Hemodializált betegek tápláltsági állapota és a dietetikus szerepe a vesebetegek komplex ellátásában
POLNER Kálmán, KOVÁCS Lívia, HARIS Ágnes
2013. OKTÓBER 20.
Hypertonia és Nephrologia - 2013;17(03-04)
POLNER Kálmán, KOVÁCS Lívia, HARIS Ágnes
2013. OKTÓBER 20.
Hypertonia és Nephrologia - 2013;17(03-04)
Krónikus veseelégtelenségben súlyos cardiovascularis szövődmények alakulnak ki, ami az esetek 50%-ában vezet a betegek halálához. A legújabb elemzések szerint a felgyorsult atherosclerosis folyamatában a vesebetegek alultápláltságának és gyulladásos folyamatainak döntő szerepe van. A malnutríció és inflammatio szoros összefüggést mutat a szérumalbuminszinttel, aminek csökkenése a halálozás független prediktora. A szerzők 94, krónikusan dializált beteg tápláltsági állapotát vizsgálták. A betegek három hónapnál régebb óta álltak heti 3×4-4,5 óra hemodialízis alatt. Alapbetegségük 36%-ban diabetes mellitus volt. A BMI (testtömegindex, body mass index) alapján a betegek 42,5%-a volt normál- (20-24 ttkg/m2) tartományban, 11,7%-a alultáplált, 28,7%-a túlsúlyos, 17,1%-a enyhe vagy közepes módon elhízott volt. Dietetikus által végzett Szubjektív Tápláltsági állapot Felmérés (SZTF) szerint a betegek 47,9%-a tartozott a jól táplált csoportba, a többiek különböző mértékben alultápláltak voltak. A szérumalbumin-érték szoros összefüggést mutatott a tápláltsági állapottal, és az inflammatiót jelző CRP-szintjével. Csupán a betegek 63,8%-ánál mértek 40 g/l-nél magasabb albuminértéket. A 10 mg/l-nél magasabb CRP-értéket mutató csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszint (38,7±3,4 g/l), szemben a 10 mg/l-nél alacsonyabb CRP-vel rendelkező csoportban (albumin: 40,5±3,9 g/l) (p=0,04). Nem találtak szignifikáns különbséget a diabeteses és nem diabeteses betegek között az antropometriai mérések alapján. Életkor szerint csoportosítva a betegeket, szignifikánsan súlyosabb volt a 80 év feletti betegcsoport alultápláltsága az SZTF alapján, és szignifikánsan alacsonyabb volt a szérumalbuminszintjük is az 50 évesnél fiatalabb korcsoporthoz képest, ami az idős betegek fokozott halálozásának veszélyét jelzi. Egy esetbemutatással demonstrálják, hogy az alultápláltság megfelelő dietetikai felméréssel korai stádiumban kimutatható, ekkor megfelelő energia- és tápanyagkiegészítéssel, szükség esetén speciálisan összeállított tápszerekkel a malnutríció korrigálható, és ezzel a beteg súlyos cardiovascularis kockázata mérsékelhető. A dializált betegek sikeres terápiája igényli az orvosi szemlélet megváltozását és a szoros együttműködést a dietetikussal.
