Ökológia

A fertőző betegségek és a globális élelmiszer-termelés

2022. MÁRCIUS 11.

Az élelmiszer-termelés és -elosztás módja nagyban befolyásolja az emberi egészséget, mind közvetlenül az elfogyasztott élelmiszerek által, mind közvetve, például az élővilágra, talajokra, tájakra gyakorolt hatásokon keresztül. Egy a Nature sustainability szakfolyóiratban megjelent cikk, az Emerging human infectious diseases and the links to global food production szerzői kiterjedt szakirodalmi áttekintést végeztek, hogy pontosabb képet alkossanak a fertőző betegségek és az élelmiszer-termelés jövőben várható egymásra gyakorolt hatásairól, illetve ezek segítségével javaslatokat fogalmaztak meg a mezőgazdaság és a betegségek terjedésének kezelése kapcsán.


A mezőgazdaság és fertőző betegségek kapcsolatának egyik fontos tényezője a táplálkozás, élelmezés és a fertőző betegségek kapcsolata. A mezőgazdasági fejlődés javíthatja az élelmezést, ami többféle módon is összefüggésben áll a fertőző betegségekkel – a jóltápláltság akár elő is segítheti a kórokozók elleni védekezést, egyes kórokozók pedig alultápláltságot vagy evési zavarokat idézhetnek elő. Bár az úgynevezett „zöld forradalom” a kalória- és fehérjehiányt sikeresen csökkentette, a mikrotápanyagok hiányának csökkentése nagyon lassú, ami jelentős hatással lehet a betegségek elleni védekezésben. Miközben a kutatásokból általánosságban úgy tűnik, hogy az élelmezés javításával a betegségekre adott válaszok is javulhatnak, érdemes megjegyezni, hogy léteznek olyan betegségek (például a schistosomiasis), amelyek esetében alultápláltság esetén kevésbé súlyosak a tünetek. Emellett ahogy a tápláltság javul, egyes paraziták gyorsabban szaporodhatnak, mint ahogy az immunitás javulni képes, ami magasabb morbiditást eredményezhet. Erre klasszikus példa a magasabb vasbevitel következtében megnövekvő malária előidézte halálozás.


Az infrastrukturális és más, a vidéki gazdaság helyzetével is összefüggő változások szintén jelentős hatást gyakorolhatnak a betegségek terjedésére és kialakulására. A tiszta víz, a szennyvízkezelés, az elektromosság megjelenése hozzájárulhat a közegészséghez, mind megelőzés, mind kezelés által. A vízgazdálkodást érintő változások, mint például a vizes élőhelyek átalakítása vagy a mesterséges víztározók létrehozása bonyolult következményekkel járhat: előbbi csökkentheti, utóbbi növelheti a vizes élőhelyekhez kötődő fertőzések kockázatát, megjelenését. A globalizáció és urbanizáció által az emberek és mezőgazdasági termékek mozgásának megnövekedett térbeli kiterjedése és gyakorisága, sebessége és mértéke szükségszerűen elősegíti a patogének terjedését. Bár a periféria országainak gazdaságai és a magas jövedelmű fogyasztók összekapcsolódása jellemzően segítette a szigorúbb élelmiszer-biztonsági és minőségi szabványok elterjedését, a fertőző betegségek terjedésének monitorozása és az élelmiszer-biztonsági intézkedések további javítása szükséges feladat.


A gyógyszerhasználat és agrokémiai anyagok betegségekkel kapcsolatos jelentősége óriási. A mezőgazdasági termelésben alkalmazott parazitaellenes és antibiotikus gyógyszerek kiterjedt használata rezisztens, ezáltal emberi fertőződések esetén rendkívül nehezen visszaszorítható kórokozók létrejöttét és elterjedését segítheti. Hasonlóan problémát jelenthet a rezisztencia peszticidek, különösen rovarölők esetén is (például vektorok kapcsán); ezek a szerek befolyásolhatják a gazdaszervezet parazitákra való fogékonyságát is, sőt, az ökológiai rendszerekbe való beavatkozáson keresztül is növelhetik az emberi megbetegedések kockázatát. Mind az empirikusan megfigyelhető trendek, mind az elméleti modellek azt sugallják, hogy a növényvédő szereknek való kitettséggel kapcsolatos stressz növelheti a nem specifikus vagy generalista patogéneket. A növényvédő szerek egyébként nem fertőző betegségek kockázatát is növelik. A műtrágyázás pedig komplex mechanizmusokon keresztül, például a tápanyag-feldúsulás által járulhat hozzá fertőző betegségek terjedéséhez.


