Máté Gábor "A Sóvárgás Démona" című kötete a szenvedélybetegség témáját integratívan bemutató személyes orvosi napló. Nem tudományos értekezés vagy drogpolitikai állásfoglalás. Máté közel tíz éve dolgozik a vancouveri Downtown Eastside-on, és az itt szerzett személyes tapasztalatait osztja meg a szakirodalom tükrében. Szociálisan lecsúszott és számos kísérőbetegségben (HIV, Hepatitis C stb.) szenvedő betegek életén keresztül mutatja be az addikció jelenségét. Máté szépségtapaszok nélkül tárja elénk a kanadai drogos negyed egyszerre kegyetlen és humánus világát. Példamutató őszintéséggel ismeri be orvosi fölényhelyzetéből adódó visszaéléseit, és saját viselkedési addikciójának történetét. Talán éppen a személyes érintettség és a humánum miatt oly fontos olvasmány ez. Máté Gábor betegeit kivétel nélkül, - ahogy a súlyos függőbetegeknél kimutatták - erős és káros gyermekkori hatások érték, amelyek neurális és lelki fejlődési zavarokhoz vezettek: az ópiátok jutalmazó apparátusa, a dopaminalapú serkentő-motiváló mechanizmus és a PFC önszabályozó régió rosszul működnek. Érzelmi instabilitás, a biztonságos kötődés rendszereinek zavara, a kapcsolati élményminták megváltozása és a tudatos kontroll elvesztése figyelhető meg. Kivétel nélkül minden addikt nőbetege gyermekkori szexuális bántalmazás áldozata volt. A függőség mögött lévő gyermekkori traumák története megrázó. A kötetben a betegek története, az orvos-beteg találkozások, a neurokémiai és lélektani mechanizmusok ismertetése jól kiegészítik egymást. Érinti a viselkedési addikciókat, illetve az addiktív spektrum közvetlen közelében található pszichiátriai betegségeket is ( e.g. obszesszív-kompulzív személyiségzavar). A kötet ugyanakkor megkérdőjelezi a genetikai okokat hirdető addiktológiai kutatások értelmezéseit. A betegek életútját olvasva az addikciók társadalmi gyökereire is felsejlnek: a gyarmatosítás, a diszlokáció, a konszumerizmus, az önimádat társadalmának kapcsolati élménymintáinak szorító hatása és a politikai rövidlátás összjátékában újratermelődő jelenségről van szó. A gyermekkori traumákat átélt embertársaink nem kapnak megfelelő segítséget. Máté szerint az amerikai drogpolitika kevéssé veszi figyelembe a tudományos eredményeket vagy a társadalmi és gazdasági trendeket, illetve azt, hogy a súlyos függőbetegek nem rendelkeznek a választás szabadságával és a tudatos kontroll képességével. (Máté erre nem tér ki, de Európában és Magyarországon is megfigyelhető mind a konzervatív, mind a liberális drogpolitika ideológiai elfogultsága.) A szerző szerint az emberiség a saját rossz tulajdonságait látja és ellenzi a függőségben szenvedő betegekben. Ugyanakkor a kötet túlmutat egy tudományos alapú fenomenológiai társadalomkritikán: hatékony, integrált, szakmai tudáson és evidenciákon alapuló közösségi addiktológiai ellátást szorgalmaz. Erre vannak már példák, kezdeményezések. A szerző a legalizáció ellen, de a dekriminalizáció mellett foglal állást. Rövid távon a hatékony infekciókontroll miatt a - sokat vitatott - ártalomcsökkentést is fontosnak látja. A gyógyulás ökológiáját tekintve az önsegélyező csoportok (különösen az Anonim Alkoholisták), a komplex pszicho-szociális terápia mellett hangsúlyozza a spiritualitás és az ítéletalkotástól mentes együtt-érző kíváncsiság/önvizsgálat (COAL) terápiás erejét. A kötetben sokszor a buddhista kánonból, az Újszövetségből vagy a Koránból származó idézetekkel emeli ki mondanivalójának lényegét, esszenciáját. A kötetet Rod Preston kitűnő portréi illusztrálják. A könyv jól olvasható, puha fedeles. Egy önmagát és az addikció világát rétegeiben - az együtt érző kíváncsisággal erejével- vizsgáló orvos képe bontakozik ki, aki megindítóan őszinte magával és betegeivel. Máté Gábor: A Sóvárgás Démona, Budapest, Libri Kiadó, 2012. 631.oldal.
3 990HUF Brys Zoltán eLitMed.hu