Hypertonia és Nephrologia
Háttér: A placentáris növekedési faktor (PlGF) a VEGF-családba tartozó proangiogenetikus faktor, termelődésének fő forrása a trophoblastsejt. Az elmúlt években számos munkacsoport kimutatta, hogy praeeclampsiában az anyai vérben keringő PlGF mennyisége csökken, míg szolúbilis receptora, az sFlt-1 fokozott expressziót mutat. Célkitűzés: Vizsgálataink célja az Alere Triage® PlGF-teszt differenciáldiagnosztikai és prognosztikai szerepének meghatározása hypertoniával szövődött terhességek esetén, különös tekintettel a terhesség idő előtti befejezésének szükségességére. Betegek és módszer: Eset-kontroll vizsgálatunkban 130 gravida vett részt. Huszonhárom esetben praeeclampsiát (PE), 20 esetben HELLP-szindrómát, 17 esetben rárakódásos praeeclampsiát (SIPE), 25 esetben krónikus hypertoniát (CHT), 18 esetben pedig terhességi hypertoniát (GHT) diagnosztizáltunk. A kontrollcsoportot 27 normotoniás, egészséges gravida alkotta. A vérvételek a 22. és 34. terhességi hét között történtek, a szérum-PlGF-szinteket a fluoreszcens anyaggal jelölt monoklonális antitestek elvén működő Alere Triage® PlGF-tesztek segítségével határoztuk meg. Eredmények: A magas vérnyomásban szenvedő várandós nők plazma-PlGF-szintjei szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyultak a kontrollcsoporthoz képest. Ez a különbség kifejezettebb volt azon nők esetében, akik terhességét a 35. hét előtt kényszerültünk lezárni. A 35. hét előtt befejezett, patológiás terhességek esetében 93,7%-ban, míg a 37. terhességi hét előtt szült nőknél 90,5%-ban vált pozitívvá a PlGF-teszt. A pozitív teszt előfordulási gyakorisága az egyes csoportokban a következő volt: PE esetében 95,7%, HELLP-szindróma esetében 95,0%, rárakódásos PE esetében 82,4%, CHT esetében 60,0% és gestatiós hypertonia esetén 44,4%. Azokban az esetekben, melyekben a PlGF-tesztet pozitívnak értékeltük, gyakrabban került sor a terhesség idő előtti befejezésére [a kockázati arány (hazard ratio) 3,43-szoros a megfelelő terhességi korhoz igazítva]. Következtetések: Vizsgálatunkból arra következtethetünk, hogy hypertoniával szövődött terhességek esetén szignifikánsan alacsonyabb a szérum PlGF-koncentrációja, mely a kórkép súlyosságával is összefüggést mutat. A 35. terhességi hét előtt nagy a Triage® PlGF-teszt szenzitivitása a praeeclampsia, HELLP-szindróma és a rárakódásos praeeclampsia azonosításában, ez felveti annak lehetőségét, hogy a PlGF-teszt hozzájárulhat a különböző kórképek korai differenciálásához és a perinatalis kimenetel javulásához.
Hypertonia és Nephrologia
Az urológiai módszerek látványos fejlődése az elmúlt évtizedben hatékonyabbá és veszélytelenebbé tette a vesekövek eltávolítását, ugyanakkor a visszatérő kőképződés rizikófaktorait ezen módszerek nem befolyásolják. Ez az a terület, ahol a belgyógyászati-nefrológiai vizsgálatoknak szerepe van a vesekőbetegség metabolikus okainak tisztázásával és lehetőség szerinti célzott profilaktikus terápiájával.
Hypertonia és Nephrologia
Az uraemia következtében kialakult fokozott cardiovascularis rizikó transzplantáció hatására csökken, a szív-ér rendszeri mortalitás előfordulása azonban még így is magasabb az átlagpopulációhoz viszonyítva. Munkám során arra kerestem a választ, hogy vesepótló kezelésben részesülő (dializált és vesetranszplantált) gyermekekben a rendelkezésünkre álló nem invazív módszerekkel kimutathatók-e a korai érrendszeri károsodás jelei, illetve ezek milyen anamnesztikus vagy laboratóriumi adatokkal mutatnak összefüggést. Az érfal állapotának megítélésére a jó prediktív értékkel bíró aortapulzushullám-terjedési sebességet (aPWV) határoztuk meg. Munkámban négy vizsgálat adatait dolgoztam fel.
