Ideggyógyászati Szemle

A liquorelektrophoresis jelentőségéről

PÉTER Ágnes1,2, SCHMIDT Rudolf1,2

1964. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1964;17(04)

A liquorelektrophoresis (LE) jelentőségére a neurológiai megbetegedések diagnosisában, különösen olyan esetekben, ahol az összfehérje vagy kolloid reactiók elváltozásaiból a megbetegedés jellegére következtetni alig lehet, számos irodalmi adat utal.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika
  2. Hallei M. Luther Egyetem Neuro-Psychiatriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Senilis plaqueok vizsgálata phasiscontrast mikroszkóppal

DR EPSTEIN Ottó

Az első ízben Blocq, és Marinesco által említett, Alzheimer által az aggkori elmezavarral kapcsolatba hozott ún. senilis plaqueok mibenléte és eredete körül egész irodalom keletkezett. Már egymaga ez a körülmény is utal azokra a nehézségekre, amelyek e kérdés tisztázásának útjában állnak.

Ideggyógyászati Szemle

A csökkenő EEG-focus mechanismusáról

DR TOMKA Imre, DR NAGY Vilmos, DR BAUMANN Piroska

Az EEG- és klinikai neurológiai gyakorlatban elfogadott tétel, hogy agydaganatok fokozatosan növekvő tüneteket és EEG-eltéréseket okoznak.

Ideggyógyászati Szemle

Vertebralis angiographiát követő átmeneti Korsakow syndroma

DR DEÁK György, DR TÓTH Szabolcs

A psychés események organicus alapon való magyarázata régi törekvés. Az anatómiai, pathologiai és klinikai megfigyelések mellett különösen az idegsebészi beavatkozásokkal kapcsolatos tapasztalatok adtak lendületet ezen irányzatnak. A psychés folyamatok túlnyomó többsége s így az emlékezés is az egész agy ép functiójához kötött.

Ideggyógyászati Szemle

Idegrendszeri metastasist nem okozó anaplasticus carcinoma polyneuro-radioculitissel

DR PÉLEY Domokos, DR KÖNYVES-KOLONICS László

A metastaticus eredetű idegrendszeri elváltozások a rosszindulatú daganatok jól ismert szövődményei. Sokkal kevésbé ismeretesek azonban a nem áttéti eredetű idegrendszeri szövődmények, melyek leírásával csak az elmúlt másfél évtized elsősorban angol orvosi irodalmában találkozhatunk.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Kommunikáció pszichésen traumatizáló terápiás helyzetekben. A VitalTalk „COVID-19 communications skills” példatárának magyar fordítása

TIRINGER István

Az elmúlt évtizedek orvosi pszichológiai kutatásai alapján egyértelművé vált, hogy nem csak extrémen megterhelő vagy fenyegető helyzetek – külső katasztrófák – válthatnak ki poszttraumás stressz zavart, hanem az életet veszélyeztető betegségek és olyan terápiás helyzetek is, amelyekben a betegek közvetlen életveszélyt élnek át. Az ilyen helyzeteket követően poszttraumás stressz tünetek a betegek többségénél megfigyelhetők, de hosszú távon poszttraumás stressz zavar (PTSD – Post Trau­matic Stress Disorder) csak egy jelentős kisebbségnél alakul ki (Greene és munkatársai szisztematikus áttekintése alapján az alapellátás betegei között a pontprevalencia 2–39%) (1). A PTSD ki­alakulása számos kockázati és protektív tényezőtől függ. Ezek közül az alábbiakban az orvosi kommunikáció jelentőségéről adunk rövid összefoglalót, majd közreadjuk annak a kommunikációs példatárnak a fordítását, amelyet az orvosi kommunikációs készségek tréningjével és kutatásával foglalkozó VitalTalk szervezet adott közre (1. melléklet). A példatár jelenleg (2020. április 28-án) 22 nyelven érhető el a szervezet honlapjáról és az most már a saját fordításunkat is tartalmazza (https://www.vitaltalk.org/guides/covid-19-communication-skills/).

