Ideggyógyászati Szemle

A liquor-sejtek pusztulása in vivo és in vitro

GUSEO András1

1971. OKTÓBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1971;24(10)

A liquor-sejtek pusztulásának morphologiáját Kafka (1911), Bannwarth (1953), Scheid (1941), Junker (1951), Sayk (1960), Schmidt (1968) fénymikroszkópos, valamint Wender és mtsai (1966), Schmidt és Seifert (1967), Olischer és Sayk (1968), Wender és Sniatala (1969), Herndon és Johnson (1970), Duffy és mtsai (1969) elektronmikroszkópos munkáiból ismerjük. Az utóbbiakban csak elszórt utalásokat találunk a sejtek pusztulására vonatkozóan, ill. az ábrákon a sejtek egy részén kifejezett degenerativ elváltozások láthatók.

AFFILIÁCIÓK

  1. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Ideg- és elmeklinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Adatok az emberi Pacchioni-granulatiók szövettanához és az életkorral kapcsolatos változásaihoz

DR. FARKAS Judit

A Pacchioni-granulatiók (PG) első észlelője Vesalius (1543). Részletesebb leírásuk Pacchioni (1721, 1741) nevéhez fűződik. A PG-k szerkezetével és működésével a múlt század második felében kezdtek tüzetesebben foglalkozni. Ez annak a felfogásnak térhódításával volt kapcsolatos, mely szerint részt vesznek a liquor-keringésben.

Ideggyógyászati Szemle

A psychiatriai nozológia fejlődéstörténetéről és jelenlegi helyzetéről

DR. PETHŐ Bertalan

Mint a nozológia fejlődéstörténetének áttekintése és a különböző irányzatok álláspontjának ismerete alapján bizonyítható, a nozológia mindig és minden irányzat esetében a kutatás és a gyakorlatfontos, gyakran legfontosabb vonatkozási rendszerét képezte és képezi. Ha tagadták a nozológia lehetőségét, vagy problémáját ignorálni igyekeztek, akkor is a hagyományos, vagy valamilyen újonnan kialakított nozológia viszonylatában kényszerültek eljárásaikat és eredményeiket megfogalmazni és értékelni.

Ideggyógyászati Szemle

Az infra- és peritentorialis cisternák jelentősége infratentorialis térszűkítő folyamatok diagnostikájában

DEÁK György

Az intracranialis extraventricularis liquor-tér tágulatai — a cisternák — 3 nagy csoportra oszthatók: 1. supratentorialis, 2. infratentorialis, 3. az előző kettőt összekötő peritentorialis cisternákra. Az infra- és peritentorialis cisternák alakváltozásainak segítségével — még a kamrarendszer levegőtelődésének hiányában is — az infratentorialis térszűkítő folyamatok csaknem minden esetben felismerhetők, bár pontos helyzetük és jellegük nem mindig állapítható meg.

Ideggyógyászati Szemle

Fiatal férfiak ideges panaszai

DR. OZSVÁTH Károly

A katonaorvos gyakran kap olyan feladatot, hogy nagyszámú fiatal közül válassza ki a különböző lelki betegségekben szenvedő vagy ilyenekre hajlamos egyéneket. A célravezető az lenne, ha mindenkit elmeszakorvos vizsgálna meg; erre azonban sohasem áll elegendő szakember, elegendő idő rendelkezésre. Az erőltetett tömeges szakorvosi vizsgálatok értéke is kétes.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A microglia lehet az Alzheimer-kór kulcsa

VARGA János

Pósfai Balázs, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársa és a Semmelweis Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsának titkára nyerte el idén az orvostudományi Junior Prima díjat, az agykutatás területén elért eredményeiért, de legfőképpen a microgliasejtek (vagyis az agy immunsejtjei) különleges viselkedésének felfedezéséért. Az agykutató eredményei szerint e sejtek, amelyek pontos feladatáról, viselkedésükről még nagyon sokat nem tudunk, egyszer még számos neurodegeneratív betegség kezelésében játszhatnak fontos szerepet.

Lege Artis Medicinae

A sarcopenia – izomfogyás – patomechanizmusa, klinikai képe és metabolikus társbetegségei