Hypertonia és Nephrologia
A terápiás plazmacsere lehetséges mechanizmusai: 1. egy kóros keringő faktor eltávolítása (anti-GBM betegség, myasthenia gravis, Guillain-Barré-szindróma), 2. Monoklonális protein (Waldenström-macroglobulinaemia, myelomaprotein), 3. keringő immunkomplexek (cryoglobulinaemia, myeloma, SLE), 4. alloantitest, 5. toxikus faktor, 6. specifikus plazmafaktor pótlása, 7. a reticuloendothelialis rendszer funkciójának javítása, 8. gyulladásos mediátorok eltávolítása, 9. az antigén-antitest arány eltolódása, amely az immunkomplexeket még szolúbilisebbé teszi, 10. a lymphocytaklónok stimulációja a citotoxikus terápia erősítésére. A sürgősségi plazmaferézis indikációja: 1. anti- GBM betegség és/vagy pulmonalis haemorrhagiás Goodpasture-szindróma, 2. hiperviszkozitás- szindróma, 3. TTP/HUS, 4. nagyon magas VIII. faktor inhibitorszint, 5. légzési elégtelenség Guillain-Barré-szindrómában és 6. myasthenia gravisban, 7. akut gombamérgezés, vagy fehérjéhez kötődött egyéb toxinokkal. Az aferézis további indikációi: 8. cryoglobulinaemia, 9. rapidan progrediáló glomerulonephritis egyéb esetei (amikor a szteroid + cyclophosphamid hatástalan), 10. Wegener-granulomatosis, 11. polyarteritis nodosa, 12. szisztémás lupus erythematosus (szteroid- és cyclophosphamidterápia mellett nem javul, agyi vasculitisszel, vérzéssel vagy thrombosissal járó antifoszfolipid-szindróma), 13. primer fokális szegmentális glomerulosclerosis (terápiarezisztens), 14. akut tubulointerstitialis nephritis, 15. akut vascularis rejekció, 16. rheumatoid arthritis szisztémás típusa, 17. hypertrigliceridaemia (≥25 mM/l), 18. thyreotoxicus krízis, 19. akut nekrotizáló pancreatitis, 20. akut fulmináns hepatitis, 21. paraquat mérgezés, 22. mérgeskígyó- marás (ha nincs antiszérum), 23. gyógyszermérgezések.
Hypertonia és Nephrologia
A tubuloglomerularis feedback (TGF) mechanizmus a vesemikrocirkuláció szabályozásának egyik alapvető folyamata. Ennek működése folyamán a macula densa érzékeli a tubularis ion- és folyadékterhelést és annak függvényében bonyolult folyamatot indít el a juxtaglomerularis apparátusban, melynek eredményeként változik a glomerularis filtráció, illetve következményesen a tubularis terhelés. A TGF aktiválódása során az extraglomerularis területen humorális jelátvitel történik. A jelátviteli anyag koncentrációja függ a területen az interstitialis folyadék mozgásától, melyet a nyomásviszonyoktól függő fenesztrált endotheliumon keresztüli folyadékmozgás alapvetően meghatároz. E folyamat eredményeként egy új, gyorsan működő, GFR-t szabályozó mechanizmus került leírásra.
Klinikai Onkológia
A mikrobiom gyulladásos és daganatos megbetegedések kialakulásában, illetve progreszsziójában játszott kóroki szerepére vonatkozó kísérletes adatok évek óta gyűlnek. Ezek közül fontos mérföldkő volt az a megfi gyelés, hogy az APC-mutáns egerekben steril körülmények között nem alakul ki a familiáris adenomatosus polyposis (FAP) típusú vastagbélrák. Ugyanebben a kísérletes modellben igazolni lehetett az Enterobacteriaceae és Fusobacteriaceae baktériumcsaládok közvetlen kóroki szerepét. Ismert a kemoterápia toxikus hatása a bélfl órára, ugyanakkor ma már az is felmerül, hogy ez a korábban csupán mellékhatásnak tartott jelenség része a daganatellenes hatásnak, különösen az adjuváns kezelések esetében. A személyre szabott onkológiai prevenció és terápia területén biztosra vehető, hogy a mikrobiom állapotának, mintázatának ismerete és célzott módosítása fokozatosan a terápiás eszköztár részévé válik. Már ma rendelkezésre állnak a mikrobiom molekuláris diagnosztikájának az első reprodukálható módszerei. Nagyszámú klinikai vizsgálat mellett egyre inkább a molekuláris patomechanizmussal kapcsolatos új ismeretekre és a „real-world” klinikai tapasztalatokra támaszkodhatunk a mikrobiom klinikai interpretációjakor. A jelen áttekintés a rutin klinikai gyakorlat szempontjából összegzi a terület kutatási eredményeit és ennek transzlációs lehetőségeit.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS – A műtéti beavatkozások kimenetelét a malnutríció jelentősen befolyásolja. Jelenleg a betegek rizikócsoportba sorolása a testtömegindexen (BMI) alapul, műtéti előkészítésük pedig abban merül ki, hogy tápszereket kapnak. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Az osztályunkon működő táplálási team az első konzílium alkalmával felmérte a tumoros betegek tápláltsági állapotát (BMI, MUST), sarcopeniáját (bőrredőmérés, kézszorító erő), illetve fittségi állapotát (6 perces járásteszt, sit to stand teszt). A rizikócsoportba tartozó betegeknek műtét előtt tápszert és fizioterápiát javasoltunk. A preoperatív nyomonkövetésre online felületet hoztunk létre, majd közvetlenül a műtét előtt újra felmértük betegeinket. EREDMÉNYEK – 135 beteget (76 férfi, 59 nő) operáltunk meg tumor miatt. Átlagéletkoruk 69,6 év. Átlag 8,7 kg-ot fogyott 33 beteg az első konzílium idejéig, a BMI-értékük 26,3-nek bizonyult, míg 21 betegünk átlag 7,8 kg-ot hízott az első vizsgálat előtti hat hónapban. A bal leszálló colonfél, a máj- és hasnyálmirigytumorok BMI-átlaga a túlsúlyos tartományba tartozott, míg a gyomor és jobb colonfél értékei a normáltartományba estek. Az online rendszerbe került betegek eredményei javultak a második felméréskor. KÖVETKEZTETÉS – Felmérésünk szerint a betegek nagy része túlsúlyos a BMI alapján, az antropometriai vizsgálatok szerint pedig sarcopeniás. Ezért a sebészeti betegek időben felismert és elkezdett preoperatív táplálásterápiája mellett elengedhetetlen az együttesen alkalmazott fizioterápia.
