Szembeszökő a különbség az ehető növényfajok, változatok és a széles körben fogyasztottak száma között. Miközben becslések szerint 7000-nél is több növényfaj ehető, mindössze néhány biztosítja az emberiség kalória- és tápanyagbevitelének legnagyobb részét. A Plants, People, Planet szakfolyóiratban megjelent Unlocking plant resources to support food security and promote sustainable agriculture című tanulmány széles körű áttekintést ad a növényi biodiverzitás emberi élettel kapcsolatos jelentőségéről, valamint betekintést nyújt a gombadiverzitás hasonló aspektusaiba. A mellőzött és kihasználatlan fajok közé vad, háziasított vagy részben háziasított fajok egyaránt tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy a bennük rejlő – az emberek megélhetésének, az élelmiszer-biztonságnak és élelmiszer-önrendelkezésnek javításával kapcsolatos – lehetőségek nem válnak valósággá, mivel e fajok nem tudnak versenyre kelni a főáramú mezőgazdaság árutermelésre előállított növényeivel. Mind a mezőgazdasági kutatók, a növénynemesítők és a politikai döntéshozók körében elhanyagoltak. Bár néhányuk a múltban nagyon jelentős termesztett növény volt, mára riasztó mértékben veszítjük el őket a hozzájuk kötődő tudással együtt. Létük azért is jelentős, mert a különféle termesztett élőlények beltartalmi értéke nagy változatosságot mutat, ami – mikrobiomunkkal való összefüggései miatt is – kiemelkedően fontos az egészségünk szempontjából. Az ehető növényfajok legnagyobb része az edényes, ezen belül pedig a virágos növények közé tartozik, mindössze 3%-ukat soroljuk nem virágos növények csoportjaiba. Az ehető növényfajoknak jellemzően nem egyféle használata van: leggyakrabban gyógyhatásukért (~70%), anyagként (~59%), környezeti célokra (~40%), génforrásként (~32%) és állati táplálékként (~30%) alkalmazzák őket. Génforrásként szolgálnak például a fő termesztett növények vad rokonai, melyek biotikus és abiotikus stresszekkel szembeni ellenálló képességük miatt fontos szerepet tölthetnek be a nemesítésben. Az emberi egészség mellett a haszon- és vadállatokénak megőrzésében is fontosak a gyógyhatású növények, többek között a belső paraziták elleni védelem által. A szóban forgó fajok fenyegetettségi és védelmi helyzete széles skálán mozog. Az IUCN (International Union for Conservation of Nature) Vörös Listája az ehető növényfajok körülbelül 30%-áról, nagyjából 2100 fajról tartalmaz adatokat. Ezek 78%-át jelenleg nem fenyegetett kategóriába soroljuk, 234 (~11%) esetében viszont fennáll a kipusztulás valamilyen mértékű veszélye. A fő termesztett növények közül számos széles körben elterjedt, így valószínűsíthető, hogy ezeket nem fenyegeti kihalás. Ugyanakkor bizonyos populációk, ideértve az egyedi éghajlati és környezeti tűrőképességgel rendelkező tájfajtákat is, még mindig lehetnek fenyegetettek. A mellőzött és kihasználatlan növényfajok alkalmazását és a megőrzésükre való törekvést a fő termesztett növények termelését előmozdító ösztönzők és támogatások is gátolják. Az éghajlatváltozással összefüggő változások alapvető és igen szerteágazó hatásokat gyakorolnak sok növényfajra, befolyásolják ezek beltartalmi értékét. Számos bizonyíték alátámasztja, hogy a növényekben található egyes anyagok mennyisége is különböző mértékben és irányban változik. Az emberi tevékenység következtében megemelkedett légköri szén-dioxid-szint csökkenti a zöldségek fehérje- és ásványianyag-tartalmát, ugyanakkor növelheti például többek között a hozamukat, a vízben oldható szacharidok és a C-vitamin koncentrációját. Az általánosságban kirajzolódó kép az, hogy az emberi egészség szempontjából releváns fitokémiai anyagokra kedvező hatást fejtenek ki a környezeti változások, miközben bizonyos esszenciális makro- és mikrotápanyagokra negatívan hatnak. Az ehető növények globális helyzetének alaposabb megismerése, valamint a diverzebb és klímaváltozással szemben reziliens mezőgazdasági rendszerek alkalmazása elősegítené az éghajlatváltozás élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásainak enyhítését. A stresszrezisztens növényekkel kapcsolatos tudás bővülése és szélesebb körű termesztésük elősegítené a mezőgazdaság és az étrendünk diverzifikálását, ami erősítené az élelmiszer-biztonságot a változó környezetben – különösen a termények genetikai sokféleségének fenntartását célzó módszerekkel együtt. A szerzők idéznek egy tanulmányt, mely pozitív összefüggést állapított meg a magasabb mezőgazdasági diverzitás és a magas tápanyagtermelés között, a gazdaságmérettől függetlenül. Ebből arra következtetnek, hogy a tápanyagok elérhetőségének megőrzése és így az egészséget támogató élelmiszerellátás biztosításának egyik útja a mezőgazdasági sokféleség előtérbe helyezése lehetne. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Ulian, Tiziana, et al. Unlocking plant resources to support food security and promote sustainable agriculture. Plants, People, Planet 2.5 (2020): 421-445.