Hypertonia és Nephrologia

A peritonealis dialíziskezelés kialakulása és fejlődése Magyarországon és a B. Braun Avitum Dialízishálózatban

FERENCZI Sándor, ZAKAR Gábor, RÁKOSSY Wanda, REMPORT Ádám, SZIGETI Zsuzsa, BALKU István, MÁCSAI Emília, SZABÓ Barna, KOVÁCS LÁSZLÓ, KULCSÁR Katalin, HARNOS Margit, MÉNES István, SCHNEIDER Károly, ROZINKA Antal,, KRUPJÁK Róbert, SZABÓ Tamás, MOLNÁR Szabolcs, KAZUP Szilvia, VARGA Gábor, HENGSPERGER Mária, KULCSÁR Imre

2011. OKTÓBER 23.

Hypertonia és Nephrologia - 2011;15(02 klsz)

A hazai első peritonealis dialízis (PD) -kezeléseket az 1950-es és 1960-as években heveny veseelégtelenségben végezték [Botár, Kubinyi 1954 (1), Polyák 1964 (2), Rényi-Vámos, Pintér 1964 (3)]. Krónikus veseelégtelenség kezeléseként a PD-t Pintér és Hronszki (4), valamint Karátson és mtsai (1975, Pécs) (5) alkalmazták elsőként

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A betegedukáció jelentősége és szerepe a minőségi dialízisellátásban

KULCSÁR Imre, KÁNTORNÉ TÓTH J., SZAKÁCS Gyuláné, GERGELY László

A krónikus dialízisprogramban lévő betegek ellátása, a kezelés sikere, számos sajátos szempont mellett, döntően a beteg megfelelő együttműködésén múlik. Dializált betegeink életminősége, produktivitása attól függ, hogy milyen módon tudnak együtt élni a betegségükkel, mennyire képesek új életmódjukat, a dialízist, a gyógyszeres és a diétás kezelést elfogadni évekig, életük végéig.

Hypertonia és Nephrologia

A dialízisellátás fejlõdése a B. Braun Avitum Dialízishálózatban (1991-2010)

SZEGEDI János, KULCSÁR Imre, FABÓK József, HORN Péter, KÁLLAI Tamás, Kiss István

A B. Braun Avitum Hungary Zrt. (a továbbiakban B. Braun Avitum Dialízishálózat) a B. Braun Melsungen AG leányvállalata. A több mint 170 éve fennálló vállalkozás tevékenységének középpontjában a betegek magas szintű ellátása, a beteg emberek életminőségének javítása áll. A B. Braun Melsungen AG 41 666 alkalmazottat foglalkoztat a világ 50 országában, a munkatársak 50%-a Európában dolgozik.

Hypertonia és Nephrologia

A végállapotú veseelégtelenségben szenvedõ dializált betegek epidemiológiája a B. Braun Avitum Dialízishálózat ellátási területén, 2006-2010

KULCSÁR Imre, SZEGEDI János, BARTA Zoltán, BENKE Attila, BORBÁS Béla, FERENCZI Sándor, HENGSPERGER Mária, NAGY Lajos, NÉMETH József, ROZINKA Antal, SZABÓ Tamás, SZELESTEI Tamás, TÓTH Eszter, VARGA Gábor

A B. Braun Avitum Dialízishálózat Magyarország 3,71 milliós populációja számára biztosít dialízisellátást: Budapesten és az ország 11 megyéjében összesen 18 dialízisközpontban kezelünk vesebetegeket. A Dialízishálózat 3 régióra oszlik, egyenként 6-6 dialízisközponttal. Az egyes régiók lakosainak száma: budapesti régió 1,42 millió, nyíregyházi régió 1,19 millió és szombathelyi régió 1,1 millió fő.

Hypertonia és Nephrologia

A hemodialíziskezelés hatékonysága a B. Braun Avitum Dialízishálózatban

KULCSÁR Imre, SZEGEDI János, KISS István

A hemodialízis hatékonyságát világszerte a kezelés dózisával fejezik ki (a valóságban a hatékonyság ennél tágabb fogalom, de e nélkül elképzelhetetlen). Az általánosan elterjedt módszer a dózis meghatározására az ureaeltávolítás mérése egy-egy kezelés során. Az urea kinetikus modell segítségével 30 éve alkották meg a Kt/V képletét és fogalmát, amely a dialízis dózisának mai kifejezője (K: állandó, t: kezelési idő, V: eltávolított volumen). Megkülönböztetik a tervezett és a kivitelezett Kt/V-t. Az előbbire szoftvert fejlesztettek ki, amelynek segítségével - bizonyos paraméterek betáplálását követően - az alkalmazók támpontot kapnak a dialízisidő, az alkalmazandó dializátor vagy a pumpafordulat megválasztását illetően. A kivitelezett Kt/V becslése képletek segítségével történik, amelyekben a vérkezelés előtti és utáni ureaszintnek szerepelnie kell.

Hypertonia és Nephrologia

A vérnyerési helyek aktuális angiológiai, érsebészeti és nefrológiai problémái

BORBÁS Béla, GERGELY László, ANGYAL Sándor, AMBRUS Csaba

A konvencionális hemodialízis és speciális formái (hemofiltráció, hemodiafiltráció, hemoperfúzió) hatékony kivitelezéséhez, akut és krónikus esetekben, elegendő vérhozamot biztosító vérnyerési forrás kialakítására van szükség. Optimális a vérnyerési hely, ha az elegendő vérátfolyást a szükséges ideig biztosítja, minimalizálva a lehetséges szövődményeket rövid és hosszú távon. Az egyre idősebb, vesepótló kezelést igénylő betegeknél a vérnyerési hely kialakítása sokszor problémás. Ezen nehézségek indokolják a hemodialízisben kezelteknél 17−25%-ban a kórházi felvételi igényt, és a kezelésükkel kapcsolatba hozható költségek 17%-át.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Lege Artis Medicinae

A nagy felgyorsulás

BRYS Zoltán

Évente körülbelül 192 000 négyzetkilométernyi erdővel van kevesebb a Földön. Mi­vel a fasűrűség eloszlása nem egyenletes az erdősült területeken, fontos fatörzsben is kifejezni a veszteséget: hozzávetőlegesen 15,3 milliárd fa évente . 1970 óta az amazóniai őserdő mint­egy 20%-a tűnt el. A globális talajerózió, a globális klímaváltozás, a növekedő népesség és az egy főre jutó növekvő fogyasztás mind abba az irányba mutatnak, hogy a fák száma tovább fog csökkenni a Földön. A tendencia nem új: az utolsó jégkorszak óta az emberi civilizáció durván az erdők felét használta fel. Az emberiségnek – technológiai fejlődése során változó célokra, de folyton növekvő mennyiségben szüksége volt fára vagy az erdősült földterületekre. A faanyag tűzifának, palánkvárak, malmok, hajók vagy vasút építéséhez, később pedig papír vagy más áruk előállításához kellett és kell. A földterület pedig a mezőgazdaságnak és a városoknak elengedhetetlen. Az újraerdősülést nagyobb részben a mező gazdasági művelés, kisebb részben az ipari termelés akadályozta és akadályozza meg ma is.

Ideggyógyászati Szemle

Fejlődésneurológia Az öntudat, a kommunikáció és a mozgás kialakulása Berényi Marianne, Katona Ferenc

VÉCSEI László

Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzői a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az előrehaladott Parkinson-kórban szen­vedő betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében

KOVÁCS Mariann

Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.