Klinikai Onkológia

Biomarkerek szerepe a gastrointestinalis daganatok kezelésében

PAJKOS Gábor

Összefoglaló – A komprehenzív molekuláris profilvizsgálatokon, a bioinformatika fejlődésén alapuló precíziós onkológiai megközelítés, célzott terápia és immunellenőrzőpont-inhibitorok (immune checkpoint inhibitors – ICI) gyökeresen változtatta meg az onkoterápia eredményeit. Az előrehaladott, metasztatikus stádiumú emésztőrendszeri daganatokban szenvedő betegek kedvezőtlen túlélési esélye jelentősen javult az új terápiás lehetőségek alkalmazásától. A sikeres terápia azonban számos molekuláris jellemző ismeretét, meghatározását igényli – PD-L1 expresszió, MSI (mikroszatellita-instabilitás)/dMMR (mismatch repair deficiency), TMB (tumor mutational burden), rezisztenciamutációk, genetikai variánsok jelenléte. Jelen összefoglaló célja áttekintést adni a gastrointestinalis (GI) traktus rosszindulatú daganatainak precíziós onkológiai szemléletű kezelésében alkalmazható prediktív és prognosztikus biomarkerek szerepéről, jelentőségéről.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepszia műtéti kezelése

HALÁSZ Péter, VAJDA János, CZIRJÁK Sándor

A hazai tapasztalatok tükrében a szerzõk összefoglalják az epilepszia műtéti kezelésének lehetõségeit, indikációit, módszereit és eredményeit. A műtéti kezelés a jelen elvek szerint a betegek mintegy 5-10%-a számára nyújthat sikeres kezelési módot. Fontos hangsúlyozni, hogy ma már a műtéti kezelés elsõdleges terápiává lépett elõ a medialis temporalis epilepsziában, amennyiben hippocampalis sclerosis vagy egyéb laesio kimutatható, a terápiarezisztens laesiós extratemporalis epilepsziákban és az egyik féltekére korlátozódó katasztrofális gyermekkori epilepsziákban (Rasmussen-szindrómában, hemimegalencephaliában, Sturge-Weber-kórban és poszttraumás vagy postencephalitises hemispherialis epilepsziákban). A szerzõk ismertetik a műtét elõtti kivizsgálás algoritmusait, a pacemakerzóna, a tiltott zónák és a féltekei munkamegosztás vizsgálatának kurrens módszereit. Leírják az alkalmazott műtéti típusokat és technikákat (laesionectomia, temporalis reszekciók, hemisphaerectomia, callosotomia, többszörös subpialis transzszekció) az indikációk függvényében. Ismertetik az új eljárásokat, mint a beépített pacemakerrel történõ nervusvagus-stimulációt, a kéreg alatti ingerlést, valamint az irradiációs technikákat. Összefoglalják a műtéti kimenetel szempontjából fontos prognosztikai tényezõket. Végül beszámolnak a sikertelenségekkel és a műtéti szövõdményekkel kapcsolatos tapasztalatokról, a műtét utáni rehabilitáció jelentõségérõl.

Hypertonia és Nephrologia

Közepes (HFmrEF) és megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF)

NYOLCZAS Noémi

A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) patofiziológiája, etiológiája, epidemiológiája, prognózisa jól ismert, s az orvosok széles körben tájékozottak a kórkép diagnosztikáját és kezelését illetően. Ugyanakkor ismereteink a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségre (HFpEF) és - az ESC által 2016-ban bevezetett - közepes ejekciós frakciójú szívelégtelenségre (HFmrEF) vonatkozóan szegényesek. A ténylegesnél lényegesen alacsonyabb számban diagnosztizáljuk ezeket az eseteket, s nincsenek morbiditás- és mortalitáscsökkentő evidenciáink a kórkép kezelését illetően. Az összefoglaló áttekintést kíván adni a jelenleg rendelkezésünkre álló irodalmi adatok alapján a HFmrEF és a HFpEF epidemio - lógiájáról, klinikai jellemzőiről, morbiditásáról és mortalitásáról, a kezelési lehetőségekről, a kórkép etiológiai diagnózisának fontosságáról, valamint a hosszú távú követés jelentőségéről.

Magyar Radiológia

Mellkasi ultrahang-diagnosztika. Atlasz Szerkesztette: Barta Miklós

BOGNER Péter

A Magyar Radiológusok Társasága XXIV. Kongresszusára jelent meg dr. Barta Miklós szerkesztésében a „Mellkasi ultrahangdiagnosztika. Atlasz” című monográfia. Ez a szakkönyv nem csupán hiánypótló a magyar ultrahangszakirodalom területén, de nemzetközi mércével is feltétlenül figyelemre méltó. A mellkas ultrahangvizsgálatát sokan egy szűk, speciális területnek gondolhatják, de a könyv szerzői meggyőzik az olvasót ennek ellenkezőjéről, a vizsgálat kifejezett praktikusságáról és jelentőségéről.