A lercanidipin egy harmadik generációs kalciumantagonista, antihipertenzív hatékonysága mind monoterápiában, mind kombinációban bizonyított. Az első és második generációs dihidropiridin (DHP) típusú kalciumcsatornagátlókkal szemben legfőbb előnye, hogy mellékhatás viszonylag ritkán jelentkezik, különösen fontos ebből a szempontból a jóval ritkábban jelentkező lábfej- és bokaoedema. Klinikai és állatkísérletes adatok bizonyítják vesevédő hatását, de ezt a hatást a jövőben prospektív randomizált kettős vak vizsgálatoknak is alá kell támasztaniuk. Nagyon hasznos diabeteshez, obesitashoz társult hypertoniában, metabolikus „semlegessége” miatt. A hypertonia kezelésének kulcsa a magas szintű perzisztencia, ebből a szempontból a lercanidipin egy igen fontos lépcsőt és előrelépést jelent.

A só- és vízháztartás szabályozása az egyik legrégebben kutatott területe az orvostudománynak. Közleményünkben a nátrium-homeosztázis egy új aspektusát, a bőr interstitiumában végbemenő reverzibilis nátriumraktározás koncepcióját mutatjuk be. Az ezzel kapcsolatos eddigi kutatási eredmények felölelik az ozmotikusan inaktív nátriumraktárak felfedezését, a bőrben található nátriumrezervoár lokalizálását, és annak bizonyítását, hogy az e szervben megvalósuló szabályozó kaszkád részt vesz a vérnyomás szabályozásában. A bőr interstitiumában jelen lévő glikózaminoglikán (GAG) -makromolekulák reverzibilis kapcsolatba lépnek a sóterhelés során szervezetbe jutó többletnátriummal, így a vese mellett szerepet játszanak a nátrium- és vízháztartás szabályozásában, és ezáltal a vérnyomásra is hatással vannak.

A szerzők a 2010-2015 közötti magyarországi dialízisstatisz ti - kai adatokat prezentálják. A kérdőíves adatgyűjtést a Magyar Nephrologiai Társaság Dialízis Regiszter Bizottsága végezte. A vizsgált hat év során a dialízisprogramban kezelt betegek száma 8,4%-kal (évente 1,4%-kal), a dialízisbe kerülő új betegeké pedig 10,5%-kal (évente 1,75%) nőtt. Az előző - 2003 és 2009 közötti - időszakban sokkal erőteljesebb volt a növekedés: az új betegek száma átlagosan évente 7,5%-kal nőtt. A dialízisbe kerülő összes új betegek incidenciája 1 millió lakosra 2010-ben 440 fő, 2015-ben 486 fő volt. Az év végi (prevalens) betegszám 2010-ben 621, 2015-ben 643 fő volt 1 millió lakosra számítva. A peritonealis dialízis (PD) penetranciája az elmúlt hat évben gyakorlatilag nem változott (2010-ben 13,5%, 2015-ben 13,6%). A megfigyelt periódusban lényegében nem változott a dialízishez vezető alapbe - tegségek közül a diabetes mellitus és a hypertonia számaránya. Meglepetésre a dialízisprogramba kerülő új betegek átlagos életkora fokozatosan csökkent (2010-ben 66,9, 2015-ben 62,8 év). A transzplantációs várólistán lévő krónikusdialízis-programban kezeltek aránya az elmúlt években emelkedett (2009-ben 10,7%, 2015-ben 15,8%), és nőtt a vese át - ültetésen átesett betegek száma is (2010-ben 268, 2015-ben 356). A krónikusdialízis-programban kezelt betegek halálozási aránya kissé csökkent (14,4-13,1%).

A hypertonia kezelése során fontos a vérnyomáscélértékek elérése. Ennek ellenére a vérnyomáscélértéken lévő betegek aránya lehetne magasabb, mivel a célérték elérésének elmaradása esetén emelkedik a cardiovascularis események kockázata. A magasvérnyomás-betegség kezelésében jelenleg a szisztolés és a diasztolés vérnyomás szolgál iránytűként, ugyanakkor számos hemodinamikai változás áll a vérnyomás-emelkedés hátterében. Hypertoniában gyakori a perctérfogat, a teljes perifériás ellenállás, a verővolumen, az artériás compliance kedvezőtlen irányú változásai. Az impedancia-kardiográfia egy szerűen elvégezhető noninvazív, nagy pontosságú módszer a hemodinamikai paraméterek vizsgálatára. Az impedancia-kardiográfia alkalmazásával lehetőség nyílik a hypertoniában fennálló különböző hemodinamikai eltérések diagnosztizálására, amelyek figyelembevétele segítséget nyújthat a megfelelő antihipertenzív ható - anyag-csoportok megválasztásában. Számos vizsgálatban igazolták, hogy a hemodinamikai alapon megválasztott antihipertenzív terápiával nagyobb arányban érhetők el a vérnyomáscélok, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a célszervkárosodások és a szövődmények ki ala ku - lásának esélyét.

Cikksorozatunk első részében az Európai Unió statisztikai hivatalának az európai emberek életminőségének újszerű vizsgálatáról számoltunk be. Bemutattuk, hogy az Eurostat az életminőséget 8+1 dimenzióval mérte és azt is elmondtuk, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatokat konkrét megkérdezéses vizsgálatokkal egészítette ki. Jelen cikkünkben e nyolc dimenzió közül az egészségügyi szakmát leginkább érintő területtel, a várható élettartammal, illetve az ezt leginkább befolyásoló tényezővel, az egészséggel, illetve az embereknek saját egészségükről alkotott képével foglalkozunk.