Bár a neurodegeneratív betegségek kezelése még mindig a tünetek megszüntetését vagy csökkentését szolgálja, klinikai fázisba léphetnek az RNS-csendesítő, illetve a génterápiával átalakított őssejteket beültető, fokozott idegnövesztőfaktor-termelést lehetővé tevő terápiák. Az ausztrál ideg- és gyógyszerkutatók a Cell Stem Cell című szaklapban megjelent tanulmányuk szerint preklinikai bizonyítékkal szolgáltak azzal kapcsolatban, hogy az idegnövesztő faktorok közül elsőként felfedezett gliasejt-eredetű idegnövesztő faktor (GDNF) génsebészeti eszközökkel (rekombináns adenovírus-vektor) időfüggő módon túlexpresszáltatható a dopaminfüggő agyterületeken, így a parkinsonos modellállat kezelhető. Korábbi klinikai vizsgálatok már bizonyították, hogy a humán ventralis középagy dopaminprogenitor-sejtjei, ha Parkinson-beteg denervált striatumába transzplantálják őket, képesek strukturálisan integrálódni, helyreállítják a dopamin-ingerületátvitelt, és enyhítik a beteg motoros tüneteit. Ez a kezeléstípus azonban nehézségekbe ütközött a humán magzati szövetekhez való hozzájutás szűkössége és etikai korlátai miatt. Ezért a terápiás fókusz a humán pluripotens őssejtekre (hESC), illetve ezek indukálási technológiái felé terelődött. Különösen megszaporodtak a dopamin- (DA-) progenitorsejtek előállítási technológiáját fejlesztő vizsgálatok. A DA-progenitorsejtek transzplantációt követően képesek DA-neuronokká érni, axonjaikkal a megfelelő célponthoz csatlakozni és a beteg motoros tüneteit megszüntetni. Mindazonáltal, a transzplantált szövetben a DA-neuronok aránya alacsony, részben talán azért, mert kevés DA-progenitorsejt éli túl a beavatkozást, részben, mert a humán pluripotens őssejtekből nyert DA-neuronok rosszabb axonalis fejlődést mutatnak a humán magzati donorszövetből nyert DA-progenitorsejtekhez képest. Ezen az akadályon lépett most túl az ausztrál szerzők munkája, ami génmódosítással aktiválta a humán pluripotens őssejtekben a magzati lét során aktív gliasejt-eredetű idegnövesztő faktort (GDNF), és tízszeresre növelte a transzplantátumban a DA-neuronok számát. A GDNF-termelés révén a középagyba ültetett humán pluripotens őssejtek túlélése, plaszticitása és metabolizmusa egyaránt megnövekedett. A kutatók a GDNF-túltermelés hosszú távú hatását is vizsgálni tudták, így derült ki, hogy milyen fontos tényező, hogy a beültetett hESC DA-progenitorsejtek mikor kezdik expresszálni az idegnövesztő faktort. Ha a hESC DA-progenitorsejtek rögtön GDNF-gazdag környezetben kezdik meg működésüket, a sejtek sikeresen életben maradnak, de kisebb hatékonysággal innerválják a beteg striatumát, míg ha a progenitorsejtek csak a beültetés után néhány hét elteltével kezdenek GDNF-et expresszálni, az a sejtek túlélésére nincs hatással, de sikeresebben lezajlik a sejtek axonelágazása, axonalis érése, sikeresebb a célpontok beidegzése, és jobb a funkcionális kimenetel. A késleltetett GDNF-termelés techológiájával a striatumban fiziológiás DA-szinteket lehetett elérni. A kutatók a továbbiakban azt vizsgálják, hogy a bekapcsolt GDNF-termelés bizonyos időn túli leállítása (a fiziológiás történés utánzása, hiszen a fejlődő agyban is abbamarad a megfelelő innerváció kialakulása után a GDNF-termelés) sikeresebb terápiát eredményez-e. Szemlézte: Kovács Anita dr. Eredeti közlemény: Gantner, Carlos W., Isabelle R. de Luzy, Jessica A. Kauhausen, Niamh Moriarty, Jonathan C. Niclis, Christopher R. Bye, Vanessa Penna et al. "Viral delivery of GDNF promotes functional integration of human stem cell grafts in Parkinson’s disease." Cell Stem Cell 26, no. 4 (2020): 511-526.