Hypertonia és Nephrologia
A krónikus veseelégtelenség a lakosság 8-16%-át érintő, mind orvosi, mind gazdasági szempontból igen jelentős egészségügyi probléma. A krónikus veseelégtelenségre etiológiájától függetlenül jellemző a krónikus gyulladás, amely a vese myofibroblastjainak aktivációjához vezet. A myofibroblastok tartós aktivációja az extracelluláris mátrix kóros felhalmozódásához, a veseszövet struktúrájának felbomlásához, hegesedéséhez és végül a vese funkciójának beszűküléséhez vezet. Bár a krónikus veseelégtelenség pontos patomechanizmusáról napról napra többet tudunk, jelenleg nem rendelkezünk olyan célzott gyógyszerrel, amely képes lenne a kórkép progresszióját csökkenteni vagy megállítani. Cikkünkben az IL-10 citokincsalád tagjainak szöveti hegesedésben betöltött szerepét összegeztük.
Bevezetés: A dializált betegek csökkent immunitásuk miatt hajlamosabbak számos fertőző betegségre, ideértve a védőoltással megelőzhető fertőzéseket (pl: hepatitisz B-vírus fertőzést). Mind az egészségügyi személyzetnél, mind betegeinknél törekedni kell a megfelelő védettség elérésére. Azon betegekben, akiknél az ellenanyagszint (anti-HBs) nem éri el a protektív 10 IU/ml szintet két oltási sorozat után, nonreszpondernek (kezelésre nem reagálónak) kell tartani. Ennek a hátterében technikai, immungenetikai okok állnak, de gyakran társul krónikus betegségekhez is. A vizsgálat célja: Nonreszponder betegeink megfelelő védettségének elérése intrakután oltással. Vizsgálati módszer és minta: Munkánk során ismertetjük centrumunkban a hepatitisz B vakcináció során nonreszpondernek véleményezett betegeink (n=22) oltási gyakorlatát. Eredmények: 22 hemodializált betegnél alkalmaztuk az intrakután oltási sorozatot (dózisa 0,3 ml=6 μg). Anti-HBs titer emelkedést (21-100
Hypertonia és Nephrologia
A krónikus veseelégtelenség (KVE) és a magas vérnyomás prevalenciája világszerte folyamatosan növekszik. Az előrehaladott veseelégtelenség esetén a cardiovascularis halálozás esélye nagyobb, mint a végstádiumú veseelégtelenségbe való progresszió kockázata, ezért a magas vérnyomás kezelése, a célértékek elérése fontos, mind a vesefunkció hanyatlásának a lassításában, mind a cardiovascularis kockázat csökkentésében. Bár az irányelvek nem adnak meg egy egységesen el érendő célvérnyomást KVE-ben, de bizonyítékon alapuló terápiát javasolnak a ve se védelem és a kardioprotekció szempontjából. Jelen közleményben a magas vérnyomás kezelésének klinikai gyakorlati aktualitásait (gyógyszeres és nem gyógyszeres ke zelés, terápiás algoritmus, célérték, kezelés eredményessége) összegezzük krónikus veseelégtelen betegekben.
1.
2.
3.
4.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás