A mértékletes, kulturált körülmények között történő alkoholfogyasztás ma a társadalmi kapcsolatok építésének és fenntartásának, az egyén kikapcsolódásának az elfogadott formája. A kardiológusok között általános a vélemény, hogy főleg az atherosclerosissal kapcsolatos betegségek, a coronariabetegség, az ischaemiás agyi történések, de még a perifériás verőérbetegségek esetében is a kismértékű vagy mérsékelt alkoholfogyasztásnak preventív hatása van, magas vérnyomás esetén szintén megengedhetőnek tartják az ilyen fokú alkoholfogyasztást. Mindezek figyelembevételével érdemes részletesebben elemezni az alkoholnak a cardiovascularis egészségre és a teljes szervezet egészére kifejtett hatását. Nem célja a cikknek az alkoholaddikcióval, az alkoholizmussal kapcsolatos kérdéseknek a tárgyalása. Ugyancsak nem kívánunk foglalkozni az alkohol hatásának részletes biokémiai és patofiziológiai szempontjaival.

Az elmúlt évek hypertonia ajánlásaiban történtek változások, amelyek a β-blokkolók pozícióját is érintették. A szerzők áttekintik a β-blokkolók törzsfejlődését, bemutatják a hatóanyagok közötti markáns különbségeket. A harmadik generációs, vasodilatator típusú carvedilolra fókuszálva ismertetik a korszerű készítmények eltérő hemodinamikai és metabolikus hatását. A carvedilol nem a perctérfogat csökkentésével, hanem a perifériás érellenállás mérséklésével csökkenti a vérnyomást. Másrészt - szemben a hagyományos β-blokkolók kedvezőtlen metabolikus tulajdonságaival - mind a szénhidrát-, mind a lipidanyagcsere szempontjából legalább neutrális hatással rendelkezik. A további kedvező cardialis hatások közül kiemelendő a balkamra-hypertrophia mérséklése, a coronariák rezerv kapacitásának javítása. A vasodilatator típusú β-blokkolók (carvedilol, nebivolol) egy értelműen indikáltak a magasvérnyomás-betegség kombinációs kezelésében, különös tekintettel szívelégtelenség vagy coronariabetegség, illetve szívinfarktus utáni állapot esetén.

kálium- és foszfátbevitel korlátozása) az elmúlt években lényegesen nem változtak, növekvő hangsúlyt kapott a renalis kalciumfoszfor anyagcsere dinamikusan változó ajánlásain belül a csökkenő foszforbevitel mellett a kalciumterhelés csökkentése és a natív D-vitamin-kezelés. Kevesebb figyelem fordult ugyanakkor az elmúlt tíz évben (a vonatkozó nagy összefoglaló tanulmányok szerint is) a teljes vitaminspektrumra, holott ezek anyagcseréje a vesepótlás idején esetenként sajátosan változik. Többnyire pótlásukra van szükség, de egyes vitaminkomponensek például feleslegesek a krónikus vesebetegek számára a hagyományos polivitamin-készítményekben. A cikk a vesepótló kezelésben részesülő betegek táplálásterápiáján belül az utóbbi szemponttal kiemelten foglalkozik.

A Magyar Diabetes Társaság 2014. évi irányelve szerint hazánkban az ismert cukorbetegség gyakorisága 6,0-7,0%-ra becsülhető, azaz körülbelül hat-hét százezer lakos szenved cukorbetegségben. A betegek döntő (90% feletti) többsége 2-es típusú diabeteses.

A koleszterincsökkentő sztatinok a legjobban bevizsgált készítmények a hatás és mellékhatás tekintetében. Ezek alapján tudjuk biztonsággal állítani, hogy a koleszterincsökkentő készítmények elleni vélemények zöme nem valóságalapú. Nem csodaszerekről van szó, de rendszeres szedésükkel - bizonyítottan - 30% körüli cardio- és cerebrovascularis kockázatcsökkenés érhető el, miközben a mellékhatások és kockázatok gyakorisága minden betegcsoportnál legalább egy nagyságrenddel kisebb. Nincs „koleszterin-labornormálérték”, nincs túl alacsony, csak „célérték”, mert az átlagérték az atherosclerosis szempontjából magas (a születéskori és a természeti népeknél megmaradó érték tekinthető normálisnak). Becsüljük meg a koleszterincsökkentőket, mert nem olyan nagy a fegyvertárunk!