VERECKEI Edit, HODINKA László

A sarcopenia, vagy időskori izomerő- és izomtömeg-csökkenés napjaink demográfiai változásainak, azaz a hosszabb élettartam miatt az idősebb korosztály nagyobb számának köszönhetően is igen komoly népegészségügyi probléma. Az életkor elő­rehaladtával az izomszövet fokozatosan leépül, a folyamat eredményeként pedig csökken az izom tömege és ereje. Ezt az ál­lapotot ne­vezzük sarcopeniának. A sarcopenia az izomtömeg, az izomerő és a funk­cionális füg­getlenség egyidejű csökkenése. Ezzel párhuzamosan a fizikai teljesítmény romlik (gyengeség, lassúság, egyensúlyvesztés). Ezek halmozódó hiányok, következményük a fáradtság, az öregviselkedés, a fogyás. Többnyire szellemi ha­nyatlással jár, és fokozódó elszigetelődéshez vezet. A sarcopenia elsődleges formája az izomsejtek energiatermelésének csökkenése, majd az életkorral arányos pusztulása. Másod­la­gosan a hormonális kiesések, az idegrendszer betegségei, a kevés mozgás, a tápanyagok felszívódásának zavarai, éhezés, idült fertőzés gyorsítja ezt a folyamatot és súlyosbítja az érintett állapotát. A sarcopenia kialakulásában összetett genetikai, biokémiai, hormonális mechanizmusok vesznek részt. Involúciós folyamat, amelyben az izomzatot felépítő tényezők és a lebontás egyensúlya megbomlik. A sarcopeniás állapot kockázatainak felismerésére, szűrésére és kórismézésére kérdőívet és algoritmust dolgoztak ki, amely konkrét határértékek mentén választja el a sarcopeniásokat a nem sarcopeniásoktól. A 65 év felettiek járásának sebessége, a kezek szorítóereje és a mért vagy számított izomtömeg azok a vágáspontok, amelyek alapján a sarcopenia kimondható. A sarcopenia addig tekinthető az „élet­tani” öregedés részének és azután válik betegséggé, amikor a diagnosztikus határértékek átlépé­sekor az érintett által megélt funkcionális akadályok és az életminőség romlása bekövetkezik. A sarcopenia megelőzése és kezelése, az elesés kockázatának csökkentése a rendszeres erőkifejtést igénylő aktív tornagyakorlatok és mozgáskoordinácós gyakorlatok végzésén alapul. A gyógyszeres kezelés lehetőségei korlátozottak, a kínálkozó molekuláris terápiás célpontok ellenére nincs a látóhatáron meggyőzően hatásos innovatív terá­piás eszköz. A mozgásterápia mellett az izomfejlődést serkentő aminosavak, így a leu­cin, illetve a β-hidroxi-metilbutirát ana­lógja alkalmazásának hatásossága mellett szólnak gyenge bizonyítékok.

Nővér

Általános labordiagnosztikai alapismeretek ápolóknak 1. rész

PÁPAI Tibor

A betegellátás valamennyi területén mindennapos beavatkozásként végzünk laboratóriumi vizsgálatokat. A megkezdett diagnosztikát kibővítjük az élő szervezetből nyerhető minták (vér, vizelet, köpet, széklet, sebváladék, punktátum, stb.) in vitro analízisével. A laboratóriumi vizsgálatok célja, hogy segítse az ellátókat korai és lehető legpontosabb diagnózis felállításában, gyors döntéshozatalban és az alkalmazott terápia, valamint a beteg állapotának követésében. A betegellátásban kiemelt jelentőségű lehet a gyors eredményszolgáltatás, ezért bizonyos laboreredmények vonatkozásában törekedni kell a turn-around-time (TAT), a minta laborba érkezése és a leletkiadás közötti idő minimalizálására. A TAT szerint a laboratóriumban végzett vizsgálatok alapján elkülönítünk életveszélyes vizsgálatot (TAT: max. 30 perc), sürgős vizsgálatot (TAT: max. 60 perc), soron kívüli vizsgálatot (TAT: max. 180 perc) és rutin vizsgálatot (TAT: általában 6-8 óra). Napjainkban a technika fejlődésének köszönhetően bizonyos laborvizsgálatok (pl. kardiológiai markerek, vérgázok, vércukor, ionok, haemostasis, haematológiai és toxicológiai tesztek) az ellátó osztályokon rendszeresített POCT (Point Of Care Testing) labordiagnosztikai eszközökön elvégezve akár 1-15 percre csökkentheti a TAT időt.

Lege Artis Medicinae

Génmódosított immunsejtek: új fegyverek nem csak daganatok ellen

SZÖŐR Árpád

Az elmúlt évtized onkológiai áttörése minden bizonnyal a CD19-specifikus CAR T-sejtek alkalmazása volt a különböző hematológiai kórképek kezelésében. A klinikai vizsgálatokban szerzett tapasztalatok, pá­ro­sulva a magánszektor és gyógyszeripar befektetéseivel, a meglévő CAR T-sejt-ké­szítmények kereskedelmi forgalmazásával, sok kutató figyelmét irányította rá az új típusú immunsejtekben rejlő lehetőségekre, és azok nem onkológiai célú fel­hasz­ná­lására. A közlemény célkitűzése, hogy rö­viden bemutassa azokat a preklinikai alkalmazásokat, ahol a CAR T-sejteket sikerrel próbálták ki autoimmun és infektológiai kórképekben.

Lege Artis Medicinae

Az inzulin: alfa és ómega

KIS János Tibor, BALOGH Bernadett, KISS Zsófia, SCHANDL László

Az 1-es típusú cukorbetegséget az inzulint termelő β-sejtek autoimmun pusztulása okoz­za. A folyamat hátterében az elsődleges antigén (ha az elsődleges antigén teóriája helytálló) nagy valószínűséggel maga az in­zulin vagy a proinzulin. Ugyanakkor az 1-es típusú cukorbetegség kezelése gyakorlatilag egyet jelent az inzulinkezeléssel. Minél korábban ismerjük fel és kezdjük kezelni az 1-es típusú cukorbetegséget, és minél jobb glykaemiás eredményeket érünk el, annál na­­gyobb a valószínűsége annak, hogy a β-sejt-állomány tovább marad műkö­dő­képes. Az inzulin az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának immunpatogenezisében és kezelésében is alapvető szerepet játszik, tehát az alfa és ómega ebben a betegségben.