Európában a háziorvosi rendelőt felkereső betegek 12–32%-a depresszióval, szorongással, stresszel vagy alkalmazkodási zavarral küzd. Ezen kórképek standard terápiája a farmakológiai és/vagy pszichoterápiás kezelés. A pszichoterápiák közül a depresszió kezelésében a kognitív viselkedésterápia (cognitive–behavioural therapy, CBT) hatékonyságáról rendelkezünk a legtöbb bizonyítékkal, ezért e terápiás formát standard módszerként vezetik be a svéd háziorvosi praxisokba. Mindazonáltal, az egyéni CBT meglehetősen drága, továbbá hiány van CBT terapeutákból is, ezért – amennyiben az is hatékonynak bizonyul -, hasznos volna a CBT csoportterápiában alkalmazott változatát illeszteni be az alapellátásba. A kognitív viselkedésterápia egy formája, a tudatosságalapú kognitív terápia (MBCT) és a tudatosságalapú stresszredukció (MBSR) alkalmas lehet depresszióval, szorongással küzdő betegek csoportterápiájára a háziorvosi praxisban; a betegek a módszer megtanulása után képesek azt otthonukban önállóan gyakorolni. A tudatosságalapú terápiák a depressziós tünetek és a szorongás csökkentése mellett a testi betegségek gyakoriságát is csökkentik, növelik az önkontrollt, csökkentik a negatív érzelmeket, javítják a toleranciát, a koncentrációt és a memóriát. Ahogy a beteg megtanulja fókuszálni a figyelmét, és ezt a fókuszált figyelmi állapotot megtanulja fenntartani, az automatikus negatív reakciók megelőzhetővé válnak. A tudatosságalapú terápia fontos előnye, hogy hat napos képzésben részesült instruktorok is szolgáltathatják; az instruktorok nemcsak pszichológusok, de szociális tanácsadók, ápolók, pszichoterapeuták vagy orvosok egyaránt lehetnek. Mindazonáltal, eddig kevés vizsgálat foglalkozott azzal, hogy milyen a legtöbb beteget ellátó intézményben, azaz a háziorvosi praxisban végzett csoportos tudatosságalapú terápia hatékonysága a többi bevett kezelési formához képest depresszióval, szorongással, stresszel vagy alkalmazkodási zavarral küzdő betegek terápiájában. Jelen vizsgálat ennek a kérdésnek a megválaszolását tűzte ki célul. Svédország legdélebbi régiójában 24 random módon kiválasztott háziorvosi praxist kerestek meg a kutatók, és kérték fel őket a vizsgálatban való közreműködésre. 17 praxis igent mondott, és a vizsgálat során ezek közül csak 1 praxis maradt ki. Praxisonként 2 szakember vett részt a tudatosságalapú terápia instruktori képzésében, aminek kulcseleme volt az instruktorok saját élményű tudatosságalapú tréningje. Újonnan és korábban diagnosztizált, enyhe és közepesen súlyos depressziós, valamint stressz- és pánikbetegek, és alkalmazkodási zavarral küzdők egyaránt részt vehettek a kutatásban; szükség esetén megengedett volt a farmakológiai kezelés alkalmazása is. A betegek (n= 215 fő) a vizsgálat indulásakor három depresszió- és szorongás-skálát {Montgomery–Asberg Depression Rating Scale (MADRS-S), Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS), Patient Health Questionnaire (PHQ-9)}, továbbá egy általános egészségi állapottal foglalkozó kérdőívet töltöttek ki. Az átlagéletkor 42 év volt, túlnyomó többségben voltak a közép- vagy felsőfokú végzettségű nők (kétharmaduk házas). A vizsgálati csoport tagjai 8 héten át hetente egyszer 2 órás tudatosságalapú csoportterápiában vettek részt, és arra kérték őket, hogy otthonukban napi 20 percet gyakorolják a módszert egy hangfelvétel, egy kézikönyv és egy napló segítségével (a vizsgálati alanyok a 8 hét alatt átlagosan 102 alkalommal gyakoroltak önállóan). A kontroll csoport tagjai az egyébként szokásos terápiában részesültek, ami esetenként farmakoterápiát jelentett, és az esetek legnagyobb részében pszichoterápiát vagy tanácsadást is magába foglalt: a kontroll csoport legtöbb tagja egyéni tudatosságalapú terápiában részesült. 8 hét elteltével a betegek tüneteik értékelése érdekében ugyanazokat a kérdőíveket töltötték ki, mint a vizsgálat indulásakor. A vizsgálat elsődleges kimenete annak bizonyítása volt, hogy a tudatosságalapú csoportterápia nem kisebb hatékonyságú (non-inferior), mint a standard módszerek, továbbá a kutatók azt is meg akarták állapítani, van-e dózis–hatás összefüggés a betegek által teljesített tréning-alkalmak száma és a tünetek csökkenése között, valamint hogy eltérő mértékben gyógyulnak-e a kontroll csoport tagjai annak függvényében, hogy milyen típusú terápiában részesültek (farmakoterápia, pszichoterápia, tanácsadás, egyéni tudatosságalapú terápia). Valamennyi skálán szignifikáns mértékben csökkentek a tünetek a vizsgálati és a kontroll csoportban egyaránt; a csökkenés mértékében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Az 1-5 tudatosságalapú tréning-alkalomban részt vevők esetében csak a HADS-D skála mutatott szignifikáns tünetcsökkenést, míg a 6-8 tréning-alkalomban részt vevők esetében mindhárom skála. A tudatosságalapú csoportterápia nem inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest. Ez az első randomizált kontrollált vizsgálat, ami háziorvosi praxisban alkalmazott tudatosságalapú csoportterápia hatékonyságát hasonlítja össze aktív (standard kezelésben részesülő) kontroll csoport eredményeivel. Az erőforrás-spóroló csoportterápia non-inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest, és az is bebizonyosodott, hogy képzett instruktorok is eredményesen végezhetik a háziorvosi praxisban gyakran megjelenő, enyhe és középsúlyos pszichiátriai tünetekkel rendelkező betegek kezelését. Szemlézte: Kovács Bence dr. Eredeti közlemény: The British Journal of Psychiatry 1–8. doi: 10.1192/bjp.bp.114.150243 Mindfulness group therapy in primary care patients with depression, anxiety and stress and adjustment disorders: randomised controlled trial Jan Sundquist, Asa Lilja, Karolina Palmer, Ashfaque A. Memon, Xiao Wang, Leena Maria Johansson, Kristina Sundquist