Kórházi énekkarok találkozója Kecskeméten
A Családi Sportnap Szervezőbizottsága
2017. SZEPTEMBER 10.
Hivatásunk - 2017;12(03)
A Családi Sportnap Szervezőbizottsága
2017. SZEPTEMBER 10.
Hivatásunk - 2017;12(03)
A zene, az éneklés gyógyító erejéről cikkek, tanulmányok sora szól. Magyarországon több kórházban működik kórus, amely a kórusénekes orvosok, szakdolgozók feltöltődését, sőt számos esetben a betegek gyógyulását is szolgálja. Június végén Kecskeméten találkoztak először a hazai kórházi énekkarok.
Hivatásunk
Türelem, szeretet és az információk átadása - ezek teszik az ápolói munkát a leghatékonyabbá - vallja dr. Papp Katalin, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara külkapcsolatokért felelős titkára. Negyven éve van a pályán, annak legnagyobb részét a fiatalok oktatásában töltötte, és tanítja a szakma minden fortélyát, szépségét a hallgatóknak. Hiszi, hogy a beteg és az ápoló közötti jó kommunikáció bármilyen problémát áthidal, mindig szükséges, hogy időt szánjunk akár egy fél megnyugtató mondatra, a kölcsönös tisztelet, szeretet, pedig meghálálja magát.
Szakápolók, orvosok, rezidensek - összesen hatszáz kiválasztott szakember gondoskodott arról, hogy Magyarország eleddig legnagyobb sportrendezvényén mindenki jól és leginkább biztonságban érezze magát. A dr. Merkely Béla professzor vezette team igazi csapatmunkát végzett, egymást segítve oldottak meg minden feladatot. Valamennyien azt mondják: büszkék, a sok tudás mellett életük legnagyobb élményével lettek gazdagabbak. És még valamit mondanak egyöntetűen: olyan csapategységet alkottak, tanultak, ami a magyar egészségügyben példátlan.
Hivatásunk
Szűcs Jolán Gyöngyvirág hivatása gyógytornász, célja a segítségére rászorulók állapotának a javítása, mielőbbi gyógyulásuk elősegítése. A mozgásban gazdag, egészséges életmód elveinek nemcsak a hirdetője, hanem aktív követője is. Aktív sportoló, ma már a szenior kategóriában versenyez és ér el tiszteletre méltó eredményeket.
Hivatásunk
Pár hónapja, amikor a kisfiam még tényleg kicsi volt, én pedig már nagyon vágytam a mozgásra, belevetettem magam a baba-mama torna tartás rejtelmeibe. A csoportomban 8-10 anyuka gyűlt össze, akiknek már az első alkalommal feltettem pár kérdést: Mikor szültek? Természetes úton vagy császárral született a baba? Előtte sportoltak-e? És mi a helyzet most a hasizmukkal, van-e szétnyílás? Mindenki nagyon lelkesen mesélte, hogy hányadik gyermek, hogyan született, milyen a baba, azonban az utolsó kérdés re senki sem tudott válaszolni. Tehát az én 8-10 lelkes, mozog ni vágyó anyukám nem is hallott a szétnyílt hasizom lehetőségéről. Sajnos, azt gondolom napjainkban nem ők az egyetlenek, akik nem foglalkoztak még ezzel a fontos kérdéssel.
Hivatásunk
A Magyar Kórházszövetség két évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet arra, hogy a gyógyítást nem (csak) az orvosok, hanem az ápolók hiánya akadályozza majd leginkább. A szervezet elnöke, dr. Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója azt mondja, a gyógyítás csapatmunka. Hiába operál professzionálisan az orvos, ha nincs megfelelő ápolószemélyzet, a betegek gyógyulási esélyei is romlanak.
Lege Artis Medicinae
A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.
