Hypertonia és Nephrologia

A nátrium- és vízháztartás extrarenalis szabályozásának lehetősége

AGÓCS Róbert István1, SUGÁR Dániel1, SULYOK Endre2, SZABÓ J. Attila1,3

2016. OKTÓBER 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2016;20(05)

Összefoglaló közlemények

A só- és vízháztartás szabályozása az egyik legrégebben kutatott területe az orvostudománynak. Közleményünkben a nátrium-homeosztázis egy új aspektusát, a bőr interstitiumában végbemenő reverzibilis nátriumraktározás koncepcióját mutatjuk be. Az ezzel kapcsolatos eddigi kutatási eredmények felölelik az ozmotikusan inaktív nátriumraktárak felfedezését, a bőrben található nátriumrezervoár lokalizálását, és annak bizonyítását, hogy az e szervben megvalósuló szabályozó kaszkád részt vesz a vérnyomás szabályozásában. A bőr interstitiumában jelen lévő glikózaminoglikán (GAG) -makromolekulák reverzibilis kapcsolatba lépnek a sóterhelés során szervezetbe jutó többletnátriummal, így a vese mellett szerepet játszanak a nátrium- és vízháztartás szabályozásában, és ezáltal a vérnyomásra is hatással vannak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekklinika, Budapest
  2. Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Pécs
  3. MTA-SE Nephrológiai Kutatólabor, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Dialíziskezelés Magyarországon 2010–2015

KULCSÁR Imre, ILLÉS Melinda, KOVÁCS LÁSZLÓ

A szerzők a 2010-2015 közötti magyarországi dialízisstatisz ti - kai adatokat prezentálják. A kérdőíves adatgyűjtést a Magyar Nephrologiai Társaság Dialízis Regiszter Bizottsága végezte. A vizsgált hat év során a dialízisprogramban kezelt betegek száma 8,4%-kal (évente 1,4%-kal), a dialízisbe kerülő új betegeké pedig 10,5%-kal (évente 1,75%) nőtt. Az előző - 2003 és 2009 közötti - időszakban sokkal erőteljesebb volt a növekedés: az új betegek száma átlagosan évente 7,5%-kal nőtt. A dialízisbe kerülő összes új betegek incidenciája 1 millió lakosra 2010-ben 440 fő, 2015-ben 486 fő volt. Az év végi (prevalens) betegszám 2010-ben 621, 2015-ben 643 fő volt 1 millió lakosra számítva. A peritonealis dialízis (PD) penetranciája az elmúlt hat évben gyakorlatilag nem változott (2010-ben 13,5%, 2015-ben 13,6%). A megfigyelt periódusban lényegében nem változott a dialízishez vezető alapbe - tegségek közül a diabetes mellitus és a hypertonia számaránya. Meglepetésre a dialízisprogramba kerülő új betegek átlagos életkora fokozatosan csökkent (2010-ben 66,9, 2015-ben 62,8 év). A transzplantációs várólistán lévő krónikusdialízis-programban kezeltek aránya az elmúlt években emelkedett (2009-ben 10,7%, 2015-ben 15,8%), és nőtt a vese át - ültetésen átesett betegek száma is (2010-ben 268, 2015-ben 356). A krónikusdialízis-programban kezelt betegek halálozási aránya kissé csökkent (14,4-13,1%).

Hypertonia és Nephrologia

A lercanidipin helye a hypertonia kezelésében

HERCZEG Béla

A lercanidipin egy harmadik generációs kalciumantagonista, antihipertenzív hatékonysága mind monoterápiában, mind kombinációban bizonyított. Az első és második generációs dihidropiridin (DHP) típusú kalciumcsatornagátlókkal szemben legfőbb előnye, hogy mellékhatás viszonylag ritkán jelentkezik, különösen fontos ebből a szempontból a jóval ritkábban jelentkező lábfej- és bokaoedema. Klinikai és állatkísérletes adatok bizonyítják vesevédő hatását, de ezt a hatást a jövőben prospektív randomizált kettős vak vizsgálatoknak is alá kell támasztaniuk. Nagyon hasznos diabeteshez, obesitashoz társult hypertoniában, metabolikus „semlegessége” miatt. A hypertonia kezelésének kulcsa a magas szintű perzisztencia, ebből a szempontból a lercanidipin egy igen fontos lépcsőt és előrelépést jelent.

Hypertonia és Nephrologia

Változások a hypertonia prevalenciája, felismerése, kezelése és az effektív kontroll gyakoriságában Törökországban 2003 és 2012 között: A PatenT és PatenT2 Study

VÁRALLYAY Zoltán

Hypertonia és Nephrologia

A hypertonia kezelésének hemodinamikai alapú megközelítése. Az impedancia-kardiográfia lehetséges helye a hypertonia egyénre szabott terápiájában

SIMONYI Gábor, ZSUZSA Pál

A hypertonia kezelése során fontos a vérnyomáscélértékek elérése. Ennek ellenére a vérnyomáscélértéken lévő betegek aránya lehetne magasabb, mivel a célérték elérésének elmaradása esetén emelkedik a cardiovascularis események kockázata. A magasvérnyomás-betegség kezelésében jelenleg a szisztolés és a diasztolés vérnyomás szolgál iránytűként, ugyanakkor számos hemodinamikai változás áll a vérnyomás-emelkedés hátterében. Hypertoniában gyakori a perctérfogat, a teljes perifériás ellenállás, a verővolumen, az artériás compliance kedvezőtlen irányú változásai. Az impedancia-kardiográfia egy szerűen elvégezhető noninvazív, nagy pontosságú módszer a hemodinamikai paraméterek vizsgálatára. Az impedancia-kardiográfia alkalmazásával lehetőség nyílik a hypertoniában fennálló különböző hemodinamikai eltérések diagnosztizálására, amelyek figyelembevétele segítséget nyújthat a megfelelő antihipertenzív ható - anyag-csoportok megválasztásában. Számos vizsgálatban igazolták, hogy a hemodinamikai alapon megválasztott antihipertenzív terápiával nagyobb arányban érhetők el a vérnyomáscélok, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a célszervkárosodások és a szövődmények ki ala ku - lásának esélyét.

Hypertonia és Nephrologia

Beszámoló a Magyar Hypertonia Társaság Továbbképző XXIV. kongresszusáról Siófok, 2016. szeptember 22-24.

NEMCSIK János, FARKAS Katalin,

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Hypertonia és Nephrologia

Nemi különbségek a vérnyomásértékekben az életút során

VÁRALLYAY Zoltán

Az elmúlt két évtizedben evidenciák sokasága hangsúlyozza a különbséget a cardiovascularis betegségek (CVD) megjelenésében a férfi és a női nem közt. Gyakori észlelés, hogy a nők ugyanazokkal a cardiovascularis betegségekkel érintettek, mint a férfiak, de későbbi megjelenéssel és atípusos tünetekkel.

Hypertonia és Nephrologia

Május a vérnyomásmérés hónapja: a 2017-es és a 2019-es év magyarországi eredményeinek elemzésen

NEMCSIK János, PÁLL Dénes, JÁRAI Zoltán

A cardiovascularis betegségek hazánkban amellett, hogy vezető halálokként szerepelnek, európai uniós összehasonlításban is kimagasló gyakorisággal fordulnak elő, így az emelkedett vérnyomással élő betegek azonosítását célzó szűrőprogramok jelentősége különösen fontos. A ”Május a vérnyomásmérés hónapja” (May Measurement Month – MMM) egy olyan évenként megrendezett kezdeményezés, amely 2017-ben indult és célkitűzése az emelkedett vérnyomású egyének felismerésének ösztönzése. Hazánk, a Magyar Hypertonia Társaság révén, a kezdetektől csatlakozott a szűrőprogramhoz. Közleményünkben a 2017-es és a 2019-es év eredményeit mutatjuk be. A keresztmetszeti felépítésű szűrőkampányba 18 év feletti alanyok kerültek bevonásra 2017 és 2019 májusában. A hypertonia definícióját ≥140 Hgmm-es szisztolés vagy ≥90 Hgmm-es diasztolés érték, vagy fennálló gyógyszeres kezelés jelentette, az eredmények elemzése a standard MMM-protokollt követte. 2017- ben 97, míg 2019-ben 55 helyszínen zajlottak a szűrések országszerte, háziorvosi rendelőkben, szakrendelőkben, gyógyszertárakban, bevásárlóközpontokban. Az első évben 3967, míg a második évben 2766 személy vett részt a programban. 2017-ben az alanyok 51,8%-a, míg 2019-ben 46,5%-a bizonyult hypertoniásnak. 2017-ben és 2019-ben hasonló arányban volt emelkedett vérnyomású a gyógyszeresen nem kezeltek között (22,4% és 20,8%) és az antihipertenzív kezelést alkalmazók között (44,5% és 46,8%). A szűrőprogramban résztvevők között minden másodiknak volt hypertoniája (kezelt és kontrollált, kezelt és nem kontrollált vagy nem kezelt). A nem kezelt résztvevők között minden ötödiknek volt emelkedett vérnyomása, míg a gyógyszeres kezelés alatt állóknál minden másodiknak volt nem kontrollált a hypertoniája. Azzal, hogy minden harmadik résztvevőnél felmerült a még nem diagnosztizált vagy nem megfelelően kontrollált hypertonia lehetősége, az MMM 2017-es és 2019-es eredményei megerősítik a vérnyomásmérési szűrőprogramok jelentőségét.

Lege Artis Medicinae

A bőr- és lágyrész-infekciók antibiotikum-kezelése A légúti fluorokinolonok helye a terápiában

MAGYAR Tamás

A szerző ismerteti a bőr- és lágyrész-infekciók felosztását, besorolását, a súlyossági fokozatokat, valamint a leggyakoribb kórokozókat. Figyelembe véve az antibakteriális, farmakokinetikai tulajdonságokat és a mellékhatásokat is, sorra veszi a javasolható antibiotikumokat. Egy - eddig szinte kizárólag csak légúti infekciókban alkalmazott - antibiotikum (levofloxacin) alkalmazásának lehetőségére hívja fel a figyelmet. Amennyiben az infekció a megszokottnál súlyosabb, és a beteg hospitalizációja levofloxacin adásával elkerülhető, az alapellátásban dolgozó orvosok is rendelhetik ebben az indikációban ezt a szert. Az irodalmi adatok és a szerző saját tapasztalatai szerint a levofloxacinnak kiemelt szerepe lehet az alap- és a szakellátásban a bőrés lágyrész-infekciók kezelésében.

Hypertonia és Nephrologia

2013-as ESH/ESC irányelvek az artériás magas vérnyomás kezelésére

GIUSEPPE Mancia (elnök) (Olaszország)*, KRZYSZTOF Narkiewicz (szekciókoordinátor) (Lengyelország), JOSEP Redon (szekciókoordinátor) (Spanyolország), ALBERTO Zanchetti (szekciókoord