A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.

Rendkívüli, de remélhetőleg hagyományt teremtő országos találkozót szerveztek a leggyakoribb szívritmuszavarról. A Lurdy Házban laikusok, érintettek és szakdolgozók tudhattak meg elsőkézből mindent a pitvarfibrillációról. Úgy, ahogy eddig még sohasem. Nemzetközileg elismert kardiológus szaktekintélyek, vezető szakaszszisztens, diplomás szakápoló hozta testközelbe a betegséget és a gyógyítómunkát. A SZÍVSN Országos Beteg - egyesület szervezésében, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Kardiológusok Társaságának támogatásával elindult kezdeményezés célja a tájékoztatás, a hiteles információk átadása, hogy szakemberek és laikusok minél inkább tisztában legyenek az egyre gyakrabban diagnosztizált betegséggel.

A pitvarfibrilláció mint a leggyakoribb ritmuszavar gyakorlati jelentőségét az adja, hogy ötszörösére növeli a stroke/szisztémás embolisatio esélyét, ezáltal jelentősen hozzájárul a cardiovascularis morbiditás/mortalitás növekedéséhez. Pitvarfibrillációban a legfontosabb teendő a stroke kivédése, mely a hosszú távú orális alvadásgátló-kezelés segítségével igen hatékonyan elérhető. Egészen a közelmúltig csak a K-vitamin-antagonisták (VKA) álltak rendelkezésre, és használatukat számos tényező korlátozta, például a vérzésveszély, a szűk terápiás tartomány, az egyéb gyógyszerekkel, ételekkel fennálló interakció és a havi rendszeres INR-kontroll szükségessége. Az új orális alvadásgátlók megjelenésével a VKA-k számos nehézsége kiküszöbölhe­- tő, ráadásul legalább olyan hatékonyak, ugyanakkor biztonságosabbak, mint a ha-gyományos kezelés. Ezek az előnyök a betegek jobb együttműködését is elősegítik, mely a hatékonyabb stroke-prevenció egyik legfontosabb eleme. A NOAC-ok a való életben és a speciális betegcsoportokban (például idősek, 2-es típusú diabetesesek, vesebetegek) is nagyobb biztonsággal alkalmazhatóak a VKA-kezeléshez képest, így hozzájárulnak a hatékony cardiovascularis kockázatcsökkentéshez.

A kardiogén eredetű stroke-ok leggyakoribb oka a pitvarfibrilláció. E ritmuszavar gyakorisága az életkorral meredeken nő, az idős lakosság 10%-át érinti. A pitvarfibrilláció következtében kialakuló stroke legtöbbször súlyos, mortalitása magas. A ritmuszavarhoz társuló rizikófaktorok és az életkor alapján becsülhető meg a stroke fellépésének kockázata; az egyik legveszélyeztetettebb csoportot azok a betegek alkotják, akiknél pitvarfibrilláció áll fenn, és korábban tranziens ischaemiás attakot vagy stroke-ot szenvedtek el. A hatékony prevenciót a tartós antikoaguláns kezelés jelenti. A klinikai gyakorlatban évtizedek óta csak a K-vitamin-antagonista készítmények használatára van lehetőség. Ezek alkalmazásának számos korlátja van, a klinikusok éppen a magas stroke-rizikójú, idős betegeknél tartanak leginkább a rendelésüktől. Ennek következtében azoknak a betegeknek, akiknél pitvarfibrilláció miatt antikoaguláns kezelés indokolt, csak mintegy 50- 60%-a kap ilyen terápiát, és a kezelt betegeknek csupán fele éri el a cél-INR-tartományt. A warfarin több mint 50 évvel ezelőtti bevezetése óta az elmúlt években kerültek publikálásra a direkt trombininhibitor dabigatrannal végzett vizsgálatok adatai. Jelen közlemény a 2009-ben publikált, nemzetközi, III. fázisú RE-LY vizsgálat eredményeit tekinti át, amely a dabigatran etexilat preventív hatékonyságát értékelte pitvarfibrilláló betegeknél, terápiás dózisú warfarinnal összehasonlítva. Az eredmények alapján a dabigatran napi 2×110 mg-os dózisban alkalmazva a warfarinnal azonos, míg 2×150 mg-os dózisban annál szignifikánsan hatékonyabb védelmet biztosít a pitvarfibrillációhoz társuló stroke és szisztémás embolia ellen. Kitűnő preventív hatásán túl a dabigatrankezelés mellett szignifikánsan kevesebb intracranialis vérzés fordul elő, és csökkent az egyéb súlyos vérzések gyakorisága is. Az eredmények alapján a dabigatran valószínűleg meg fogja változtatni a jelenlegi kezelési paradigmát a pitvarfibrillációban szenvedő betegek stroke-prevenciójában. Bevezetésével jelentősen bővülhet a hatékonyan és biztonságosan kezeltek köre.

A stroke betegség halált és rokkantságot okozó hatása miatt jelentős népegészségügyi probléma. Az agyi ischaemiás érbetegségek 20%-át kardiális eredetű embolizáció okozza, melynek egyik legfontosabb oka a nem billentyűeredetű pitvarfibrilláció, ami a stroke tekintetében mintegy három-ötszörös rizikót eredményez. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a pitvarfibrilláló betegek stroke rizikójának megítélésére szolgáló CHADS2-VASc rendszer bemutatása. A pitvarfibrilláció felismerése, adekvát kezelése elengedhetetlen része a súlyos szövődmények megelőzésének. A pitvarfibrilláció érrendszeri hatásaira vonatkozóan a legismertebb indexek a HAS-BLED és a CHADS2 – VASc. Az European Society of Cardiology ajánlása szerint a CHADS2-VASc felmérés minden, kockázati csoportba tartozó beteg gondozása során javasolt, ahol felmerül az antikoaguláns terápia lehetősége. Az ápoló több szinten és kompetencia mentén is be tud kapcsolódni a PF betegek stroke rizikójának csökkentésébe. Az elsődleges prevenció, az egészségnevelés minden egészségügyi szakdolgozó feladata és felelőssége; ugyanakkor a kiterjesztett hatáskörű ápoló (APN) akár a diagnosztizálás, illetve a terápia inicializálása terén is szerepet kaphat.