Ideggyógyászati Szemle
[Cél - A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy hogyan alakul a korai stádiumú idiopathiás Parkinson-kórban (IPD) szenvedő betegek gondozóira nehezedő teher és a gondozók életminősége a betegség súlyosságával, időtartamával, a betegek rokkantsági fokával és pszichiátriai tüneteivel párhuzamosan. Módszerek - A vizsgálatban 30 IPD-beteg (15 nő, 15 férfi) és ezek 30 gondozója (18 nő, 12 férfi) vett részt. Hoehn- Yahr (H-Y) skálával mértük a betegség progresszióját, az Egységes Parkinson-kór Értékelő Skála (Unified Parkinson’s Disease Rating Scale, UPDRS) segítségével elemeztük a rokkantság és az egészségromlás fokát. A Zarit és munkatársai által kidolgozott pontozási rendszert (Zarit Caregiver Burden Inventory, ZCBI) használtuk a gondozók által megélt distressz megállapítására. A betegek és gondozóik szorongását és depresszióját a Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (Hospital Anxiety and Depression scale, HADS), valamint a Beck Depresszió Kérdőív (Beck Depression Inventory, BDI) segítségével mértük. A betegek pszichotikus tüneteinek elemzésére az UPDRS elmeállapotot, hangulatot és viselkedést felmérő első részét alkalmaztuk. Mini-Mental Teszttel (Mini-Mental State Examination, MMSE) értékeltük a dementia tüneteit, és SF-36 skálával az életminőséget. Eredmények - Szignifikáns összefüggést találtunk a gondozókra nehezedő teher és az általuk ápoltak betegségsúlyossága, valamint a betegségük időtartama között. Szignifikáns különbség volt a magas UPDRS-pontszámok és a gondozók szándéka között, hogy betegüket hosszú távú gondozást nyújtó intézménybe helyezzék. A BDI-értékek alapján magas depressziós kockázatúnak bizonyuló betegek egyben magas UPDRS-pontszámokkal is bírtak. Azon betegek esetében, akiknél off időszakok is jelentkeztek, magasabbak voltak az UPDRS- és alacsonyabbak az SF-36 skála általános egészségi állapotot, fizikai, emocionális és szociális funkciót mérő alskáláinak pontszámai. Következtetés - Az IPD krónikus, progresszív neurodegeneratív megbetegedés, ami jelentős terhet ró a betegekre, gondozóikra és családtagjaikra egyaránt. A betegség súlyossága, valamint fennállásának időtartama lényegesen befolyásolja a gondozókra nehezedő teher mértékét. A jó minőségű gondozás biztosítása érdekében szükség esetén támogató terápiákat kell a gondozóknak felajánlani.]
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés - Az agydaganat műtéti kezelése utáni rehabilitáció lehetőségének, szükségességének, eredményességének vizsgálata, saját tapasztalatok közzététele. A vizsgálat módszere - Retrospektív leíró vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Agydaganat idegsebészeti műtéti eltávolítását követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Agysérültek Rehabilitációs Osztályán kezelt betegek, 2001. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban. Eredmények - A vizsgált 16 éves időszakban az osztályon kezelt közel 4500 betegből 84 rehabilitációját végezték agydaganat idegsebészeti eltávolítása után. A 34 férfi és 50 nő átlagéletkora 58 év (20-91) volt. Az eltávolított daganatok közül szövettanilag 57 benignus elváltozás, 27 malignoma, ebből hat más szervből származó agyi metasztázis volt. A betegek rehabilitációs átvételére átlagosan a műtét utáni 41. napon (10-139) került sor. A vezető klinikai tünetek felvételkor: hemiparesis (64 eset), kognitív problémák (26), dysphagia (23), aphasia (16), ataxia (15), tetraparesis (5), paraparesis (1). Az osztályon végzett rehabilitációs tevékenység rehabilitációs szakorvos vezetésével multidiszciplináris teammunka keretében történt. A felvételi Barthel-index átlaga 35, a kibocsátási 75 volt. A kórházi rehabilitáció átlagosan 49 (2-193) napig tartott. Kibocsátáskor 73 esetben javulást tapasztaltak az önellátási képességben, kilenc esetben lényeges változás nem történt, míg két beteg állapota romlott. Következtetések - Agydaganat műtéti eltávolítását követő funkciózavarok miatt szükség lehet kórházi rehabilitációs kezelésre. Az idegsebészeti műtét után elengedhetetlen a sebész, a rehabilitációs szakember, a beteg és hozzátartozója bevonásával végzett konzultáció a reális rehabilitációs célok kitűzése érdekében. Malignomák esetében nélkülözhetetlen az onkológus szakemberrel történő egyeztetés a várható kimenetel és az onkológiai kezelés szervezése miatt. A szerzők tapasztalata alapján az agydaganat műtéti eltávolítását követő multidiszciplináris rehabilitációs kezelés osztályukon eredményes volt.
