láb szind­ró­má­ban szenvedő TM-betegek körében nem voltak jellemzőek a TM súlyos szövődményei. A vizsgálatba vont populáció ese­tén a PSQI-összpontszám mediánja 3 volt. Huszonkét betegnek (18,1%) volt rossz alvásminősége. A 22 beteg 18%-a ese­tében (4 fő) állt a rossz alvásminőség hátterében nyugtalan láb szindróma. Nem volt szignifikáns összefüggés kimutat­ha­tó a betegek PSQI-összpontszáma és laboratóriumi paraméterei között. Tizenkét beteg (9,9%) esetében volt az ESS-pontszám 10-nél magasabb, ami súlyos nappali álmosságot jelez. A nyugtalan láb szindróma előfordulási aránya a TM-betegek körében megegyezett az átlagos felnőtt török populáció körében mért prevalenciával. Az eredmények azt mutatják, hogy nyugtalan láb szindróma előfordulhat a TM-betegek körében, habár esetükben magas a szérumferritin-koncentráció.]