A magyar pszichoterápiában erős pszichoanalítikus iskola, és Peter Fonagy magyar származása mellett a magyar nyelvű szakirodalomban a mentalizáció elmélete a borderline szindróma miatti terápiás érdeklődés révén is ismert. A mentalizációról már több könyv is megjelent. Fonagy munkacsoportjának minden kiadott könyve nagy visszhangot kapott nálunk. De kiemelkedően pozitív a nemzetközi recepció is. Fonagyék amerikai előadásai nyomán merült fel, hogy a korunk pszichiátriájára talán legnagyobb hatást gyakorló nemzetközi kiadó, az American Psychiatric Publishing Inc. adjon ki egyfajta tankönyvet, gyakorlati vezérfonalat, szakemberek számára közérthető összefoglalást a mentalizáció problémaköréről és alkalmazásáról. Ez a kötet 2008-ban jelent meg, és nagyon hasznos, most magyar nyelvű kiadását is kézbevehetjük. Mégpedig kitűnő fordításban és igényes formátumban, jó nyomdatechnikával. A szerzők valóban szisztematikusan tárgyalják a témát, meghatározzák a mentalizációt, a másik ember érzelmi és intencionális állapotának felismerésben jelölik meg lényegét, ez a személyközi térben biztos eligazodást tesz lehetővé, a kommunikáció a lelki valóságot tükrözi és ahhoz kapcsolódik. A mentalizáció a személyiségfejlődési folyamatban alakul ki és szervül, alapja a biztos kötődés az anyával illetve a gondozó környezettel. A fejlődésben a képesség differenciálisan fejlődik, függően a gyerekkel való bánásmódtól illetve a gyermeket ért traumatikus élményektől. A mentalizáció zavara alapja a legtöbb pszichopatológiai állapotnak. Főleg az említett határesetszindróma tekinthető ilyen, mentalizációs hátterű kórképnek, de több más élmény- és viselkedésprobléma is erre vezethető vissza. A könyv ismerteti a mentalizáció evolúciós és pszichobiológiai alapjait, és kitér arra, hogy a mentalizáció idegélettani rendszerében is lehetnek defektusok, károsodások, amelyek a mentalizáció megtanulását lehetetlenné teszik vagy nehezítik. A Fonagy-féle munkacsoport szerint a pszichoanalítikus technika során a fő megismerési és terápiás eszköz a mentalizáció által vezérelt diskurzív feltárás és nemcsak a korai kötődési hiányok és traumák feldolgozása fontos, hanem a páciens, kliens megtanítása a mentalizáció használatára. Ez indirekten is történik, de pl. a borderline esetek terápiájában erre külön hangsúly is esik. A szerzők sok technikai részletet mutatnak be, konkrét esetek kapcsán, hogyan használják irányelvnek és módszerként a mentalizációt. Külön kiemelik az ezzel kapcsolatos intervenciókat. Fontos rész a mentalizáció és a viselkedési reflexivitás képességi fokozatossága, tipológiája. A mentalizáció szintje a mindennapokban változik, az interakciós szükségletek, de a mentalizációt gyakorló ember tudatossága, szándéka szerint is . A kötődési trauma kezelésének módja egy külön fejezet tartalma. A szerzők kitérnek a nevelési és családterápiás aspektusokra is. Külön értéke a könyvnek, hogy megfelelően tárgyalja a terápiás munka alapmodalitását, a pszichoedukációt is, és ebben is a mentalizációt tekinti vezérlő koncepciónak. A társas rendszerekben, pl. nevelő és korrektív intézményekben külön felhasználási területe van a mentalizáció fejlesztésének. A könyv igazán kitűnő, és valószínűleg valamiféle paradigmaváltást is jelent a pszichoanalizisben, hiszen a korábbi, még Freudtól származó kulcsszó, az értelmezés (interpretáció) a könyvben elő sem fordul. Sajátos a lényegében szociálpszichológiai szemléletű megközelítésben az individuális személyiség központi szerepe, ill. a közvetlen interakció megvilágítása. A csoportanalítikus hagyományt, és általában az analítikus csoportpszichoterápiát a könyv nem igyekszik integrálni, bár a különböző terápiás rezsimekben és gyakorlási rendszerekben használják és ajánlják a csoportkeretet. Általában ez a megközelítés még nem végezte el a klasszikus analítikus elmélet – mintegy reflektív – feldolgozását. A mentalizáció – többnyire implicit – alkalmazását áttekintve a különböző pszichoterápiás iskolákban szó van Rogers elméletéről, módszeréről, időnként előkerül az empátia is, amelyet a szerzők a mentalizáció jelenség-i ill. folyamatkörébe vesznek, de az empátia egész témakörének szinte teljes elhanyagolása jellemzi a könyvet, és általában a szerzői munkacsoportot. Az empátiával kapcsolatosan idézett szerző csak Baron-Cohen, aki valószínűleg igazi pszichoanalítikus, „nemesember” tehát a sok parvenű, pl. a proszociális érzelmek, a nemverbális kommunikáció, az alexitimia, stb. óriási kutatási korpuszának sokszáz szakértője mellett (az alexitimia sem szerepel még fogalomként sem a könyvben, viszont az érzelmi intelligenciáról van pár sor). Közben a pszichoanalítikusok sokban hozzájárultak az empátia egész tudományos fejlődéséhez, pl. Theodor Reik, akinek Listening with the Third Ear című könyve a negyvenes években erősen hatott Rogersre és munkacsoportjára is. Mindezek nem vonnak le a jelen könyv értékéből, amelyet nemcsak a pszichoterapeuták számára ajánlanék kötelező olvasmánynak, hanem mindenkinek, aki emberekkel segítő relációkban dolgozik. Buda Béla dr. Kapcsolódó videó: