Hypertonia és Nephrologia

A pszeudorezisztens hypertonia igazolásának nehézségei egy eset kapcsán

FEJES Imola1, ÁBRAHÁM György1, LÉGRÁDY Péter1

2015. NOVEMBER 05.

Hypertonia és Nephrologia - 2015;19(05)

Esetismertetés

A terápiára nem reagáló hypertonia hátterében fennálló pszeudorezisztencia felderítése nem egyszerű feladat. Egy 44 éves fiatal nő vérnyomása hatos kombinációval sem érte el a céltartományt, általában 170-200/100 Hgmm tartományban mozgott. Felvételét követően emelkedő adagú és számú vérnyomás - csökkentők mellett is 174/100-210/100 Hgmm vérnyomást mértünk. Előbb spi ro - no lacton per os, végül intravénás urapidil mellett sem változott a helyzet. Viszont ekkor jelezték a nővérek, hogy a gyógyszereit kiköpte. A vérnyomás csökkentőit víz - ben oldva adagoltuk tovább per os, így vérnyomása 24 órás ABPM-mel igazoltan át - lag 88/46 Hgmm lett. Egy noncompliance tisztázásához mindenképpen javasolt in - té zeti felvétel és ellenőrzött gyógyszeradagolás.

AFFILIÁCIÓK

  1. Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrológia-Hypertonia Centrum, Szeged

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A rilmenidin kiemelkedő terápiahűsége egy hazai vizsgálat tükrében

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás

Bevezetés: A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint számos hatástani csoportba tartozó készítmény alkalmazható. Ha - zai vizsgálatunkban az ARB-k, az ACE-gátlók és a rilmenidin egyéves terápiahűségét hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából azo kat a betegeket vontuk be, akik hypertoniaindikációval (BNO: I10H0) első alkalommal váltottak ki bármely ACE-gátlót, ARB-t vagy rilmenidint. A bevonási időszak 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között tartott. A fenti három csoportban havonta vizsgáltuk a receptek kiváltását, és minden beteget összesen 14 hónapig követtünk. Kizártuk elemzésünkből a követés alatt elhunytakat. Hatvannapos gyógy - szerkihagyást (grace periódus) megengedve vizsgáltuk, hogy a fenti antihipertenzív csoportokkal kezelt betegek mekkora hányada maradt a terápián. Re fe ren cia - csoportnak az ARB-ket tekintettük. Eredmények: 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között 164 213 beteg kez - dett ARB-, 185 239 beteg ACE-gátló-, míg 37 217 beteg rilmenidinterápiát. Az egyéves terápiahűség az ARB-k esetében 37%, a rilmenidint szedőkben 31%, míg az ACE-gátlóknál 27% volt. Az ARB-ket referenciának véve a rilmenidin elhagyásának a kockázata 1,25-szoros (CI, 1,24-1,27, p<0,001), míg az ACE-gátlóké 1,29-szo - ros volt (CI, 1,28-1,30, p<0,001). Következtetések: A rilmenidin egyéves terápiahűségét az ARB-k és az ACE-gátlók csoportja között találtuk.

Hypertonia és Nephrologia

FINDRISC kérdőív: a 2-es típusú cukorbetegség megjelenési kockázatának felmérésére alkalmas egyszerű módszer

KÉKES Ede

Tudnunk kell, hogy a szénhidrát-anyagcsere zavarai az egyik legnagyobb orvosi kihívást jelentik a gyakorló orvosok számára, különösen azért, mert a 2-es típusú cukorbetegség, az emelkedett éhomi vércukor (praediabetes) és a metabolikus szindróma egymásba fonódó klinikai entitást jelentenek és előrevetítik a cardiovascularis események megjelenését.

Hypertonia és Nephrologia

Averting the legacy of kidney disease - Focus on childhood

INGELFINGER R Julie, KALANTAR-ZADEH Kamyar, FRANZ Schaefer

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az IFKF (Inter na tional Federation of Kidney Foundation) és az ISN (Inter - national Society of Nephrology) vezetõi számára a 2000. évben tett javaslatom, a „World Kidney Day or Week” éves megrendezésére vonatkozóan megvalósult, és az egész vi lágra kiterjedõ közösségünk egyik legjelentõsebb ese mé nyévé fejlõdött. Újságunkban bemutatjuk a World Kidney Day Editorialját, melyben bemutatják a 2016. évi Vese-világnap témáját: Averting the Legacy of Kidney Disease - Focus on Childhood, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a vesebetegségre általában és különösen a fiatalok körében, valamint hangsúlyozza a 2016. évi Vese-világnap eseményeinek üzeneteit.

Hypertonia és Nephrologia

Hypertonia és az alvás

PÉPIN Jean-Louis, BOREL Anne-Laure, BAGUET Jean-Phillipe, TAMISIER Renaud, LÉVY Patrick, MALLION Jean-Michel

A normális alvás jelentősen befolyásolja a cardiovascularis szabályozást a különböző alvásfázisok révén előidézett autonóm idegrendszeri impulzusok által. A vérnyomás (BP) és a szívfrekvencia (HR) csökken a non-rapid eye movement (NREM) alvásfázisban és különösen a lassú hullámú alvás idején (dipping), míg a rapid eye movement (REM) fázisban a BP nagyon változó és megközelíti az ébrenléti szintet.

