Magánügy vagy közügy a boldogság? Mi a gazdaság tevékenységének a célja: a profit maximalizálása vagy a köz-jóllét? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ számos szakterület képviselője március 28-án a MOM Kulturális központban megrendezett „A boldogság közgazdaságtana” elnevezésű szakkonferencián. Az előadások, kerekasztal beszélgetések és délutáni műhelyek közgazdaságtani, pszichológia, teológiai és kommunikációelméleti aspektusból vizsgálták az alternatív gazdasági szemlélet alkalmazhatóságát. A konferencia főelőadója Luigino Bruni, a hazánkban 2013-ban megjelent Civil gazdaság című könyv társszerzője, a római Lumsa Egyetem professzora volt. Bruni professzor előadásában nagy hangsúlyt fektetett az Easterlin-paradoxon bemutatására, amely jelenséget a szakirodalom „boldogságparadoxon a közgazdaságtanban” névvel illet. A paradoxon abban rejlik, hogy a gazdasági jóllét és az szubjektív jóllét között csak egy adott szintig van korreláció, azt követően a magasabb jövedelem nem növeli a boldogságérzetet. Előadásában kitért arra, hogy miért nincs szüksége a mai gazdaságoknak boldog emberekre. Elmondható, hogy a piacok leginkább a boldogtalan és elégedetlen fogyasztókra várnak. Ők ugyanis a vásárlói azoknak a nagy mennyiségben előállított komforttermékeknek – pl. cipők, autók, okostelefonok, TV-k -, amelyek használata rövidtávon közvetlen ösztönzést és kellemes érzetet nyújt. Azonban ezek a termékek által okozott örömérzett gyorsan csökken, sőt tartós fogyasztásuk hosszútávon függőséghez vezethet, ugyanis a múltbeli örömérzet megszerzéséhez a jelenben még több komfortjószágot kell fogyasztani. Ezzel szemben a boldog vásárlók a kreatív termékeket – pl. egy jó könyv olvasása, civil tevékenység, komolyzenei koncert hallgatása, egy baráti vacsora – részesítik előnyben, amelyek kényelmet és kreativitást adnak az időnek, tartós hasznosságot biztosítanak unalmi effektus nélkül. Bruni professzor szerint az interperszonális, közvetlen kapcsolatok is a kreatív javak csoportjába sorolhatók, ugyanis a családi és más emberi kapcsolatokban gazdag élet, átlagosan, mindenkit boldoggá tesz. Előadásában megállapította, hogy jellemzően túl sok komfort terméket, illetve kevés valódi kreatív jószágot fogyasztunk. Egy egyszerű modell segítségével bemutatta az egyéni boldogság mértékének változását, összekapcsolva az egyéni fogyasztást a kapcsolati javakkal. Ha=f(Ia;Rab), ahol Ha = A alany összboldogsága Ia = A alany fogyasztása, jövedelme Rab = A alany valódi kapcsolatai másokkal (A alany kapcsolata B alannyal) A modell alapján megfigyelhető, hogy a jövedelemnövekedés - és így a komforttermékek tartós fogyasztása - negatív hatást gyakorol emberi kapcsolataink minőségére és mennyiségére, azáltal hogy időt von el azoktól a munka javára. Illetve alacsony jövedelemszint esetén, az egyén nem tud megfelelő mértékben kapcsolatokat kialakítani és ápolni. Amennyiben A alany kapcsolati javaira jellemző, hogy belső motivációból születnek - az adott kapcsolat irányába - pozitív hatással bír összboldogságára. Teljes mértékben ezt a tényezőt azonban nem lehet befolyásolni, mivel a kapcsolati javakat egy egyén sem előállítani, sem fogyasztani nem tudja, ezek a másokkal való interakcióktól függnek, és csak akkor élvezhetők, ha kölcsönösen megosztják azokat. Előadásában részletesen bemutatta a különböző boldogságfogalmak mögötti előfelvetéseket. Míg az angol és nemét nyelven a szerencséhez, történéshez köthető a boldogság szó, addig a rómaiban, olaszban, latinban inkább a virágzáshoz. Kritizálta az utilitarizmus boldogság-fogalmát, mely azt az élvezetre egyszerűsítette, és figyelmen kívül hagyta a "jó szenvedés" és a "káros élvezet" lehetőségeit. Bruni professzor az arisztotelészi boldogságfilozófia újbóli megvalósítása mellett, a boldogságon való munkálkodást proponálja egyéni és közösségi szinten. Jacsó Annamária 2014.03.30 Irodalom a témában: Bruni , L. és Zamagni, S. (2013): Civil gazdaság, Hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét, L’Harmattan Kiadó Scitovsky, T. (1976): The Joyless Economy: an Inquiry into Human Satisfaction and Consumer Dissatisfaction, Oxford University Press Easterlin, R. (1974): Does economic growth improve human a lot? Some empirical evidence. In Davism P.A. and Reder, M.W. (eds): Nation and Households in Economic Growth Essays in Honor of Moses Abromowitz. New York and London: Academic Press