A rangos BMJ szakfolyóiratban megjelent tanulmány, a Towards net zero: critical care az intenzív ellátás környezeti hatásainak mérséklését járja körül. Milyen utak vezethetnek a fenntarthatóbb működéshez – úgy, hogy közben az ellátás minősége nem romlik, sőt javul?

A kórházakon belül az intenzív ellátásnak különösen nagy a karbonlábnyoma, és más jelentős negatív környezeti hatások is kapcsolódnak hozzá – kezdve az egyszer használatos tárgyaktól a különféle beavatkozások energiaigényéig. A fenntarthatóbbá alakítás 6 kulcsszava a következő: elkerülés, csökkentés, újrahasználat, újrafeldolgozás, kutatás és újragondolás. Mindez persze anélkül, hogy fel lenne áldozva a biztonság és a minőségi ellátás. A javaslatok összhangban vannak a UK Centre for Sustainable Healthcare fenntartható klinikai gyakorlat alapelveivel, melyek a fenntarthatóság megközelítését többek között a megelőzésen, a páciensek felhatalmazásán, és amikor csak lehetséges, az öngondoskodáson keresztül is szorgalmazzák.

Elkerülés és csökkentés

Az elkerülés kapcsán már az intenzív ellátásra jutás elkerülése is felmerül, ami nyilvánvalóan túlmutat az egyes egészségügyi dolgozók felelősségén – itt többek között a közegészség kérdésköre említendő. Az intenzív osztályok dolgozóinak (nem egyszerű) szerepe az elkerülés kapcsán például abban áll, hogy csak azokat részesítsék ilyen ellátásban, akiken valóban ez segít. A páciensekkel történő kommunikáció hozzájárulhat ahhoz, hogy az ő igényeikkel is összhangban legyen az ellátás, amit kapnak. A csökkentés kulcsszó alá tartozik például az intenzív osztályokon töltött idő optimalizálása is, valamint a „kevesebb több” elvének az alkalmazása: azaz annak a felismerése, hogy bizonyos beavatkozások érdemben nem javítanak a páciens állapotán, azonban számos negatív hatással járnak (mind társadalmi, mind környezeti vonatkozásban), az ilyeneket szerencsés lenne elhagyni.

Újrahasználat és újrafeldolgozás

A gazdag országokban mára igencsak megritkultak a többször használatos tárgyak. Nagy szükség lenne annak a kritikus felülvizsgálatára, hogy hol kaphatna teret az újrahasználat. Természetesen a higiéniai szempontok központi kérdést jelentenek: minél hamarabb el kellene kezdődnie az ezzel kapcsolatos szakértői párbeszédnek. Az sem mindegy, hogy milyen a kórház energiaellátása, ez ugyanis befolyásolja az újrahasználat környezeti hatásait. Az inkább megújulókból származó energia esetén jelentős igazán a többször használatos tárgyak előnye. Az újrahasználat egy formája lehet az is, amikor egy-egy tárgy egyetlen kórházi pácienst kísér végig a kórházi tartózkodása alatt.

Ha az előző három stratégia valamilyen okból nem működik, a következő lehetőség az újrafeldolgozás, melynek kórházi lépése a szelektív gyűjtés. Kezdve attól, hogy eleve minél inkább újrahasznosítható tárgyak kerüljenek be az ellátásba, egészen odáig, hogy a lehető legkönnyebb legyen a kórházi szelektív gyűjtés az egyes dolgozók számára, számtalan lehetőség létezik. A cél, hogy annyira egyszerű legyen a szelektálás, mint a puszta kidobás.

Hogyan tovább?

Nagyléptékű kulturális és viselkedésbeli változásokra van szükség az intenzív ellátáson belül és azon túl is. Itt az ideje az együttműködésnek, a kollektív cselekvésnek a nettó zéró karbonkibocsátás eléréséért. A szemlézett tanulmány számtalan konkrét javaslatot is megfogalmaz, kutatási eredményekkel is alátámasztva az egyes változtatások környezeti és humánegészségügyi jelentőségét.