Hypertonia és Nephrologia

Optimális kezelési stratégia ischaemiás szívbetegséggel, perifériás érszűkülettel, diabetessel társult, vagy dohányzó hypertoniás betegekben. 1. rész Dohányos, nagy rizikójú hypertoniás betege

KÉKES Ede, PÁLL Dénes

A szerzõk 765 dohányos, nagy rizikójú hypertoniás beteg esetében amlodipin-atorvastatin (Amlator®, Richter Gedeon Nyrt.) és nebivolol- (Nebibeta®, Richter Gedeon Nyrt.) kezelés hatását figyelték meg a vérnyomásra és a lipidprofilra. Mindegyik esetben dyslipidaemia állt fenn (összkoleszterin 4,9 mmol/l felett), 271 betegnél metabolikus szindróma vagy 2-es típusú diabetes mellitus, 170 esetben ischaemiás szívbetegség, 174 betegnél érszűkület. A hat hónapos megfigyelési idõ végére a vérnyomás szisztolés átlagértéke 132,48 Hgmm-re, a diasztolés átlagérték 79,3 Hgmm-re csökkent. A csökkenés szignifikáns volt (p<0,001). A vérnyomás célértéke a hat hónapos kezelés után 73,39% volt. Nemcsak az átlagérték, az SD-érték is szignifikánsan (p<0,001) csökkent, ez jelezte, hogy a vérnyomás-variabilitást is sikeresen lehetett befolyásolni. A lipidprofil vo - natkozásában az összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és a szérumtriglicerid-szint szignifikánsan (p<0,001) csökkent és a nagy rizikójú betegekre elõírt célértékeket erõsen megközelítették. Ezt a kombinált kezelést ajánlani tudjuk a dohányos hypertoniás betegek kezelésére mint legsikeresebb megoldást.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Lege Artis Medicinae

A vérnyomás változékonysága és klinikai jelentősége

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A vérnyomás 24 órán belüli és hosszabb távú (hetek, hónapok, évek), valamint szezonális, regionális változása, fluktuációja régóta ismert a normotoniás és a hypertoniás betegekben egyaránt. Köztudott és ismert az is, hogy súlyosabb fokozatú hypertoniásokban és idősebbeknél nagyobb mértékű a vérnyomás változékonysága. Az utóbbi évtizedben, illetve napjainkban a vérnyomás változékonysága, variabilitása új megvilágításba került számos, a fluktuációt befolyásoló oki tényező és következmény részletes elemezésével. Előtérbe került a vérnyomás-variabilitás valódi diagnosztikai, prognosztikai értéke és szerepe az antihipertenzív kezelés sikerének megítélésében is. Köz­le­mé­nyünkben összefoglaljuk a vérnyomás-variabilitás fiziológiai és patofiziológiai alapjait, az új szemléletet nyújtó allosztázis fontosságát is beleértve. Áttekintjük a vérnyomás-változékonyság mérési módszereit, és a kapott eredmények megfelelő értékelésének jelentőségét. Elemezzük a nem adaptív mértékű vérnyomás-variabilitás fontosságát a tünetmentes állapotok, a manifeszt betegségek kialakulásában, a prognózis meghatározásában, és a kezelés követésében. Saját tapasztalatainkat is felhasználva, a vérnyomás-fluktuáció vizsgálatának jövőbeli lehetőségeit is bemutatjuk.

Hypertonia és Nephrologia

Ritmuszavarok hypertoniában

ZÁMOLYI Károly

A hypertonia a cardiovascularis betegségek – szívelégtelenség, coronariabetegség, stroke és krónikus veseelégtelenség – fő és leggyakoribb rizikófaktora. A hypertoniás szívbetegség egyik klinikai manifesztációja a különböző ritmuszavarok megjelenése, amely a myocardium strukturális és funkcionális patofiziológiai változásával magyarázható. Hypertoniában a leggyakoribb ritmuszavar a pitvarfibrilláció, de más supraventricularis és kamrai arrhythmiák is előfordulnak főleg balkamra-hypertrophia vagy szívelégtelenség esetén.

Lege Artis Medicinae

A hypertonia jelentősége a cardiovascularis halálozás megelőzésében

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A hypertonia, mint önálló betegség, a legnagyobb mértékben járul hozzá a szív- és érrendszeri halálozáshoz, így megelőzésének, korai felismerésének, megfelelő kezelésének és többnyire élethosszig tartó gondozásának kiemelt népegészségügyi jelentősége van. Összefoglaló közleményünkben a hypertoniagondozás különböző as­pektu­saira mutatunk rá. Ismertetjük a Ma­gyar Hypertonia Társaság szűrő­prog­ram­jait, utalunk a gyógyszeres kezelés aktuálisan ajánlott formáira, illetve kitérünk a beteg­gel való együttműködéssel kapcsolatos tudnivalókra. Miután a nyugat-európai országokhoz képest jelentős az elmaradásunk a halálozási statisztikákban, így az is­me­ret­anyag minél szélesebb körű terjesztése ki­emelt jelentőségű.