A mezőgazdasághoz kötődő élőhely-átalakítások többek között növelhetik az ökotonok (ökológiai rendszerek határainak) abundanciáját, megváltoztathatják a fajösszetételt és az őshonos biodiverzitás csökkenését okozhatják, valamint csökkenthetik a különféle ökoszisztéma-szolgáltatások elérhetőségét. Az emberek és a háziasított állatok természet közeli élőhelyekre való benyomulása pedig a vadon élő állatok megfertőződését okozhatják, és létrehozhatnak „menedékeket” e betegségeknek, amelyek aztán visszakerülhetnek a háziasított állatokra. Úgy tűnik, hogy 1940 óta a zoonózisok több mint 50%-a mezőgazdasági hajtóerőkkel is összefügg, és ez az arány még magasabb, ha a mezőgazdasági hajtóerők közé vesszük az antimikrobiális ágensek alkalmazását.


Ahhoz, hogy ezeket a problémákat kezelni tudjuk, a korábban jellemző gyakorlattal ellentétben a fertőző betegségek megjelenése utáni védekezés helyett a betegségek megelőzésének kellene előtérbe kerülnie. Csökkenteni kellene az antibiotikus, anthelmintikus szerek és növényvédő szerek használatát, és nagy hangsúlyt kellene fektetni az oktatásra, az egészséggel kapcsolatos ismeretek általános bővítésére. Nemzeti és nemzetközi befektetések segíthetnék a jobb élelmezés, fertőzőbetegség-kontrollt, és az úgynevezett „szegénység-betegség csapda” (‘poverty-diasease trap’) felszámolását. A jobb és változatosabb állati és növényi genetikai állomány egyszerre segíthetné az éhezés és a betegségek visszaszorítását, és például a húsfogyasztás csökkentése és az élelmiszer-pazarlás minimalizálása szintén nagyban hozzájárulhat a globális élelmiszer-ellátás javításához. A témakör további kutatása szintén fontos, többek között a fertőző betegségek dinamikáinak, a jövőbeli kockázatok becslésének modellezése, valamint az ezekkel összhangban végzett kísérletek terén is.


Szemlézte:
Pribéli Levente

Eredeti közlemény:
Rohr Jason R, et al. Emerging human infectious diseases and the links to global food production. Nature Sustainability 2019;2.6 ():445-456.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

BUDA Béla

Az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt.

Ökológia

A boldogság közgazdaságtana

Elmondható, hogy a piacok leginkább a boldogtalan és elégedetlen fogyasztókra várnak. Ők ugyanis a vásárlói azoknak a nagy mennyiségben előállított komforttermékeknek – pl. cipők, autók, TV-k -, amelyek használata rövidtávon közvetlen ösztönzést és kellemes érzetet nyújt. Azonban ezeknek a termékeknek gyorsan csökken a hasznosságuk, sőt tartós fogyasztásuk hosszútávon függőséghez vezet(het), ugyanis a múltbeli örömérzet megszerzéséhez a jelenben még több komfortjószágot kell fogyasztani.

Kapcsolódó anyagok

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Szuperterjesztők és az ökológiai immunológia

Ez az összefoglaló a betegség-ökológia és az ökológiai immunológia erősödő fogalmi és tapasztalati összefüggéseit tárgyalja. Leírja ezen két terület lehetséges összefonódási vonatkozásait kitérve a szuperterjesztők és kulcsgazdák fertőző betegségekben betöltött szerepére, a környezeti tényezők hatására, a beteg közérzetre,mint immunológiai tényezőre és a társuló fertőzések következményeire és immunfolyamataira.

Ökológia

Célkitűzések a biodiverzitás megőrzéséért

2010-ben jött létre a Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity), amelynek létrehozásakor egy 10 éves keretrendszert, a biodiverzitási stratégiát (Strategic Plan for Biodiversity 2011–2020) is kidolgozták. Távlati célként azt jelölték meg, hogy 2050-re az ember harmóniában éljen a természettel, a biodiverzitást értékelve, megőrizve, helyreállítva és bölcsen használva. Ennek elérése érdekében fogalmazták meg a 20 Aicsi-célt, amely részletezi a tágabb célkitűzések eléréséhez szükséges teendőket – többek között a biodiverzitás-csökkenés mögött húzódó okok kezelését, a biodiverzitás fenntartható használatát, illetve az ebből származó javak igazságos elosztását.