Ideggyógyászati Szemle
[Célkitűzés – Európában a stroke a harmadik leggyakoribb halálok. A csökkenő tendencia ellenére a stroke-kal összefüggő halálozás még mindig magasabb Magyarországon és Romániában, mint az európai átlag. A jelenség oka a gyakoribb előfordulás, a súlyosabb kórlefolyás és a kevésbé hatékony kezelés lehet. Módszerek – A vizsgálatban marosvásárhelyi (Románia) és debreceni (Magyarország) kórházi adatbázisokat használtunk a stroke-os betegek demográfiai jellemzőinek, a kockázati tényezőknek, a stroke súlyosságának és a rövid távú kezelésI eredmények összehasonlítása céljából. Eredmények – A betegek nemi megoszlása hasonló volt az európai adatokhoz, azonban a stroke kialakulása átlagosan négy évvel korábbi életkorban következett be, mint az európai átlag. A stroke miatt kórházban eltöltött idő különböző volt a két országban, de mindkét esetben mintegy fele volt annak, mint amiről a nyugat-európai vizsgálatok beszámolnak. A halálos kimenetel aránya mindkét adatbázisban, nemtől függetlenül, hasonló volt az európai és egyéb országok adataihoz. Mindkét országban nagyszámú, sokszor átfedő kockázati tényezőt találtunk. A kockázati tényezők gyakorisága (magas vérnyomás, dohányzás, hyperlipi- daemia) magasabb volt, mint más országokban, ami ma-gyarázhatja az ismétlődő stroke-esetek nagy arányát. Megbeszélés – Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a két nagy adatbázis összehasonlításával találtunk néhány hasonlóságot, különösen a könnyen befolyásolható és ezért a primer prevencióban fontos kockázati tényezők nagyszámú előfordulásában. ]
Szakirodalmi adatok szerint-, ma Magyarországon a postoperativ fájdalomcsillapítás gyakorlata fejlesztendő terület. A nem megfelelően csillapított fájdalom a szervezetre gyakorolt negatív hatása révén számos problémát, szövődményt idézhet elő, meghosszabbítva ezzel a beteg gyógyulási folyamatát, illetve növelve a kórházi ápolás költségeit. Ez a tevékenység nemcsak jogszabályban előírt kötelezettség, hanem alapvető emberi, humánus cselekedet. A fájdalom menedzsment jelenlegi helyzetét több hazai intézményben elemeztük. Kérdőíves vizsgálatot folytattunk egészségügyi dolgozókkal, áttekintettük az intézményi protokollokat, vizsgáltuk a feltárt problémák mögött meghúzódó okokat. A kapott eredményeket összevetettük a szakirodalmi ajánlásokkal, mely alapján elmondható, hogy számos javítanivaló van még a postoperativ fájdalomcsillapítás terén. Eredményeink alapján a gyakorlat fejlesztésére irányuló ajánlásokat tettünk, melyek a vizsgált intézményeken túl más műtéti beavatkozásokat végző egészségügyi szolgáltató számára is tanulságokkal bírnak.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás