Tanulmányunknak az a célja, hogy bemutassa a Mental Disability Rights International (magyarul: Mentális Zavarban Szenvedők Jogvédő Nemzetközi Szervezete, a továbbiakban MDRI) által 1996-ban közreadott jelentést a magyar elmeegészségügy helyzetéről. (Az MDRI-jelentést az MDRI-bizottság vezetőjének, Eric Rosenthalnak neve után gyakran Rosenthal-jelentésnek is nevezik.) Az MDRI amerikai székhelyű jogvédő szervezet, amely céljának az elmezavarban szenvedők jogainak nemzetközi szintű elismertetését tekinti (1). A jelentés, amely szakmai és jogi szempontból vizsgálta a magyar pszichiátriai intézményrendszer működését, éles vitát váltott ki a magyar pszichiátriai szakmában, a honi pszichiátria számos vezető egyénisége reagált a megjelentekre. Nem célunk, hogy részletesen elemezzük a jelentés kritikai észrevételeit és ajánlásait, inkább vitájában elhangzottakat és különböző hatásait szeretnénk összefoglalni. Az MDRI-jelentés megjelenése és vitája számos általános etikai, jogi, gazdasági és szervezeti kérdést hozott felszínre, amelyek az egészségügy más oldalairól is érdeklődésre tarthatnak számot.

„Az önkormányzati törvény nagyon rossz törvény..., a magyar törvényhozásban ennél rosszabb törvényt még sohasem sikerült hozni” – állapította meg az egyik képviselő a talán nem legrosszabb, de bizonyára a leghosszabb című törvényjavaslat vitája során. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 981. számú törvényjavaslathoz ezernél is több módosító indítvány érkezett, melyek közül a szociális és egészségügyi vonatkozású, szintén száznál magasabb számú indítványt kellett a szak bizottságnak tárgyalnia, véleményeznie.

Aligha vitatható, hogy az egyetemi oktatás alapvető jellemzője a folytonos megújulás. Az elmúlt évtizedekben egymást követő oktatási reformok azonban nemcsak ezt a természetes folyamatot tükrözték, hanem egyértelműen jelezték minden érdekelt és érdeklődő számára, hogy az orvosképzés beteg, mégpedig olyannyira, hogy radikális gyógykezelésre szorul. Nem mutatkozott azonban lényeges javulás a permanens reformálás ellenére sem. Igaz ugyan, hogy tulajdonképpen sohasem értékelték megfelelően a bevezetett változtatások eredményeit, ami önmagában is kételyeket támasztott a reformkísérletek valódi célját illetően. Jó példa erre az az integrált oktatás, amely az 1970-es évek elején a Pécsi Orvostudományi Egyetemen indult. A támogatók és a támadók vitája közben több száz orvostanhallgató részesült ebben az oktatásban, de sem az egyetem, sem a minisztérium vezetőit nem érdekelte, hogy valóban milyen, jobb vagy rosszabb lett-e az orvosképzés.

„A szabadalmi rendszerek világszerte az ipari forradalom idején jöttek létre, ami magyarázza, hogy azok csak bajosan képesek kezelni az élettudomány területéről származó találmányok egy részét, mint például az ember alkotta mikroorganizmus, a genetikailag módosított növény, a humán genom vagy az őssejt. (…) Az ódon szabadalmi rendszerünk károkat okozhat, amikor biotechnológiai területet érint, ugyanis korlátozza a kutatók szabadságát és így a kutatásból elérhető maximális előnyöket és lehetőségeket; illetve az élő dolgok felett széles körű ellenőrzési jogot biztosít egy kis csoport számára.”

A múlt év decemberének tizennyolcadik napján Surján László népjóléti miniszter büszkén jelentette a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, hogy: „Vissza gondolok az egy évvel ezelőtti időszakra, amikor az Országgyűlés költségvetési vitája és a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről szóló vita időben jelentősen elcsúszott egymástól. Akkor – az ebben vétkesek és nem vétkesek – mindannyian helytelenítettük, hogy ez a helyzet kialakult. Az idén sikerült a két költségvetést egy időben benyújtani a Tisztelt Háznak."